Huh, hol is kezdjem? Talan ott, hogy ebben a pillanatban rendeltem meg a blogom cimado regenyet (vagyis Lost in the Funhouse), mert ez az egyik kotelezo olvasmany az izgi oramra. Bejutottam ugyanis arra, amire nagyon akartam - Innovative Fictions after 1950 a kurzus cime, es a muvek is hihetetlenul izgalmasak, meg a tanar is nagyon jo. Kb ez tolti be most az eletem, hogy ezeket a nagyon modern es fura es meglepo szovegeket olvasom - egyreszt, mivel csomo van feladva, masreszt mert nem lehet oket megszerezni, es ami csak a felev vegen kerul majd sorra, arra is 10en varnak mar a konyvtarban, ugyhogy vissza kell oket adnom hetvegen. Nem fogok reszletesen beszamolni minden regenyrol, de BS Johnson total eletmegvaltoztato elmeny nekem, mindenkepp ajanlom mindenkinek! Most meg egy olyan regenyt olvasok, amiben nincs 1 db "e" betu sem:))
De nagyon orulok ennek a kurzusnak. A masik viszont szornyu uncsi eddig, a kotelezo, de mondjuk minden orat mas fog tartani, ugyhogy talan lesz meg erdekes resze is.
Penteken voltam bulizni a leendo evfolyamtarsaimmal, sokan nagyon helyesek, bar a hetfoi szeminariumokon mar sok "okoskodoval" is talalkoztam, akik viszont total elvettek a kedvem az egesz akademikus elettol mar megint... Marmint semmi kedvem ures okoskodassal tolteni az eletem, en csak vicces regenyeket akarok olvasni:) Hat, majd meglatjuk, merre tovabb.
Szombaton meg Sandy lakotarnommel es angol baratnoivel voltam bulizni, az is tok jo volt. Szoval igazabol lenne mit csinalni az olvasason kivul, csak most ebben a masfel hetben nagyon sok, a konyvtar hataridok miatt, utana asszem lazabb lesz es nekiallok tarsadalmi eletet is elni, meg jobban felfedezni Yorkot!
2008. október 22., szerda
2008. október 15., szerda
amelyben eloszor megpillantja tanarait es diaktarsait
Az elmult ket napban nem sok tortent azon kivul, hogy sikerult vegre beiratkoznom az egyetemre, megneztem 5 azaz 5 db filmet otthon a lakotarsaimmal, valamint kint felejtettem az osszes kiteregetett ruhamat a kertben a szakado esoben, igyhat a "szaritas" hatasara sokkal vizesebbek most, mint mikor kiszedtem oket a mosogepbol:)
Ma reggel viszont volt mar tajekoztato az en csoportomnak, akik modern and contemporary literature and culture-t tanulunk. 21-en leszunk a lista szerint, rogton sikerult egy bristoli fiu melle ulnom:) ill. yorki, de 3 evig bristolban tanult most. Bemutatkoztak a tanarok, es elmeseltek, mik lesznek a valaszthato kurzusokon, hogy segitsenek a valasztasban - eddig eleg szimpi az egesz, meg tokre meg van szervezve, az fura:)) (Az itteni TO az eltehez hasonlatosan mukodott eddig, vagyis sehogy, de a tanszekunk egesz mas).
A tanszekvezeto, vagy micsoda, nagyon tetszik, es tok jonak tunik - remelhetoleg hozza fogok jarni a valaszthato oramra is, ha bejutok:) Ugyanis minden szemeszterben csak 2 modulra kell jarni, es az egyik most kotelezo, ugyhogy csak egyet valasztunk. Na majd ha kiderul, hogy bejutottam-e, akkor elmeselem, mi az.
Amugy meg kezdem kicsit elvezni az "angol egyetemista vagyok" tudatallapotot - magahoz az egyetemhez ugyan meg mindig nincs kedvem, mert annyira magaval ragadott a vendeglatos let es annyira hianyoznak a bristoli emberek es hangulatok... de az mar egyre inkabb felidezodik bennem, hogy mennyire regota vagyom angliai egyetemre, es tulajdonkeppen milyen nagy almom teljesult most:) akkor meg nem is sejtettem, hogy elotte egy evig milyen kalandokba keveredek... Szoval bizonyos ertelemben hatalmas celbaeres ez, es buszke lehetek magamra:) Csak bele fog meg telni egy idobe, mire elfelejtem (de el kell-e egyaltalan felejteni?) a pincerkedes oromeit:)
Ma reggel viszont volt mar tajekoztato az en csoportomnak, akik modern and contemporary literature and culture-t tanulunk. 21-en leszunk a lista szerint, rogton sikerult egy bristoli fiu melle ulnom:) ill. yorki, de 3 evig bristolban tanult most. Bemutatkoztak a tanarok, es elmeseltek, mik lesznek a valaszthato kurzusokon, hogy segitsenek a valasztasban - eddig eleg szimpi az egesz, meg tokre meg van szervezve, az fura:)) (Az itteni TO az eltehez hasonlatosan mukodott eddig, vagyis sehogy, de a tanszekunk egesz mas).
