Hát ez a bristoli látogatás jó mókásan alakult. Csütörtökön még hisztérikusan toporzékolva tiltakoztam az ellen, hogy a Las iguanasnak akár csak a 100 méteres körzetébe menjek, annyira nem volt kedvem Saraval, az exfőnökömmel találkozni, meg amúgy is, féltem az egésztől.... Kedden ehhez képest fülig érő mosollyal grasszáltam be Sheilának szuvenirt venni, és mivel bent volt épp Sara, kedvesen megkérdeztem, hogy nincs-e véletlen szüksége extra személyzetre az ünnepek alatt. És, mit hoz a sors, szüksége van rám, úgyhogy szépen meg is beszéltük, hogy megyek, ott fogok dolgozni, Bristolban töltöm a téliszünetet...
Hmm. Mi történt a kettő között?
Részben meséltem már, részben nem is fogom elmesélni, de van egy harmadik része is, amit magamnak is nehéz megfogalmaznom. Hiába 8 hónap csupán, amit Bristolban töltöttem, és 1 éve szinte még azt sem tudtam, hogy a föld színén van ez a város - na jó, ok, pontosan 1 éve jutottam e tudás birtokába - mégis van benne valami otthonos, annyi emlék kötődik hozzá, és annyi munkám van a "megszelídítésében". Eleinte hihetetlenül elveszett és magányos voltam ott, és talán épp ezért olyan értékes minden, amit megismertem, megszerettem az ottani életben. Na meg persze az emberek!:))
Szóval nagyon várom a téliszünetet, tökjó lesz újra ott! Nyilván nem egyszerű, de azért jó...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése