amelyben filmajánl

Két dolgot kifelejtettem még az előző bejegyzésből, amit el akartam mesélni. Az egyik, hogy Londonban Rahael barátaival találkozván rádöbbentem, hogy én csupán feltaláltam a spanyolviaszt azzal, amit ebben az évben művelek, mivel itt az a teljesen bevett, elterjedt gyakorlat, hogy érettségi után, az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt mindenkinek van egy ún. "gap year", amikor bolti eladóként, pincérként, vagy ilyesmiként dolgozik, tapasztalatot gyűjt, és aztán esetleg utazgat, világot lát. Utána persze megy egyetemre okosodni, de itt nyoma sincs annak a szakadéknak (gap-nek) az efféle "megvetett" munkák és az értelmiségi lét, a továbbtanulás között, ami Magyarországon. Szerintem ez borzasztó jó rendszer, és sokkal egészségesebb hozzáállás... Mindenki mindent kipróbál, kalandként fogjőák fel (ahogy most én is), és nincs az a sznob távolságtartás, ami otthon. Mind the gap:)
Ezenkívül láttam hétfőn egy filmet dvd-n, ami elég nagy hatással volt rám, és szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Wicker park a címe (állítólag magyarul is), ment is otthon a mozikban, aszondják, de én egyáltalán nem hallottam még róla. Tökéletes példája annak, hogy mennyire nem az számít, amit elmondunk az irodalomban-filmben, hanem az, ahogyan. Maga a sztori hihetetlenül banális, meg persze hollywood film, de mégis egész lélegzetelállítóvá válik attól, ahogyan kibontakozik a történet - totál összezavart időrend, a film feléig egy szót sem értünk, és aztán ahogy lassan egyre több minden világossá válik, egész katartikus hatással van az emberre, a végére pedig gyönyörűen kikristályosodik a kép. Explicit utalásrendszerét tekintve a Vízkereszt, vagy amit akartok c. Shakespeare darabbal játszik, de szerintem izgalmasabb lenne Szentivánéji álom adaptációként nézni, nemtudom, ez eszébe jutott-e már bárkinek... Na majd ha visszatérek az okoskodós életemhez, utánanézek és jól megírom valami tanulmányban:) Még hamupipőke-allúziókat is találtam benne, tökjó az is. Mindenesetre kiváncsi vagyok, látta-e valaki rajtam kívül, és ha igen, mi a véleménye - ha nem, nézzétek meg!:)

amelyben rájön, hogy Itt Lakik

Hát először is bocsánatot kérek, hogy ilyen sokat késlekedett ez a bejegyzés... Az az igazság, hogy végre valahára lett drótnélküli net Butlinsban, és annyira örültem, hogy kedvemre internetezhetek, hogy valahogy mindig eltolódott az írás... Na jó, azért mentségemre szolgáljon, hogy hétvégén dolgoztam, hétfőn Tauntonban ügyintéztem, kedden Bristolban voltam, szerdán pedig próbáltam magamhoz térni a kedd éjjeli partyból:) Most azonban pótolok mindent!
Londont nem csak azért láttam most más szemmel, mert egy icipici angol falvacskából zarándokoltam fel a "világ forró közepébe", ahogy a Nagy Gatsby elbeszélője mondja - hanem azért is, mert 10 év után most voltam úgy ott először, hogy ebben az országban élek. Ez nagyon fura, de valahol nagyon jó érzés is... Sokat kell még szoknom, barátkoznom vele, de egyre inkább azt érzem, hogy itt a helyem. Ennek jegyében telt a hétfői kiruccanás is Tauntonba, mivel ott kellett intéznem az ún. National insurance számom (kb. TAJ szám) igénylését.
Londonban amúgy remekül telt az utolsó napom, mert elkísérhettem Rahaelt élete első állásinterjújára - a téli szünetben akar dolgozni egy hónapot, majd aztán félállásban dolgozni az egyetem mellett is. Sok helyre beadta a jelentkezését, de pont a legcsodásabb boltból, a Paperchase nevű ápisz- és ajándékboltból hívták fel. Amíg ő bent volt az interjún, én egy órán keresztül csorgattam a nyálam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb tollakat, füzeteket, táskákat és egyebeket nézegetve... :) De ami a legjobb: Rahael sugárzó boldogsággal jött ki egy óra után, mivel megkapta az állást!! Ráadásul teljesen odavolt érte a leendő főnöke, hogy mennyire szimpatikus neki. Tényleg teljesen fel volt dobva, úgyhogy nagyon örültem én is, hogy vele lehettem ebben a fontos pillanatban, és jól meg is ünnepeltük a nagy napot a Starbucks isteni forró csokijaival, karamell italaival és muffinnal:)
Viszont az az érzésem is megerősödott, hogy nem szeretnék Londonban lakni és dolgozni január után, hanem valami annál kisebb, ámde Mineheadnél nagyobb helyen lenne jó kikötnöm. (A falusi lét kezd már az agyamra menni, főleg a lehetetlen közlekedés... másfél óra csak Tauntonba eljutni, ahol még nincs is semmi, csak az, hogy onnan 2-3, esetleg 4 óra alatt aztán eljuthat az ember valahova máshova:)). Ennek jegyében is mentem kedden Bristolba, hogy kipuhatoljam, vajon lenne-e kedvem ott keresni munkát, bár látogatásom elsődleges célja természetesen édes Kata barátnőm meglátogatása volt, aki épp ott őszölt. Annyira jó volt 2 hónap után látni és beszélni vele!! Bristol pedig nagyon helyes, rokonszenves város, azt hiszem, tetszettünk egymásnak így elsőre. Jövő héten pedig jobban is elmélyítjük ismeretségünket, mivel akkor meg kedves Édesanyám jön ki hozzám, és három napot együtt telelünk ott! Nagyon várom már, tök jó lesz.
Ja, és még nem vallottam be, de Bristol után még egy kaland vár jövő héten. Nem fogjátok elhinni, de Marilyn Manson koncertre megyek Londonba!:) Amikor múlt szerdán Rahaellel voltam a punk koncerten, akkor tört rám hirtelen az ellenállhatatlan késztetés, hogy elmenjek valami igazi, nagy, hangos, örjöngős koncertre. Azt régóta tudtam, hogy neki van rá jegye, és megy a barátnőivel, de amikor ráeszméltem, hogy egész véletlen épp olyan nap lesz, amikor Bristol és munka között el tudok menni, akkor világossá vált, hogy muszáj ott lennem. De nem tűnt túl reménytelinek, hogy lesz még jegy.... azonban kiderült, hogy mégis lehet kapni, tehát már nem volt visszaút, meg kellett rendelnem:) Igen, ő az az előadó akinek 14 évesen megvettem a cd-jét és kitettem a könyvespolcra a borítóját, de anyukám lefordította, mert félt a képtől:)) Az biztos, hogy ez is emlékezetes élmény lesz, és igencsak olyan dolog, amit eddig nem csináltam...
Kedd este pizzahutos party volt Andreánál, annál a teamleadernél, aki szlovák és magyar a papája. Tökjó volt, hogy végre nem csak az uncsi magyarokkal voltam (persze nagyon szeretem őket, de szal értitek...), hanem ottvoltak az összes szlovákok-lengyelek is, és nagyon élveztem a kollégáimat-főnökeimet ennyire más oldalukról megismerni!:) Hatalmas mulatság volt, nagy tánc, hülyéskedés, zene, ami csak kell... Tök helyes emberek vannak itt, tényleg, egyre többjüket megszeretem.
Egy-két nyelvi élményecskét gyűjtöttem még nektek: az egyik, hogy Andrea nem csak azt mondja, hogy mink, hanem azt is, hogy oszt:) (márhogy persze nem a számtani művelet értelmében, hanem mint "aztán"). A másik, hogy Tauntonban, amikor kijöttem egy boltból, mondtam az eladónak, hogy "bye", mire - ha jól értettem! - azt felelte, hogy "bye yourself", vagyis kb. "neked is szia", vagy "szia viszont":))
Muszáj még a legújabb Simpsons-gyöngyszemeimet is megosztanom veletek: tegnap egy olyan rész volt, amiben az Odüsszeiát, a Jeanne d'Arc történetet és a Hamletet láthattuk Simpsonék életére transzponálva:) Borzasztó mulatságos volt az egész, de a két kedvenc aranyköpésem a Hamletből származik. Az egyik, hogy Bart-Hamlet falán egy poszter fügött a következő felirattal: "Danes, do it melancholy":) A másik pedig az egérfogó jelenet színdarabjában használt méreg, amin ez áll: "Ear poison - do not get into eyes":))
Ezzel búcsúzom mára - talán még írok a jövőheti kiruccanások előtt, de ha mégsem, akkor utána mindenképp mesélek!

