amelyben a pincerkedes erotikajarol elmelkedik

A takaritasban nem az a legrettenetesebb, hogy takaritani kell (bar az is szornyu), hanem az, hogy annyira nincs idom es energiam ra, teljesen tonkreteszi a napomat, a beosztasomat, a pincerkedesemet. Valamit ki akarok talalni, hogy ne kelljen, mert anelkul is heti 50 orat dolgozom, es azt valahogy elegnek erzem:)
A pincerkedesben pedig az a legjobb, hogy barmilyen faradt, merges, stb vagyok, akkor is mosolygok, vannak kedves vendegek, akik viccelodnek, felviditanak, flortolnek velem, es ettol mindig ujra embernek erzem magam. Persze korantsem csak kedves vendegek vannak, de mindig akad ebbol a baratsagos fajbol eleg ahhoz, hogy felviditson, es visszaadjak a jokedvem. Meg az egesz pincerkedesnek van valami erotikaja, amit nagyon szeretek - persze csak jatek az egesz, egy percig nem jutna eszebe senkinek komolyan gondolni, es pont ez a jo benne. A pincernek tetszenie kell a vendegnek, ez a dolga, es nekem meg tetszik, hogy ez a feladatom. Persze ez is erofeszitest igenyel, es van mit fejlodni, de amikor sikerul, nagy oromot okoz az is. Jo ez a szerepjatek!
Sokszor jo a hangulat a pizza hutban, gyakran mindannyian faradtak vagyunk es epp ezert mar a legbutabb vicceken is orakig tudunk nevetgelni a szlovak pincerekkel (magyar karomkodasokat tanitunk nekik), sokkal otthonosabb olyanokkal dolgozni akikkel egyutt nevetunk. Persze van 1-2 harpia is, akik mindenert kiabalnak es kioktatnak, oket igyekszem kerulni, de elobb-utobb csak lecsapnak mindig az emberre... Nincs mit tenni.
Na megyek is vissza, nehogy kiabaljanak:)