A tanszekvezeto, vagy micsoda, nagyon tetszik, es tok jonak tunik - remelhetoleg hozza fogok jarni a valaszthato oramra is, ha bejutok:) Ugyanis minden szemeszterben csak 2 modulra kell jarni, es az egyik most kotelezo, ugyhogy csak egyet valasztunk. Na majd ha kiderul, hogy bejutottam-e, akkor elmeselem, mi az.
Amugy meg kezdem kicsit elvezni az "angol egyetemista vagyok" tudatallapotot - magahoz az egyetemhez ugyan meg mindig nincs kedvem, mert annyira magaval ragadott a vendeglatos let es annyira hianyoznak a bristoli emberek es hangulatok... de az mar egyre inkabb felidezodik bennem, hogy mennyire regota vagyom angliai egyetemre, es tulajdonkeppen milyen nagy almom teljesult most:) akkor meg nem is sejtettem, hogy elotte egy evig milyen kalandokba keveredek... Szoval bizonyos ertelemben hatalmas celbaeres ez, es buszke lehetek magamra:) Csak bele fog meg telni egy idobe, mire elfelejtem (de el kell-e egyaltalan felejteni?) a pincerkedes oromeit:)
2008. október 13., hétfő
amelyben yorkba erkezik es felfedezi az egyetemet
Amikor utoljara talalkoztunk hosnonkkel, a leghajokat bamulvan hagytuk ot magara a bristoli hazteton. Azota nem keves kalandban volt resze...
Mindenrol lehetetlenseg volna most szamot adni, es a hosszu hallgatasert mentsegere szolgaljon, hogy nem volt internete az elmult ket honapban. Mostantol kezdve azonban igeri: ujra be fog szamolni rendszeresen angliai mindennapjairol!
Tehat, kezdjuk ott, hogy hol is vagyunk most?
A yorki egyetem konyvtarabol irok, amely intezmenynek mar MAJDNEM a hallgatoja vagyok... Nem keves adminisztracios elinteznivaloba utkoztem ma, de mar leadtam az osszes szukseges papirt, es holnap johetek is beiratkozni!
Modern es kortars irodalom es kultura - ez a cime annak az 1 eves mesterkepzesnek, amiben reszt fogok venni.
Szeptember vegen hagytam el orokre (bar ki tudja, mit hoz a jovo??), na szoval mindenesetre hosszu idore Bristol. Az utolso honapom ott fantasztikusan telt, ugyhogy igen szivfajdito volt mindentol es mindenkitol bucsut venni, meg ha tudtam is, hogy tovabb kell allnom. Na persze minden akkor a legjobb, mikor mar tudjuk, hogy mindjart vege lesz:)
Kulonosen joba lettem az utolso hetekben a Las Iguanas indiai foszakacsaval, Johnnal, es ez az elszakadas foleg fajdalmas volt - nem tudom meg, hogy fogjuk-e tartani a kapcsolatot, majd meglatjuk.
Bristolt elhagyvan Londonban is toltottem par napot, 1 napra feljottem Yorkba lakast keresni, majd Budapesten allomasoztam 2 hetet. Most erkeztem vegre meg "rendesen" ide, ahol kovetkezo evemet fogom tolteni...
A szoba, amit berlek, a bristolihoz hasonloan egy "shared house"-ban van, tehat 5en bereljuk egyutt a hazat (talan lesz egy 6. is), mindenkinek van sajat kulon szobaja. Nagyon nagyon tetszik maga a haz, igazi voros teglas:) A szobam is jo, meg a lakotarsak is, csak kicsit tavol vagyunk sajnos mindentol, sokat kell gyalogolni, dehat semmi sem tokeletes.
Szombat este rogton elrangattak mulatni uj szomszedaim: Sandy, a srilankai szarmazasu, olaszo-ban nevelkedett, 11 eves kora ota londonban elo lany a leghelyesebb:) aztan van James, egy angol fiu; Mats, a japan fiu (igazabol Matsumoto, asszem), es Linn, a kinai lany. Sandy genetikat tanul, James vmi kozgazdasagosat, Mats politologiat es Linn szamitastechnikat.
