amelyben Bristolozik

Először is megkésve szeretnék Boldog Télapót kívánni minden kedves Olvasónak! Ez a kedvenc ünnepem, csak idén kicsit elhanyagoltam sajnos, bár Bristolban anyukámmal azért elő-télapóztunk, ami nagyonnagyon jó volt. De mindenki mást ezúton üdvözöl a Télapóm, akiket nem köszöntöttem ezalkalomból.
Múlt hétvégén a "sok a munka" fogalma új dimenziókat nyert a szememben, mivel pénteken reggel 4.30ig burger kingeztem, szombaton pedig beteg volt Dani, egy kollégám, ígyhát a pizza hutban déltől reggel 4ig dolgoztam! De jó volt, végre hasznosan telt az idő, csak vasárnap már úgy dolgoztam, hogy ötletem sem volt, hogy hívnak, és arról sem volt közelebbi elképzelésem, hogy fiú vagyok-é vagy netán lány:) Néha majdnem elaludtam állva... de sikerült ébren maradni a műszak végéig!
Hétfő reggel aztán nekivágtam a nagy utazásnak, melynek első állomása Bristol volt. Az első perctől fogva tök otthonosan éreztem magam a városban, annyira barátságos hangulatú és méretű! Pont jó, mert gyalog el lehet jutni szinte mindenhova, de közben nem olyan kis falucska mint Minehead meg Taunton, hanem mégiscsak rendes város. Nagyon jó volt újra találkozni Mamával, és együtt tölteni 3 napot! Tökjó szállásunk volt, Washington Hotel Cliftonban, ami elvileg egy külváros, de mégis közel volt eléggé a központhoz, és nagyon helyes kis fogadó (össze is barátkoztam a lengyel recepcióslánnyal, talán jövőbeli kolléga... :)). Első nap elmentünk a bristoli állatkertbe, ahol életemben először láttam igazi tapírt, nagyon viccesen néz ki! És a kistapír csíkos, mint a kis vaddisznó. Láttunk még csíkosfqarkú lemurt is, meg vörös lemurt, meg még csomó nagyon mókás és különleges állatot amiknek a nevét sem tudtam megjegyezni:) Este elmentünk moziba, (végre mozi!!!!), jó kis mozija van Bristolnak, csak az nem tetszik nagyon, hogy kétféle ülés van, kényelmes és kényelmetlen, és a kényelmesért extra felárat kell fizetni az amúgy is igen borsos tarifára. De a film tetszett, Darjeeling Limited, nemtom mikor jut Mo-ra, de minden Adrian Brody rajongónak kötelező:) Azonkívül feltétlen nézze meg, akinek tetszett a Tenenbaum - a háziátok c. film.
Kedden elmentünk Bathba, egészen varázslatos városka - lenyűgöző, hogy minden egyes ház és sarok és templom és híd milyen régi! Kicsit Prága óvárosára emlékeztetett kanyargó utcácskáival és ősrégi köveivel, csak persze angolban:) Gyönyörű és monumentális a bathi abbey, és számomra különös örömmel szolgált a körülötte levő karácsonyi vásár, totál Vörösmarty tér feeling, ami azon nagyon kevés dolgok egyike, ami tényleg nagyonnagyon hiényzik Bp-ről. Van sült kolbász, cukrozott mandula, forralt bor és forralt cider is:)) Elmentünk a Jane Austen múzeumba is, mivel - mint most megtudtam - 5 évig Bathban élt és több regénye is ott játszódik. Nagyon izgalmas volt megtudni mindenfélét az életéről, bár igen lehangoló egy történet sajnos, és látni, hogy hol lakott... Ellentétben hősnőivel, ő sosem találta meg a boldog szerelmet, úgy tűnik.
Szerdán még elkirándultunk a híres nevezetes bristoli Suspension Bridge-hez, ami az 1860-as években épült, és hihetetlenül magasan van:) Gyönyörű, vadregényes vidéken szeli át az Avon folyót, bár igazából két szemben levő sziklát köt össze, messze fönt az égben, a folyó fölött. Egész megrázó élmény ott lenni, nagyon ijesztő és katartikus is egyszerre. A hídfőre ki van írva az irgalmas szamaritánusok telefonszáma - először nem értettük, hogy vajon miért, de aztán rádöbbentem, hogy nyilván az öngyilkossági szándékkal oda tartó reménytelen lelkeknek igyekeznek egy utolsó kapaszkodót nyújtani - hátha eszükbe jut, hogy "A fenébe is, inkább nem ugrom le, hanem felhívok valakit, és az majd megvígasztal!":) Azért durva...
