amelyben nincs munka

Hát ez a hét elég elkeserítő volt, már ami a munka mennyiségét tekinti: gyakorlatilag semennyit nem dolgozhattunk... Közben elterjedt egy pletyka, hogy hiába tudunk csak 6-8 órát dolgozni egy héten a pangás közepette, attól még ki kell fizetniük a 25 órás órabérünket, mert az van a szerződésben, hogy lesz annyi. Amikor azonban rákérdeztem a csapatvezetőknél, nemleges válaszokat kaptam. De elmentem szombat délután beszélni Phillel, a jóképű szőke főmenedzserrel, és hangot adni felháborodásomnak. Itt sem jutottam, persze, semmire, de legalább bátor voltam és megtettem minden tőlem telhetőt, nem tűrtem némán a sorsomat:)
Az éjjeli igen undorító túlórázós munkákért is vérre menő harc folyik már, és az is alig jut valakinek... elég nevetséges helyzet ahhoz képest, hogy pénzt keresni jöttünk, vagy mi a fene. Mert persze otthon ha heti 7 órán kívül az égadta világon semmit nem csinálnék, akkor elég jól elfoglalnám magam, csomó emberrel találkozhatnék... Itt viszont igen korlátoltak a lehetőségek. A világ végén egyedül rohadni csomó szabadidővel nem olyan mókás.
Jövő hétvégén azért már kicsit több meló lesz, utána meg állítólag egyre több, bár hiszi a piszi, majd meglátjuk. Mindenesetre feliratkoztam a Burger Kingbe túlórázni is a hétvégére, éjszakánként... hát nem gondoltam volna régen, hogy ennek örülni fogok:) De most már új célkitűzésem lett, ha egyszer így alakult: az "ismerjük meg angliát" projekt egy alfejezete az "ismerjük meg az amerikai junkfood ('szennykaja') multicégek belső rejtelmeit":))
Remélem, azért lesznek hétközben valami kirándulós programok, most babonából nem írom még le a terveket, mert semmi sem biztos, de majd mesélek, ha lesz mit, és nem csak a szobám falát nézem egész nap, sajnálván magamat! Utána levő héten meg Londonba megyek, ha minden jól megy. Szóval összeszedem majd magam biztos, csak itt könnyű elcsüggedni, ha egyedül van az ember...