amelyben a Sárga Úton sétálgat és mesél angol karácsonyáról

Ahogy járom Budapest utcáit, egyre azon kapom magam, hogy mindenhol Butlins-os arcokat látok. De nem, nem arról van szó, hogy kicsi a világ és gyakran összefutunk, (épp most beszéltem Barbarával, és mesélte, hogy vele ez történik...) - én egyetlen "igazi" Butlinsost sem láttam, amióta hazajöttem, csak épp minden idegenre azt hiszem, hogy az ottani világból valaki. Mintha valami alternatív valóság lenne, aminek az elemei újra és újra felbukkannak ebben a realitásban, vagy a realitásnak ebben a verziójában... Azt hiszem, így kicsit ködösen hangzik, amit mondok, de találtam egy elég jó hasonlatot. Úgy érzem magam, mint az Óz, a csodák csodája c. film legvégén Dorothy, amikor felébred álmából, és az álombeli arcok, szereplők, visszaköszönnek a valóságos, fekete-fehér kansasi alteregóik formájában. A madárijesztő, a bádogember és az oroszlán valóban Emmi néni farmján a kislányt körülvevő szomszédbácsik. Valami ilyesmi viszonyt érzek Butlins és a budapesti élet között: mindkettő nagyonnagyon valóságosnak tűnik, de mikor az ember az egyikben van épp, mégis teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a másik is létezik.
Azért hiányzik nagyon a funhouse-om, bár tudom, hogy nem szeretnék visszamenni, néha elfog a nosztalgia... Meg most, hogy végre felvettem itthon a kapcsolatot Barbarával, és egy másik kedves ottani barát is megkeresett, kezdem látni, hogy van, ami folytatható a Butlins álom-létből. És nem-nem, nemigaz, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon:) Csak a barátaimat vihetném magammal Angliába, Istenem, mennyire jó lenne...
Főleg Bristolt várom, persze, nem Mineheadbe vágyom vissza. De addig is: rájöttem, hogy csomó mindent nem meséltem még el az utolsó butlinsi hetekről, ami érdekes lehet, úgyhogy kicsit pótolom restanciámat, amíg még élénken élnek bennem az élmények.
A karácsony előtti lázas készülődésről meséltem már, amikor egész nap karácsonyi zenék szóltak a pizza hutban és télapósapkában kellett díszelegnünk. Dec 20-a körül került elő az étterem karácsonyfája, no meg a soksok dísz.... Elég forgalmatlan volt az este, hát azon nyomban fel is díszítettük. Említettem már, hogy a karácsonyfák láttán amúgy is sírhatnékom szokott lenni, de ráadásul Pavellel együtt díszíteni... hát ez már sok volt:) Nagyon örültem persze, hogy részt vehetek benne, imádok fát díszíteni, csak majdnem megszakadt a szívem.
22-én volt a pizza hutos karácsony: tudtam, hogy szombat este nagy közös ünnepi vacsora lesz (az étterem aznap kivételesen zárva volt, hát szabadon garázdálkodhattunk...), és a kollégák közötti húzás is megtörtént már hetekkel előtte: mindenki vesz vkinek meglepi ajándékot (a játék neve angolul Secret Santa). Hát mondtam én, hogy olyan az egész, mint egy osztálytábor... Azt viszont csak előző nap óhajtották közölni velünk, hogy kaját azt bizony nem kapunk, hanem mindenkinek főznie kell valamit. Elég rendesen pánikba estem, mert amellett, hogy nem tudok főzni, főleg sok embernek nem, főleg olyanoknak, akiknek amúgy is betegesen meg akarok felelni, meg reménytelenül szerelmes vagyok beléjük, meg efféle apróságok - nos emellett még tűzhelyem sem volt:)
Szerencsére kiderült hamar, hogy össze lehet fogni a többiekkel. Szokás szerint nemzetek szerint osztódott a társaság, aminek én sosem örültem annyira, de mi, magyarok, magyar kaját csináltunk, a lengyelek lengyelt, stb.... Hát elég tragikus kimenetelű egy buli lett az estből, de egy dolgot leszögezhetek: Andival és Danival isteni rakottkrumplit sikerült készítenünk!:) Maga a vacsi is jó volt, amúgy, mindenki szép ruhában, ünnepien, totál "festive" hangulat, karácsonyfa, és a secret ajándékozóm is nagyon édes, figyelmes ajándékocskával lepett meg, no meg amin mégjobban izgultam: az ajándék, amit én vettem, szintén telitalálatnak bizonyult... Csak utána, a buli során következett be a Pavellel való történetemben az a bizonyos fordulópont, ami után már semmi reményt nem fűzhettem kapcsolatunk jövőjéhez. Vagyis megmondta, hogy ne fűzzek. Szóval ez rányomta a bélyegét az egész estére, de ettől függetlenül: kurvajó rakottkrumplit főztünk:)
24-én még rendes pizza hutos üzemmódban nyomtuk, én speciel a take awaybe voltam beosztva, tehát éjfélig dolgoztam, úgyhogy karácsonyi szomorkodásra nem volt időm. Azért koradélután még otthon a tévében megnézhettem a Snowman című főfő-kedvenc angol karácsonyi rajzfilmem, és sírhattam kicsit rajta:) De onnantól csak munka és semmi nózilógatás! Azt hiszem, jobb is volt így. Végre egyszer nem vártam semmit a karácsonytól, és így semmi csalódás nem ért, sőt, egész kellemesen éreztem magam.
25-én kivételesen nem pizza hutként üzemeltünk, hanem átalakultunk karácsonyi butlins-étteremmé, ahol "5 fogásos" Christmas lunchot szolgáltunk fel a vendégeknek. Egész más dekoráció, étkészlet, stb. volt az étteremben, tök elegáns, és mi felszolgálók is levetettük szokásos fekete egyenruhánkat, hogy ünnepi gúnyát öltsünk: fehér ing, fekete mellény, fekete nadrág, csokornyakkendő... hát én rühelltem magamon, de a fiúknak jól állt nagyon:) Az öt fogást azért tettem idézőjelbe, mert a kaja viszont tiszta röhej volt, amit felszolgáltunk, különösen annak fényében, hogy állítólag negyven fontjukba került a kedves vendégeknek (előre kellett befizetni rá). Első fogás: két hajszálvékony dinnyeszelet. Második: egy merőkanálnyi paradicsomleves. Főétel: pulykamell zöldségekkel. Desszert: egy icipici darab Christmas pudding, vagy pár falat tesco-gazdaságos sajt keksszel. Ötödik fogás: egy szelet after eight csoki. No nem azt mondom, nem volt rossz a kaja, este szépen megvacsiztuk a maradékot, dehát ennyi pénzért... hihetetlen pofátlanság. Ennek ellenére a vendégek többsége elégedettnek tűnt, és lelkesen dícsérték szolgáltatásunkat, úgyhogy végül is jól sült el a dolog.
Este még átmentem Barbaráék társaságába egy kis magyar karácsonyozásra, ahol volt forralt bor, sőt igazi zserbó és bejgli is!!!! Örök hálám Mariannak, aki december-eleji budapesti látogatása alkalmával készítette őket, és igazán otthonossá tette, azt hiszem, mindenki karácsonyát velük:)
Hát így telt az angliai keserédes, de igen hasznos és dolgos karácsonyom.
A mese hamarosan folytatódik!