Koszonom a megertest, Berni! Es Esti Kornel, Neked is, meg ha nem is sikerult e feluletre eljuttatnod az uzenetet.
Szerdan 12 orat dolgoztam szunet nelkul, csutortokon tiz es felet, es hetvegen is vegig ez lesz. Most a fenekemrol meg a labamrol ne beszeljunk, mert az nem olyan izgalmas tema, meg azt a reszet tenyleg meg lehet szokni - de lelkileg is kezd megterhelo lenni ez a dolog. Az, hogy en iszonyatosan erzekeny vagyok minden bantasra, es allandoan megsertodok, valamint, hogy iszonyatosan vagyom ra, hogy mindenki szeressen, valahogy borzaszto nehezen illeszetheto bele a munkakorombe, foleg egy ilyen stresszes helyen, ahol mindenki minimum 2 ember munkajat vegzi, tehat eleve mindig mindenki frusztralt es ideges. Amikor valaki ramszol, vagy akar csunyan nez, az illeto nyilvan egy perc mulva mar nem is emlekszik az egeszre, en viszont meg ket nap mulva is azon ragodom, hogy vajon gyulol-e.
Tegnap este munka utan vegiggondoltam az egeszet, es belattam, hogy tenyleg milyen baromsagokon szorongok, mikor meg vagyok rola gyozodve, hogy mindenki utal. Mert amikor ramszolnak, hogy rakjam at azt a kurva kaposztasalatat (haladok kedveert: coleslaw-t) egy tiszta dobozba, akkor az esetek 98%-aban ezen kozles kivalto oka, hogy tenyleg koszos a doboz. Neadjisten nagy ritkan elofordulhat az is, hogy azert mondjak, mert pl. nekik kellett volna atrakni es nem akarjak, vagy frusztralja oket, hogy en mindig szebben rakom at, netan, hogy tobb borravalot kaptam... Vagy egyszeruen rossz napjuk van, szakitott veluk a baratjuk, betegek, faradtak. De hogy szenvedelyes es irracionalis gyuloletet taplalnanak az iranyomban az, valljuk be, nem tul valoszinu:)
Es ma megis kezdodik elolrol: bemegyek, es azon szorongok, hogy mindenki mas biztos joba van egymassal, viccelodnek, titkoloznak, es en meg ki vagyok rekesztve. Tobb, mint 10 eve megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy csak olyan korokben forgok, ahol "nepszeru" vagyok, es most ujra visszacsoppentem oda, ahol 10 eves koromban Angliaban voltam: felek, hogy nem szeret senki. Nyilvan azert is nehez, mert az ilyen munkaido mellett semmi idom Barbaraekkal talalkozni, teljesen ossze vagyunk zarva a Pizza hutos csapattal, es ez mindenki szamara megterhelo. Meg masfel het, aztan a nyakunkba szakad a tomerdek szabadido, na akkor majd bepotolok minden bulizast, baratkozast, mindent! Addig meg igyekszem elhinni, hogy nem is utalnak annyira.
A 12 oras nap Katerina egesz nap szuntelenul katerinaskodott, annyira szemet az a no... De a vegen kibekultunk, sikerult megbeszelni a problemat, es azota egesz kedves. Pavel meg a szememre szokta hanyni, hogy miert kerek folyton bocsanatot, amikor nincs miert, es megtiltotta, hogy bocsanatot kerjek tole:) Tegnap mar ugy orultem, hogy milyen kedves velem, de aztan o kiabalt a kurva kaposzta miatt... Ez az en formam:) Na mindegy, asszem azert o nem utal:)
A Nick Hornby regenynek, amit olvasok es imadok (amikor van idom), a cime, "Hogyan legyunk jok". Nem tudom, megjelent-e magyarul, ez csak az en nyersforditasom, itt most a szoszerinti jelentes az erdekes. Kedves nagynenem kerdezte, hogy tudom-e mar, hogyan. Es azt hiszem, igen. Mert annyira latom, hogy itt is, ahogyan mindenhol, 2 fajta ember van: az egyik, aki elvegzi a munkajat, segit a tobbieknek, odaadja a borravalot, ami oket illeti, nem lop, nem csal, nem hazudik - a masik pedig epp az ellenkezoje. Es nagy oromomre szolgal megtapasztalni, hogy abszolut keptelen vagyok megszegni ezeket a - reszben iratlan - szabalyokat, mert egyszeruen szornyen erzem magam, meg ha nem is derulne ki soha. Amikor odaadtam Attila pincertarsamnak a borravalot, amit sokkal azutan hagytak, hogy o mar hazament, es en is jo sok mindent kivittem annak az asztalnak, de megis ot illette, annyira orultem! Pedig persze semmi tetje, de megis.
