amelyben sohatobbe

Tegnap voltam takaritani. Ket szo: SOHA TOBBE!!
Amugy zajlik a zelet, keddig egy percem sem lesz irogatni, irto fontos es elfoglalt ember vagyok akar csak Bridget Jones:) De alig varom a visszaterest a betuk vilagaba!
Sziasztok Kedvesek!

amelyben lufikat keszit

A legjobb az, amikor nagyon cuki gyerekek kernek lufit az etteremben, es en csinalom meg oket. Van olyan lufifujo automata, amilyet nemreg draga Kata baratnommel lattam egy budapesti OTP bankban, mondtam is neki, hogy lufikat akarok fujni vele:) Es lon! De nem az a legjobb, hogy szinesek a lufik es szep koverre felfujodnak es aztan ezust zsinort kotozok rajuk, amivel elerem oket akkor is, mikor felrepulnek a plafonra - hanem az, ahogyan orulnek nekik a cuki kisgyerekek, es boldogan mosolyognak ram. Kicsit ugy erzem magam ebben a munkaban, mint Holden Caulfield szeretne:)
Nagyon jo, hogy neha tudok azert lenni kicsit a magyarokkal, akik mindig partiznak itt, mert ok sokkal kevesebbet dolgoznak, bar nagyon nem kepzeltem ugy, hogy magyarokkal baratkozni jovok ide. De azert jolesik egy kis tarsasag. Nagyreszt megis egyedul vagyok, talan tobbet, mint ezelott valaha... Es nem csak egyedul, de valami egesz ures terben. Azon gondolkozom sokat, hogy miert is volt ennyire nagy szuksegem erre az uressegre. Meg nem egeszen fejtettem meg, de az biztos, hogy tenyleg igenyem van ra. Es kozben nehez, es szornyen hianyoztok sokan, de azt hiszem, kell most nekem egy nagy adag semmi, amibol aztan megszulethet a valami. Mintha egy lufi belsejeben lennek most, a semmiben lebegve.
Persze e fennkolt elmelkedesek kozben kemenyen dolgozok tovabbra is, sot, talan egyre kemenyebben! Es orulok, hogy megtanulom mindazt, amit tanulok...
Legkozelebb majd kaptok ujabb vicces anekdotakat, kedves olvasok, amikben most - elnezeseteket kerem erte - nem bovelkedett a bejegyzesem.

amelyben nyuszit lat es megtudja, ki a miniszterelnok

Sok esemeny nem tortent tegnap ota, de fuzok par megjegyzest az elozo bejegyzesemhez.
Ha lattatok a Bridget Jones filmet, akkor eloszor is kepzeljetek magatok ele a "papok es ringyok party-t", majd szorozzatok meg ezerrel, es akkor kb megkapjatok az itteni jelmezek abszurditasat:)
Mult hetvegen csak felnottek voltak, azert voltak ennyire orultek, most halisten visszatertek a gyerekes csaladok. Bar nem biztos, hogy ez javulast jelent: lattam mar ugyan regen is Angliaban, de ujra es ujra dobbenettel tolt el, hogy itten a szulok porazon setaltatjak a gyerekeiket!!! Nem metafora, a szo legszorosabb ertelmeben.
Tegnap este veletlen bekapcsoltam a tv hiradot es meglepodve konstataltam, hogy mar nem is Tony Blair a miniszterelnokunk:) Eljen a jolinformaltsag! Ez egy eleg Adrian Mole-os megjegyzes, de amugy is folyton o jut itt eszembe:)
Hirado utan atmentem Barbarahoz szomszedolni, reg nem lattam, mert mashol dolgozik, de jo volt dumalni ujra. Es a haza elott lattam nyuszikat!!! Csak ugy, vadon, ott ugrabugraltak, nagyon edesek.
Azert az angol szovegertesi kepessegeimet talan kicsit eltuloztam tegnap. Minden elviteles rendelesnel meg kell kerdeznem a vevo keresztnevet, es volt egy pasi, akit - mint utolag kiderult - Harrynek hivtak, de otszor minimum visszakerdeztem, mire megertettem, ugyanis kb "hou"-nak ejtette:)
A szigoru felettesem, akit tegnap emlitettem, egyebkent Pavel nevre hallgat es szlovak. Eleinte nagyon feltem tole, mert mindenkibe belekot, mindent kritizal, semmi sem eleg jo neki. De ha az ember tenyleg igyekszik, es hallgat a tanacsaira, akkor egeszen megenyhul, sot, meg mosolyog es kedves is lesz neha. Nagyon tisztelem, mert rajottem, hogy o a tokeletes pincer: barmilyen kimerult, mindig baratsagos a vevokkel, viccelodik veluk, jokedvre deriti oket. Mielott eljottem, Bp-n lattam az "Ofelsege pincere voltam" c. filmet - nahat olyan Pavel is. O az uj peldakepem:) Dehat persze amig minden idegszalammal arra koncentralok, hogy megertsem, mit kell csinalnom, addig nem varhatom magamtol, hogy ilyen pincer legyek. Az majd kesobb jon.
Kerdeztetek, hogy mindig telefonszolgalatos leszek-e: szerencsere nem, mert akkor nincs borravalo:) meg uncsi is. De neha beosztanak oda is.
Mostanaig gyonyoru napsuteses ido volt, ami persze nagy luxusnak szamit itt, de valami nem stimmelt igazan... Ma jottem csak ra, hogy mi hianyzott. Vegre megjott az igazi angolido! Langyos, nedves, es minden csupa-csupa hatalmas szurke felho. Gyonyoru!:)
Egy angol neni nagy-nagy erdeklodessel figyeli, amint irok (a helyszin ujra a konyvtar), kerdezte, milyen nyelv ez, teljesen lenyugozte. Aztan meselte, hogy a tv-ben latott valamit Magyarorszagrol, es azt tanacsolta, hogy jovo heten feltetlenul nezzem meg! Nemtom, miert gondolja, hogy nagy szuksegem megtudni alapveto turista-tenyeket arrol az orszagrol, amiben 20 evet eltem, de persze kedves volt tole.
Csutortokon terek vissza, addig is udv mindenkinek!

