amelyben véletlenül Walesbe megy és hasonlók

Na hol is kezdjük.
Imádom a bristoli nyarat, különösképpen azt a tulajdonságát, hogy nincs:) Mármint se melegről, se szárazságról nincsen szó a legkisebb mértékben sem, és nagyon élvezem. A "crazy english summer" (ez egy faithless szám címe) kifejezés minden nap új értelmet nyer - pár napja példának okáért mikor indultam dolgozni, kinéztem a padlásszobám ferde ablakán, konstatáltam, hogy iszonyatosan szakad az eső, felvettem a dzsekim és lementem - mire azonban leértem a földszintre, hétágra sütött a nap, és majd' megsültem.
Múlt héten Cardiffban még jobb volt a produkció, mivel ott egyszerre tűzött a nap és szakadt az eső, de úgy rendesen:) És hogy kerültem én Cardiffba? Hát az is egy jó sztori: tök véletlenül:)
Az történt, hogy Anna, aki régi családi jó barát, Angliába látogatott egy hétre egy csoportos szervezett utazással, és a közelben, egy somerseti kis faluban volt a szállásuk. Mivel minden nap egésznapos szervezett programjuk volt, úgy tudtunk csak találkozni, hogy én odamentem a szabadnapomon este, és másnap reggel visszajöttem volna. Külön poén, hogy egy Butlins-szerű (ámde Haven névre hallgató, a tulaj ugyanaz) üdülőparkban szálltunk meg, úgyhogy itt is kipróbálhattam a "vendég-státuszt". Másnap reggel megkérte Anna a busz sofőrt, hogy tegyen ki engem a vonatállomáson, a napi program felé menet. Utána elkezdtünk viccelődni, hogy mi lesz, ha elfelejti a sofőr (korábbi esetekben már feledékeny típusnak bizonyult), és véletlenül elvisznek Walesbe magukkal. Na álljon meg a menet, mondtam én akkor - miért is ne mennék velük? Már a mineneadi időszakban nyafogtam asszem ezen fórumon is, hogy mennyire szeretnék egyszer átruccanni oda - hát akkor miért hagynám ki ezt a remek alkalmat?? Így történt, hogy megtekintettem aznap Annáékkal a Big Pit wales szénbányát, Cardiff várát és a belvárost. Nagyon gyönyörű és izgalmas élmény volt, az a legjobb, hogy mindent kiírnak és bemondanak walesiül a publikus helyeken, totál varázsország. A bányáktól pedig jobban félek, mint a függőhidaktól, úgyhogy jó kis kaland és bátorságpróba volt ez is. Külön poén, hogy épp előző nap láttam az Edge of Love c. filmet, ami Dylan Thomas walesi költőről szól, és hihetetlen szép tengerparti tájak vannak benne - meg amúgy a film is nagyon jó, mindenkinek ajánlom. Kis walesi piros szerencsesárkányt végül nem vettem a cardiffi szuvenír boltokban, pedig vonzottak:) dehát mindent nem lehet.
Amúgy is, kedves édesanyám jóvoltából betársult angliai kalandjaimba Hógolyó, a 10 éves szülinapomra kapott nagy jegesmedvém, úgyhogy több örző állatra most talán épp nincs szükségem.
Az ő látogatása is nagyon jól sikerült (márhogy nem Hógolyóé, hanem anyukámé - a maci nem látogató, hanem rezidens:)) - jó volt megmutatni neki a házam, az éttermem (így másodszor is kiélvezhettem a vendég-létet), és vele végre eljutottunk Portisheadbe is! Mert tudjátok, a kedvenc együttesem egy Bristol melletti kis tengerparti faluról kapta a nevét, ahonnan származnak, és mindig meg akartam nézni. Na, hát nem okozott csalódást:)
A Las Iguanasban is nagyon zajlik a zélet, hogy úgy mondjam - Hez búcsúbulija óriási happening volt, most meg különböző sajnálatos események kovácsolták össze a társaságot. Rubia, a brazil pincérnő mihaszna csirkefogó férje, Igor, felmondott egyik pillanatról a másikra, miközben épp mindenki nyaral, és Momo is most fog visszatérni hazájába a Kanári szigetekre, úgyhogy nemigen van személyzetünk, és ami a nagyobb baj, hogy Rubia totál kétségbe van esve, hogy hogy tehette vele ezt Igor. Akik viszont megmaradtak, nagyon össze tartunk, minden éjjel órákig beszélgetünk még munka után a casinoban - persze álmos vagyok sokszor, de annyi hihetetlen izgalmas embert és történetet lehet megismerni, hogy azt érzem, időpazarlás lenne aludni helyette... Nagyon megkedveltem ezeket az embereket, jó kicsit belelátni az életükbe.
Jack, a bárosfiú 21. szülinapja meg kedden volt, az is óriási mulatásba torkollott, ami főleg azért volt vicces, mert a menedzserek is mind részt vettek - Eoin, a kis kedvencem különösen illuminált állapotban volt:) Én is megszegtem az 5 éve, egy szilveszteri házibuli után tett fogadalmamat, miszerint soha többé nem iszom abszintot.... :) Ugyanis Michi, a cseh lány hozott ajándékba egy üveggel. De azért most csak kicsit ittam belőle, így ok volt a dolog.
Igor amúgy Sara, a főnökasszony miatt mondott fel, és még Josh, a deputy manager is elmegy hamarosan, mert nem bírja ezt a nőszemélyt - tényleg elképesztő, hogy mennyire nem tudja senki elviselni... Mióta engem felvettek február végén, 5 új pincér jött rajtam kívül, és már egy sincs ott. Nagyrészt szintén őmiatta. Az utolsó bejegyzésemben, látom, épp örültem, hogy kedves velem - hát erről annyit, hogy most újra az lett, de közben egy ideig nem volt. Az összeveszésünk után elment 2 hétre Horváto-ba nyaralni, és mikor közeledett a visszajövetele, évek óra a legszörnyűbb lidércnyomásban volt részem: Angliában visszaállították a halálbüntetést, és Sara készült engem kivégeztetni...
Nem tudom, mit hoz elő mindenkiből ez a nő, mert ennyire durván biztos, hogy nem kéne tőle szorongani, de borzasztó egy ember, az biztos. Szerencsére a nyaralásból jókedvűen tért vissza, és most a szülinapon is velünk táncikált hajnalig, de sose tudni, meddig tart...
De szóval összességében nagyon jól vagyok, imádom bristolt meg az összes többi kollégám, és igyekszem többet írni ezentúl!