amelyben oriasbanant lat

Na, tegnap ert egy igazi nyelvi elmeny, a szo minden ertelmeben:)
Volt egy gyumolcs Evi konyhajaban, amire en naiv modon 2 napig azt hittem, hogy egy nagy rohadt banan, de tegnap este kiderult, hogy kozel sem ilyen unalmas a helyzet. Vegre sikerult igazan kozeli ismeretseget kotnom egy PLANTAIN-nel!!! A hattertortenet, hogy a regenyben, amit tavasszal forditottam, (Esi Edugyan "Samuel Tyne masodik elete") mindig ezt ettek, es elkepzelesem sem volt, hogy mi lehet - vegul bolcs szerkesztom, akinek rengeteg halaval tartozom, Borbas Mari talalta meg valami enciklopediaban, es labjegyzetet is irt hozza, sot, meg kepeket is mutatott nekem, hogy el tudjam kepzelni.
Tenyleg ugy nez ki, mint egy hatalmasra nott banan, de Evi valtig allitotta, hogy nyersen nem szabad megkostolni, inkabb az edesburgonyara hasonlit felhasznalasat tekintve. Szoval megsutotte mas zoldsegekkel egyutt, en ugyan nem szeretem az edesburgonyat, a banant viszont nagyon, es ez izlett (a nyelvemnek:))! Le is fenykepeztem egy banannal, hogy latszon, mennyivel nagyobb:)
Viszont a fene vigye el, azota sem jut eszembe, hogy vegul hogy is hivjak magyarul, pedig meg az irok boltjaban tartott konyvbemutaton is nyilatkoztam rola:) Valaki segitsen ki! Pil..... ?
Tegnap megneztuk Rahaellel a Romeo+Juliat videon, annyira jo volt ujra latni sok ev utan! O is kivulrol tudja az egesz filmet, akarcsak en.
Jo volt a koncert is, bar nem volt akkora bulizas, mint hittem, hogy lesz. Egy dellondoni kis pub-ba kellett elmetroznunk a szakado esoben (ugy ertem, a metroban nem szakadt, de odaig is el kellett jutni 2 busszal), ahol harom ismeretlen punkegyuttes koncertezett aznap este, Rahael az egyiknek joba van a tagjaival. De mivel hetkoznap este volt, raadasul focimeccs is (tok meglepodott mindenki, hogy megvertek minket a horvatok!), eleg kevesen voltak. Nagyon baratsagos volt viszont a hangulat, mindenki ismerte egymast, es tok szimpatikusak az emberek. Rahael baratnojevel, Susannel mentunk, a baratjaval, Dannel, es egy masik baratnovel, Mharie-val (skot spelling, a Mary megfeleloje, mint megtudtam). Szoval keves ember volt es hamar vege lett, de igy is nagyon nagy hangulat volt a koncerten, tok jo zenet jatszottak, es sokkal jobban belelkesedtem, mint vartam! Ugraltunk, meg minden:) Nagyon jo tudni, hogy ilyen helyes angolok is vannak, total kedves volt mindenki:)