A bristoli kikötő is nagyon szép, bár borzasztó szeles, de tökjó a folyóparton sétálgatni, ahol (majdnem) megnéztük a híres 19. sz-i hadihajót, az SS Great Britaint. Szóval Bristol szuper hely, és most már egész biztosan elhatároztam, hogy január után ott szeretnék lakni és dolgozni, ha találok munkát!
Londonba szerda este érkeztem, Rahaellel Paddington pályaudvaron találkoztam, és egyenesen irány a Marilyn Manson koncert a Wembley Arenában! Nagyon jól éreztem magam, bár bevallom őszintén, sokkal nagyobb és látványosabb műsorra számítottam. Maga a hely is elég kicsi és átlátható ahhoz képest, ahogyan elképzeltem, nem is voltak olyan sokan, az elején elég közel lehetett menni a színpadhoz... Viszont nem voltak egyáltalán kivetítők! De láttam őt rendesen:) Annak persze örülök, hogy csirkéket nem ölt meg a színpadon, de mást sem nagyon csinált, semmi izgi sokkolót. Persze voltak tökjó számok, meg azért úgy nézett ki, ahogy szokott:) De még extravagánsabb produkcióra számítottam. A közönség is elég jámbor és normális volt, persze pár beöltözött-kifestett alakot láttam, de meglepően sok "rendes" ember jött el:) Viszont a nemdohányzó törvényt nehogy azt higgyétek, hogy betartják itt!
Csütörtökön még elmentem Steve nagybátyámmal moziba, The Assasination of Jesse James by the Coward Robert Ford. Amellett, hogy a világ leghosszabb című filme, nagyon szép is!:) Nem csak azért tetszett, mert Brad Pitt a főszereplő, az amerikai délen játszódik a polgárháború után (kedvenc faulkneres korszakom), és mert egy kiskori kedvenc nótám témájáról végre sokkal többet megtudhattam belőle - bár ezek mind mellette szólnak, ahogyan az is, hogy tele van hihetetlen felhő-képsorokkal - de tényleg nagyon jó film!
Most szaladnom kell dolgozni, folyt köv jövő héten...

amelyben filmajánl

Két dolgot kifelejtettem még az előző bejegyzésből, amit el akartam mesélni. Az egyik, hogy Londonban Rahael barátaival találkozván rádöbbentem, hogy én csupán feltaláltam a spanyolviaszt azzal, amit ebben az évben művelek, mivel itt az a teljesen bevett, elterjedt gyakorlat, hogy érettségi után, az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt mindenkinek van egy ún. "gap year", amikor bolti eladóként, pincérként, vagy ilyesmiként dolgozik, tapasztalatot gyűjt, és aztán esetleg utazgat, világot lát. Utána persze megy egyetemre okosodni, de itt nyoma sincs annak a szakadéknak (gap-nek) az efféle "megvetett" munkák és az értelmiségi lét, a továbbtanulás között, ami Magyarországon. Szerintem ez borzasztó jó rendszer, és sokkal egészségesebb hozzáállás... Mindenki mindent kipróbál, kalandként fogjőák fel (ahogy most én is), és nincs az a sznob távolságtartás, ami otthon. Mind the gap:)
Ezenkívül láttam hétfőn egy filmet dvd-n, ami elég nagy hatással volt rám, és szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Wicker park a címe (állítólag magyarul is), ment is otthon a mozikban, aszondják, de én egyáltalán nem hallottam még róla. Tökéletes példája annak, hogy mennyire nem az számít, amit elmondunk az irodalomban-filmben, hanem az, ahogyan. Maga a sztori hihetetlenül banális, meg persze hollywood film, de mégis egész lélegzetelállítóvá válik attól, ahogyan kibontakozik a történet - totál összezavart időrend, a film feléig egy szót sem értünk, és aztán ahogy lassan egyre több minden világossá válik, egész katartikus hatással van az emberre, a végére pedig gyönyörűen kikristályosodik a kép. Explicit utalásrendszerét tekintve a Vízkereszt, vagy amit akartok c. Shakespeare darabbal játszik, de szerintem izgalmasabb lenne Szentivánéji álom adaptációként nézni, nemtudom, ez eszébe jutott-e már bárkinek... Na majd ha visszatérek az okoskodós életemhez, utánanézek és jól megírom valami tanulmányban:) Még hamupipőke-allúziókat is találtam benne, tökjó az is. Mindenesetre kiváncsi vagyok, látta-e valaki rajtam kívül, és ha igen, mi a véleménye - ha nem, nézzétek meg!:)

amelyben rájön, hogy Itt Lakik

Hát először is bocsánatot kérek, hogy ilyen sokat késlekedett ez a bejegyzés... Az az igazság, hogy végre valahára lett drótnélküli net Butlinsban, és annyira örültem, hogy kedvemre internetezhetek, hogy valahogy mindig eltolódott az írás... Na jó, azért mentségemre szolgáljon, hogy hétvégén dolgoztam, hétfőn Tauntonban ügyintéztem, kedden Bristolban voltam, szerdán pedig próbáltam magamhoz térni a kedd éjjeli partyból:) Most azonban pótolok mindent!
