amelyben fáj a feje és elmélkedik E.K. kérdésén

Szombat éjjel (vasárnap hajnal) 2 óra, még mindig Bp. Hát igen, azt hittem, már Mineheadből hallatja magát a legközelebbi bejegyzésem, de írhatnékom támadt mégis. Gondoltam, ma éjjel jó nagyot kell aludni, mert minden pakolás holnap vár rám, de fáj a fejem, félek, nem tudok.
Fura egy dolog ez a blog, mert persze máskor ilyen esetben egy magánszemélynek írtam volna, hát mér panaszolnám el mindenkinek, hogy fáj az én fejem? De igenis hozzátartozik ehhez a történethez, ami itt most készül elkezdődni, formát ölteni, hogy nem olyan könnyű - bármily hőn áhított is - az útrakelés, mint eddig hittem. Illetve valahol persze sejtettem, hogy fogok szorongani eltévedés előtt-közben, de eddig meglepő módon nem talált meg igazán az érzés. Most aztán mégis összeakadtunk - régi kedves ismerős, naná, de örülök, hogy az utóbbi időben egyre ritkábbak lettek randevúink. Szürke kabátos, kalapos, szigorú úr, egészen fojtogató a jelenléte. Persze most indokolt, azért... ez még neki is megbocsátható.
De nem is erről akartam írni igazán. Kaptam egy kedves baráttól magánlevélben egy választ az előző bejegyzésemre: azt kérdi, mit akarok elveszteni. Nyelvet, hazát, anyanyelvet? Kedves Esti Kornél, ha nem bánod, válaszolok itt. Nem erre céloztam, pedig sokszor beszéltem ilyenekről... Részben, azt hiszem, elvesztek már, részben pedig nem akarok szükségképpen végleg megválni tőlük, csak nem hiszem, hogy meg fogják határozni az életemet. Kötelmeket, tisztaságot, ártatlanságot, másoktól függést? kérdezed aztán. Ebben talán van valami, bár a 2. és 3. fogalmat bizonyos értelemben igen nagyképű lenne saját attribútumomnak tudni, részben pedig butaság lenne valaha is elvesztésükre pályázni - a függésből azonban valamit lehet, hogy el akarok veszteni, de tudom, hogy nem lehet, és nem is szabad. "Tis better to have loved and lost than never to have loved at all." (Tennyson, és megfogadtam, hogy minden itt lesz magyarul is, tehát kb nyersford: Jobb szeretni és elveszíteni, mintha soha nem is szeretni). Amit itt nem úgy értek, hogy el akarom veszíteni szeretteimet, Isten ments - hanem: ha fáj is a kötődés, mindig jobban fáj az, ha semmi sincsen.
Amit el akartam tulajdonképp veszteni, az az egyik Gárdosjulcsi bennem, akit nem kedvelek igazán, és nem is túl örömteli a vele való együttélés, pl túl sokat randizgatott a fent említett régi ismerőssel - a szürke kabátossal - s erről igen jóvolna leszoktatni. Ha nem óhajt, akkor pedig külön válnak útjaink. Így van ez rendjén.
És még a Tennyson fordításhoz egy lábjegyzet: semmi ideológiai oka annak, hogy mindent igyekszem magyarul is ideírni, bármennyire is angolul kívánkozik ki belőlem. A kedves olvasó próbálhatja visszavezetni E.K. "anyanyelv vitájára" - de az egyszerű oka az, hogy igenis szeretném, ha magyar szeretteim mind megértenék ezt a naplót, mert ebben a formában egyelőre nekik szól elsősorban.
És borzasztóan fogtok hiányozni - tényleg!
El is múlt a fejfájás, most, hogy elmesélhettem:)