amelyben londonozik

Vegre Londonban vagyok, annyira jo! Masfel honapja nem interneteztem pizsamaban:) Most Eviek, a nagynenemek hazaban vagyok, innen irok.
Amikor tegnap reggel 8kor felszalltam Mineheadben a buszra, azert, hogy 14.15-re London Victoria allomasra erjek, eszembe jutott, hogy egeszen ugyerzem magam, mint Billy Elliot apja a filmben, amikor Londonba megy megnezni a fia balett eloadasat, mert hogy a) annyira borzaszto messze van London Mineheadtol es b) olyan abszurd elkepzelni egy ilyen kicsi falubol,hogy tenyleg letezhet egy Londonmeretu varos! Egeszen mas szemmel latom most ezt a helyet igy, videki angolkent:) - at tudom elni,hogy mennyire mas itt lenni, mint a falusi elet. A metro, a piros buszok, a tomeg, a tavolsagok... Vicces belecsoppeni az egy foutcabol allo Minehead utan.
No de meg mielott elmerulnek London leirasaban... nem sumakolom am el a nyelvi elmenyeket, atadom nektek, amiket megmentettem kozuluk!
Magyarul is csomoan hasznalnak olyan szavakat, kifejezeseket, amiket nem hallottam meg, es vissza kell kerdeznem, tok erdekes... A legjobban azt szeretem, ahogyAndrea beszel,aki szlovak es a papaja magyar, azt mondja, hogy "mink", meg ilyesmik. Vele mindig munka kozben beszelek, ugyhogy nem tudtam osszegyujteni a szavait, de majd ezentul megjegyzem nektek:) A masik jo magyar-elmenyem, hogy van egy lany, aki tobbszor is mondta, hogy akar ugralokotelet venni, es amellett, hogy nagyon jo otletnek tartom, ebbe a szoba is beleszerettem: persze az ugrokotel, amit en ismerek, ugyanilyen vicces, merthogy az alarendelt szoosszetetel szemantikailag nem atlatszo, vagy miafene, de igy, hogy ugralokotel, valahogy mindig elkepzelem, amint ugral:))
Ami angolul vicces: az egyik konyhasneninek, aki kiszolgal minket a "csapatetkezdeben", az van rairva a nevtablajara, hogy Mum, es mindenki igy is szolitja, o meg mindenkit darling-nak es lovely-nak. A ket kedvenc uj szlengem: a pizza hutban a vevok a rendeles befejeztenel koszonom helyett azt mondjak, hogy "nice one!" (kb: szep volt!), es mikor megkerdezem, hogy minden rendben van-e a kajaval, izlik-e a pizza, arra meg azt mondjak, hogy beautiful (marpedig nyilvan nem a megjelenesere gondolnak, foleg, mikor onkiszolgalo bufe van es hatszaz fele random vackot egymasra dobalnak, hanem az izere).
A teveben egyik este valami vigjatekban volt egy olyan haletterem, amit Cod almightynak hivtak, ezt is fel kellett irnom a pincer-noteszemben, hogy esos napokon felviditson:)
Van meg az a nyelvi elmeny kategoria, hogy valamit borzalmasan viccesnek talalok, de meg nem tudnam mondani, hogy miert, csak valahogy nagyon kell rajta nevetni. Ilyen volt a Simpsons-ban (ami minden nap van a tv-ben es total fuggo vagyok), amikor Bart valami szemettelepet sajatit ki maganak es o a fonok, imadja es buszke ra,de egyszer otthagyja ejjelre, egy baratjat kinevezven ejjeli ornek. Masnap reggelre osszedol az egesz, szanalmas romhalmaz varja a buszke tulajdonost. Amikor ketsegbeesetten, felhaborodva felelossegre vonja az ort, hogy mi tortent, az ily ekesszolassal meseli el a tragikus tortenetet: "First it just started falling down. And then... it fell down." :)
A masik ilyen volt, amikor egy este minden idok 50 legjobb comedy sketch-e volt a tvben, amit a nezok szavaztak be (ha tudja valaki, mi ez magyarul, vilagositson fel!). Monthy Python halott papagaj jelenete volt a masodik, biztos sokan ismeritek, zsenialis, tipikus angol feketehumor - egy vevo bemegy a kisallatboltba reklamalni, hogy a papagaj, amit eladtak neki, nem megfelelo minosegu, tudniillik az a baja, hogy halott. Valahogy igy kezdodik:
Elado: What`s wrong with this parrot?
Vevo: It`s dead, that`s what`s wrong with it!
:)
Nyelvi elmenybol most ennyire futja, de meg az angol hulye vigjatekok kapcsan, amiket imadok, elmondom, hogy a League of Gentlemen (kretenek klubja) c. sorozatbol is sok jelenet bekerult a top50-be, es nagy orommel hallottam, hogy nyaron lesz belole uj mozifilm is! Olyan jo erzes, hogy - mint a Ben Oldfield-es Hamletnel - teljes bizonyossaggal mondhatom magamnak, hogy itt leszek kesobb is, es meg tudom majd nezni, nem csak elerhetetlen vagy:)
Tegnap meg vegre bepotoltam mozirestanciamat - amiota elhagytam Bp-t, egyetlen egyszer sem voltam, es nagyon szenvedtem mar a hianyatol! Igazi dekadens napot tartottunk, Steve nagybatyam elvitt ebedelni, aztan Evivel moziztunk, aztan vacsoraztunk, es aztan ugyanabban a moziban megneztem egy masik filmet Steve-vel:)) De ok is orultek, hogy lelkes partnerre talaltak bennem. A Stardust-ot es az Elizabeth-t lattam, en baromira elveztem mindkettot, persze egyik sem hibatlan film, de igazi jo mozielmenyek.
Ma bemegyek a belvarosba, aztan este talalkozom Rebeccaval, regi kedves ismerosommel Camden town-ban, holnap meg allitolag Rahael elvisz valami punk koncertre:) Hat kivancsi vagyok...
Sok-sok udv mindenkinek Londonbol!

