2008. augusztus 9., szombat
amelyben integet a leghajoknak
Most hetvegen van a hires bristoli holegballon fesztival, ami minden nyaron megrendezesre kerul, es a varos egyik fo jelkepe: sok kepeslapot lattam mar a szines leghajokkal teli egrol. tegnap azonban abban a szerencseben lehetett reszem, hogy eloben is megcsodaljam a paradet, es tenyleg dobbenetes latvany! kezenfekvo modon csak kimasztam a tetoablakom parkanyara, es a hazteton ucsorogve neztem, ahogy tobbszaz leghajo repult el a fejem felett. parbol meg integettek is az utasok:-)
2008. augusztus 8., péntek
amelyben tul van harbourside festivalon
A watershedbol irok ahol nagyon fura a billentyuzet es rovid az ido, ugyhogy csak taviratilag:
tuleltem harbourside festival hetveget, tenyleg kemeny volt,de nagyon buszke vagyok magamra,es jo volt a reszese lenni egy ekkora csapat-megmozdulasnak. szeptemberben jutalmul mindannyian egyutt kapunk majd egy szabad estet es elmegyunk vacsorazni, mulatni!
de a legfontosabb: meg elotte, pentek du, lattam eletem egyik legmeghatarozobb filmjet. a cime MAN ON WIRE, azonnal nezze meg mindenki! egy dokumentumfilm egy francia koteltancosrol, aki 74ben kifeszitett egy kotelet a world trade center 2 epulete kozott 450 meter magasan, es azon setalgatott.... sosem lattam meg ennyire lenyugozo es meghato dolgot.
ezenkivul nagyon osszebaratkoztam mansoor nevu pakisztani jogaszhallgato- es koktelmixer kollegammal, aki az egyetlen rajtam kivul az egesz cegnel,aki olvas konyveket,es nagyon nagyon rokonszenves egy fiatalember:-)
azt a magyar fiut,akinek multkor irtam az apjarol,viszont sajnos nekem kellett kirugnom, ill tolmacsolnom a kirugatasat, hat ez nem volt vidam elmeny. sose tudhatja az ember ebben az orszagban,mikbe keveredik bele...
persze ennek megvan a jo oldala is. pl mikor vasarnap este nekivagtam az ejszakanak egy alban,egy pakisztani es egy birminghami fiuval 4esben,annak megvolt a romantikaja:-)
tuleltem harbourside festival hetveget, tenyleg kemeny volt,de nagyon buszke vagyok magamra,es jo volt a reszese lenni egy ekkora csapat-megmozdulasnak. szeptemberben jutalmul mindannyian egyutt kapunk majd egy szabad estet es elmegyunk vacsorazni, mulatni!
de a legfontosabb: meg elotte, pentek du, lattam eletem egyik legmeghatarozobb filmjet. a cime MAN ON WIRE, azonnal nezze meg mindenki! egy dokumentumfilm egy francia koteltancosrol, aki 74ben kifeszitett egy kotelet a world trade center 2 epulete kozott 450 meter magasan, es azon setalgatott.... sosem lattam meg ennyire lenyugozo es meghato dolgot.
ezenkivul nagyon osszebaratkoztam mansoor nevu pakisztani jogaszhallgato- es koktelmixer kollegammal, aki az egyetlen rajtam kivul az egesz cegnel,aki olvas konyveket,es nagyon nagyon rokonszenves egy fiatalember:-)
azt a magyar fiut,akinek multkor irtam az apjarol,viszont sajnos nekem kellett kirugnom, ill tolmacsolnom a kirugatasat, hat ez nem volt vidam elmeny. sose tudhatja az ember ebben az orszagban,mikbe keveredik bele...
persze ennek megvan a jo oldala is. pl mikor vasarnap este nekivagtam az ejszakanak egy alban,egy pakisztani es egy birminghami fiuval 4esben,annak megvolt a romantikaja:-)
2008. augusztus 1., péntek
amelyben megtapasztalja a tengert
Hú, írok még gyorsan pár sort, mielőtt elmegy az internetünk... Ugyanis ma költözik ki Steve lakótársam és a chilei barátnője, Gabriella, akik elviszik magukkal azt is, és a kábeltévét is, ezért Star Trek addikcióm is szomorú és kegyetlen véget kell, hogy érjen. Nem látom többet.
Bár Ben elvileg szerez új internetet - ki tudja, hátha ahhoz is jár majd kábeltévé... Majd meglátjuk!