amelyben hitetlenkedik az angolokat figyelven

Huhuuu! Jo sokat dolgoztam hetvegen, de meg mindig nagyon szeretek picerkedni, csak hat faraszto, es keves idom van masra. De tok erdekes belelatni, hogy hogy mukodik egy etterem. Meg hogy mennyi koszt, moslekot, szemetet termelnek maguk utan az emberek amikor fogyasztanak! Pedig meg nem is takaritottam:)
Irto viccesek az angolok, egeszen hihetetlen egy nepseg. Meg mindig tartom, hogy imadom ezt az orszagot es itt akarok elni, de hat ami itt van... A leges-legalja nep jar ide, es persze annak oromere, hogy nyaralnak, meg tizszer olyan hulyen viselkednek, mint amugy. Borzaszto sokat lehet rajtuk nevetni, de azert neha ijeszto, hogy mennyire ostobak... A kedvencem a beoltozes-maniajuk, minden csoportnak van valami temaja, pl gengszterek, nyuszik, cowboyok, lefatyolozott menyasszonyok:) es ezek meg a szalonkepesebb jelmezek, aztan jonnek a miniszoknyas pasik, mumellekkel es egyeb kiegeszitokkel amiket inkabb le sem irok:)
Sokan kedvesek es viccesek, ok is bolondok de legalabb felviditanak, viszont elofordul az is, hogy rosszindulatuak es direkt bosszantani akarnak, az nagyon idegesito. Mert persze nem kuldhetem el oket a jo budos nemistudomhova, mert hat en szolgalom ki oket...
De osszessegeben elvezem ezt a szerepet, tenyleg nagyon jol lehet igy figyelni az embereket, az eletet, tok erdekes tapasztalat.
Tegnap ejjel volt "ceges buli", gondoltam, odaszagolok udvariassagbol egy picit, de vegul nagy ejjeli tivornyazas lett belole... Eddig szent meggyozodesem volt, hogy ciderbol nem lehet tul sokat inni - ez a hitem most tevesnek bizonyult!
A mineheadi konyvtarbol irok eppen (ma van az egyetlen szabadnapom), nagyon hangulatos es mokas kis hely, bar a konyvek nem tul bizalomgerjesztoek, de megis jo a konyvtarhangulat:) meg hogy lehet 1 orat internetezni minden nap! Szoval mikor nem dolgozom a nyitvatartasi ideje alatt, idejarok majd.
Sok a nagy siraly a butlinsban, teljes szimbiozisban elnek az emberekkel, tokjo.
Es a Pizza hut-os kollegak is helyesek, vannak szigoru feletteseim de ugy erzem, neha sikerul kivivni az elismeresuket, es az nagyon jo erzes. Tegnap megtettek fo-telefonkezelonek, mert csak en ertem, amit telefonon rendelni probalnak az anglus nepek:) Ill. persze en sem mindig, de az aranyok jobbak, mint masoknal... :)
Irjatok, meseljetek ti is, kedves olvasok!
Holnap visszaterek!

amelyben megkezdi pizza hut-os palyafutasat

Sajnos az a helyzet, hogy nagyon rosszak az internet korulmenyeim, meg a szabadidom is irto keves most, ugyhogy eloszor is bocsanataert esdeklek mindenkinek, akinek nemtok hamar valaszolni... de ami kesik, nem mulik! Igerem.
Csutortok, a kozos trening mindenkinek nagyon mokas volt: a kulonbozo idetlen csapatepito es ismerkedo jatekok utan a butlins szellemerol, valamint a biztonsagi es egeszsegugyi szabalyokrol reszesultunk okitasban. A nap fenypontja az volt, mikoris a hanyos-hasmenos virusrol neztunk oktatofilmet: az angolok jellegzetesen morbid, perverzioba hajlo humoraval ujra es ujra lejatszottak lassitott felvetelben, ahogy egy fiu telehanyja a kocsijat, kesobb a recepciot, szobat, wc-t... a virusbacit egy voros vigyorgo ordogfioka testesitette meg, aki kajanul kacagott, ahonyszor megkapta egy ujabb ember a virust, a peldamutato hos pedig Viroman volt, aki Supermanhez hasonlo oltozetben ropkodott fel-ala es halalt megveto batorsaggal kuzdott a gonosz bacilus ellen:))
Aztan este kaptuk meg vegre a szerzodesunket, ami igen nagy visszatetszest valtott ki: egyelore csak 4 het probaidore vagyunk szerzodtetve (de allitolag mindenkinek meghosszabbitjak majd, ha akarjuk es jol dolgozunk), emellett csak 3 napot dolgozunk az ettermekben es 2-t takaritunk, de azt sem mindig. Ami engem a legjobban ketsegbeejtett, az az, hogy a Sun and Moon guszti angol pubbol atraktak a pizza hutba pincernek, de kesobb kiderult, hogy ez a legnagyobb szerencse, ami erhetett: ez a legmenobb etterem, es csak itt kapjak meg a pincerek a borravalot! Nagyon jo buli pincerkedni - Kedves Esti Kornel, sokszor eszembe jutsz, tenyleg fontos elettapasztalat. Csak most 3 napig borzaszto sok orat dolgozom, de aztan lesz szabadnap, uresjaratok is. A kollegak nagyreszt szlovakok, par lengyel is kozottuk, a legtobbjuk nagyon jofej! Egy szlovak srac tud kicsit magyarul, kerdeztem, hogy a hatar kozelebol szarmazik-e - erre kozolte, hogy nembizony, hanem itt, angliaban tanulta meg!!:) Tudniillik csakis magyarok, lengyelek es szlovakok dolgoznak a Butlinsban.
Egyelore orulok a munkanak, bar faraszto, de hasznosnak erzem magam:) Viszont nem baj az sem, hogy elmehetek mashova majd, ha akarok... Meglatjuk!
Koszi a kommenteket, remelem tudom folytatni 2-3 nap mulva. Hivnak a felszolgalando vendegek!:)

amelyben barátkozik a pirítóval és örömkönnyeket hullat a tengernél

Első nap. Ezúttal Queen's Hallban már saját laptopommal, sikerült a wifi kártyát beüzemelni! Az ablaknál ülök, ha kinézek, a tengert látom.
Nagyon köszi a kommenteket, olyan jól estek! Örülök, hogy tetszik több embernek a blog. Akár itt, akár emailben írjatok továbbra is sokat-sokat!
Nagyon jól aludtam első éjszaka az új szobácskámban, bár reggel láttam, hogy a "lakályos" szó azért kicsit túlzás volt rá. Kosz van, jön le a vakolat, ahol meg nem, irtó ronda színű... de az ajtók bordók, az nagyon jól néz ki! És legalább beférek a szekrénybe, van akié sokkal kisebb. Mármint: én is beférnék, de a cuccomra céloztam:) Hollyt azóta sem láttam, talán álom volt? De mégsem: a tévét kirakta a szobájából a nappaliba, úgyhogy reggel teázás közben már nézhettem vicces angol sorozatot. A konyhában 2 konnektor van összesen a hűtő, pirító, vízforraló és mikró számára, tehát szépen sorjában egyesével kell mindent csinálni: csakhogy a pirítóval már első nap nézeteltérésem támadt. Gyanútlanul magára hagytam a kenyérrel, hogy végezze szépen a dolgát, amikor is hirtelen fülsüketítő szirénázásra lettem figyelmes - mikor odarohantam, láttam, hogy iszonyatosan füstöl, és ettől bekapcsolt a szobában a füstriasztó. Pirítót sikerült kikapcsolni, és kikaparni belőle a szénfekete kenyereket, riasztót azonban nem, tehát félórát szirénázott még. De második körben már ehető kenyerem is lett:)
Utána kimentem sétálni a tengerpartra, kb 5 percre van a szállástól, és megint annyira elöntött a döbbenet és a hála, hogy én tényleg itt lehetek és ezt láthatom minden nap! Még sírtam is, olyan szép volt:) Felfedeztem a tengerparti piacot is, ahol van csomó olcsó ruha, pulcsi, esőkabát, vicces feliratokkal ellátott fehérnemű... Strandfelszerelés: labdák, úszógumi, matrac (ami különoösen szórakoztatóan hat az időjárásra vaó tekintettel), no meg szuvenírek: hosszú csíkos cukorkarudak, kis állatfigurák, névreszóló söröskorsók... Egészen úgy éreztem magam, mint Adrian Mole Skegnessben, hihetetlen hangulatuk van ezeknek a borús üdülőhelyeknek.
Ma este lesz az első munkamegbeszélés, meghívnak minket vacsorázni, a tréning meg holnap reggel kezdődik. Más munkakörben levőkkel már ma aláírták a szerződést, kaptak egyenruhát is. Én remekül elvagyok a magam kis világában, és most úgy érzem, nem derülhet ki semmi olyan, ami el tudná rontani, hogy ennyire szép ez a hely - de a magyar többiek sajnos nagyrészt nagyon negatívak és folyton el akarják venni az ember kedvét mindentől. Meg utálják a lengyeleket akik itt vannak, tényleg el sem tudom képzelni, hogy miért. A tegnapi 2 lány továbbra is helyes, meg van még egy fiú aki nem ellenszenves, de a többieket inkább kerülni igyekszem...
Hát mára ennyi, ha minden igaz, akkor legközeleb már a munkáról is tudok írni!
Addig is képzeljétek el a pálmafákat a vidáparkban, a nagy mászókákat, vizicsúzdákat, dodzsemeket... és persze a tengerpartot is! Fényképek később.