Vannak ugyan olyan emberek, akiknek kulonos tehetsegek van hozza, hogy minden helyzetet ugy allitsanak be, mintha ok lennenek a jofejek, es en a lusta szemet diszno (bar tudom, hogy sokkal tobbet dolgozom naluk, es nem azert nem soprom ossze a cukorkat a "fagyigyar" alol, mert nincs idom, hanem mert 4 asztalt szolgalok ki, mikozben ok sehanyat...), de a nap vegen orulok, hogy azert nekem tiszta a lelkiismeretem.
Most rohannom kell vissza - azert nagyon jolesett mindezt leirni, koszonom, hogy meghallgattatok!
2007. október 26., péntek
2007. október 23., kedd
amelyben duhrohamot kap a konyvtarban
Tegnap este beszelgettem valakivel (aki itt most mosogato, amugy profi masszor, es megmasszirozott!:)) a butlinsi lufi-letrol, vagyis az itteni elet elzartsagarol es ontorvenyusegerol - o buborek-eletnek nevezte. Es jo metafora ez is, tenyleg: olyan ez a vidampark, mint a Simpson csalad varosa a mozifilmben, amikor lefedik egy hatalmas uvegburaval. Ami lehetne akar rossz is, ha az ember orokre be lenne zarva, dehat ilyesmirol persze szo sincsen, es emiatt nagyon jol erzem magam most a buborekban.
Szoktam amugy gondolkodni, hogy merre tovabb: telen nem lesz szezon, tehat kerdes, hogy a januari szunet utan erdemes-e visszajonni ide. Ha nem, akkor Angliaban (pontosabban az Egyesult Kiralysag es Irorszag teruleten) kene mashol talalni munkat! De a tengerpartrol nehez lenne lemondani... Tegnap lattam egy dokumentumfilmet Bristolrol, amely szerint ott a legbecsuletesebbek az emberek egesz Angliaban, es van tenger is, na peldaul az izgi egy hely lehet, alig varom, hogy Novemberben eljussak majd!
Es hogy mit csinalnek? Berni kommentjere is valaszolvan elmeselem, hogy most kaptam egy emailt egy kedves londoni baratnomtol, amiben teljesen felhaborodik, hogy miert pincerkedem en itt az Isten hata mogott, amikor az angoltudasommal meg a diplomammal biztos lehetne "valami rendes allast" talalni nekem Londonban. Es probalom megfogalmazni hogy miert, meg nem egeszen sikerult, de valamiert annyira ideges lettem ettol a leveltol, hogy majdnem fejbevagtam a konyvtarosnenit egy spanyol utikonyvvel es foldhozvagtam a monitort:) Najo, persze ezt mind csak a fantaziamban, de tenyleg, nagyon felduhitett ez a hozzaallas, pedig tudom en, hogy jot akar. Utalom, hogy annyian lenezik ezt a fajta munkat (persze Berni, tudom, hogy te nem, mivel te is ezt csinalod), es foleg azt utalom, hogy nyilvan en is ezzel a hozzaallassal eltem le az egesz eletemet... Amin csak igy lehet valtoztatni szerintem, ha az ember testkozelbol megismeri ezt a feladatot, ezeket az embereket. Es borzasztoan tisztelem oket, tenyleg, annyi mindent tudnak, amit en sose fogok! Szeretnek minel tobbet tanulni toluk. Mellesleg Londonban barmilyen allasom lenne, akkor se tudnek penzt felretenni, amit itt tudok, mert ott nagyon draga a szallas. De epp ez a kihivas tetszik itten Mineheadben, hogy minden annyira tavoli es uj es ismeretlen.
Ez a het az osziszunet itt az iskolakban, ugyhogy hihetetlen tomeg van vidamparkunkban, total orulet... Mintha ingyenkajat osztanank, komolyan, olyan sorok allnak:) Nagyon sok a munka a heten, talan egyszer meg tudok irni, aztan majd jovoheten bovebben! Addig is irjatok most ti!
Szoktam amugy gondolkodni, hogy merre tovabb: telen nem lesz szezon, tehat kerdes, hogy a januari szunet utan erdemes-e visszajonni ide. Ha nem, akkor Angliaban (pontosabban az Egyesult Kiralysag es Irorszag teruleten) kene mashol talalni munkat! De a tengerpartrol nehez lenne lemondani... Tegnap lattam egy dokumentumfilmet Bristolrol, amely szerint ott a legbecsuletesebbek az emberek egesz Angliaban, es van tenger is, na peldaul az izgi egy hely lehet, alig varom, hogy Novemberben eljussak majd!