amelyben Nyelvi Elmenyei vannak

Tudom, tudom, azt igertem, hogy Londonbol irok legkozelebb, de valtozott a terv. Ennek egyik oka az, hogy miutan rakeszultem, hogy reggel 4-ig fogok mosogatni a Burger Kingben, vegul hazakuldtek 11-kor, mert meg ott sem volt eleg forgalmas az elet... Multkor mondtam, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen munkanak fogok orulni - azt meg kevesbe, hogy szomoru leszek, ha megfosztanak tole:) De ma talan tovabb maradhatok. Amugy azon kivul, hogy az egyenruha rendkivul undorito (haha a mienk sokkal jobb, eljen Pizza Hut!), nem volt rossz egyaltalan, halisten csak a hamburgeralapanyag-tarolo muanyag dobozokat kell elmosni, nem leven sem tanyer, sem evoeszkoz, es megismerkedtem egy szimpatikus lengyel fiatalemberrel is, aki Gdansk mellol szarmazik, Gdyniabol, es elmeselhettem neki nyari nagyonjo elmenyeimet a hazajaban.
Na de ez mind csak bevezetes, sot, a bevezetes bevezetese. Azert IS irok ma, mert megse virrasztottam ejjel, ahogy terveztem, es ma nem alszom nappal, de mas oka is van. Tegnap kaptam egy levelet Kornel baratomtol, amiben egy mondat igen csak szivenutott, es azota sem tudom kiverni a fejembol, ezert muszaj reagalnom ra. Tudom, hogy nem akartal bantani, nem sertesnek szantad, stb., de erzekenyen erintette a blogot, ezert valaszol:) Ime Kornel mondata:
"Tessék nyelvi élményekrõl beszámolni a blogban, mert kicsit túlteng a tárgyi világ, noha nemcsak az hat a Gárdos Julcsi tudatára asszem valszeg, hogy már megint léháskodjak, drága Nyelvtársnõ."
Dulas-fulasom oka elsosorban az, hogy eme blog celja eppen az lenne, hogy a targyi vilag torteneseit masok szamara elvezetes nyelvi elmenyekke transzponalja (magyarul: tegye:)), es az eddigi visszajelzesek alapjan azt hittem, hogy ezt a missziojat sikerul is valamelyest betolteni. Nem allt szandekomban valamifele kritikai blogot inditani olvasmanyaimrol, muveszeti elmenyeimrol - van abbol eleg, nem is vonz a mufaj, nem is erzek tehetseget hozza. Meghagyom azoknak, akik szeretik es kesztetest ereznek. Mellesleg azt is el akartam kerulni, hogy valami belterjes irodalmar-talalkahellye alakuljon ez a zugocska, es egyeb erdeklodesu szeretett rokonaim, barataim, uzletfeleim, feladjak az olvasasomat:) Egyszerubben fogalmazva: nem reflektalni akarok a nyelvi elmenyeimre, hanem masoknak adni nyelvi elmenyt, de persze lehet, hogy a pincer- es mosogatolany hetkoznapjai ehhez csak igen rovid tavon nyujtanak kellokeppen gazdag anyagot...
Kerdes persze az is, hogy Kornel mit ertett nyelvi elmenyen.
Valamiert azt felteteleztem, hogy olvasmanyelmenyeimre gondol - nos, persze, szivesen beszamolok roluk, nemtom hany embert erdekel, de miert is ne. Mikor kijottem, elolvastam M. Duras-nak "A Szereto" c. regenyet (most jelent meg az Ulpiusnal), amitol nagyon sokat vartam, es sajnalattal kozolnom kell, hogy egyaltalan nem tetszett (bocs, Dori!). Hogy miert nem? Na ezt utalom a kritikairasban, szerintem igenis ugyanolyan egy konyv szeretete, mint a paradicsomlevese, miert szeretem, nemtudom, mert pont jo, vagy pont nem. Mar amikor nem vagja el a labam:) Vagy hogy egy embert miert szeretek, vagy egy szint, vagy egy illatot... Nem, nem tudom megokolni, es foleg, nem akarom. A szereto nem izlett, barmilyen izgalmas a temaja (egy 15 eves lany es egy idosebb ferfi szerelme), es vannak benne gyonyoru mondatok, de valahogy nagyon mesterkeltnek es munek ereztem.
Aztan jott Nick Hornby, a Hogyan legyunk jok, amit mar emlegettem - olyannyira magaval ragadott, hogy a szerzo buvkorebol azota sem sikerult kikaszalodnom. Ezen a ponton eljutottam meg egy okhoz, ami miatt kerulom a nyelvi elmenyek leirasat. Talan emlekeztek meg, hogy a blog elejen megigertem, hogy egy nyelven lesz, ez pedig a magyar leend. Ez szamomra a legnagyobb kihivas, mivel evek ota tapasztalom, hogy a ket nyelv, a magyar es az angol egyike sem eleg valahogy szamomra, a kettot egyutt szeretem igazan hasznalni, kevergetve, de ezt igen keves ismerosom nezi csak el nekem, netan lesz partner is hozza, mint peldaul Kornel es Zsuzsa. Ha elkezdenek beszamolni nyelvi elmenyeimrol, egyre tobbet irnek ide angolul, es most kicsit fogok is - en amugy boldogan folytatnam, szavazzatok:) Csak szerintem sok embert meg idegesitene, frusztralna, es nem akarom elijeszteni oket.
A forditasban pedig egyre kevesbe hiszek, na itt kanyarodunk vissza Hornbyhoz, szoval benne a nyelvi realizmusa nyugoz le tobbek kozott, ahogyan azt az eszak-londoni kozeposztalybeli beszedmodot, amit ismerek valamelyest, olyan gyonyoruen abrazolja es parodizalja, es a nyelvvel egyutt az egesz eletuk, hangulatuk esszenciajat ujrateremti. Otletem sincs, mi lesz ebbol magyarul, ahogy Kornel is irta: "egy csomó mindent értek, de nem tudom magyarul bassza meg, ez pedig egy fordítás óra, hát már meg lehetett volna tanulni, hogy két nyelv van ilyenkor mindig. :-) ". Mint mondtam, leragadtam Hornbynal, most a Fever Pitch cimu regenyet olvasom, ami eletem legdobbenetesebb konyve abbol a szempontbol, hogy olyasmirol szol, aminel keves dolog erdekel kevesbe (tortenetesen a focirol), megis annyira jo, hogy le se tudom tenni. Ugy ir az angol focirol, es a sajat Arsenal rajongoi mivoltarol, hogy tenyleg szorakoztato a leheto legelvetemultebb foci-utalok szamara is, es epp olyan vicces, mely es meghato, mint a tobbi konyve. Vagy meginkabb az, mert akar milyen ovatos olvaso is vagyok, itt akkor is be kell latnom, hogy az elbeszelo tenyleg azonos a szerzovel, legalabbis hatarozottan ez az intencio, es a foci-tortenetekbe agyazva Hornby oneletrajza bontakozik ki szemeink elott. Ez pedig az a tema, ami a vilagon a legjobban foglalkoztat: hogyan irhatja meg az ember a sajat eletet anelkul, hogy orokre megbantana minden egyes letezo ismeroset, es halalosan osszeveszne veluk. Mar most is rengetegszer beleutkozom ebbe, pedig meg csak nem is regenyt irok, igen tavol vagyok meg tole, es nem is olvassak olyan hu de sokan... Szoval borzasztoan izgat az egesz.
Le fog jarni az idom a konyvtarban, pedig ki akartam meg terni arra is, hogy nem csak az olvasmanyok lehetnek nyelvi elmenyek... Engem itt nyelvi elmenyek leginkabb akkor ernek, amikor angolul (es magyarul!) uj, vicces, erdekes, varatlan kifejezeseket hallok, amiket igyekszek fejben, pincer-cetliken, itt ott gyujteni. Nincs nagyon sok, amit kellokeppen elraktaroztam, mert az elso honap rohanasaban jo reszuk beleesett a moslekos-talba, beleragadt egy-egy pizzaba, kiomlott a kolaval egyutt... de legkozelebb megosztok veletek parat!
Kommentaljatok, olvasok kedvesek, hogy milyen blogot szeretnetek olvasni, az itt felvetett szempontok fenyeben. (Nyilvan ahany olvaso, annyi felet... De aki bator es felszolal, annak tudok hallgatni a szavara!) Es Schubertkem, ha nem csinalsz uj azonositot, akkor tovabbra is kenytelen leszek a leveleidben szabadon garazdalkodni, es konyortelenul bemasolni megosztasukert konyrogo mondataidat:))

amelyben szinhazba megy

Tegnap este tenyleg sikerult eljutnunk Barbaraval a minehead-i szinhazba, es bar elotte eleg szkeptikus voltam az eloadas minosegevel kapcsolatban, meglepo modon egy szuper darabot sikerult kifognunk! Egyetlen pasi irta es jatszotta el egyedul az egesz darabot, ami egy modern Dr. Jekyll es Mr. Hyde adaptacio volt, hihetetlenul szorakoztato. Egeszen zsenialis szinesz, dobbenetes volt latni ahogy hat kulonbozo karaktert megformalt, koztuk egy not is, es tenyleg mindig fel lehetett ismerni, hogy eppen kit jatszik. Meg persze az alapsztori is nagyon izgatott mindig... Ebben a verzioban Dr. Jekyll szinhazkedvelo ember, ezert az egesz tortenetet Albert, a jegyszedo szemszogebol ismerjuk meg, aki nap mint nap talalkozik Jekyllel, majd Hyde-ot is egyre jobban megismeri. A szinhazas meta-utalasok is tokjol mukodtek, a meghasadt szemelyiseg ket felenek egymasba-csuszasai is szuperul meg voltak csinalva, de kozben bovelkedett a darab viccekben, babozasban es dalbetetekben is, ugyhogy a minehead-i nyugdijasokbol es kisiskolasokbol allo kozonseg is remekul szorakozott.
Kiderult utana, hogy az iro-foszereplo Ben Oldfield marciusban egy modern Hamlet adaptacioban fogja a foszerepet jatszani, amit mindenkepp szeretnek majd megnezni, Angliaban sokfele turnezik majd vele! Meg autogrammot is sikerult szereznunk Bentol, Barbara is meg en is lelkes rajongoiva valtunk:)
Ma elmentem szorolapot osztani (Butlinsot reklamozando, termeszetesen), egesz jo kis alkalmi munka volt. Mineheadben kellett jarni a kis utcakat es minden haz levelladajaba bedobni egy papirt, het agra sutott a nap es legalabb megismertuk a kevesbe frekventalt reszeit is a falunak, meg persze lattunk sok gyonyoru angol hazikot... Par nyugdijas neni direkt kijott hozzank, es visszaadta a szorolapot, mondvan, hogy o nem jon partizni - edesek voltak, hogy meg akartak sporolni Butlinsnak azt az egy-egy darab papirt, amit veletlen rajuk pazaroltunk volna:))
Holnaptol jo sok pizza es burger munka (a burgerkinges egyenruhamat begyujtottem mar, tok undorito, szerencse, hogy nem az az igazi munkahelyem!), hetfon meg irany London! De talan addig meg irok - ha nem, legkesobb majd onnan!

