amelyben elhagyja a funhouse-t

Eloszor is nagyon boldog ujevet kivanok minden kedves olvasoknak! Mar azoknak az elszantaknak, akikkel elofordul meg, hogy ellatogatnak ide, es nem adtak fel vegleg a remenyt, hogy Gardos Julcsi fog meg eleteben blogot irni:) Pedig fog am, csak az utobbi ket hetben amellett, hogy nem volt internet, amugy is alkalmatlan volt ilyesmi tevekenysegre. De a jovoben nagyonnagyon sok irast tervezek meg, ne aggodjatok!
Hat sikerult magam mogott hagyni Mineheadet orokre, tegnap ejjel erkeztem Londonban. Nagyon felszabadito erzes volt kijonni egy ennyire bezart helyrol, kirepultem a haromhonapos aranykalitkambol, de kozben persze fajdalmas is tudni, hogy az emberek nagy reszet sohatobbe nem latom. Nem is csak az, hogy fajdalmas, hanem egyszeruen elkepzelhetetlen, hogy ennyi szemely van, akikrol harom honapja azt sem tudtam, hogy leteznek, aztan harom honapig minden egyes napomat veluk toltottem, most meg soha tobbe nem fogom latni oket... Jo, van 1-2 akikrol egesz biztosan tudom, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, pl. Barbara es Judit, de sokakkal meg nem valoszinu.
Mindenesetre orulok, hogy eljottem, mert bar eletem legmeghatarozobb idejet toltottem a funhouse-ban, es azt hiszem, 23 ev alatt nem tortent velem annyi minden, mint ebben a fikarcnyi kis idoben, azert nem birnek tovabb ott lenni. Rengeteg jo dolog tortent, es rengeteg rossz is, de hogy eleg volt ennyi Butlinsbol, az biztos. Angliaba mindenkepp visszajovok hamar, es nagyon szeretek itt elni, dehat Butlinsnak annyi koze van Angliahoz, mint Kiskunhalasnak es Sturovonak (tudom, Gyuri, Parkany:))
Azt megemlitem azert, mert szorakoztato, hogy eletem elso olyan szilveszteret toltottem Mineheadben, amikor ejfelkor telitorokbol enekeltem a magyar himnuszt, mert hogy most keveredtem eloszor olyan kozegbe - jo, mi?:) Es azt hiszem, tobbet megtudtam Magyarorszagrol az ittletem alatt, mint a Bp-en toltott 20 evemben. Nem sok jot, amugy.
Mivel mar eljottem, es nem kell felnem, hogy az ottaniak beleolvasnak a lelkembe, meglatjak osszetort pici szivem titkait, felfedhetem azt is, hogy az osszetoro szemely Pavel volt, ezt sokan tudjatok mar, sokan nem... hat most mar igen. Reszletesen azert nem fogom itt kiteregetni a szennyest, de epp azert, mert annyira mas vilag, mint minden, amit eddig ismertem, annyira idegen, valamiert borzalmasan elkezdtem kotodni hozza, aztan ugy tunt, talan o is, aztan meg kiderult, hogy o nagyon nem. Hat ez a tepelodes nyomta ra a belyeget az elmult hetekre, es sok fajdalmat okozott, de ne tessek azert sajnalni, minden rendben lesz:) Es soha tobbe nemlatom, de tegnap legalabb sikerult romantikusan elbucsuzni a szakado esoben egy zold fuves domb tetejen allva, megolelt es tudtuk, hogy soha tobbe nem latjuk egymast, hat ez annyira jo kep, hogy mar azert megerte, hogy leirhassam:)
Most szaladok Evi nenikemmel felvasarolni a londoni poszt-karacsony arleszallitast, de talan irok meg innen is, januar 9tol pedig Bp-n vagyok!
Sok udv mindenkinek