Londont nem csak azért láttam most más szemmel, mert egy icipici angol falvacskából zarándokoltam fel a "világ forró közepébe", ahogy a Nagy Gatsby elbeszélője mondja - hanem azért is, mert 10 év után most voltam úgy ott először, hogy ebben az országban élek. Ez nagyon fura, de valahol nagyon jó érzés is... Sokat kell még szoknom, barátkoznom vele, de egyre inkább azt érzem, hogy itt a helyem. Ennek jegyében telt a hétfői kiruccanás is Tauntonba, mivel ott kellett intéznem az ún. National insurance számom (kb. TAJ szám) igénylését.
Londonban amúgy remekül telt az utolsó napom, mert elkísérhettem Rahaelt élete első állásinterjújára - a téli szünetben akar dolgozni egy hónapot, majd aztán félállásban dolgozni az egyetem mellett is. Sok helyre beadta a jelentkezését, de pont a legcsodásabb boltból, a Paperchase nevű ápisz- és ajándékboltból hívták fel. Amíg ő bent volt az interjún, én egy órán keresztül csorgattam a nyálam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb tollakat, füzeteket, táskákat és egyebeket nézegetve... :) De ami a legjobb: Rahael sugárzó boldogsággal jött ki egy óra után, mivel megkapta az állást!! Ráadásul teljesen odavolt érte a leendő főnöke, hogy mennyire szimpatikus neki. Tényleg teljesen fel volt dobva, úgyhogy nagyon örültem én is, hogy vele lehettem ebben a fontos pillanatban, és jól meg is ünnepeltük a nagy napot a Starbucks isteni forró csokijaival, karamell italaival és muffinnal:)
Viszont az az érzésem is megerősödott, hogy nem szeretnék Londonban lakni és dolgozni január után, hanem valami annál kisebb, ámde Mineheadnél nagyobb helyen lenne jó kikötnöm. (A falusi lét kezd már az agyamra menni, főleg a lehetetlen közlekedés... másfél óra csak Tauntonba eljutni, ahol még nincs is semmi, csak az, hogy onnan 2-3, esetleg 4 óra alatt aztán eljuthat az ember valahova máshova:)). Ennek jegyében is mentem kedden Bristolba, hogy kipuhatoljam, vajon lenne-e kedvem ott keresni munkát, bár látogatásom elsődleges célja természetesen édes Kata barátnőm meglátogatása volt, aki épp ott őszölt. Annyira jó volt 2 hónap után látni és beszélni vele!! Bristol pedig nagyon helyes, rokonszenves város, azt hiszem, tetszettünk egymásnak így elsőre. Jövő héten pedig jobban is elmélyítjük ismeretségünket, mivel akkor meg kedves Édesanyám jön ki hozzám, és három napot együtt telelünk ott! Nagyon várom már, tök jó lesz.
Ja, és még nem vallottam be, de Bristol után még egy kaland vár jövő héten. Nem fogjátok elhinni, de Marilyn Manson koncertre megyek Londonba!:) Amikor múlt szerdán Rahaellel voltam a punk koncerten, akkor tört rám hirtelen az ellenállhatatlan késztetés, hogy elmenjek valami igazi, nagy, hangos, örjöngős koncertre. Azt régóta tudtam, hogy neki van rá jegye, és megy a barátnőivel, de amikor ráeszméltem, hogy egész véletlen épp olyan nap lesz, amikor Bristol és munka között el tudok menni, akkor világossá vált, hogy muszáj ott lennem. De nem tűnt túl reménytelinek, hogy lesz még jegy.... azonban kiderült, hogy mégis lehet kapni, tehát már nem volt visszaút, meg kellett rendelnem:) Igen, ő az az előadó akinek 14 évesen megvettem a cd-jét és kitettem a könyvespolcra a borítóját, de anyukám lefordította, mert félt a képtől:)) Az biztos, hogy ez is emlékezetes élmény lesz, és igencsak olyan dolog, amit eddig nem csináltam...