amelyben megtámadja a lábát a paradicsomleves

Most nem fogok sokat írni, mert amiről igazán kéne, arról nem lehet itt, de azért mesélek az elmúlt napokról!
Hétfőn megint elmentünk együtt kirándulni a magyar bandával, a közeli Dunster falvába, gyönyörű kis középkori városközpont "fonal piaccal", várral, templommal, régi házakkal... Nagyon bájos! Útközben persze rengeteg bárány, szokásukhoz hűen:) Visszafele a hosszabb úton jöttünk, megmásztuk a környék legmagasabb hegyét (dombját? nemtudom, hány láb - ld. Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le c. film... Mindenesetre nagyon meredek volt!). Felfele elég kemény volt az út, de a kilátás a tetejéről tényleg gyönyörű volt, nagyon megérte!
Kedden valami tréningre kellett volna mennem, fel is keltem hajnali fél nyolckor, de aztán nem volt, máskor lesz, rosszul volt kiírva... A kötelező bosszankodás után úgy döntöttem, hogy hamár felkeltem, nem fogom magamat egész nap otthon sajnálni egyedül (Barbaráék dolgoztak), hanem elmegyek egyedül felfedezni végre Tauntont, a legközelebbi "nagyvárost", ahonnan minden vonat megy, mindent ott kell intézni amit itt nem lehet, és amúgy is elég híres a minehead-iek köreiben. Másfél óra a buszút, ami nem épp praktikus, de most, hogy nem siettem, ez volt az egyik legélvezetesebb része a kiruccanásnak. Gyönyörű tájakon és édes kis angol falvakon hajtottunk át, végig csak néztem, mint a moziban!:) Taunton maga is helyes városka, nagynak azért persze nem nevezném, de legalább van vasútállomás meg buszpályaudvar - ez is volt az alibim a kiránduláshoz, hogy a jövő heti londoni utamat megszervezzem ott, vagyis informálódjak jegyárakról, menetrendről, stb.
Van soksok bolt, persze - próbáltam nem vásárolni, majdnem sikerült is:) Már tele van minden karácsonyi dolgokkal, ettől elfogott kicsit a szokásos karácsony előtti melankólia... De láttam szép templomot ott is, régi vásárcsarnokot, folyócskát, hidakat, szóval jó volt!
Este bowlingoztam és biliárdoztam a magyarokkal, imádom, hogy csupa olyan dologba keveredek itt, amibe otthon soha. Utána meg véletlenül házibuli lett nálam, aminek tökre örültem, asszem a vendégek is, meg jól is sikerült:)
Ma még annyi izgi történt, hogy - miután rendet raktam és takarítottam kicsit a jövőbeli esetleges házibulikra gondolván - végre spórolni akartam a kajával és az otthon felhalmozott konzervekből eszkábálni össze az ebédet. A dolognak az lett az eredménye, hogy sikerült egy teli tányér paradicsomlevest úgy leejteni, hogy nem csak az épp-feltakarított fehér padló és a hófehér fürdőköntösöm, no meg a frissen-zuhanyozott önmagam lett csupa paradicsom, és nem csak a tál tört ripityára, hanem még el is vágta a lábujjam egy darab. Ami még szintén nem lett volna olyan tragikus, ha nem tűnt volna el nyomtalanul a "tegnap még megvolt" ragtapasz... így azonban vérző mezítlábbal nem tudtam átmenni senkihez ragtapaszt kérni, és igen abszurd helyzetbe kerültem:) Végül telefonos jelzésekkel két mentőangyalt is sikerült odacsalogatnom, akik ragtapasszal és fertőtlenítővel is elláttak, és a paradicsomot is feltakarítottam... Akárcsak a salátabár esete, visszagondolva ez is mókás sztori, csak közben voltam nagyon megijedve.
Most lehet, hogy felfedezzük Barbarával a minehead-i színházat, majd mesélek, ha lesz mit!

amelyben nincs munka

Hát ez a hét elég elkeserítő volt, már ami a munka mennyiségét tekinti: gyakorlatilag semennyit nem dolgozhattunk... Közben elterjedt egy pletyka, hogy hiába tudunk csak 6-8 órát dolgozni egy héten a pangás közepette, attól még ki kell fizetniük a 25 órás órabérünket, mert az van a szerződésben, hogy lesz annyi. Amikor azonban rákérdeztem a csapatvezetőknél, nemleges válaszokat kaptam. De elmentem szombat délután beszélni Phillel, a jóképű szőke főmenedzserrel, és hangot adni felháborodásomnak. Itt sem jutottam, persze, semmire, de legalább bátor voltam és megtettem minden tőlem telhetőt, nem tűrtem némán a sorsomat:)
Az éjjeli igen undorító túlórázós munkákért is vérre menő harc folyik már, és az is alig jut valakinek... elég nevetséges helyzet ahhoz képest, hogy pénzt keresni jöttünk, vagy mi a fene. Mert persze otthon ha heti 7 órán kívül az égadta világon semmit nem csinálnék, akkor elég jól elfoglalnám magam, csomó emberrel találkozhatnék... Itt viszont igen korlátoltak a lehetőségek. A világ végén egyedül rohadni csomó szabadidővel nem olyan mókás.
Jövő hétvégén azért már kicsit több meló lesz, utána meg állítólag egyre több, bár hiszi a piszi, majd meglátjuk. Mindenesetre feliratkoztam a Burger Kingbe túlórázni is a hétvégére, éjszakánként... hát nem gondoltam volna régen, hogy ennek örülni fogok:) De most már új célkitűzésem lett, ha egyszer így alakult: az "ismerjük meg angliát" projekt egy alfejezete az "ismerjük meg az amerikai junkfood ('szennykaja') multicégek belső rejtelmeit":))
Remélem, azért lesznek hétközben valami kirándulós programok, most babonából nem írom még le a terveket, mert semmi sem biztos, de majd mesélek, ha lesz mit, és nem csak a szobám falát nézem egész nap, sajnálván magamat! Utána levő héten meg Londonba megyek, ha minden jól megy. Szóval összeszedem majd magam biztos, csak itt könnyű elcsüggedni, ha egyedül van az ember...