Szombat estere James kinezett egy Gilbert and Sullivan amator operaeloadast egy templomban, amire elmentunk, de mint kiderult, csak "koncert eloadas" volt, jelmez es szinjatszas nelkul, ami effele vigopera eseteben total ertelmetlen: feher bluzos templomi nenikek enekeltek mozdulatlanul az egesz muvet:) Az elso adando alkalommal kiszoktunk hat, es vegul sikerult a helyi muveszmoziban kikotnunk, ahol javaslatomra megneztuk a Brideshead revisited uj filmadaptaciojat - mar egy ideje fentem ra a fogam...
Amilyen egyetertesre talaltunk a templomi operaeloadas utalataban, olyan osszhang volt kozottunk atekintetben is, hogy a film remek:)
Tegnap este is egyutt dvd-ztunk, szoval eleg baratkozos tarsasag, persze aztan nyilvan megismerek hamarosan masokat is az egyetemen...
Az orak jovo heten kezdodnek, de par elozetes ismerkedo talalkozo mar lesz a heten is, meg pentek este party:)
Mokas volt meg ma, hogy mikor reggel az egyetemrol bekuldtek a varosba (a ketto igen tavol van egymastol), mert kellett egy papir az itteni bankomtol, betertem egy subway-be visszafele uton inni egy kavet. Tok ures volt, lattam, hogy az elado fiu is unatkozik, megkerdeztem hat, hogy honnan szarmazik - mire kozolte, hogy magyar:)) es rogton bejott egy magyar kollegaja is, aki szinten itt jar egyetemre. Mokas volt, azert orultem a varatlan talalkozasnak!
Na megyek most, de tenyleg igerem, fogok mostantol irni - jovo hettol, ha minden jol megy, a hazunkban is lesz mar internet! Onnantol kezdve akar chatilag is elerheto vagyok.
Mindenrol lehetetlenseg volna most szamot adni, es a hosszu hallgatasert mentsegere szolgaljon, hogy nem volt internete az elmult ket honapban. Mostantol kezdve azonban igeri: ujra be fog szamolni rendszeresen angliai mindennapjairol!
Tehat, kezdjuk ott, hogy hol is vagyunk most?
A yorki egyetem konyvtarabol irok, amely intezmenynek mar MAJDNEM a hallgatoja vagyok... Nem keves adminisztracios elinteznivaloba utkoztem ma, de mar leadtam az osszes szukseges papirt, es holnap johetek is beiratkozni!
Modern es kortars irodalom es kultura - ez a cime annak az 1 eves mesterkepzesnek, amiben reszt fogok venni.
Szeptember vegen hagytam el orokre (bar ki tudja, mit hoz a jovo??), na szoval mindenesetre hosszu idore Bristol. Az utolso honapom ott fantasztikusan telt, ugyhogy igen szivfajdito volt mindentol es mindenkitol bucsut venni, meg ha tudtam is, hogy tovabb kell allnom. Na persze minden akkor a legjobb, mikor mar tudjuk, hogy mindjart vege lesz:)
Kulonosen joba lettem az utolso hetekben a Las Iguanas indiai foszakacsaval, Johnnal, es ez az elszakadas foleg fajdalmas volt - nem tudom meg, hogy fogjuk-e tartani a kapcsolatot, majd meglatjuk.
Bristolt elhagyvan Londonban is toltottem par napot, 1 napra feljottem Yorkba lakast keresni, majd Budapesten allomasoztam 2 hetet. Most erkeztem vegre meg "rendesen" ide, ahol kovetkezo evemet fogom tolteni...
A szoba, amit berlek, a bristolihoz hasonloan egy "shared house"-ban van, tehat 5en bereljuk egyutt a hazat (talan lesz egy 6. is), mindenkinek van sajat kulon szobaja. Nagyon nagyon tetszik maga a haz, igazi voros teglas:) A szobam is jo, meg a lakotarsak is, csak kicsit tavol vagyunk sajnos mindentol, sokat kell gyalogolni, dehat semmi sem tokeletes.
Szombat este rogton elrangattak mulatni uj szomszedaim: Sandy, a srilankai szarmazasu, olaszo-ban nevelkedett, 11 eves kora ota londonban elo lany a leghelyesebb:) aztan van James, egy angol fiu; Mats, a japan fiu (igazabol Matsumoto, asszem), es Linn, a kinai lany. Sandy genetikat tanul, James vmi kozgazdasagosat, Mats politologiat es Linn szamitastechnikat.
