amelyben már Bristolba jön haza

Szervusztok Kedveseim! Hol is kezdjem?
Egy összetört szívről nehéz ilyen fórumon írni, viszont most nem akarok abba a hibába esni, amibe yorki félévem alatt, hogy emiatt egyáltalán nem is írok. Őróla viszont mégsem szeretnék részletesebben mesélni, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy tudtok őkelme összetörtségéről és megértően hallgattok.
Múlt hétvégén rengeteget dolgoztam, mert beköszöntött a nyár, ilyenkor 4szer annyi a vendég, mert ki lehet ülni... no meg jó pár pincér beteg volt avagy nyaralt, úgyhogy jó sok rohangászás történt fel és alá. Édesanyámmal való szellemes sms-váltásban tisztáztuk, hogy Pesten ősz volt és ékezetekkel "fut", itt pedig nyár és én ékezetek nélkül teszem ugyanezt.
Kiderült, hogy Sara, a főnökasszony elmegy egy hónap múlva az étteremből, majd tegnap bejelentették, hogy Rachel, az alfőnök is. Van egy új menedzser, Alex nevű mísz leányzó, aki amellett, hogy ellenszenves, sajnos még utál is engem... Dehát új éra kezdődik, minimum 2 új főnök jön majd Alexen kívül, úgyhogy nincs mit tenni: meg kell várni, hogy milyenek lesznek. Lehet, hogy szuper változások jönnek, de az is, hogy rosszabb lesz; akkor nem is biztos, hogy maradni akarok ebben az étteremben. Az egyik pasi már megjött és ő nagyon rokonszenves eddig, meg végre férfi és roppant magas szép szál legény:))) ez a női uralom már kicsit kezdett sok lenni.
Amúgy fura, hogy eleinte mennyire gyűlöltem Sarat, most meg sajnálom, hogy elmegy... Nagyon összehaverkodtunk már karácsonykor, és azóta még kedvesebb. Bár tegnap azért alaposan rám rivallt, amikor egy felnőttnek próbáltam suttyonban rendelni gyerekadag csokitortát 50 pennyért (felnőtteknek 4.50 rénes aranyfont, bár sokkal nagyobb is).
Na az étteremről még annyit, hogy örülök, hogy megmondtam Saranak, amikor egy szakácsfiú, Josh, akivel mindenkinek mindig baja van, végre egyszer hihetetlenül jól dolgozott és egyedül kézben tartott mindent - rájöttem, hogy milyen fontos a jó dolgokat is visszajelezni, nem csak a negatívumokat. Teljesen megtáltosodott ez a srác! Persze szerelmes, egyébként:)
Remekül alakul a szobám - Aniele, a lakótársam egy angyal, rengeteget segített. Az indiai türkizkék falvédő felkerült a falra, van már nagy tükör is, fotel... vettem még rengeteg kis indiai ezt-meg-azt, csüngő csacsikat és madárkákat, meg kendők is vannak a falon/plafonon, szóval nagyon izgi. De nem csak az a jó Anieleben, hogy kalapál és fúr-farag, hanem nagyon együtt érző barátnő is, és irtó helyes. Sosem volt még reunion szigeti barátnőm:)
A hét eseménye ezen kívül, hogy voltam 3 napig Yorkban, konzultálni egyet a témavezetővel, meg meglátogatni az ottani barátokat. Szakdoli ügyben tetszettek a néninek az ötleteim, de rengeteg munka lesz még vele, sokat kell olvasni hozzá, az elején tartok még. Visszakaptam az áprilisban beadott esszéimet is, és hála az égnek nem lettek rosszak, egészen rendben vannak.
Nagyon fura volt hogy ODA megyek látogatni INNEN, amikor egész évben Yorkból mászkáltam Bristolba... annyira összezavarodtam, hogy mi a túró van!:) De így jó York is, hogy csak nyaralni megyek kvázi, meg nagyon élveztem az ottani barátokkal, Hollyval Vickivel és Andyvel való találkozást, "catch up-olást". Másfél hét múlva megyek is megint, témavezető részéről diktatúra van - addigra írnom is kell egy fejezetet!!! Így, hogy nem kell ott lakni, tényleg kellemes kis helyecske York, de nagyon örülök, hogy elköltöztem, megint meggyőzött ez a látogatás a döntésem helyességéről.
Mára azt hiszem, ennyi - folyt köv!