amelyben a nevekről elmélkedik

Még egy kiegészítő megjegyzés az előző blogbejegyzéshez: a magyar csoportdinamikáról akartam elmesélni, hogy a nevek kialakulása milyen mókásan fojt. A velünk jött kb. 30 fiút igen kevés kivétellel Zolinak, Balázsnak, Attilának és Tibinek hívják, ezért muszáj volt valami megkülönböztető jelzőket bevezetni:) Két tendencia mutatkozik eddig: az egyik az "indiánnevek" adása, amik az illető valami lényegi jellemvonását tükrozik, mint pl. Amerika és Love kapitány:)) A másik pedig a foglalkozásokról való elnevezés, mint a régi szép időkben: ahogyan biztos ráragadhatott az emberekre hajdanán a Kovács, Szabó, Mészáros vagy egyéb vezetéknév, nekünk itten van Pizza Hutos Tibi, Splash-es Balázs, és hasonlók... (A splash a vizicsúzdás uszoda Butlinsban). Jó kis társadalomfejlődési tanulmány:)
Még annyi, hogy ma a litván maffiavilágba is bepilantást nyerhettem, amikor elkísértem valakit a feketekereskedelem központjába, egy litván fiú lakására olcsó cigit venni - egy trópusi halakkal teli akvárium körül ültek a fő elosztók, tisztára, mint valami Tarantino filmben:)

amelyben sziklat maszik

Gyerekek, tessek irni kommenteket! Ugy orulok nekik mindig, de az uccso ket bejegyzeshez egyet sem kaptam, csalodtam bennetek!
Tegnap elmentem 9 magyar kollegammal kirandulni, egeszen hihetetlen elmeny volt. Mineheadbol busszal elmentunk Lynmouth faluba, kb. egy oranyira van innen, hat az mar onmagaban egy elmeny volt. Nyitott teteju emeletes busszal szaguldoztunk a legelkepesztobb tajakon at, magas hegytetokon a szurke felhokben, iszonyu meredek kanyargos utacskakon, birkakkal pottyozott zold legelokon keresztul, tengerparti magas sziklak peremen... Jo nagy szel volt, neha az eso is szemerkelt, es a faagak gyakran a fejunket suroltak, de azert lelkesen fenykepeztem vegig! (2-3 napon belul mar tenyleg felrakom oket a szamitogepre is, igerem). Tobb izben halalfelelem fogott el, amikor a tengerparti meredek sziklak peremen egy parduc sebessegevel es kiszamithatatlansagaval robogott a testalkatat tekintve inkabb mammutra emlekezteto jarganyunk:) De tuleltuk az utazast es szerencsesen megerkeztunk Lynmouthba. Tengerparti kikotofalucska, Mineheadnel joval kisebb es vadregenyesebb, azt hiszem, a romantikus koltok egy kedvelt ihleto-helye lehetett, a domboldalban megbuvo "Shelley`s hotel" is errol arulkodik. Vegigsetaltunk a molon (epp apaly volt, ugyhogy megtehettuk - delutan, mire visszaertunk, mar elontotte a viz), es bamultuk a vadul hullamzo szurke tengert, elkepeszto volt. Kagylokat is gyujtottunk am a parton!
A tobbiek mar utkozben fenyegetoztek azzal, hogy sikloval fel kene menni annak a hegynek a tetejere, aminek a toveben fekszik Lynmouth, de en hevesen tiltakoztam: legyunk halasak a Joistennek, hogy tuleltuk a buszutazast, es imadkozzunk azert, hogy hazafele se zuhanjunk a tengerbe! Persze vegul megis felrangattak a szinte fuggoleges sziklaoldalon nyikorogva-akadozva felhuzodzkodo siklora, de nem is volt olyan szornyu felelmetes, mint gondoltam, es masodszor sem estunk bele a tengerbe:) Sot, meg is erte! Fent, a hegy tetejen Lynton falucskaba erkeztunk, ami szinten gyonyoruseges. Miutan egy klasszikus angol "teaszobaban" megteaztunk, ahol feherkotenyes, szobalany-fokotos neni szolgalt ki bennunket, elkirandultunk az un. "Valley of Rocks"-hoz, ami egy dobbenetes sziklacsucs a tenger felett. Megint rendesen panikba estem, amikor felmasztunk a szikla legtetejere, es onnan neztunk le a tengerre, no meg a kornyezo zold dombokra, de egeszen katartikus elmeny volt.
Negyedik megprobaltataskent kitalaltak kis pajtasaim, hogy visszafele Lyntonba ne azon az uton menjunk, amin jottunk, hanem a tengerparti, nemtom-hanyszaz meter magas hegyoldali osvenyken. Persze semmi korlat, kerites, ilyesmi, az ember barmikor legurulhat, legalabbis nagyon olyan erzese van:) Majdnem otthagytam a csoportot es visszamentem egyedul a biztonsagosabb utra, de aztan szerencsere megis urra lett rajtam a csapatszellem es veluk tartottam - megerte! Nem lett semmi baj, viszont gyonyoru utvonal volt. A visszafele buszutra mintha kicsereltek volna (hacsak nem a tajat csereltek ki... :)), abszolut nem tunt ijesztonek.
Porlock falujan is atmentunk a busszal, ami egesz kozel van Mineheadhez, es arrol nevezetes, hogy Coleridge - sajat labjegyzete szerint - azert nem tudta megirni Kubla Kan c. verset teljes sokszaz soros mivoltaban, ahogyan megalmodta, mert amikor annyit leirt belole, ami rank maradt, egy "ember Porlockbol" megzavarta, es mindent elfelejtett. Filologusok ezrei kutatjak azota, hogy ki lehetett ez az ember, es mit akart a jo oreg Samueltol, ha ugyan letezett egyaltalan, es nem csak a "romantikus muveszetet eltipro szurke hetkoznapok" jelkepe volt. Tudtommal azonban semmi kezzelfoghato eredmenyre nem jutottak. Porlock mindenesetre szinten igen szepseges kis hegyi falucska, jo lehetett onnan zavargatni Coleridge-ot!
Magyar tarsaimat is jobban megismertem, egyeseket igen megkedveltem, masokat ellenkezoleg. De annyi helyes ember mindig osszegyulik azert egy tarsasagban, hogy ne erezze magat rosszul az ember! Este hazaterven ujra poker majd hazibulizas, jo volt az is, bar a hangos zene miatt a szomszedok haromszor kihivtak a biztonsagiakat, aminek szegeny hazigazdank szamara igen sulyos kovetkezmenyei lehetnek, ha ezek utan a legaprobb szabalyt is megszegi. De igy meg epp nem lett szerencsere nagy balhe!
Pentek-szombaton most Pizza hutozok ujra, jo lesz visszaterni... bar furcsa is, 1 het itt vagy fel evnek tunik, mar olyan tavoli a munka! Most elbucsuzom, remelem, legkozelebb mar szolgalok fenykepekkel. Es tessek kommentelni!