Szombat estere James kinezett egy Gilbert and Sullivan amator operaeloadast egy templomban, amire elmentunk, de mint kiderult, csak "koncert eloadas" volt, jelmez es szinjatszas nelkul, ami effele vigopera eseteben total ertelmetlen: feher bluzos templomi nenikek enekeltek mozdulatlanul az egesz muvet:) Az elso adando alkalommal kiszoktunk hat, es vegul sikerult a helyi muveszmoziban kikotnunk, ahol javaslatomra megneztuk a Brideshead revisited uj filmadaptaciojat - mar egy ideje fentem ra a fogam...
Amilyen egyetertesre talaltunk a templomi operaeloadas utalataban, olyan osszhang volt kozottunk atekintetben is, hogy a film remek:)
Tegnap este is egyutt dvd-ztunk, szoval eleg baratkozos tarsasag, persze aztan nyilvan megismerek hamarosan masokat is az egyetemen...
Az orak jovo heten kezdodnek, de par elozetes ismerkedo talalkozo mar lesz a heten is, meg pentek este party:)
Mokas volt meg ma, hogy mikor reggel az egyetemrol bekuldtek a varosba (a ketto igen tavol van egymastol), mert kellett egy papir az itteni bankomtol, betertem egy subway-be visszafele uton inni egy kavet. Tok ures volt, lattam, hogy az elado fiu is unatkozik, megkerdeztem hat, hogy honnan szarmazik - mire kozolte, hogy magyar:)) es rogton bejott egy magyar kollegaja is, aki szinten itt jar egyetemre. Mokas volt, azert orultem a varatlan talalkozasnak!
Na megyek most, de tenyleg igerem, fogok mostantol irni - jovo hettol, ha minden jol megy, a hazunkban is lesz mar internet! Onnantol kezdve akar chatilag is elerheto vagyok.
2008. augusztus 9., szombat
amelyben integet a leghajoknak
Most hetvegen van a hires bristoli holegballon fesztival, ami minden nyaron megrendezesre kerul, es a varos egyik fo jelkepe: sok kepeslapot lattam mar a szines leghajokkal teli egrol. tegnap azonban abban a szerencseben lehetett reszem, hogy eloben is megcsodaljam a paradet, es tenyleg dobbenetes latvany! kezenfekvo modon csak kimasztam a tetoablakom parkanyara, es a hazteton ucsorogve neztem, ahogy tobbszaz leghajo repult el a fejem felett. parbol meg integettek is az utasok:-)
2008. augusztus 8., péntek
amelyben tul van harbourside festivalon
A watershedbol irok ahol nagyon fura a billentyuzet es rovid az ido, ugyhogy csak taviratilag:
tuleltem harbourside festival hetveget, tenyleg kemeny volt,de nagyon buszke vagyok magamra,es jo volt a reszese lenni egy ekkora csapat-megmozdulasnak. szeptemberben jutalmul mindannyian egyutt kapunk majd egy szabad estet es elmegyunk vacsorazni, mulatni!
de a legfontosabb: meg elotte, pentek du, lattam eletem egyik legmeghatarozobb filmjet. a cime MAN ON WIRE, azonnal nezze meg mindenki! egy dokumentumfilm egy francia koteltancosrol, aki 74ben kifeszitett egy kotelet a world trade center 2 epulete kozott 450 meter magasan, es azon setalgatott.... sosem lattam meg ennyire lenyugozo es meghato dolgot.
ezenkivul nagyon osszebaratkoztam mansoor nevu pakisztani jogaszhallgato- es koktelmixer kollegammal, aki az egyetlen rajtam kivul az egesz cegnel,aki olvas konyveket,es nagyon nagyon rokonszenves egy fiatalember:-)
azt a magyar fiut,akinek multkor irtam az apjarol,viszont sajnos nekem kellett kirugnom, ill tolmacsolnom a kirugatasat, hat ez nem volt vidam elmeny. sose tudhatja az ember ebben az orszagban,mikbe keveredik bele...
persze ennek megvan a jo oldala is. pl mikor vasarnap este nekivagtam az ejszakanak egy alban,egy pakisztani es egy birminghami fiuval 4esben,annak megvolt a romantikaja:-)
tuleltem harbourside festival hetveget, tenyleg kemeny volt,de nagyon buszke vagyok magamra,es jo volt a reszese lenni egy ekkora csapat-megmozdulasnak. szeptemberben jutalmul mindannyian egyutt kapunk majd egy szabad estet es elmegyunk vacsorazni, mulatni!