amelyben megérkezik

Az ünnepélyes első mineheadi bejegyzés. Nem egészen úgy, ahogy képzeltem: a szálláson nincs wifi lefedettség, a Queen Hall nevű pub-ba (kocsma) kellett kijönni, és mivel még nem volt energiám összeszerelni a saját laptopom, kedves új ismerősöm, Judit gépén írok. De van cider! A kedvenc italom, ami Mo-n nincs, kb almabor. A wifitlen helyzet miatt sajnos nem biztos, hogy mindig annyit tudok majd emailezni, chatelni, mint terveztem, de igyekszem. És azt is ígérgetik, hogy megwifisedik a vidámpark hamarost - reménykedjünk.
Minehead viszont valami egész csodálatos! Az út nem volt épp zökkenésmentes: 32 órát legalább tartott, és három sofőrünk végtelenül mókásnak találta, hogy egyikük sem tud egyetlen szót sem semmilyen idegen nyelven, és az útirányokról sincsen közelebbi elképzelésük, ami nagyon vidám hangulatot kölcsönzött ugyan az utazásnak, azonban nem kifejezetten segítette haladásunkat. A csalagút meg elég szörnyű, a buszt berakják egy nagy, ablaktalan konzervdobozba (=vonat), amin viszont nem is érződik, hogy mozog, csak végül kiengednek és Angliában van az ember. A tájak gyönyörűek, a barikák fehérek, a köd sűrű.
A buszon két lánnyal volt szerencsém összebarátkozni, Barbarával és Judittal. Barbara most végzett jogászként, és megy világotlátni, Judit pedig töri-latin szakos tanár, aki most egy gyermekotthonban dolgozott három évig, és imádja a villamosokat. Meglepett, és megnyugtató is valahol, hogy hozzám hasonló diplomás emberek is ekkora lelkesedéssel vetik magukat a tengerparti pincérkedésbe!
Butlins maga kisebb és elhagyatottabb, mint ahogy képzeltem – kevés a vendég, nincs szezon. Viszont közvetlenül a tengerparton fekszik, és nagyon hangulatos a földszintes kis házikókkal, bolondozós konyhásnénivel, és hasonlók. A 250es házban lakom, melynek megkeresése egészen kafkai jelenet volt: jönnek szépen sorban a házak, 240, 242, 244, 246, 248, 252, 254…. szemben pedig a páratlanok. Nagy nehezen végre megtaláltuk, a szobám saját és egész lakályos, bár rakodófelületekben nem bővelkedik; a fürdőszobán és a konyhán, valamint a pici nappalin pedig Hollyval, egy szőke walesi leányzóval osztozom, ami kellemes meglepetés: aszittem itt nem dolgoznak britek! Hát nem is sok, de ő kivételt képez. Még nem értek egy szót sem abból, amit mond, de bizakodom: majdcsak.
A munkáról holnap-holnapután derül ki több minden. Most viszont bejöttünk a városba sétálni a lányokkal, és egész elbűvölően gyönyörű – el sem hiszem! És hogy én itt fogok lakni… Elmúlt minden szorongásom és a wifi miatti bosszankodásom is, olyan csodás ez a hely. A többit majd meglátjuk… Igyekszem írni majd sokat!
Írjatok, levelezzünk!