amelyben fáj a feje és elmélkedik E.K. kérdésén

Szombat éjjel (vasárnap hajnal) 2 óra, még mindig Bp. Hát igen, azt hittem, már Mineheadből hallatja magát a legközelebbi bejegyzésem, de írhatnékom támadt mégis. Gondoltam, ma éjjel jó nagyot kell aludni, mert minden pakolás holnap vár rám, de fáj a fejem, félek, nem tudok.
Fura egy dolog ez a blog, mert persze máskor ilyen esetben egy magánszemélynek írtam volna, hát mér panaszolnám el mindenkinek, hogy fáj az én fejem? De igenis hozzátartozik ehhez a történethez, ami itt most készül elkezdődni, formát ölteni, hogy nem olyan könnyű - bármily hőn áhított is - az útrakelés, mint eddig hittem. Illetve valahol persze sejtettem, hogy fogok szorongani eltévedés előtt-közben, de eddig meglepő módon nem talált meg igazán az érzés. Most aztán mégis összeakadtunk - régi kedves ismerős, naná, de örülök, hogy az utóbbi időben egyre ritkábbak lettek randevúink. Szürke kabátos, kalapos, szigorú úr, egészen fojtogató a jelenléte. Persze most indokolt, azért... ez még neki is megbocsátható.
De nem is erről akartam írni igazán. Kaptam egy kedves baráttól magánlevélben egy választ az előző bejegyzésemre: azt kérdi, mit akarok elveszteni. Nyelvet, hazát, anyanyelvet? Kedves Esti Kornél, ha nem bánod, válaszolok itt. Nem erre céloztam, pedig sokszor beszéltem ilyenekről... Részben, azt hiszem, elvesztek már, részben pedig nem akarok szükségképpen végleg megválni tőlük, csak nem hiszem, hogy meg fogják határozni az életemet. Kötelmeket, tisztaságot, ártatlanságot, másoktól függést? kérdezed aztán. Ebben talán van valami, bár a 2. és 3. fogalmat bizonyos értelemben igen nagyképű lenne saját attribútumomnak tudni, részben pedig butaság lenne valaha is elvesztésükre pályázni - a függésből azonban valamit lehet, hogy el akarok veszteni, de tudom, hogy nem lehet, és nem is szabad. "Tis better to have loved and lost than never to have loved at all." (Tennyson, és megfogadtam, hogy minden itt lesz magyarul is, tehát kb nyersford: Jobb szeretni és elveszíteni, mintha soha nem is szeretni). Amit itt nem úgy értek, hogy el akarom veszíteni szeretteimet, Isten ments - hanem: ha fáj is a kötődés, mindig jobban fáj az, ha semmi sincsen.
Amit el akartam tulajdonképp veszteni, az az egyik Gárdosjulcsi bennem, akit nem kedvelek igazán, és nem is túl örömteli a vele való együttélés, pl túl sokat randizgatott a fent említett régi ismerőssel - a szürke kabátossal - s erről igen jóvolna leszoktatni. Ha nem óhajt, akkor pedig külön válnak útjaink. Így van ez rendjén.
És még a Tennyson fordításhoz egy lábjegyzet: semmi ideológiai oka annak, hogy mindent igyekszem magyarul is ideírni, bármennyire is angolul kívánkozik ki belőlem. A kedves olvasó próbálhatja visszavezetni E.K. "anyanyelv vitájára" - de az egyszerű oka az, hogy igenis szeretném, ha magyar szeretteim mind megértenék ezt a naplót, mert ebben a formában egyelőre nekik szól elsősorban.
És borzasztóan fogtok hiányozni - tényleg!
El is múlt a fejfájás, most, hogy elmesélhettem:)

amelyben utazás előtt izgul

A blog címe egy John Barth regényre utal, bár vitatott, hogy a mű regény-e vagy novelláskötet. Nekünk most mindegy. Eltévedés az elvarázsolt kastélyban. A címadó novellának sokféle végződése van - hogy kitalál-e onnan a főszereplő vagy nem, azt biztosan nem tudhatjuk.
Én is úgy érzem, eltévedni megyek most egy vidámparkba, a szó lehető legjobb értelmében: elveszteni valamit, és megtalálni valamit. Jó egy kicsit nem tudni, hogy hova megyek... és hiszek benne, hogy az út megmutatja majd magát.
A vidámpark neve Butlins; Angliában, a Somerset megyei Minehead városban található. Nem is vidámpark igazán, nagyobb és komplexebb annál, de sokkal viccesebb így mesélni az emberiségnek. No meg amíg magam se tudom, mi az, addig nem magyarázkodnék. Egy étteremben fogok dolgozni minimum 6 hónapig, a neve Sun and Moon, vagyis Nap és Hold - lehet ennél szebbet kívánni? És a tengerparton leszek, régi nagy álmom...
Hogy hogy jutottam ide? Hosszú történet, a lényege: Angliában szeretnék majd egyetemre járni, fel is vettek, csak most pénzt gyűjtök rá, és közben örülök, hogy alkalmam nyílik világot látni, tapasztalatot gyűjteni, eltévedni és kitalálni a labirintusból. Elveszteni valamit és megtalálni valamit. Hogy mit találok, az majd talán kiderül a későbbi bejegyzésekből... :)
E sorokat még Budapesten vetem papírra (well, sort of papír...) és holnapután vágok neki az útnak! Ha túlélem a pakolással járó izgalmakat és a Csalagútat is, akkor kedden megérkezem... Hát, izgalmas.