de a legfontosabb: meg elotte, pentek du, lattam eletem egyik legmeghatarozobb filmjet. a cime MAN ON WIRE, azonnal nezze meg mindenki! egy dokumentumfilm egy francia koteltancosrol, aki 74ben kifeszitett egy kotelet a world trade center 2 epulete kozott 450 meter magasan, es azon setalgatott.... sosem lattam meg ennyire lenyugozo es meghato dolgot.
ezenkivul nagyon osszebaratkoztam mansoor nevu pakisztani jogaszhallgato- es koktelmixer kollegammal, aki az egyetlen rajtam kivul az egesz cegnel,aki olvas konyveket,es nagyon nagyon rokonszenves egy fiatalember:-)
azt a magyar fiut,akinek multkor irtam az apjarol,viszont sajnos nekem kellett kirugnom, ill tolmacsolnom a kirugatasat, hat ez nem volt vidam elmeny. sose tudhatja az ember ebben az orszagban,mikbe keveredik bele...
persze ennek megvan a jo oldala is. pl mikor vasarnap este nekivagtam az ejszakanak egy alban,egy pakisztani es egy birminghami fiuval 4esben,annak megvolt a romantikaja:-)
2008. augusztus 1., péntek
amelyben megtapasztalja a tengert
Hú, írok még gyorsan pár sort, mielőtt elmegy az internetünk... Ugyanis ma költözik ki Steve lakótársam és a chilei barátnője, Gabriella, akik elviszik magukkal azt is, és a kábeltévét is, ezért Star Trek addikcióm is szomorú és kegyetlen véget kell, hogy érjen. Nem látom többet.
Bár Ben elvileg szerez új internetet - ki tudja, hátha ahhoz is jár majd kábeltévé... Majd meglátjuk!
Vasárnap kivételesen - csodával határos módon - szabadnapot kaptam, és szörnyű hőség volt (meg is ijedtem, hogy mi lesz itten, hamár a hideg angol nyárra sem lehet számítani - de szerencsére azóta visszajött a jó kis borús, hűvös idő:)). Szóval a vasárnapi melegben gondoltam egyet, fogtam magam, és elmentem strandolni a tengerpartra, Weston-super-mare-be. Amikor először bementem úszni, még remekül lehetett, aztán napoztam a parton, viszont mire újra bementem volna, apály lett és minden víz eltünt! Mindig elfelejtem, hogy a tenger ilyen szeszélyes és kiszámíthatatlan:) De örülök nagyon, hogy sikerült megvalósítani a tervem, ami már október eleje óta motoszkál a fejemben: hamár egy évet a tengerparton töltök, nehogy már úgy teljen el ez az idő, hogy nem úsztam benne! És nem is volt hideg a víz.
Van egy hatalmas móló is, tele bárokkal, hamburgeresekkel, játékautomatákkal, vidáparkkal, amin kötelességtudóan végigsétáltam, hogy megtekintsem. A kilátás nagyon szép, a többi elég kiábrándító, közönséges. Mindenesetre az utolsó lehetséges napot választottam, hogy megnézzem ezt a nevezetességet, mivel másnap reggel bementem dolgozni, és mikor Eoin meghallotta, hogy ott jártam, közölte, hogy aznap éjjel leégett az egész móló!! Egyáltalán semmi nem maradt belőle. Ijesztő elgondolni, de elég jól időzítettem a látogatásomat:)
Most hétvégén jön a Harbour Festival, amire 1 éve készül mindenki a Las Iguanasban: minden idők legforgalmasabb hétvégéje, ugyanis az ingyenes fesztivál miatt tízszer annyi ember van a környékünkön, mint általában. Rengeteg meeting volt felkészülni a 2 őrületes napra, más menü lesz, más egyenruhák, Anglia minden Las Iguanasaból "kölcsönveszünk" személyzetet, hogy elegen legyünk, sok régi alkalmazottunk is visszajön csak erre a 2 napra... Hát, izé. Jó lesz túl lenni rajta:) Főleg, hogy utána már csak 4 napot dolgozom a nyaralásig!!! Addig is, gondoljatok rám:)
Bár Ben elvileg szerez új internetet - ki tudja, hátha ahhoz is jár majd kábeltévé... Majd meglátjuk!