Kedd este pizzahutos party volt Andreánál, annál a teamleadernél, aki szlovák és magyar a papája. Tökjó volt, hogy végre nem csak az uncsi magyarokkal voltam (persze nagyon szeretem őket, de szal értitek...), hanem ottvoltak az összes szlovákok-lengyelek is, és nagyon élveztem a kollégáimat-főnökeimet ennyire más oldalukról megismerni!:) Hatalmas mulatság volt, nagy tánc, hülyéskedés, zene, ami csak kell... Tök helyes emberek vannak itt, tényleg, egyre többjüket megszeretem.
Egy-két nyelvi élményecskét gyűjtöttem még nektek: az egyik, hogy Andrea nem csak azt mondja, hogy mink, hanem azt is, hogy oszt:) (márhogy persze nem a számtani művelet értelmében, hanem mint "aztán"). A másik, hogy Tauntonban, amikor kijöttem egy boltból, mondtam az eladónak, hogy "bye", mire - ha jól értettem! - azt felelte, hogy "bye yourself", vagyis kb. "neked is szia", vagy "szia viszont":))
Muszáj még a legújabb Simpsons-gyöngyszemeimet is megosztanom veletek: tegnap egy olyan rész volt, amiben az Odüsszeiát, a Jeanne d'Arc történetet és a Hamletet láthattuk Simpsonék életére transzponálva:) Borzasztó mulatságos volt az egész, de a két kedvenc aranyköpésem a Hamletből származik. Az egyik, hogy Bart-Hamlet falán egy poszter fügött a következő felirattal: "Danes, do it melancholy":) A másik pedig az egérfogó jelenet színdarabjában használt méreg, amin ez áll: "Ear poison - do not get into eyes":))
Ezzel búcsúzom mára - talán még írok a jövőheti kiruccanások előtt, de ha mégsem, akkor utána mindenképp mesélek!

amelyben oriasbanant lat

Na, tegnap ert egy igazi nyelvi elmeny, a szo minden ertelmeben:)
Volt egy gyumolcs Evi konyhajaban, amire en naiv modon 2 napig azt hittem, hogy egy nagy rohadt banan, de tegnap este kiderult, hogy kozel sem ilyen unalmas a helyzet. Vegre sikerult igazan kozeli ismeretseget kotnom egy PLANTAIN-nel!!! A hattertortenet, hogy a regenyben, amit tavasszal forditottam, (Esi Edugyan "Samuel Tyne masodik elete") mindig ezt ettek, es elkepzelesem sem volt, hogy mi lehet - vegul bolcs szerkesztom, akinek rengeteg halaval tartozom, Borbas Mari talalta meg valami enciklopediaban, es labjegyzetet is irt hozza, sot, meg kepeket is mutatott nekem, hogy el tudjam kepzelni.
Tenyleg ugy nez ki, mint egy hatalmasra nott banan, de Evi valtig allitotta, hogy nyersen nem szabad megkostolni, inkabb az edesburgonyara hasonlit felhasznalasat tekintve. Szoval megsutotte mas zoldsegekkel egyutt, en ugyan nem szeretem az edesburgonyat, a banant viszont nagyon, es ez izlett (a nyelvemnek:))! Le is fenykepeztem egy banannal, hogy latszon, mennyivel nagyobb:)
Viszont a fene vigye el, azota sem jut eszembe, hogy vegul hogy is hivjak magyarul, pedig meg az irok boltjaban tartott konyvbemutaton is nyilatkoztam rola:) Valaki segitsen ki! Pil..... ?
Tegnap megneztuk Rahaellel a Romeo+Juliat videon, annyira jo volt ujra latni sok ev utan! O is kivulrol tudja az egesz filmet, akarcsak en.