Es hogy mit csinalnek? Berni kommentjere is valaszolvan elmeselem, hogy most kaptam egy emailt egy kedves londoni baratnomtol, amiben teljesen felhaborodik, hogy miert pincerkedem en itt az Isten hata mogott, amikor az angoltudasommal meg a diplomammal biztos lehetne "valami rendes allast" talalni nekem Londonban. Es probalom megfogalmazni hogy miert, meg nem egeszen sikerult, de valamiert annyira ideges lettem ettol a leveltol, hogy majdnem fejbevagtam a konyvtarosnenit egy spanyol utikonyvvel es foldhozvagtam a monitort:) Najo, persze ezt mind csak a fantaziamban, de tenyleg, nagyon felduhitett ez a hozzaallas, pedig tudom en, hogy jot akar. Utalom, hogy annyian lenezik ezt a fajta munkat (persze Berni, tudom, hogy te nem, mivel te is ezt csinalod), es foleg azt utalom, hogy nyilvan en is ezzel a hozzaallassal eltem le az egesz eletemet... Amin csak igy lehet valtoztatni szerintem, ha az ember testkozelbol megismeri ezt a feladatot, ezeket az embereket. Es borzasztoan tisztelem oket, tenyleg, annyi mindent tudnak, amit en sose fogok! Szeretnek minel tobbet tanulni toluk. Mellesleg Londonban barmilyen allasom lenne, akkor se tudnek penzt felretenni, amit itt tudok, mert ott nagyon draga a szallas. De epp ez a kihivas tetszik itten Mineheadben, hogy minden annyira tavoli es uj es ismeretlen.
Ez a het az osziszunet itt az iskolakban, ugyhogy hihetetlen tomeg van vidamparkunkban, total orulet... Mintha ingyenkajat osztanank, komolyan, olyan sorok allnak:) Nagyon sok a munka a heten, talan egyszer meg tudok irni, aztan majd jovoheten bovebben! Addig is irjatok most ti!
2007. október 22., hétfő
amelyben meglepődik azon, hogy van világ Butlinson kívül
Azt hittem, leírtam itt, hogy mennyit dolgozom, de sokan rákérdeztek, úgyhogy most pótolom a restanciámat: heti egy szabadnapom van csak, és a többi nap 8-10 órát pincérkedek minimum, néha 12-t is. Tehát amikor arra hivatkozom, hogy fáradt vagyok, nincs szabadidőm, ilyesmi, akkor erre célzok.
Most realizálzam, hogy mennyire mély is az a mélyvíz, amibe engem beledobtak. Az hagyján, hogy a többi újonctársamnak mind komoly vendéglátós tapasztalata van, nekem pedig, ugyebár, még csak munkaviszonyom sem volt soha - de emellett most már az is világossá vált, hogy másokat ugyan úgy vettek fel eddig a Pizza Hutba, hogy előtte volt tréningjük, velünk kapcsolatban azonban valamilyen oknál fogva senkiben sem merült fel ilyesmi. Újzélandi menedzserünk, Simon, biztos azt hitte, hogy majd magunktól rájövünk mindenre, és meg van lepve, hogy mégse... Novemberben, miután meghosszabbították a szerződésünket, lesz majd valami okítás, de addig csakis a leszídásokból tanulhatunk. Szóval a körülményekhez képest meglepő, hogy egyáltalán boldogulok valahogy, és elégedett is lehetnék magammal, dehát mégis csak a hibákat látja mindig mindenki.
Rá kellett döbbennem arra is, hogy annyira intenzív ez az itteni lét, és annyira hermetikusan el van zárva minden eddigi életteremtől és tapasztalatomtól (ld lufi), hogy egészen más törvények uralkodnak, más hierarchia, és néha borzasztóan meglepődöm, mikor eszembe jut, hogy létezik a külvilág is. Például a legszemetebb csapatvezető, Katerina, aki egész nap üvöltözik velem mindenért, és mindig azt érezteti, hogy én vagyok a legbénább, legszerencsétlenebb ember, akit valaha látott - nos ez a Katerina egyik este hívott, hogy segítsek neki. Azt hittem, valami hányást kell talán eltakarítani (amúgy tényleg létezik az oktatófilmben ábrázolt vírus, amit én viccnek hittem, egész nap fertőtlenítünk!), de kiderült, hogy csak arra kér, hogy írjak le egy mondatot angolul, mert ő nem tudja. Ami nekem a legtriviálisabb dolog a világon, az számára elérhetetlen cél... de közben persze fordítva is. És ez itten az ő terepe.
No meg a pincér-csapatvezetők is, mint Djon meg Pavel... ha mondjuk otthon egy szórakozóhelyen ismerkednék meg egy fiúval, akiről kiderül, hogy a Pizza Hutban dolgozik, jól kiröhögném, itt meg kb. félistenként tisztelem őket:)
Az Angliában élést viszont, amire annyira vágytam, valahogy egészen természetesnek élem meg - nem csodálkozom el rajta minden nap, nem tűnik különlegesnek, csak egyszerűen teljesen természetes és jó. A pincérkedés pedig annyira természetellenes és idegen, hogy épp az egzotikuma teszi borzasztó izgalmassá. És az egész itteni lét átmenetisége....
Mennem kell, szaladok, remélem tudom hamarosan folytatni!