Vasárnap kivételesen - csodával határos módon - szabadnapot kaptam, és szörnyű hőség volt (meg is ijedtem, hogy mi lesz itten, hamár a hideg angol nyárra sem lehet számítani - de szerencsére azóta visszajött a jó kis borús, hűvös idő:)). Szóval a vasárnapi melegben gondoltam egyet, fogtam magam, és elmentem strandolni a tengerpartra, Weston-super-mare-be. Amikor először bementem úszni, még remekül lehetett, aztán napoztam a parton, viszont mire újra bementem volna, apály lett és minden víz eltünt! Mindig elfelejtem, hogy a tenger ilyen szeszélyes és kiszámíthatatlan:) De örülök nagyon, hogy sikerült megvalósítani a tervem, ami már október eleje óta motoszkál a fejemben: hamár egy évet a tengerparton töltök, nehogy már úgy teljen el ez az idő, hogy nem úsztam benne! És nem is volt hideg a víz.
Van egy hatalmas móló is, tele bárokkal, hamburgeresekkel, játékautomatákkal, vidáparkkal, amin kötelességtudóan végigsétáltam, hogy megtekintsem. A kilátás nagyon szép, a többi elég kiábrándító, közönséges. Mindenesetre az utolsó lehetséges napot választottam, hogy megnézzem ezt a nevezetességet, mivel másnap reggel bementem dolgozni, és mikor Eoin meghallotta, hogy ott jártam, közölte, hogy aznap éjjel leégett az egész móló!! Egyáltalán semmi nem maradt belőle. Ijesztő elgondolni, de elég jól időzítettem a látogatásomat:)
Most hétvégén jön a Harbour Festival, amire 1 éve készül mindenki a Las Iguanasban: minden idők legforgalmasabb hétvégéje, ugyanis az ingyenes fesztivál miatt tízszer annyi ember van a környékünkön, mint általában. Rengeteg meeting volt felkészülni a 2 őrületes napra, más menü lesz, más egyenruhák, Anglia minden Las Iguanasaból "kölcsönveszünk" személyzetet, hogy elegen legyünk, sok régi alkalmazottunk is visszajön csak erre a 2 napra... Hát, izé. Jó lesz túl lenni rajta:) Főleg, hogy utána már csak 4 napot dolgozom a nyaralásig!!! Addig is, gondoljatok rám:)
2008. július 19., szombat
amelyben nem tudja, mi az esztergagép angolul
Pont azután, hogy a múltkori bejegyzésemet írtam, végképp elszabadult a pokol a Las Iguanas személyzet-állandóságát illetően, értsd: akármelyik nap mentem be dolgozni, mindig újabb emberek hiányoztak ill. bukkantak újra fel. Nem volt 2 olyan nap, hogy ugyanazok dolgoztak volna az étteremben:) Igor visszajött, az ellenszenves-önző-kapzsi Igor, vagyis Sara visszakönyörögte, mivel közben kiderült, hogy Stuart, a legrégebbi alap-pincérünk elmegy a szemben nyíló új étterem főmenedzserének... Amine, az algír konyhás is visszatért felmondásából csak úgy hipp-hopp váratlanul - Josh, a vicces-komolytalan almenedzser pedig hamarosan tényleg elhagy bennünket sajnos, a cliftoni "kis iguanas" vezetője lesz, és mindenki szorongva várja az új menedzserasszonyt, aki helyette jön.
Egyre erősebben megtapasztalom napról napra, hogy mennyire átmeneti minden - az hagyján, hogy én is elmegyek Bristolból bő 2 hónap múlva, de tényleg azt érzem, hogy még addig sem "érdemes" senkivel barátkozni, mert akármelyik nap eltűnhet nyomtalanul. És ugyanilyen eséllyel vissza is tűnhet, aki eltűnt:) Valahol kalandos is ennyi kis "barát-adagot" megismerni, de néha azért vágyom valami állandóságra, elkezdeni kötődni emberekhez, helyekhez...
És közben az sem igaz, hogy itt nem alakultak ki kötelékek, mert de, csak mindig ott motoszkál bennem, hogy hamarosan odébb kell állni innen is - ez is csak egy állomás. De mi a végcél?? Keresnem kéne az elvarázsolt kastély labirintusának kijáratát, vagy az utazás önmagáért van?