Jo volt a koncert is, bar nem volt akkora bulizas, mint hittem, hogy lesz. Egy dellondoni kis pub-ba kellett elmetroznunk a szakado esoben (ugy ertem, a metroban nem szakadt, de odaig is el kellett jutni 2 busszal), ahol harom ismeretlen punkegyuttes koncertezett aznap este, Rahael az egyiknek joba van a tagjaival. De mivel hetkoznap este volt, raadasul focimeccs is (tok meglepodott mindenki, hogy megvertek minket a horvatok!), eleg kevesen voltak. Nagyon baratsagos volt viszont a hangulat, mindenki ismerte egymast, es tok szimpatikusak az emberek. Rahael baratnojevel, Susannel mentunk, a baratjaval, Dannel, es egy masik baratnovel, Mharie-val (skot spelling, a Mary megfeleloje, mint megtudtam). Szoval keves ember volt es hamar vege lett, de igy is nagyon nagy hangulat volt a koncerten, tok jo zenet jatszottak, es sokkal jobban belelkesedtem, mint vartam! Ugraltunk, meg minden:) Nagyon jo tudni, hogy ilyen helyes angolok is vannak, total kedves volt mindenki:)

amelyben londonozik

Vegre Londonban vagyok, annyira jo! Masfel honapja nem interneteztem pizsamaban:) Most Eviek, a nagynenemek hazaban vagyok, innen irok.
Amikor tegnap reggel 8kor felszalltam Mineheadben a buszra, azert, hogy 14.15-re London Victoria allomasra erjek, eszembe jutott, hogy egeszen ugyerzem magam, mint Billy Elliot apja a filmben, amikor Londonba megy megnezni a fia balett eloadasat, mert hogy a) annyira borzaszto messze van London Mineheadtol es b) olyan abszurd elkepzelni egy ilyen kicsi falubol,hogy tenyleg letezhet egy Londonmeretu varos! Egeszen mas szemmel latom most ezt a helyet igy, videki angolkent:) - at tudom elni,hogy mennyire mas itt lenni, mint a falusi elet. A metro, a piros buszok, a tomeg, a tavolsagok... Vicces belecsoppeni az egy foutcabol allo Minehead utan.
No de meg mielott elmerulnek London leirasaban... nem sumakolom am el a nyelvi elmenyeket, atadom nektek, amiket megmentettem kozuluk!
Magyarul is csomoan hasznalnak olyan szavakat, kifejezeseket, amiket nem hallottam meg, es vissza kell kerdeznem, tok erdekes... A legjobban azt szeretem, ahogyAndrea beszel,aki szlovak es a papaja magyar, azt mondja, hogy "mink", meg ilyesmik. Vele mindig munka kozben beszelek, ugyhogy nem tudtam osszegyujteni a szavait, de majd ezentul megjegyzem nektek:) A masik jo magyar-elmenyem, hogy van egy lany, aki tobbszor is mondta, hogy akar ugralokotelet venni, es amellett, hogy nagyon jo otletnek tartom, ebbe a szoba is beleszerettem: persze az ugrokotel, amit en ismerek, ugyanilyen vicces, merthogy az alarendelt szoosszetetel szemantikailag nem atlatszo, vagy miafene, de igy, hogy ugralokotel, valahogy mindig elkepzelem, amint ugral:))
Ami angolul vicces: az egyik konyhasneninek, aki kiszolgal minket a "csapatetkezdeben", az van rairva a nevtablajara, hogy Mum, es mindenki igy is szolitja, o meg mindenkit darling-nak es lovely-nak. A ket kedvenc uj szlengem: a pizza hutban a vevok a rendeles befejeztenel koszonom helyett azt mondjak, hogy "nice one!" (kb: szep volt!), es mikor megkerdezem, hogy minden rendben van-e a kajaval, izlik-e a pizza, arra meg azt mondjak, hogy beautiful (marpedig nyilvan nem a megjelenesere gondolnak, foleg, mikor onkiszolgalo bufe van es hatszaz fele random vackot egymasra dobalnak, hanem az izere).
A teveben egyik este valami vigjatekban volt egy olyan haletterem, amit Cod almightynak hivtak, ezt is fel kellett irnom a pincer-noteszemben, hogy esos napokon felviditson:)
Van meg az a nyelvi elmeny kategoria, hogy valamit borzalmasan viccesnek talalok, de meg nem tudnam mondani, hogy miert, csak valahogy nagyon kell rajta nevetni. Ilyen volt a Simpsons-ban (ami minden nap van a tv-ben es total fuggo vagyok), amikor Bart valami szemettelepet sajatit ki maganak es o a fonok, imadja es buszke ra,de egyszer otthagyja ejjelre, egy baratjat kinevezven ejjeli ornek. Masnap reggelre osszedol az egesz, szanalmas romhalmaz varja a buszke tulajdonost. Amikor ketsegbeesetten, felhaborodva felelossegre vonja az ort, hogy mi tortent, az ily ekesszolassal meseli el a tragikus tortenetet: "First it just started falling down. And then... it fell down." :)
A masik ilyen volt, amikor egy este minden idok 50 legjobb comedy sketch-e volt a tvben, amit a nezok szavaztak be (ha tudja valaki, mi ez magyarul, vilagositson fel!). Monthy Python halott papagaj jelenete volt a masodik, biztos sokan ismeritek, zsenialis, tipikus angol feketehumor - egy vevo bemegy a kisallatboltba reklamalni, hogy a papagaj, amit eladtak neki, nem megfelelo minosegu, tudniillik az a baja, hogy halott. Valahogy igy kezdodik:
Elado: What`s wrong with this parrot?