Most realizálzam, hogy mennyire mély is az a mélyvíz, amibe engem beledobtak. Az hagyján, hogy a többi újonctársamnak mind komoly vendéglátós tapasztalata van, nekem pedig, ugyebár, még csak munkaviszonyom sem volt soha - de emellett most már az is világossá vált, hogy másokat ugyan úgy vettek fel eddig a Pizza Hutba, hogy előtte volt tréningjük, velünk kapcsolatban azonban valamilyen oknál fogva senkiben sem merült fel ilyesmi. Újzélandi menedzserünk, Simon, biztos azt hitte, hogy majd magunktól rájövünk mindenre, és meg van lepve, hogy mégse... Novemberben, miután meghosszabbították a szerződésünket, lesz majd valami okítás, de addig csakis a leszídásokból tanulhatunk. Szóval a körülményekhez képest meglepő, hogy egyáltalán boldogulok valahogy, és elégedett is lehetnék magammal, dehát mégis csak a hibákat látja mindig mindenki.
Rá kellett döbbennem arra is, hogy annyira intenzív ez az itteni lét, és annyira hermetikusan el van zárva minden eddigi életteremtől és tapasztalatomtól (ld lufi), hogy egészen más törvények uralkodnak, más hierarchia, és néha borzasztóan meglepődöm, mikor eszembe jut, hogy létezik a külvilág is. Például a legszemetebb csapatvezető, Katerina, aki egész nap üvöltözik velem mindenért, és mindig azt érezteti, hogy én vagyok a legbénább, legszerencsétlenebb ember, akit valaha látott - nos ez a Katerina egyik este hívott, hogy segítsek neki. Azt hittem, valami hányást kell talán eltakarítani (amúgy tényleg létezik az oktatófilmben ábrázolt vírus, amit én viccnek hittem, egész nap fertőtlenítünk!), de kiderült, hogy csak arra kér, hogy írjak le egy mondatot angolul, mert ő nem tudja. Ami nekem a legtriviálisabb dolog a világon, az számára elérhetetlen cél... de közben persze fordítva is. És ez itten az ő terepe.
No meg a pincér-csapatvezetők is, mint Djon meg Pavel... ha mondjuk otthon egy szórakozóhelyen ismerkednék meg egy fiúval, akiről kiderül, hogy a Pizza Hutban dolgozik, jól kiröhögném, itt meg kb. félistenként tisztelem őket:)
Az Angliában élést viszont, amire annyira vágytam, valahogy egészen természetesnek élem meg - nem csodálkozom el rajta minden nap, nem tűnik különlegesnek, csak egyszerűen teljesen természetes és jó. A pincérkedés pedig annyira természetellenes és idegen, hogy épp az egzotikuma teszi borzasztó izgalmassá. És az egész itteni lét átmenetisége....
Mennem kell, szaladok, remélem tudom hamarosan folytatni!
2007. október 20., szombat
amelyben kilep a kasztrendszerbol
A walesi nagybogossel nagyon mokasan folytatodott a tortenetem, mert masnap ebednel osszefutottunk a curry-s pulykat eszegetven, es leult velem szembe, majd 10 hosszu, kinos percig hallgatott. Nem ertettem, minek ul oda, ha nem akar semmit mondani, de vegul osszeszedte minden batorsagat, es "feltette a kerdest":) vagyis, hogy vasarnap munka utan nem erek-e ra meginni vele valamit. Mondtam, hogy faradt leszek, ugyhogy nem jo a vasarnap (azert nem akartam nagyon a lelkebe tiporni szegenynek), de borzaszto mokasnak talaltam, hogy ennyire rakeszult a nagy kerdesre, es ilyen sokaig tartott, mire osszeszedte a batorsagat. Bennem a leghalvanyabb mertekben sem merult fel, hogy akarjak tole valamit, de ugy latszik, ezt eddig nem vette eszre.
Viszont meg aznap este kiderult, hogy a munkahelyi kasztrendszer megis csak atjarhato, es lehet a felelmetes csapatvezetokkel is baratkozni! Nem csak a beosztasi hierarchiat tartottam eddig megtorhetetlennek, hanem a magyar-szlovak ellentetet is - de szerencsere mint kiderult, egyik sem az. Dani pincertarsamnak igertem egy kolcson-takaritopulcsit, ezert munka utan egyfele mentunk, de neki meg be kellett ugrania Djonhoz, a szlovak "csapatvezetonkhoz" valami cuccaert. Azt hittem, csak felkapjuk a dolgokat es megyunk, de Djon irto kedvesen behivott minket, oportoi borral kinalt, es orakig beszelgettunk. Persze masnap ugyanugy kritizalta minden lepesem, dehat vegulis tenyleg ez a dolga - igy mar, hogy tudom, hogy emberszamba vesz es kedves, nem is zavar! Ez nagyon jol esett, orultem neki.
Csak kicsit sok volt a parti meg a hideg ejszaka, most benathasodtam, de ne tessek aggodni, rendesen kuralom magam, c vitamin, echinacea csepp, sok narancsle, salak, alvas, szoval meggyogyulok hamarost!
Es folytatom izgalmas meseimet is...