Rahael itt töltött 2 napot megint, jó volt látni - és remekül tudtuk hasznosítani a személyzeti tombolán nyert 2 személyes vacsorámat a cliftoni kicsi iguanasban:) Rahael annyira lelkesnek bizonyult a koktélok és tapasok iránt, hogy még másnap is el kellett mennünk az én munkahelyemre enni-inni - hát nem azt mondom, hogy nem bírtam volna máshol tölteni a szabadnapom:) De közben jól is esik, hogy ennyire tetszik neki a hely, meg már mindenkit látott, ismer, bevonódik. Előtte elvittem Stokes Croftba, a "graffitis negyedbe", mert imád falfirkákat és elhagyatott/lebontandó házakat fényképezni, és nem kevés anyagot találtunk. Hihetetlen helyeken lukadtunk ki a gyanús sikátorokat járva, és elképesztő látványok fogadtak... A legjobb a semmi közepén, egy üres teleken álló kis bárpult volt, pár koszos pohárral, egy ősrégi rádióval és valami rózsaszín paddal, meg egy igazi veterán hűtőszekrénnyel, mellette egy félfülű róka fából:)
Még Rahael látogatása előtt igen morbid történetbe keveredtem bele: hezitáltam, hogy leírjam-e itt - talán nem kéne a gyengébb idegzetű olvasók kímélésének érdekében - de inkább megosztom, mert történetnek nem utolsó. Aki akarja, itt még meggondolhatja magát, és abbahagyhatja az olvasást.
Van egy új konyhásfiú, aki magyar, és elég keveset tud angolul.
Múlt héten hallottam, hogy haza kellett utaznia hirtelen, mert meghalt az apja. Mivel a menedzsment nemigen tud vele kommunikálni, én írtam neki emailt arról, hogy visszajöhet dolgozni, ha akar, és szóljon mielőbb, ha szándékában áll, meg persze részvétet nyilvánítani... Aztán visszajött Angliába, akkor telefonon kellett hívogatnom megbeszélni vele a dolgokat. Na hát nekem már ez is épp elég nehéz volt, de ez még a könnyű résznek bizonyult. Amikor azonban vasárnap késő este lazán odaszólt a konyhában két csirkéstepsi kiürítése között, hogy "fordítsd már le légyszi az Erionnak, hogy hogy halt meg az apám, mer nem bírom neki elmagyarázni...", akkor néztem egy nagyot. Amikor úgy folytatódott a mondat, hogy "faesztergályos volt, és elkapta az esztergagép", még jobban elkerekedett a szemem. Úgy mesélte a sztorit, mintha mi sem lenne természetesebb, ami persze csak sokkal morbidabbá tette a helyzetet, és tényleg nem jutottam szóhoz...
Végül valahogy elmeséltem Erionnak, az albán szakácsnak (a címet komolyan ne vegyétek: naná, tényleg nem tudom, de nem ez volt a fő baj). Meg persze vele is próbáltam beszélni azóta, bár ő még mindig nem viselkedik úgy, mint aki különösebben meglepőnek vagy kellemetlennek élné meg a dolgot.
Hát, sok mindenre számítottam, amikor eljöttem ide pincérkedni, de azért be kell vallanom: még mindig érnek meglepetések.
Közben azt hiszem, attól sem lesznek jobbak az álmaim, hogy elkezdtem módszeresen végigolvasni Raymond Carver életművét. A Nagyvilág folyóirat ugyanis nyomatékosította azon szándékát, hogy RC novellákat közöljön az én fordításomban (minden az ő hibájuk!:)) és most ehhez keresek írásokat, de lássuk be - Carvernek nem az a fő erénye, hogy különösebben szívderítő lenne. Nagyon kézenfekvő azonban, hogy Gary lakótársam róla írta a doktoriját, úgyhogy megvan neki az összes kötet, és most itt néznek rám várakozón az éjjeliszekrényről. Azért találtam már tetszetős novellákat, kedvem lett foglalkozni velük.
Nem akarom túl sötéten zárni soraimat - hosszú lesz ez a szombat esti műszak, de utána Ania, a lengyel konyháslány barátnőm búcsúbulija lesz, aki a casinoba megy át dolgozni - hát igen, egy újabb búcsú, de azért ő nagyon közel marad helyileg, munkailag, no meg legalább ma este party:) Amint tudom, folytatom a meséket, remélhetőleg kevesebb rémtörténettel.
Egyre erősebben megtapasztalom napról napra, hogy mennyire átmeneti minden - az hagyján, hogy én is elmegyek Bristolból bő 2 hónap múlva, de tényleg azt érzem, hogy még addig sem "érdemes" senkivel barátkozni, mert akármelyik nap eltűnhet nyomtalanul. És ugyanilyen eséllyel vissza is tűnhet, aki eltűnt:) Valahol kalandos is ennyi kis "barát-adagot" megismerni, de néha azért vágyom valami állandóságra, elkezdeni kötődni emberekhez, helyekhez...
És közben az sem igaz, hogy itt nem alakultak ki kötelékek, mert de, csak mindig ott motoszkál bennem, hogy hamarosan odébb kell állni innen is - ez is csak egy állomás. De mi a végcél?? Keresnem kéne az elvarázsolt kastély labirintusának kijáratát, vagy az utazás önmagáért van?