Vevo: It`s dead, that`s what`s wrong with it!
:)
Nyelvi elmenybol most ennyire futja, de meg az angol hulye vigjatekok kapcsan, amiket imadok, elmondom, hogy a League of Gentlemen (kretenek klubja) c. sorozatbol is sok jelenet bekerult a top50-be, es nagy orommel hallottam, hogy nyaron lesz belole uj mozifilm is! Olyan jo erzes, hogy - mint a Ben Oldfield-es Hamletnel - teljes bizonyossaggal mondhatom magamnak, hogy itt leszek kesobb is, es meg tudom majd nezni, nem csak elerhetetlen vagy:)
Tegnap meg vegre bepotoltam mozirestanciamat - amiota elhagytam Bp-t, egyetlen egyszer sem voltam, es nagyon szenvedtem mar a hianyatol! Igazi dekadens napot tartottunk, Steve nagybatyam elvitt ebedelni, aztan Evivel moziztunk, aztan vacsoraztunk, es aztan ugyanabban a moziban megneztem egy masik filmet Steve-vel:)) De ok is orultek, hogy lelkes partnerre talaltak bennem. A Stardust-ot es az Elizabeth-t lattam, en baromira elveztem mindkettot, persze egyik sem hibatlan film, de igazi jo mozielmenyek.
Ma bemegyek a belvarosba, aztan este talalkozom Rebeccaval, regi kedves ismerosommel Camden town-ban, holnap meg allitolag Rahael elvisz valami punk koncertre:) Hat kivancsi vagyok...
Sok-sok udv mindenkinek Londonbol!

amelyben Nyelvi Elmenyei vannak

Tudom, tudom, azt igertem, hogy Londonbol irok legkozelebb, de valtozott a terv. Ennek egyik oka az, hogy miutan rakeszultem, hogy reggel 4-ig fogok mosogatni a Burger Kingben, vegul hazakuldtek 11-kor, mert meg ott sem volt eleg forgalmas az elet... Multkor mondtam, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen munkanak fogok orulni - azt meg kevesbe, hogy szomoru leszek, ha megfosztanak tole:) De ma talan tovabb maradhatok. Amugy azon kivul, hogy az egyenruha rendkivul undorito (haha a mienk sokkal jobb, eljen Pizza Hut!), nem volt rossz egyaltalan, halisten csak a hamburgeralapanyag-tarolo muanyag dobozokat kell elmosni, nem leven sem tanyer, sem evoeszkoz, es megismerkedtem egy szimpatikus lengyel fiatalemberrel is, aki Gdansk mellol szarmazik, Gdyniabol, es elmeselhettem neki nyari nagyonjo elmenyeimet a hazajaban.
Na de ez mind csak bevezetes, sot, a bevezetes bevezetese. Azert IS irok ma, mert megse virrasztottam ejjel, ahogy terveztem, es ma nem alszom nappal, de mas oka is van. Tegnap kaptam egy levelet Kornel baratomtol, amiben egy mondat igen csak szivenutott, es azota sem tudom kiverni a fejembol, ezert muszaj reagalnom ra. Tudom, hogy nem akartal bantani, nem sertesnek szantad, stb., de erzekenyen erintette a blogot, ezert valaszol:) Ime Kornel mondata:
"Tessék nyelvi élményekrõl beszámolni a blogban, mert kicsit túlteng a tárgyi világ, noha nemcsak az hat a Gárdos Julcsi tudatára asszem valszeg, hogy már megint léháskodjak, drága Nyelvtársnõ."