amelyben beszamol tudomanyos kiserleterol

Tok furcsa, hogy Butlins milyen kihalt igy vendegek nelkul - sehol egy lelek, akar valami szellemvaros. Meg az allatok is elomereszkedtek: a siralyok ugyan eddig is egesz nap virgonckodtak, de nyuszikat es egyeb allatokat csak ejjel lehetett latni. Ma viszont delelott kileptem az ajtomon, es majdnem hasraestem egy vadkacsaban, aki ott legeleszett a kuszobomnel:)
A faluban azert szerencsere van elet, kihasznalom a sok szabadidot arra, hogy megnezegessem azokat a boltokat, kavezokat is, amiket eddig nem vettem eszre, mert mindig rohantam. Felfedeztem egy ujabb "charity shop"-ot, (hasznalt konyvek, ruhak, cd-k es egyeb targyak boltja, a bevetelt jotekonysagi celokra forditjak) - kettot mar ismertem, a Hornby konyvet is ott vettem, de ez a harmadik meg jobb es meg olcsobb! Csak meg sosem mentem az utcanak azon az oldalan:) Most 3 igencsak igeretes konyvet sikerult vennem, osszesen ket fontert, nagyon elegedett vagyok magammal. Mert akarmennyire nem volt idom, a "Hogyan legyunk jok" olyan szorakoztato, hogy mindjart kiolvasom.
A tegnapi partyrol nincs tul sok meselnivalom... A jelmezek nagyon jok voltak, en a londonban vett fekete-feker pottyos ruhamban voltam, ennek ellenere azonban nemigen tortent semmi izgalmas. Volt transzvesztita show, amitol mondjuk tobbet vartam, de olyan kozepszeru volt, hogy majdnem elaludtunk rajta, meg tombola, amin nem nyertem semmit. Ezen kivul tanc es tivornyazas hajnalig, de semmi emlitesre melto esemeny. Persze eddig is tudtam, hogy az igazan jo partyk mindig akkor jonnek, mikor az ember nem keszul igy ra.
Meg a buli elott elmentem vegre felfedezni a helyi Tescot, ahova mindenki mas jar, es kozrohej targya lettem, amiert csak tegnap voltam eloszor (nem esik ugyanis utba a falu fele menet). De amikor beleptem, rajottem, hogy nem csak azert nem mentem el eddig, mert nem volt idom, hanem valahol tudattalanul erezhettem, hogy nem szabad... Oriasi nagy bolt, es annyira annyira guszta minden, rogton fel akartam vasarolni az osszes gyonyoruseges angol kajat!:) Persze visszafogtam magam, nem kene elkolteni minden penzem, de igy is vettem par felesleges dolgot:) Sokat gondoltam Evi baratnomre is...
Most, hogy vege az egy honapos "ejjel-nappal pizza hut" periodusnak, elmeselem a vilag osszes fogyokurazo lanyanak szolo tudomanyos kiserletemet:) En, mint a legtobben tudjak, az utobbi hat evben egyaltalan nem ettem soha sem edesseget, sem zsiros eteleket, most pedig egy honapon at szinte minden nap pizzaval, tesztaval, csokisdrazseval es turotortaval taplalkoztam. Eleinte nem akartam, de hamar kiderult, hogy mivel nincs ido elmenni mashova enni, a pizza es az ehhalal kozott valaszthatok, tehat az elobbit valasztottam. Az eredmeny: egyaltalan nem valtozott a testsulyom! Azert figyelemre melto, nem?:) Es eleg jol is ereztem magam... Persze nem tervezek az eletem hatralevo reszeben igy taplalkozni, de jo tudni:)
Persze ehhez hozzatartozik, hogy tenyleg egesz nap rohangasztam pincerkent, ami egeszen mas, mint eloadasokon ulni meg otthon olvasgatni. Azert vicces, hogy eddig folyton en adtam ki penzt azert, hogy mozogjak (ld.: torna), most meg nekem fizetnek erte... valahogy gazdasagosabbnak tunik:)
Holnap remelhetoleg elmegyek a magyarokkal kirandulni valami nagyon szepnek mondott faluba a kornyeken, aztan meg a heten szeretnek eljutni Tauntonba, a legkozelebbi nagyvarosba is. Mert Minehead tenyleg cuki es gyonyoru, de pl. hogy nincs mozi, az egy honap utan mar tarthatatlan allapot szamomra...
Irjatok ti is, amikor tudtok!