Viszont meg aznap este kiderult, hogy a munkahelyi kasztrendszer megis csak atjarhato, es lehet a felelmetes csapatvezetokkel is baratkozni! Nem csak a beosztasi hierarchiat tartottam eddig megtorhetetlennek, hanem a magyar-szlovak ellentetet is - de szerencsere mint kiderult, egyik sem az. Dani pincertarsamnak igertem egy kolcson-takaritopulcsit, ezert munka utan egyfele mentunk, de neki meg be kellett ugrania Djonhoz, a szlovak "csapatvezetonkhoz" valami cuccaert. Azt hittem, csak felkapjuk a dolgokat es megyunk, de Djon irto kedvesen behivott minket, oportoi borral kinalt, es orakig beszelgettunk. Persze masnap ugyanugy kritizalta minden lepesem, dehat vegulis tenyleg ez a dolga - igy mar, hogy tudom, hogy emberszamba vesz es kedves, nem is zavar! Ez nagyon jol esett, orultem neki.
Csak kicsit sok volt a parti meg a hideg ejszaka, most benathasodtam, de ne tessek aggodni, rendesen kuralom magam, c vitamin, echinacea csepp, sok narancsle, salak, alvas, szoval meggyogyulok hamarost!
Es folytatom izgalmas meseimet is...
2007. október 18., csütörtök
amelyben floridaba vonatozik Szirup Susan bandajaval
Meg mindig azt erzem minden egyes nap, hogy ez a tenger dolog, ez valami vicc! Ma is sut a nap, kek az eg, latszik Wales - hihetetlen gyonyoru. Igencsak sokkolo latvany fogadott, mikor lementem ma a partra: egy neni furdoruhaban, furdosapkaban belement a vizbe es uszott benne! Mindezt ugy kell elkepzelni, hogy sut ugyan a nap, de en kabatban es bakancsban vagyok altalaban, es a tobbiek is. Beledugtam a kezem a vizbe, hat bizony irto hideg! Bator egy neni volt. Mikozben baratkoztam a tengerrel, egy lelkes kutya - biztos latta, hogy milyen baratkozos vagyok - cserebe odajott hozzam baratkozni es ram ugrott. Kisse meglepodtem, de helyes volt nagyon, olyan mint Columbo tarsa.
Az ir zene szuper volt, bar csak a vegefele ertunk oda, mert kicsit eldumaltuk az idot Barbaraval. Kiderult, hogy nagyon sok kozos dolog van bennunk. De azert par jo szamot sikerult meghallgatni a pletykalkodas utan! A koncerten kiderult, hogy nagybogos bacsi kicsit szerelmes belem, amugy walesi, nagyon kedves, csak hat azert megiscsak:) De jo volt beszelgetni igazi britekkel vegre valamirol azon kivul, hogy melyik pizzajukat hogyan rontottam el!
Egyre jobban bosszant, hogy Wales itt van egy kopesre, az obol tuloldalan, de nincs komp, es csak hosszu-hosszu kerulovel lehetne odajutni, pedig ugy elmennek! Egy magyar fiu kitalalta, hogy veszunk motorcsonakot es atevezunk:) Van a teveben egy tokjo reklam, walesi baranyhust reklamoz de irto gyonyoru tajak meg esok vannak benne. Berni, lattad?:)
Koncert utan megint bepillantast nyertem a magyarkolonia ejszakai eletebe, ami a leginkabb a "Van aki forron szereti" floridaba tarto vonatahoz hasonlithato, amikor minden ejjel elterjed suttogasok utjan, hogy melyik halofulkeben van eppen a "zsur":) Jarjuk a vidampark sotet utacskait, ossze-ossze talalkoznak a magyarok, es ilyen tarsalgasokat folytatnak: a B12-ben van? Nem, nem, ma a K13-ban! De arra merget vehet az ember, hogy valahol mindig van hazibuli, es barki becsatlakozhat. Azert nem maradtam sokaig, mert ma mar ujra dolgozom delutan es ejjel - remelem, ezuttal nem rontok el annyi mindent!
Sziasztok, sok udv mindenkinek innen!
Az ir zene szuper volt, bar csak a vegefele ertunk oda, mert kicsit eldumaltuk az idot Barbaraval. Kiderult, hogy nagyon sok kozos dolog van bennunk. De azert par jo szamot sikerult meghallgatni a pletykalkodas utan! A koncerten kiderult, hogy nagybogos bacsi kicsit szerelmes belem, amugy walesi, nagyon kedves, csak hat azert megiscsak:) De jo volt beszelgetni igazi britekkel vegre valamirol azon kivul, hogy melyik pizzajukat hogyan rontottam el!