Rahael itt töltött 2 napot megint, jó volt látni - és remekül tudtuk hasznosítani a személyzeti tombolán nyert 2 személyes vacsorámat a cliftoni kicsi iguanasban:) Rahael annyira lelkesnek bizonyult a koktélok és tapasok iránt, hogy még másnap is el kellett mennünk az én munkahelyemre enni-inni - hát nem azt mondom, hogy nem bírtam volna máshol tölteni a szabadnapom:) De közben jól is esik, hogy ennyire tetszik neki a hely, meg már mindenkit látott, ismer, bevonódik. Előtte elvittem Stokes Croftba, a "graffitis negyedbe", mert imád falfirkákat és elhagyatott/lebontandó házakat fényképezni, és nem kevés anyagot találtunk. Hihetetlen helyeken lukadtunk ki a gyanús sikátorokat járva, és elképesztő látványok fogadtak... A legjobb a semmi közepén, egy üres teleken álló kis bárpult volt, pár koszos pohárral, egy ősrégi rádióval és valami rózsaszín paddal, meg egy igazi veterán hűtőszekrénnyel, mellette egy félfülű róka fából:)
Még Rahael látogatása előtt igen morbid történetbe keveredtem bele: hezitáltam, hogy leírjam-e itt - talán nem kéne a gyengébb idegzetű olvasók kímélésének érdekében - de inkább megosztom, mert történetnek nem utolsó. Aki akarja, itt még meggondolhatja magát, és abbahagyhatja az olvasást.
Van egy új konyhásfiú, aki magyar, és elég keveset tud angolul.
Múlt héten hallottam, hogy haza kellett utaznia hirtelen, mert meghalt az apja. Mivel a menedzsment nemigen tud vele kommunikálni, én írtam neki emailt arról, hogy visszajöhet dolgozni, ha akar, és szóljon mielőbb, ha szándékában áll, meg persze részvétet nyilvánítani... Aztán visszajött Angliába, akkor telefonon kellett hívogatnom megbeszélni vele a dolgokat. Na hát nekem már ez is épp elég nehéz volt, de ez még a könnyű résznek bizonyult. Amikor azonban vasárnap késő este lazán odaszólt a konyhában két csirkéstepsi kiürítése között, hogy "fordítsd már le légyszi az Erionnak, hogy hogy halt meg az apám, mer nem bírom neki elmagyarázni...", akkor néztem egy nagyot. Amikor úgy folytatódott a mondat, hogy "faesztergályos volt, és elkapta az esztergagép", még jobban elkerekedett a szemem. Úgy mesélte a sztorit, mintha mi sem lenne természetesebb, ami persze csak sokkal morbidabbá tette a helyzetet, és tényleg nem jutottam szóhoz...
Végül valahogy elmeséltem Erionnak, az albán szakácsnak (a címet komolyan ne vegyétek: naná, tényleg nem tudom, de nem ez volt a fő baj). Meg persze vele is próbáltam beszélni azóta, bár ő még mindig nem viselkedik úgy, mint aki különösebben meglepőnek vagy kellemetlennek élné meg a dolgot.
Hát, sok mindenre számítottam, amikor eljöttem ide pincérkedni, de azért be kell vallanom: még mindig érnek meglepetések.
Közben azt hiszem, attól sem lesznek jobbak az álmaim, hogy elkezdtem módszeresen végigolvasni Raymond Carver életművét. A Nagyvilág folyóirat ugyanis nyomatékosította azon szándékát, hogy RC novellákat közöljön az én fordításomban (minden az ő hibájuk!:)) és most ehhez keresek írásokat, de lássuk be - Carvernek nem az a fő erénye, hogy különösebben szívderítő lenne. Nagyon kézenfekvő azonban, hogy Gary lakótársam róla írta a doktoriját, úgyhogy megvan neki az összes kötet, és most itt néznek rám várakozón az éjjeliszekrényről. Azért találtam már tetszetős novellákat, kedvem lett foglalkozni velük.
Nem akarom túl sötéten zárni soraimat - hosszú lesz ez a szombat esti műszak, de utána Ania, a lengyel konyháslány barátnőm búcsúbulija lesz, aki a casinoba megy át dolgozni - hát igen, egy újabb búcsú, de azért ő nagyon közel marad helyileg, munkailag, no meg legalább ma este party:) Amint tudom, folytatom a meséket, remélhetőleg kevesebb rémtörténettel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)