amelyben két világ közé szorul

Beköszöntött a november, a tenger egész sötétszürke. Az októberrel együtt vége lett a szezonnak is, ami azt jelenti: ezentúl csak a hétvégékre nyitja meg Butlins a kapuit a nagyérdemű előtt. Eddig persze nyafogtam, hogy túl sok a munka, soha egy perc szabadidőm sincs... No de most meg épp az lesz a baj, hogy alig akad valami munkaidő, ami pénzileg is rossz, meg kicsit meg is ijedtem ettől a rengeteg szabadidőtől hirtelen: mit is kezdjek vele? Hát igen, a Belgát idézve: ha sok munka van, azabaj, ha nincs sok munka, azabaj.
Különböző mókás szerencsétlenségek folytán adódott úgy, hogy egy hete nem tudtam írni, úgyhogy most viszont van sok mesélnivalóm az utolsó forgalmas hétről!
Amikor kedd este idejöttem a kocsmába internetezni, kiderült, hogy: a) csak 10-ig van internet, de ez nem lett volna baj, mert 9 óra volt - viszont b) őszi óraátállítás óta a gép óráját még nem állították át, tehát ő 9kor már azt hiszi, hogy 10 óra, és kikapcsol... Ezután a csalódás után péntek este megint lelkesen rákészültem, ki is másztam ide, de akkor meg sikerült ciderrel leönteni a laptopomat, és összeragadt a billentyűzet! Tegnap este pedig bezárt a butlinsi drága internetkávézó, amire már ráfanyalodtam volna. Tehát, kérem szépen, ez itten a negyedik próbálkozás, úgy nézzétek!
Múlt héten szerda reggel 11-re mentem a pizza hutba nyitni (az étterem délben nyit, de előtte van 1 órányi összekészíteni való, mindig van egy ember, aki korábban megy be). Még gyakorlatilag be sem léptem, amikor az első mozdulattal sikerült kiborítani a salátabárból öt azaz öt tálnyi salátát, pontosabban a leggusztustalanabb sűrű dresszingeket és majonézes cuccokat! Mondanom sem kell, az egy óra alig volt elég arra, hogy összetakarítsam azt az undorító rendetlenséget, amit sikerült termelnem, nemhogy az egyéb "nyitási munkálatokat" elvégezzem... Visszagondolva nagyon mulatságos, de akkor azért rendesen megijedtem. Az ügyeletes csapatvezető, amilyen az én formám, persze Djon volt, aki mindenkinek olyan megsemmisitő megjegyzéseket tesz, ha bármit elront, hogy az ember majd' elsírja magát, és megvető pillantása láttán legszívesebben elsüllyedne. Ahhoz képest végülis nem volt olyan vészes a retorzió - szerintem szinte meg is sajnált, látván ijedelmemet. Azért nem volt egy jó reggel:)
Halloween napján történt mindez, amikor minden gyerek (és sok felnőtt) beöltözve tette tiszteletét az étteremben - a kedvencem egy ördögfiókának öltözött kisfiú volt, aki műanyag vasvillájával állandóan a fenekemet szurkodta. Ha pár hónapja valaki azt mondják, hogy ilyen velejárói lesznek a munkámnak, hát alaposan meglepődtem volna! De voltak bőven zombik, vámpírok, hullák, és egyéb ínyencségek is:)
Este haza kellett kísérnem egy kedves kolléganőmet, mert fél egyedül menni. Mindenki meg van ütközve ezen, kérdeztem én is, mitől fél. Olyat ugyan nem mondott, amin segítene a hazakísérés, de a halloween szellemében jó kis rémtörténeteket mesélt arról, hogy butlinsban hányan hogyan haltak meg és lettek öngyilkosok... már én is félni kezdtem a végén:) Amúgy szlovák, de a papája magyar, nagyon élvezem, ahogyan magyarul beszél. Ő is szigorúak tűnik eleinte, aznap egy másik salátabáros hiba miatt pl. elfenekelt - nem hasonlat, a szó legszorosabb értelmében:) De ha az első próbákat kiállja az ember, nagyon jófej, kedves lány lesz.
Éjjel mindenesetre féltem még egy jót a kinti hangoktól, dörmbölésektől és hasonlóktól, amik persze eszembe idézték a jó kis szellemtörténeteket is:) Utána meg azért nem tudtam aludni, mert drágalátos Holly szobatársam kiabált és visongott az ajtómnál harmadmagával. Amikor kimentem szólni, hogy legyenek kicsit halkabban, mert reggel dógoznék vagy mi a fene (ez már többször is előfördult, márhogy felkeltettek és udvariasan rájuk szóltam), közölték, hogy mennek haza Walesbe, örökre. E hírnek, bevallom, őszintén örültem - a kísérő hangjelenségeknek mérsékelten. Órákon át pakoltak és vihogtak éjjel, azonban kárpótlásul úgy tűnik, tényleg végleg eltűnt Holly! Azt hiszem, még nem meséltem róla eleget: amellett, hogy folyton hangoskodik éjszaka, és mindenhol sűrű füstöt és nagy kupac cigarettacsikkeket hagy maga után, nem volt szokása köszönni nekem, mikor közös otthonunkba betért. A leghihetetlenebb akciója pedig az volt, amikor kihúzta a konektorból a hűtőszekrényt, és valami 12 óra múlva találtam úgy rá! Tudniillik 2 dugó van csak a konyhában, és az egyikbe a hűtő van bedugva, tehát az ember a vízforralót, a pirítót és a mikrót csak egymás után használhatja. Ő persze nem tartott semmit a hűtőben, én azonban annál inkább. Ennek ellenére egészen biztos vagyok benne, hogy nem rosszindulatból tette, csak egyszerűen kedve támadt egy kis teához és pirítóshoz, és egyáltalán nem jutott eszébe (ha ilyen szervről egyáltalán beszélhetünk nála:)), hogy bármi következménnyel járhat, ha nem dugja vissza a hűtőt. Holly, azt hiszem, bátran pályázhatna a világ legbutább kisgyereke címre. Szóval, mindent összevéve, nem hiányzik annyira jelenléte az otthonomból:)
Pénteken jött a hír, hogy szombaton újra beöltözős napunk van a pizza hutban, méghozzá angol iskolás egyenruha jelmezt kell ölteni! Én tudtam, hogy mi lenne a cél, csak azt nem, hogy hogyan valósítsam meg - a szlovák, lengyel és magyar személyzet jó részének viszont nem is volt világos elképzelése arról, hogy mit várnak most tőlünk... Végül Andrea, aki elfenekelt, adott fehér inget, Barbara meg fekete szoknyát, két copfom volt, az ing alá pedig egy igen kivágott fekete trikót vettem, hát, meg is lett az eredmény:) De a sok illetlen beszólás mellett sok bókot és borravalót is kaptam, úgyhogy nagyon jó nap volt. Megint "felnőtt hétvége" volt ugyanis, mint az első itt töltött hétvégémen, amikor sokkot kaptam az angol népségtől. Hát, most is elképesztő primitív embereket láttam, elképesztően részeg állapotban:) Ami viszont még aggasztóbb, hogy jött hozzánk dolgozni két angol lány, és azok sem sokkal jobbak...
Ők a ún. "piroskabátosok" közül valók, akiknek a feladata, hogy szórakoztassák Butlinsban a népséget. Most novemberben nincs elég munkájuk, ezért átmenetileg áthelyezték őket hozzánk. Borzasztó fontosnak képzelik magukat, mélységesen lenéznek bennünket, keleteurópaiakat, ami azért elég problematikus, mert - én mondjuk nem, na de a csapatvezetők - sokkal régebben dolgoznak ott, és sokkal jobban tudják, mit kell csinálni. Az egyik lány azonnal hatalmas balhét csapott amiatt, hogy ki hány óránként mennyi szünetet kap, mindenféle törvényeket rángatott elő, és emellett minden csapatvezetővel összeveszett az "elfenekelős" stílus miatt, kikérte magának, fel akart mondani, stb. És az a szomorú, hogy hiába tudom, hogy elvben igaza van, mégis a másik párttal szimpatizálok, akik ösztönösen gyűlölik, és nagyképűnek, idegesítőnek, és elviselhetetlennek találják. Sokkal jobban érzem magam így, hogy egy-két nyers beszólást végighallgattam, de most már látom, hogy tényleg kedvesek velem a csapatvezetők is, egyenrangúnak tekintenek, bevonnak a viccekbe, stb., mintha mindent kikértem volna magamnak, és gyűlölnének.
Ahogy a végéhez ért ez a hónap, tényleg azt éreztem már, hogy csomó kőszívűnek-hitt felettesem megnyílik nekem, ők is emberből vannak, tök közvetlenenek és barátságosak tudnak lenni... még Katerinával is többször kitárgyaltuk a magánéletünket, meg halálra röhögtük magunkat mindenféle butaságon!
De ezek az angol lányok valahogy nagyon nem szimpik. Eszembe is jutott egy kedves barátnőm - azt hiszem, nem örülne, ha ebben a kontextusban a nevén emlegetném - kérdése, mielőtt idejöttem. Megismert pár angolt, és szégyenkezve, bocsánatkérések közepette, de teljesen őszintén megkérdezte, hogy eme nemzet fiainak-lányainak vannak-e igazi érzései, mélyebb gondolatai, ilyesmi. Én felháborodottan azt feleltem akkor, hogy ahogyan mindenhol, úgy Angliában is vannak persze okosok, buták, felszínesek, értelmes emberek, stb. De most valahogy hirtelen nagyon átéreztem a kérdése értelmét.
Azért hamarosan visszatért megingott hitem az angolokban, mert tegnap meg kiszolgáltam három nagyon nagyon jófej pasit, akikkel irtó jót dumáltam, tök rokonszenvesek voltak. És nagyon nem szeretnék egységfrontot alkotni a keleteurópai blokkal, akik kollektívan utálják és kinevetik őket - persze sokszor mélységesen indokoltan. Mindkét világhoz sok közöm van, az egyik nyilván otthonosabb, de az örök negativitás és irónia sem nekem való. "Nem az én csésze teám", ahogy az angol mondja:) Szóval azért is lenne jó januártól máshol dolgozni, nem butlinsban, hogy több angollal dolgozhassak együtt, megismerhessem őket - mert ez a hely, valljuk be, inkább egy magyar-szlovák-lengyel kolóniához hasonlítható.
Berni, tök kiváncsi vagyok, te hogy éled meg mindezt - bár persze a skótok az megint egy egészen más történet.
Ma lesz az a záróbuli, ami "papok és ringyók" is lehetett volna, de hálisten nem az lett, hanem "fekete-fehér". Ez sajnos nem csak a ruha színét jelenti, hanem azt is, hogy elegánsnak, estélyiesnek kell lennie, de szerintem a fekete-fehér pöttyös ruhámat veszem fel:)
Na, majd mesélek róla! Most már több időm lesz írni, meg talán változatosabb élményekről is beszámolhatok, nem csak pincérkedősökről...