Egyre jobban bosszant, hogy Wales itt van egy kopesre, az obol tuloldalan, de nincs komp, es csak hosszu-hosszu kerulovel lehetne odajutni, pedig ugy elmennek! Egy magyar fiu kitalalta, hogy veszunk motorcsonakot es atevezunk:) Van a teveben egy tokjo reklam, walesi baranyhust reklamoz de irto gyonyoru tajak meg esok vannak benne. Berni, lattad?:)
Koncert utan megint bepillantast nyertem a magyarkolonia ejszakai eletebe, ami a leginkabb a "Van aki forron szereti" floridaba tarto vonatahoz hasonlithato, amikor minden ejjel elterjed suttogasok utjan, hogy melyik halofulkeben van eppen a "zsur":) Jarjuk a vidampark sotet utacskait, ossze-ossze talalkoznak a magyarok, es ilyen tarsalgasokat folytatnak: a B12-ben van? Nem, nem, ma a K13-ban! De arra merget vehet az ember, hogy valahol mindig van hazibuli, es barki becsatlakozhat. Azert nem maradtam sokaig, mert ma mar ujra dolgozom delutan es ejjel - remelem, ezuttal nem rontok el annyi mindent!
Sziasztok, sok udv mindenkinek innen!
2007. október 17., szerda
amelyben madarat lehet vele fogatni
Na jó, lehet, hogy ez a cím túl ambíciózus - nagyonnagyon vidám ugyan, de a hatalmas sirályokat, amik Butlinsban mászkálnak, nem biztos, hogy meg merné fogni. Majdnem akkorák, mint egy ember:) Madárfóbiás embereknek kifejezetten ellenjavallt egy hely ez!
Mindenesetre a mai nap igen szép, mivel szabadnapom van, el sem hiszem! Egész nap vigyorgok mint egy nemistudommicsoda. Nem jóllakott napközis, meg nem is mint egy idióta, de szal valami vigyorgó. Talán a cheshire-i macska - tegnap este az angol "Legyen ön is milliomos!"-ban hozzá hasonlítottak egy vigyorgó cheshire-i játékost.
Tudtam én, hogy az embernek sokat kell valami rosszat/nehezet/fárasztót csinálnia, hogy igazán örüljön aztán a szabadságnak, de tényleg, ennyire még sosem örültem egy napnak! Ahogy jöttem ki a Butlinsból a wifi-s kocsma felé (végre megjavították a laptopom, mi több, végre el is tudtam hozni a szerelőtől!) a tengerparton szikrázó napsütésben futottam a homokban, szemben látszott a walesi part (ritkán látszik, szinte mindig ködös), Oasist hallgattam, néztem a gazdijukkal játszadozó kutyákat, és olyan szabadnak éreztem magam, mint egy lufi amit elengedtek:) A kutyák is örülnek, mert szept 30-ig ki voltak tiltva a tábla szerint a strandról, ígyhát mióta megjöttem, minden alkalmat kihaználnak a tengerparti futkározásra.
Visszatérve az angol tévéműsorok témájára: az utóbbi napokban igen szorosra fűződött velük a kapcsolatom, mivel annyit dolgoztam, hogy a tengerhez, faluhoz sosem tudtam már kijönni, így a napjaimat kizárólag a pizzák és Jeremy Kyle társaságában töltöttem. A Jeremy Kyle show című műsor, melynek rabjává váltam, kb az otthoni Mónika ill. Balázs show-hoz hasonlítható, csak persze angolokkal, ami még ezerszer viccesebbé teszi a dolgot, no meg Jeremy is agresszívabb műsorvezető, azt hiszem - mindig leordítja a vendégek fejét. Rendkívül tanulságos a társadalom tanulmányozásához, egészen hihetetlen emberek és történetek vannak itten (is). Nem ismertetem részletesen az eseteket, de akinek 20 évesen kevesebb, mint 4 gyereke van, és nem mind különböző partnerektől, az már nagyon szokatlannak számít:)
Tegnap este meg elvetődtem magyar kollegáimhoz dumálni-ciderezni este, és így részese lettem életem első pókerpartijának! Nagyon vicces volt, tökjól szórakoztunk, főleg azon, hogy a fiúk milyen komolyan veszik a játékot. De nemfogok pénzben játszani semmiképp, ígérem!
Ma este meg a butlinsi ír kocsmába akarok benézni, mert szerda esténként élő ír népzene van - a nagybőgősük a pizza hutba szokott járni, nagyon helyes bajszos-pocakos kopasz bácsi, Marknak hívják - és mivel a hangszere társaságában szokott étkezni, elég feltűnő jelenség, így ismerkedtem meg vele, és ő mesélt a zenélésről. Remélem, lesz olyan jó itt is az ír zene, mint nyáron Dublinban!
