2007. november 8., csütörtök

amelyben sziklat maszik

Gyerekek, tessek irni kommenteket! Ugy orulok nekik mindig, de az uccso ket bejegyzeshez egyet sem kaptam, csalodtam bennetek!
Tegnap elmentem 9 magyar kollegammal kirandulni, egeszen hihetetlen elmeny volt. Mineheadbol busszal elmentunk Lynmouth faluba, kb. egy oranyira van innen, hat az mar onmagaban egy elmeny volt. Nyitott teteju emeletes busszal szaguldoztunk a legelkepesztobb tajakon at, magas hegytetokon a szurke felhokben, iszonyu meredek kanyargos utacskakon, birkakkal pottyozott zold legelokon keresztul, tengerparti magas sziklak peremen... Jo nagy szel volt, neha az eso is szemerkelt, es a faagak gyakran a fejunket suroltak, de azert lelkesen fenykepeztem vegig! (2-3 napon belul mar tenyleg felrakom oket a szamitogepre is, igerem). Tobb izben halalfelelem fogott el, amikor a tengerparti meredek sziklak peremen egy parduc sebessegevel es kiszamithatatlansagaval robogott a testalkatat tekintve inkabb mammutra emlekezteto jarganyunk:) De tuleltuk az utazast es szerencsesen megerkeztunk Lynmouthba. Tengerparti kikotofalucska, Mineheadnel joval kisebb es vadregenyesebb, azt hiszem, a romantikus koltok egy kedvelt ihleto-helye lehetett, a domboldalban megbuvo "Shelley`s hotel" is errol arulkodik. Vegigsetaltunk a molon (epp apaly volt, ugyhogy megtehettuk - delutan, mire visszaertunk, mar elontotte a viz), es bamultuk a vadul hullamzo szurke tengert, elkepeszto volt. Kagylokat is gyujtottunk am a parton!
A tobbiek mar utkozben fenyegetoztek azzal, hogy sikloval fel kene menni annak a hegynek a tetejere, aminek a toveben fekszik Lynmouth, de en hevesen tiltakoztam: legyunk halasak a Joistennek, hogy tuleltuk a buszutazast, es imadkozzunk azert, hogy hazafele se zuhanjunk a tengerbe! Persze vegul megis felrangattak a szinte fuggoleges sziklaoldalon nyikorogva-akadozva felhuzodzkodo siklora, de nem is volt olyan szornyu felelmetes, mint gondoltam, es masodszor sem estunk bele a tengerbe:) Sot, meg is erte! Fent, a hegy tetejen Lynton falucskaba erkeztunk, ami szinten gyonyoruseges. Miutan egy klasszikus angol "teaszobaban" megteaztunk, ahol feherkotenyes, szobalany-fokotos neni szolgalt ki bennunket, elkirandultunk az un. "Valley of Rocks"-hoz, ami egy dobbenetes sziklacsucs a tenger felett. Megint rendesen panikba estem, amikor felmasztunk a szikla legtetejere, es onnan neztunk le a tengerre, no meg a kornyezo zold dombokra, de egeszen katartikus elmeny volt.
Negyedik megprobaltataskent kitalaltak kis pajtasaim, hogy visszafele Lyntonba ne azon az uton menjunk, amin jottunk, hanem a tengerparti, nemtom-hanyszaz meter magas hegyoldali osvenyken. Persze semmi korlat, kerites, ilyesmi, az ember barmikor legurulhat, legalabbis nagyon olyan erzese van:) Majdnem otthagytam a csoportot es visszamentem egyedul a biztonsagosabb utra, de aztan szerencsere megis urra lett rajtam a csapatszellem es veluk tartottam - megerte! Nem lett semmi baj, viszont gyonyoru utvonal volt. A visszafele buszutra mintha kicsereltek volna (hacsak nem a tajat csereltek ki... :)), abszolut nem tunt ijesztonek.
Porlock falujan is atmentunk a busszal, ami egesz kozel van Mineheadhez, es arrol nevezetes, hogy Coleridge - sajat labjegyzete szerint - azert nem tudta megirni Kubla Kan c. verset teljes sokszaz soros mivoltaban, ahogyan megalmodta, mert amikor annyit leirt belole, ami rank maradt, egy "ember Porlockbol" megzavarta, es mindent elfelejtett. Filologusok ezrei kutatjak azota, hogy ki lehetett ez az ember, es mit akart a jo oreg Samueltol, ha ugyan letezett egyaltalan, es nem csak a "romantikus muveszetet eltipro szurke hetkoznapok" jelkepe volt. Tudtommal azonban semmi kezzelfoghato eredmenyre nem jutottak. Porlock mindenesetre szinten igen szepseges kis hegyi falucska, jo lehetett onnan zavargatni Coleridge-ot!
Magyar tarsaimat is jobban megismertem, egyeseket igen megkedveltem, masokat ellenkezoleg. De annyi helyes ember mindig osszegyulik azert egy tarsasagban, hogy ne erezze magat rosszul az ember! Este hazaterven ujra poker majd hazibulizas, jo volt az is, bar a hangos zene miatt a szomszedok haromszor kihivtak a biztonsagiakat, aminek szegeny hazigazdank szamara igen sulyos kovetkezmenyei lehetnek, ha ezek utan a legaprobb szabalyt is megszegi. De igy meg epp nem lett szerencsere nagy balhe!
Pentek-szombaton most Pizza hutozok ujra, jo lesz visszaterni... bar furcsa is, 1 het itt vagy fel evnek tunik, mar olyan tavoli a munka! Most elbucsuzom, remelem, legkozelebb mar szolgalok fenykepekkel. Es tessek kommentelni!

3 megjegyzés:

Gyuri írta...

Szia!

Úristen, akkor mostantól örökké veszélyes helyeken kell majd sokat gyalolgolni veld mindenkinek, aki látni akar örök életükben?
Terrific vision!

julcsigardos írta...

Nem, azért néha majd lemászok a hegytetőről:) Ritkán... ;)

Unknown írta...

jaj, de jó! akkor te is nagyon bátor voltál és büszke vagyok rád, hogy legyőzted minden félelmed a magassággal kapcsolatban!
ilyenkor az ember rájön, hogy mennyi mindenre képes, ha akar és megéri nem félni..!