amelyben rájön, hogy Itt Lakik

Hát először is bocsánatot kérek, hogy ilyen sokat késlekedett ez a bejegyzés... Az az igazság, hogy végre valahára lett drótnélküli net Butlinsban, és annyira örültem, hogy kedvemre internetezhetek, hogy valahogy mindig eltolódott az írás... Na jó, azért mentségemre szolgáljon, hogy hétvégén dolgoztam, hétfőn Tauntonban ügyintéztem, kedden Bristolban voltam, szerdán pedig próbáltam magamhoz térni a kedd éjjeli partyból:) Most azonban pótolok mindent!
Londont nem csak azért láttam most más szemmel, mert egy icipici angol falvacskából zarándokoltam fel a "világ forró közepébe", ahogy a Nagy Gatsby elbeszélője mondja - hanem azért is, mert 10 év után most voltam úgy ott először, hogy ebben az országban élek. Ez nagyon fura, de valahol nagyon jó érzés is... Sokat kell még szoknom, barátkoznom vele, de egyre inkább azt érzem, hogy itt a helyem. Ennek jegyében telt a hétfői kiruccanás is Tauntonba, mivel ott kellett intéznem az ún. National insurance számom (kb. TAJ szám) igénylését.
Londonban amúgy remekül telt az utolsó napom, mert elkísérhettem Rahaelt élete első állásinterjújára - a téli szünetben akar dolgozni egy hónapot, majd aztán félállásban dolgozni az egyetem mellett is. Sok helyre beadta a jelentkezését, de pont a legcsodásabb boltból, a Paperchase nevű ápisz- és ajándékboltból hívták fel. Amíg ő bent volt az interjún, én egy órán keresztül csorgattam a nyálam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb tollakat, füzeteket, táskákat és egyebeket nézegetve... :) De ami a legjobb: Rahael sugárzó boldogsággal jött ki egy óra után, mivel megkapta az állást!! Ráadásul teljesen odavolt érte a leendő főnöke, hogy mennyire szimpatikus neki. Tényleg teljesen fel volt dobva, úgyhogy nagyon örültem én is, hogy vele lehettem ebben a fontos pillanatban, és jól meg is ünnepeltük a nagy napot a Starbucks isteni forró csokijaival, karamell italaival és muffinnal:)
Viszont az az érzésem is megerősödott, hogy nem szeretnék Londonban lakni és dolgozni január után, hanem valami annál kisebb, ámde Mineheadnél nagyobb helyen lenne jó kikötnöm. (A falusi lét kezd már az agyamra menni, főleg a lehetetlen közlekedés... másfél óra csak Tauntonba eljutni, ahol még nincs is semmi, csak az, hogy onnan 2-3, esetleg 4 óra alatt aztán eljuthat az ember valahova máshova:)). Ennek jegyében is mentem kedden Bristolba, hogy kipuhatoljam, vajon lenne-e kedvem ott keresni munkát, bár látogatásom elsődleges célja természetesen édes Kata barátnőm meglátogatása volt, aki épp ott őszölt. Annyira jó volt 2 hónap után látni és beszélni vele!! Bristol pedig nagyon helyes, rokonszenves város, azt hiszem, tetszettünk egymásnak így elsőre. Jövő héten pedig jobban is elmélyítjük ismeretségünket, mivel akkor meg kedves Édesanyám jön ki hozzám, és három napot együtt telelünk ott! Nagyon várom már, tök jó lesz.
Ja, és még nem vallottam be, de Bristol után még egy kaland vár jövő héten. Nem fogjátok elhinni, de Marilyn Manson koncertre megyek Londonba!:) Amikor múlt szerdán Rahaellel voltam a punk koncerten, akkor tört rám hirtelen az ellenállhatatlan késztetés, hogy elmenjek valami igazi, nagy, hangos, örjöngős koncertre. Azt régóta tudtam, hogy neki van rá jegye, és megy a barátnőivel, de amikor ráeszméltem, hogy egész véletlen épp olyan nap lesz, amikor Bristol és munka között el tudok menni, akkor világossá vált, hogy muszáj ott lennem. De nem tűnt túl reménytelinek, hogy lesz még jegy.... azonban kiderült, hogy mégis lehet kapni, tehát már nem volt visszaút, meg kellett rendelnem:) Igen, ő az az előadó akinek 14 évesen megvettem a cd-jét és kitettem a könyvespolcra a borítóját, de anyukám lefordította, mert félt a képtől:)) Az biztos, hogy ez is emlékezetes élmény lesz, és igencsak olyan dolog, amit eddig nem csináltam...
Kedd este pizzahutos party volt Andreánál, annál a teamleadernél, aki szlovák és magyar a papája. Tökjó volt, hogy végre nem csak az uncsi magyarokkal voltam (persze nagyon szeretem őket, de szal értitek...), hanem ottvoltak az összes szlovákok-lengyelek is, és nagyon élveztem a kollégáimat-főnökeimet ennyire más oldalukról megismerni!:) Hatalmas mulatság volt, nagy tánc, hülyéskedés, zene, ami csak kell... Tök helyes emberek vannak itt, tényleg, egyre többjüket megszeretem.
Egy-két nyelvi élményecskét gyűjtöttem még nektek: az egyik, hogy Andrea nem csak azt mondja, hogy mink, hanem azt is, hogy oszt:) (márhogy persze nem a számtani művelet értelmében, hanem mint "aztán"). A másik, hogy Tauntonban, amikor kijöttem egy boltból, mondtam az eladónak, hogy "bye", mire - ha jól értettem! - azt felelte, hogy "bye yourself", vagyis kb. "neked is szia", vagy "szia viszont":))
Muszáj még a legújabb Simpsons-gyöngyszemeimet is megosztanom veletek: tegnap egy olyan rész volt, amiben az Odüsszeiát, a Jeanne d'Arc történetet és a Hamletet láthattuk Simpsonék életére transzponálva:) Borzasztó mulatságos volt az egész, de a két kedvenc aranyköpésem a Hamletből származik. Az egyik, hogy Bart-Hamlet falán egy poszter fügött a következő felirattal: "Danes, do it melancholy":) A másik pedig az egérfogó jelenet színdarabjában használt méreg, amin ez áll: "Ear poison - do not get into eyes":))
Ezzel búcsúzom mára - talán még írok a jövőheti kiruccanások előtt, de ha mégsem, akkor utána mindenképp mesélek!