amelyben visszatér Bristolba

Te jó ég, most látom, hogy milyen rég nem írtam... Szégyelljem magam!:)
Ok, igaz, hogy egy hétig Budapesten voltam, és ott számítógépet is alig láttam, dehát akárhogy számolom, több mint egy hete visszajöttem már Bristolba. Furán hangzik, tudom, de hiányzott Magyarországon a padlásszobám, az étterem, egész Bristol... Persze itt meg az otthoni emberek hiányoznak, de a város valahogy nem.
Ráadásul épp azalatt, hogy ott voltam, megjelentek a Kalligram folyóiratban a novellafordításaim, amit - ha 2-3 éve mondja valaki - el sem hittem volna; most meg örültem ugyan, de azért alig vártam, hogy visszajöhessek evőeszközt polírozni:) Az is hozzájárul a dologhoz, hogy hirtelen elkezdtek szeretni és jónak tartani a menedzsereim, és ettől rögtön sokkal jobban is megy a munka... Ha nem szorongok attól, hogy mindent rosszul csinálok, érdekes módon elkezdek mindent jól csinálni:) Meg persze várom, hogy jövőre Yorkba egyetemre járjak majd (ezt a blog olvasóim nem szokták tudni, úgyhogy most jelzem: azért nem tervezek örökre pincér maradni) - de addig élvezem ezt az őrült életmódot.
Az általános vidámságot azonban beárnyékolja most, hogy az én Marcosom (tudjátok, a brazil báros) visszamegy jövő héten Braziliába, és borzasztó szomorú vagyok miatta. Holnap lesz a nagyszabású meglepetés búcsúbulija, aztán szombaton dolgozik még és kész, nem látom többé... Azért nélküle nagyon nem lesz ugyanolyan. Dehát majd kiheverem ezt is, mint mindent - bízom magamban:) Unalmas lenne az élet, ha nem törnék olykor össze az ember szívét.
Jövő héten viszont jön 2 napra Rahael unokatesóm Londonból, az szuper lesz, utána meg Barbara látogat ide a mineheadi partokról - aztán meg már anyukám kiutazása közeleg... Szóval unatkozni nem fogok! Ja és megvettem a Sziget hetijegyet meg a repjegyet is augusztusra, úgyhogy rettegjetek, támadok:) Csak valaki légyszi intézze már el, hogy ne legyen se meleg, se parlagfű:)