Dulas-fulasom oka elsosorban az, hogy eme blog celja eppen az lenne, hogy a targyi vilag torteneseit masok szamara elvezetes nyelvi elmenyekke transzponalja (magyarul: tegye:)), es az eddigi visszajelzesek alapjan azt hittem, hogy ezt a missziojat sikerul is valamelyest betolteni. Nem allt szandekomban valamifele kritikai blogot inditani olvasmanyaimrol, muveszeti elmenyeimrol - van abbol eleg, nem is vonz a mufaj, nem is erzek tehetseget hozza. Meghagyom azoknak, akik szeretik es kesztetest ereznek. Mellesleg azt is el akartam kerulni, hogy valami belterjes irodalmar-talalkahellye alakuljon ez a zugocska, es egyeb erdeklodesu szeretett rokonaim, barataim, uzletfeleim, feladjak az olvasasomat:) Egyszerubben fogalmazva: nem reflektalni akarok a nyelvi elmenyeimre, hanem masoknak adni nyelvi elmenyt, de persze lehet, hogy a pincer- es mosogatolany hetkoznapjai ehhez csak igen rovid tavon nyujtanak kellokeppen gazdag anyagot...
Kerdes persze az is, hogy Kornel mit ertett nyelvi elmenyen.
Valamiert azt felteteleztem, hogy olvasmanyelmenyeimre gondol - nos, persze, szivesen beszamolok roluk, nemtom hany embert erdekel, de miert is ne. Mikor kijottem, elolvastam M. Duras-nak "A Szereto" c. regenyet (most jelent meg az Ulpiusnal), amitol nagyon sokat vartam, es sajnalattal kozolnom kell, hogy egyaltalan nem tetszett (bocs, Dori!). Hogy miert nem? Na ezt utalom a kritikairasban, szerintem igenis ugyanolyan egy konyv szeretete, mint a paradicsomlevese, miert szeretem, nemtudom, mert pont jo, vagy pont nem. Mar amikor nem vagja el a labam:) Vagy hogy egy embert miert szeretek, vagy egy szint, vagy egy illatot... Nem, nem tudom megokolni, es foleg, nem akarom. A szereto nem izlett, barmilyen izgalmas a temaja (egy 15 eves lany es egy idosebb ferfi szerelme), es vannak benne gyonyoru mondatok, de valahogy nagyon mesterkeltnek es munek ereztem.
Aztan jott Nick Hornby, a Hogyan legyunk jok, amit mar emlegettem - olyannyira magaval ragadott, hogy a szerzo buvkorebol azota sem sikerult kikaszalodnom. Ezen a ponton eljutottam meg egy okhoz, ami miatt kerulom a nyelvi elmenyek leirasat. Talan emlekeztek meg, hogy a blog elejen megigertem, hogy egy nyelven lesz, ez pedig a magyar leend. Ez szamomra a legnagyobb kihivas, mivel evek ota tapasztalom, hogy a ket nyelv, a magyar es az angol egyike sem eleg valahogy szamomra, a kettot egyutt szeretem igazan hasznalni, kevergetve, de ezt igen keves ismerosom nezi csak el nekem, netan lesz partner is hozza, mint peldaul Kornel es Zsuzsa. Ha elkezdenek beszamolni nyelvi elmenyeimrol, egyre tobbet irnek ide angolul, es most kicsit fogok is - en amugy boldogan folytatnam, szavazzatok:) Csak szerintem sok embert meg idegesitene, frusztralna, es nem akarom elijeszteni oket.
A forditasban pedig egyre kevesbe hiszek, na itt kanyarodunk vissza Hornbyhoz, szoval benne a nyelvi realizmusa nyugoz le tobbek kozott, ahogyan azt az eszak-londoni kozeposztalybeli beszedmodot, amit ismerek valamelyest, olyan gyonyoruen abrazolja es parodizalja, es a nyelvvel egyutt az egesz eletuk, hangulatuk esszenciajat ujrateremti. Otletem sincs, mi lesz ebbol magyarul, ahogy Kornel is irta: "egy csomó mindent értek, de nem tudom magyarul bassza meg, ez pedig egy fordítás óra, hát már meg lehetett volna tanulni, hogy két nyelv van ilyenkor mindig. :-) ". Mint mondtam, leragadtam Hornbynal, most a Fever Pitch cimu regenyet olvasom, ami eletem legdobbenetesebb konyve abbol a szempontbol, hogy olyasmirol szol, aminel keves dolog erdekel kevesbe (tortenetesen a focirol), megis annyira jo, hogy le se tudom tenni. Ugy ir az angol focirol, es a sajat Arsenal rajongoi mivoltarol, hogy tenyleg szorakoztato a leheto legelvetemultebb foci-utalok szamara is, es epp olyan vicces, mely es meghato, mint a tobbi konyve. Vagy meginkabb az, mert akar milyen ovatos olvaso is vagyok, itt akkor is be kell latnom, hogy az elbeszelo tenyleg azonos a szerzovel, legalabbis hatarozottan ez az intencio, es a foci-tortenetekbe agyazva Hornby oneletrajza bontakozik ki szemeink elott. Ez pedig az a tema, ami a vilagon a legjobban foglalkoztat: hogyan irhatja meg az ember a sajat eletet anelkul, hogy orokre megbantana minden egyes letezo ismeroset, es halalosan osszeveszne veluk. Mar most is rengetegszer beleutkozom ebbe, pedig meg csak nem is regenyt irok, igen tavol vagyok meg tole, es nem is olvassak olyan hu de sokan... Szoval borzasztoan izgat az egesz.