Ja, akartam azt is mesélni, mindenki megnyugtatására, hogy nem fogok többet takarítani, megoldottam:)
Pincérkedés meg nagy kihívás továbbra is, sokszor hibázok, és nagyonnagyon sokszor megszidnak, még többször, mint amennyi a hiba. De csak így lehet tanulni. Igyekszem nagyon, csak hát eleve feleannyi személyzet van, mint kéne, tehát még a gyakorlattabb pincéreken is kifog olykor, hogy egyszerre 3-4 helyen kéne lenniük, nemhogy rajtam... Ahhoz képest, hogy milyen bakikat követek el - pl. egyik nap elvágtam az ujjam és összevéreztem a felszolgálandó poharakat, aztán meg elvesztettem 40 fontot, amit ki kellett fizetnem - nagyon örültem, amikor ma az első munkahelyi megbeszélésen kihírdette Simon, a menedzser, hogy mindannyiunk próbaidős szerződését meg fogják hosszabbítani januárig! Hurrá. És még így is kapok annyi borravalót (kopkopkop), hogy eddig a munkavállalási engedélyen meg az angol mobilon kívül nem költöttem az otthonról hozott pénzemből.
Pavel egyik este szörnyűmérges volt rám, mert elrontottam valamit, nagyon szomorú voltam, de záráskor végül meg mertem kérdezni, hogy haragszik-e még, és azt mondta, hogy egyáltalán nem haragudott, csak meg volt ijedve, hogy hogyan fogjuk jóvátenni a hibát. De sikerült, és onnantól, hogy rákérdeztem, tök kedves lett, bocsánatot is kért, amiért rám ijesztett. Amúgy folyton vigyorog, énekel, és viccelődik mindenkivel, csak fel ne bosszantsa az ember!
No, most elbúcsúzom, de a következő napokban több időm lesz, folytatom majd! Írjatok csak, kedves olvasóim!
Mindenesetre a mai nap igen szép, mivel szabadnapom van, el sem hiszem! Egész nap vigyorgok mint egy nemistudommicsoda. Nem jóllakott napközis, meg nem is mint egy idióta, de szal valami vigyorgó. Talán a cheshire-i macska - tegnap este az angol "Legyen ön is milliomos!"-ban hozzá hasonlítottak egy vigyorgó cheshire-i játékost.
Tudtam én, hogy az embernek sokat kell valami rosszat/nehezet/fárasztót csinálnia, hogy igazán örüljön aztán a szabadságnak, de tényleg, ennyire még sosem örültem egy napnak! Ahogy jöttem ki a Butlinsból a wifi-s kocsma felé (végre megjavították a laptopom, mi több, végre el is tudtam hozni a szerelőtől!) a tengerparton szikrázó napsütésben futottam a homokban, szemben látszott a walesi part (ritkán látszik, szinte mindig ködös), Oasist hallgattam, néztem a gazdijukkal játszadozó kutyákat, és olyan szabadnak éreztem magam, mint egy lufi amit elengedtek:) A kutyák is örülnek, mert szept 30-ig ki voltak tiltva a tábla szerint a strandról, ígyhát mióta megjöttem, minden alkalmat kihaználnak a tengerparti futkározásra.
Visszatérve az angol tévéműsorok témájára: az utóbbi napokban igen szorosra fűződött velük a kapcsolatom, mivel annyit dolgoztam, hogy a tengerhez, faluhoz sosem tudtam már kijönni, így a napjaimat kizárólag a pizzák és Jeremy Kyle társaságában töltöttem. A Jeremy Kyle show című műsor, melynek rabjává váltam, kb az otthoni Mónika ill. Balázs show-hoz hasonlítható, csak persze angolokkal, ami még ezerszer viccesebbé teszi a dolgot, no meg Jeremy is agresszívabb műsorvezető, azt hiszem - mindig leordítja a vendégek fejét. Rendkívül tanulságos a társadalom tanulmányozásához, egészen hihetetlen emberek és történetek vannak itten (is). Nem ismertetem részletesen az eseteket, de akinek 20 évesen kevesebb, mint 4 gyereke van, és nem mind különböző partnerektől, az már nagyon szokatlannak számít:)
Tegnap este meg elvetődtem magyar kollegáimhoz dumálni-ciderezni este, és így részese lettem életem első pókerpartijának! Nagyon vicces volt, tökjól szórakoztunk, főleg azon, hogy a fiúk milyen komolyan veszik a játékot. De nemfogok pénzben játszani semmiképp, ígérem!
Ma este meg a butlinsi ír kocsmába akarok benézni, mert szerda esténként élő ír népzene van - a nagybőgősük a pizza hutba szokott járni, nagyon helyes bajszos-pocakos kopasz bácsi, Marknak hívják - és mivel a hangszere társaságában szokott étkezni, elég feltűnő jelenség, így ismerkedtem meg vele, és ő mesélt a zenélésről. Remélem, lesz olyan jó itt is az ír zene, mint nyáron Dublinban!