Vasárnap kivételesen - csodával határos módon - szabadnapot kaptam, és szörnyű hőség volt (meg is ijedtem, hogy mi lesz itten, hamár a hideg angol nyárra sem lehet számítani - de szerencsére azóta visszajött a jó kis borús, hűvös idő:)). Szóval a vasárnapi melegben gondoltam egyet, fogtam magam, és elmentem strandolni a tengerpartra, Weston-super-mare-be. Amikor először bementem úszni, még remekül lehetett, aztán napoztam a parton, viszont mire újra bementem volna, apály lett és minden víz eltünt! Mindig elfelejtem, hogy a tenger ilyen szeszélyes és kiszámíthatatlan:) De örülök nagyon, hogy sikerült megvalósítani a tervem, ami már október eleje óta motoszkál a fejemben: hamár egy évet a tengerparton töltök, nehogy már úgy teljen el ez az idő, hogy nem úsztam benne! És nem is volt hideg a víz.
Van egy hatalmas móló is, tele bárokkal, hamburgeresekkel, játékautomatákkal, vidáparkkal, amin kötelességtudóan végigsétáltam, hogy megtekintsem. A kilátás nagyon szép, a többi elég kiábrándító, közönséges. Mindenesetre az utolsó lehetséges napot választottam, hogy megnézzem ezt a nevezetességet, mivel másnap reggel bementem dolgozni, és mikor Eoin meghallotta, hogy ott jártam, közölte, hogy aznap éjjel leégett az egész móló!! Egyáltalán semmi nem maradt belőle. Ijesztő elgondolni, de elég jól időzítettem a látogatásomat:)
Most hétvégén jön a Harbour Festival, amire 1 éve készül mindenki a Las Iguanasban: minden idők legforgalmasabb hétvégéje, ugyanis az ingyenes fesztivál miatt tízszer annyi ember van a környékünkön, mint általában. Rengeteg meeting volt felkészülni a 2 őrületes napra, más menü lesz, más egyenruhák, Anglia minden Las Iguanasaból "kölcsönveszünk" személyzetet, hogy elegen legyünk, sok régi alkalmazottunk is visszajön csak erre a 2 napra... Hát, izé. Jó lesz túl lenni rajta:) Főleg, hogy utána már csak 4 napot dolgozom a nyaralásig!!! Addig is, gondoljatok rám:)
Bár Ben elvileg szerez új internetet - ki tudja, hátha ahhoz is jár majd kábeltévé... Majd meglátjuk!
Vasárnap kivételesen - csodával határos módon - szabadnapot kaptam, és szörnyű hőség volt (meg is ijedtem, hogy mi lesz itten, hamár a hideg angol nyárra sem lehet számítani - de szerencsére azóta visszajött a jó kis borús, hűvös idő:)). Szóval a vasárnapi melegben gondoltam egyet, fogtam magam, és elmentem strandolni a tengerpartra, Weston-super-mare-be. Amikor először bementem úszni, még remekül lehetett, aztán napoztam a parton, viszont mire újra bementem volna, apály lett és minden víz eltünt! Mindig elfelejtem, hogy a tenger ilyen szeszélyes és kiszámíthatatlan:) De örülök nagyon, hogy sikerült megvalósítani a tervem, ami már október eleje óta motoszkál a fejemben: hamár egy évet a tengerparton töltök, nehogy már úgy teljen el ez az idő, hogy nem úsztam benne! És nem is volt hideg a víz.
Van egy hatalmas móló is, tele bárokkal, hamburgeresekkel, játékautomatákkal, vidáparkkal, amin kötelességtudóan végigsétáltam, hogy megtekintsem. A kilátás nagyon szép, a többi elég kiábrándító, közönséges. Mindenesetre az utolsó lehetséges napot választottam, hogy megnézzem ezt a nevezetességet, mivel másnap reggel bementem dolgozni, és mikor Eoin meghallotta, hogy ott jártam, közölte, hogy aznap éjjel leégett az egész móló!! Egyáltalán semmi nem maradt belőle. Ijesztő elgondolni, de elég jól időzítettem a látogatásomat:)
Most hétvégén jön a Harbour Festival, amire 1 éve készül mindenki a Las Iguanasban: minden idők legforgalmasabb hétvégéje, ugyanis az ingyenes fesztivál miatt tízszer annyi ember van a környékünkön, mint általában. Rengeteg meeting volt felkészülni a 2 őrületes napra, más menü lesz, más egyenruhák, Anglia minden Las Iguanasaból "kölcsönveszünk" személyzetet, hogy elegen legyünk, sok régi alkalmazottunk is visszajön csak erre a 2 napra... Hát, izé. Jó lesz túl lenni rajta:) Főleg, hogy utána már csak 4 napot dolgozom a nyaralásig!!! Addig is, gondoljatok rám:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)