Le fog jarni az idom a konyvtarban, pedig ki akartam meg terni arra is, hogy nem csak az olvasmanyok lehetnek nyelvi elmenyek... Engem itt nyelvi elmenyek leginkabb akkor ernek, amikor angolul (es magyarul!) uj, vicces, erdekes, varatlan kifejezeseket hallok, amiket igyekszek fejben, pincer-cetliken, itt ott gyujteni. Nincs nagyon sok, amit kellokeppen elraktaroztam, mert az elso honap rohanasaban jo reszuk beleesett a moslekos-talba, beleragadt egy-egy pizzaba, kiomlott a kolaval egyutt... de legkozelebb megosztok veletek parat!
Kommentaljatok, olvasok kedvesek, hogy milyen blogot szeretnetek olvasni, az itt felvetett szempontok fenyeben. (Nyilvan ahany olvaso, annyi felet... De aki bator es felszolal, annak tudok hallgatni a szavara!) Es Schubertkem, ha nem csinalsz uj azonositot, akkor tovabbra is kenytelen leszek a leveleidben szabadon garazdalkodni, es konyortelenul bemasolni megosztasukert konyrogo mondataidat:))

amelyben szinhazba megy

Tegnap este tenyleg sikerult eljutnunk Barbaraval a minehead-i szinhazba, es bar elotte eleg szkeptikus voltam az eloadas minosegevel kapcsolatban, meglepo modon egy szuper darabot sikerult kifognunk! Egyetlen pasi irta es jatszotta el egyedul az egesz darabot, ami egy modern Dr. Jekyll es Mr. Hyde adaptacio volt, hihetetlenul szorakoztato. Egeszen zsenialis szinesz, dobbenetes volt latni ahogy hat kulonbozo karaktert megformalt, koztuk egy not is, es tenyleg mindig fel lehetett ismerni, hogy eppen kit jatszik. Meg persze az alapsztori is nagyon izgatott mindig... Ebben a verzioban Dr. Jekyll szinhazkedvelo ember, ezert az egesz tortenetet Albert, a jegyszedo szemszogebol ismerjuk meg, aki nap mint nap talalkozik Jekyllel, majd Hyde-ot is egyre jobban megismeri. A szinhazas meta-utalasok is tokjol mukodtek, a meghasadt szemelyiseg ket felenek egymasba-csuszasai is szuperul meg voltak csinalva, de kozben bovelkedett a darab viccekben, babozasban es dalbetetekben is, ugyhogy a minehead-i nyugdijasokbol es kisiskolasokbol allo kozonseg is remekul szorakozott.
Kiderult utana, hogy az iro-foszereplo Ben Oldfield marciusban egy modern Hamlet adaptacioban fogja a foszerepet jatszani, amit mindenkepp szeretnek majd megnezni, Angliaban sokfele turnezik majd vele! Meg autogrammot is sikerult szereznunk Bentol, Barbara is meg en is lelkes rajongoiva valtunk:)
Ma elmentem szorolapot osztani (Butlinsot reklamozando, termeszetesen), egesz jo kis alkalmi munka volt. Mineheadben kellett jarni a kis utcakat es minden haz levelladajaba bedobni egy papirt, het agra sutott a nap es legalabb megismertuk a kevesbe frekventalt reszeit is a falunak, meg persze lattunk sok gyonyoru angol hazikot... Par nyugdijas neni direkt kijott hozzank, es visszaadta a szorolapot, mondvan, hogy o nem jon partizni - edesek voltak, hogy meg akartak sporolni Butlinsnak azt az egy-egy darab papirt, amit veletlen rajuk pazaroltunk volna:))
Holnaptol jo sok pizza es burger munka (a burgerkinges egyenruhamat begyujtottem mar, tok undorito, szerencse, hogy nem az az igazi munkahelyem!), hetfon meg irany London! De talan addig meg irok - ha nem, legkesobb majd onnan!