Ja, akartam azt is mesélni, mindenki megnyugtatására, hogy nem fogok többet takarítani, megoldottam:)
Pincérkedés meg nagy kihívás továbbra is, sokszor hibázok, és nagyonnagyon sokszor megszidnak, még többször, mint amennyi a hiba. De csak így lehet tanulni. Igyekszem nagyon, csak hát eleve feleannyi személyzet van, mint kéne, tehát még a gyakorlattabb pincéreken is kifog olykor, hogy egyszerre 3-4 helyen kéne lenniük, nemhogy rajtam... Ahhoz képest, hogy milyen bakikat követek el - pl. egyik nap elvágtam az ujjam és összevéreztem a felszolgálandó poharakat, aztán meg elvesztettem 40 fontot, amit ki kellett fizetnem - nagyon örültem, amikor ma az első munkahelyi megbeszélésen kihírdette Simon, a menedzser, hogy mindannyiunk próbaidős szerződését meg fogják hosszabbítani januárig! Hurrá. És még így is kapok annyi borravalót (kopkopkop), hogy eddig a munkavállalási engedélyen meg az angol mobilon kívül nem költöttem az otthonról hozott pénzemből.
Pavel egyik este szörnyűmérges volt rám, mert elrontottam valamit, nagyon szomorú voltam, de záráskor végül meg mertem kérdezni, hogy haragszik-e még, és azt mondta, hogy egyáltalán nem haragudott, csak meg volt ijedve, hogy hogyan fogjuk jóvátenni a hibát. De sikerült, és onnantól, hogy rákérdeztem, tök kedves lett, bocsánatot is kért, amiért rám ijesztett. Amúgy folyton vigyorog, énekel, és viccelődik mindenkivel, csak fel ne bosszantsa az ember!
No, most elbúcsúzom, de a következő napokban több időm lesz, folytatom majd! Írjatok csak, kedves olvasóim!
2007. október 14., vasárnap
amelyben a pincerkedes erotikajarol elmelkedik
A takaritasban nem az a legrettenetesebb, hogy takaritani kell (bar az is szornyu), hanem az, hogy annyira nincs idom es energiam ra, teljesen tonkreteszi a napomat, a beosztasomat, a pincerkedesemet. Valamit ki akarok talalni, hogy ne kelljen, mert anelkul is heti 50 orat dolgozom, es azt valahogy elegnek erzem:)
A pincerkedesben pedig az a legjobb, hogy barmilyen faradt, merges, stb vagyok, akkor is mosolygok, vannak kedves vendegek, akik viccelodnek, felviditanak, flortolnek velem, es ettol mindig ujra embernek erzem magam. Persze korantsem csak kedves vendegek vannak, de mindig akad ebbol a baratsagos fajbol eleg ahhoz, hogy felviditson, es visszaadjak a jokedvem. Meg az egesz pincerkedesnek van valami erotikaja, amit nagyon szeretek - persze csak jatek az egesz, egy percig nem jutna eszebe senkinek komolyan gondolni, es pont ez a jo benne. A pincernek tetszenie kell a vendegnek, ez a dolga, es nekem meg tetszik, hogy ez a feladatom. Persze ez is erofeszitest igenyel, es van mit fejlodni, de amikor sikerul, nagy oromot okoz az is. Jo ez a szerepjatek!
Sokszor jo a hangulat a pizza hutban, gyakran mindannyian faradtak vagyunk es epp ezert mar a legbutabb vicceken is orakig tudunk nevetgelni a szlovak pincerekkel (magyar karomkodasokat tanitunk nekik), sokkal otthonosabb olyanokkal dolgozni akikkel egyutt nevetunk. Persze van 1-2 harpia is, akik mindenert kiabalnak es kioktatnak, oket igyekszem kerulni, de elobb-utobb csak lecsapnak mindig az emberre... Nincs mit tenni.
Na megyek is vissza, nehogy kiabaljanak:)
A pincerkedesben pedig az a legjobb, hogy barmilyen faradt, merges, stb vagyok, akkor is mosolygok, vannak kedves vendegek, akik viccelodnek, felviditanak, flortolnek velem, es ettol mindig ujra embernek erzem magam. Persze korantsem csak kedves vendegek vannak, de mindig akad ebbol a baratsagos fajbol eleg ahhoz, hogy felviditson, es visszaadjak a jokedvem. Meg az egesz pincerkedesnek van valami erotikaja, amit nagyon szeretek - persze csak jatek az egesz, egy percig nem jutna eszebe senkinek komolyan gondolni, es pont ez a jo benne. A pincernek tetszenie kell a vendegnek, ez a dolga, es nekem meg tetszik, hogy ez a feladatom. Persze ez is erofeszitest igenyel, es van mit fejlodni, de amikor sikerul, nagy oromot okoz az is. Jo ez a szerepjatek!
Sokszor jo a hangulat a pizza hutban, gyakran mindannyian faradtak vagyunk es epp ezert mar a legbutabb vicceken is orakig tudunk nevetgelni a szlovak pincerekkel (magyar karomkodasokat tanitunk nekik), sokkal otthonosabb olyanokkal dolgozni akikkel egyutt nevetunk. Persze van 1-2 harpia is, akik mindenert kiabalnak es kioktatnak, oket igyekszem kerulni, de elobb-utobb csak lecsapnak mindig az emberre... Nincs mit tenni.
Na megyek is vissza, nehogy kiabaljanak:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)