Az elmúlt hetek elsősorban Marcos elmenetele körül forogtak, és az elfelejtésére tett igen sikertelen kísérletek jegyében teltek:) Volt nagy búcsúbuli a Las Iguanasban, ami mondjuk az alkalmat leszámítva jó lett volna, mert nagyon vicces volt mindenkivel együtt mulatni, még a főnökök is mind ott voltak. Az elválás viszont nagyon rossz volt, pláne, hogy még elbúcsúzni sem volt hajlandó, és olyan üres nélküle a hely.
De terápiaként jó sokat dolgoztam múlt héten, hogy elterelje a gondolataimat, és egyre biztosabban mozgok már ezen a terepen... Sőt, valamiért a gonosz főnökasszony hirtelen úgy döntött, hogy nagyon kedvel és elégedett velem, ami lényegesebben kellemesebbé teszi a munkámat.
Még külön feladatot is kaptam! Én leszek a tell us card felelős - ezeket a kártyákat a vendégek látogatásuk végén töltik ki, ráírják mindenről a véleményüket, megjegyzéseiket, stb... És én fogom ezentúl feldolgozni őket, tök izgi:)
Nagyon összebarátkoztam egy pincérlány kollégámmal is, angol, Heznek hívják és imádom - de sajnos 4 hét múlva elmegy Ausztráliába, mert szerelmes, és ott van a fiú, ő meg utána megy. Úgyhogy újabb "single serving friend"-et szelídítettem meg, ahogy Tyler Durden mondja a Harcosok klubjában, és hamarosan búcsút kell vennem tőle - dehát ennek az évnek ilyen a természete, az emberek jönnek és mennek, ahogy én is, ide-oda.
Múlt héten lejött hozzám Rahael Londonból, nagyon szuper volt őt látni, meg megmutatni neki mindent itt (és már alig féltem a függő hídon!), no meg végre kipróbálhattam, milyen az Iguanasba igazi vendégként beülni - nagggyon más:) Ja és volt szerencsém megtapasztalni életem első drum and bass partiját is vele, magam is meglepődtem, mennyire élveztem.
Holnap jön Barbara, most már tényleg (múltkor elhalasztottuk a látogatását), őt is várom nagyon.
Amióta feladtam műfordítói ambícióimat, úgy látszik, nem szabadulhatok a felkérésektől:) Bezzeg amikor vágytam rájuk... De most tényleg mókás dolog történt, a wiwen írt a Nagyvilág szerkesztője, hogy olvasta a Kalligramban a fordításaimat és szeretne ő is hasonlókat közölni - azért ez igen hízelgő, még én is meghatódtam. Nem hagynak békében pincérkedni:) úgyhogy kicsit majd műfordítok is azért.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szia Julcsi!
Délelőtt kezdtem olvasni a blogodat és annyira megtetszett a stílusa, hogy rég' elfelejtkeztem az egy órával ezelőtt már esedékessé vált szent ebédidőmről is... :)
Böngészés közben akadtam rá, a kulcsszó Minehead volt s nyilván kitalálod, hogy nem véletlenül.
Oda készülök áthelyezni szűkössé vált életteremet, szinte folyamatosan együtt a szürke ruhás úrral. Ám a soraidból átütő életkedv, élni akarás és vidámság már egy időre elűzte a gentlement-t magam mellől.
Köszönöm, hogy leírtad mindezt és olyan módon, ahogy tetted.
Mostmár valóban az étkező felé veszem az irányt, de visszatérek és folytatom!
Üdv, egy lány, még Mo-ról (de már csak testben)
Szia Sólyomszárny!
Képzeld, én meg úgy ellustultam blogírás-téren, hogy csak most olvastam a kommented, de nagyon örülök Neked!
Mi újság azóta? Netán már Butlinsban is vagy?
Írj, mesélj - kiváncsi vagyok!
Megjegyzés küldése