amelyben visszatér Bristolba

Te jó ég, most látom, hogy milyen rég nem írtam... Szégyelljem magam!:)
Ok, igaz, hogy egy hétig Budapesten voltam, és ott számítógépet is alig láttam, dehát akárhogy számolom, több mint egy hete visszajöttem már Bristolba. Furán hangzik, tudom, de hiányzott Magyarországon a padlásszobám, az étterem, egész Bristol... Persze itt meg az otthoni emberek hiányoznak, de a város valahogy nem.
Ráadásul épp azalatt, hogy ott voltam, megjelentek a Kalligram folyóiratban a novellafordításaim, amit - ha 2-3 éve mondja valaki - el sem hittem volna; most meg örültem ugyan, de azért alig vártam, hogy visszajöhessek evőeszközt polírozni:) Az is hozzájárul a dologhoz, hogy hirtelen elkezdtek szeretni és jónak tartani a menedzsereim, és ettől rögtön sokkal jobban is megy a munka... Ha nem szorongok attól, hogy mindent rosszul csinálok, érdekes módon elkezdek mindent jól csinálni:) Meg persze várom, hogy jövőre Yorkba egyetemre járjak majd (ezt a blog olvasóim nem szokták tudni, úgyhogy most jelzem: azért nem tervezek örökre pincér maradni) - de addig élvezem ezt az őrült életmódot.
Az általános vidámságot azonban beárnyékolja most, hogy az én Marcosom (tudjátok, a brazil báros) visszamegy jövő héten Braziliába, és borzasztó szomorú vagyok miatta. Holnap lesz a nagyszabású meglepetés búcsúbulija, aztán szombaton dolgozik még és kész, nem látom többé... Azért nélküle nagyon nem lesz ugyanolyan. Dehát majd kiheverem ezt is, mint mindent - bízom magamban:) Unalmas lenne az élet, ha nem törnék olykor össze az ember szívét.
Jövő héten viszont jön 2 napra Rahael unokatesóm Londonból, az szuper lesz, utána meg Barbara látogat ide a mineheadi partokról - aztán meg már anyukám kiutazása közeleg... Szóval unatkozni nem fogok! Ja és megvettem a Sziget hetijegyet meg a repjegyet is augusztusra, úgyhogy rettegjetek, támadok:) Csak valaki légyszi intézze már el, hogy ne legyen se meleg, se parlagfű:)

amelyben megpillantja Lolitáját

Olvastátok a Lolitát? Emlékeztek, mikor a regény végén a 3 éves távollét után Humbert Humbert újra megpillantja szerelmét? A tizennégy éves hamvas, pajkos, gyönyörű nimfácska helyén egy tizenhét éves, csúnyácska, szemüveges, szegényes rongyokba öltözött terhes lányt talál.
Ez történt velem is tegnap, amikor bementem a butlinsi Pizza Hutba és megpillantottam Pavolt. Nem tudom, hogy lehet 4 hónap alatt ennyit változni, de valahogy pont csúnya lett rajta minden, ami régen szép volt:) Meg mintha ő is kamaszodna, elvesztette a kisfiússágát de még nem igazán férfias. Ennek ellenére, ahogy Humbert is ragaszkodik az ő Lolitájához, engem is felkavart a találkozás, de azért jó volt elgondolkozni: mi a fenét kezdtem volna ezzel a fiúval? Mert hogy beszélni sosem tudtunk semmiről, és ha még csak nem is tetszik... Fogas kérdés:) Szóval azt hiszem, jobb, hogy nem akart feleségül venni:) Pár mondatot azért váltottunk, de az nyilvánvaló volt, hogy nem döbbent rá, hogy élete legnagyobb tévedését követte el, amikor hagyott elmenni:) De most már én is úgy sejtem, hogy jól döntött.
Amúgy nagyon jó volt mindenkit újra látni, tök kedvesek voltak és mindenki örült nekem, még azok is, akikkel akkor nem is voltam olyan közeli viszonyban, nagyon jól esett. Ingyen pizzát is kaptam kétszer:) És Barbara bulija remekül sikerült (bár voltak akciófilm-szerű elemei, amikor ránk küldtek 8 azaz 8 darab biztonságist, hogy oszlassák fel a kb. 20 fős bulit, és kis csapatokban menekültünk minden felé, a házak mögött bújkálva, fedezéktől fedezékig futkosva, a sarkokon kikandikálva, hogy kicselezzük üldözőinket... :)). De végül sikerült máshol folytatni a bulit, és szuper volt újra együtt mulatni a régi jó társasággal.
A helyet is nagyon jó volt újra látni, bár egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem (ráadásul mindenki azt mesélte, hogy csak az első 3 hónap volt jó, azóta minden megváltozott); de mégis egy fontos része az életemnek, egyféle otthonom Butlins, és mindig erős érzések fognak odakötni. Meg persze, mint tudjuk, az idő megszépíti az emlékeket...
Most szaladok Las Iguanasba, végre kaja-tréning (értsd: evés:)) lesz:) Ott is kezdem egyre otthonosabban érezni magam, szerintem össze fogok szokni ezzel az étteremmel is...