amelyben barátkozik a pirítóval és örömkönnyeket hullat a tengernél

Első nap. Ezúttal Queen's Hallban már saját laptopommal, sikerült a wifi kártyát beüzemelni! Az ablaknál ülök, ha kinézek, a tengert látom.
Nagyon köszi a kommenteket, olyan jól estek! Örülök, hogy tetszik több embernek a blog. Akár itt, akár emailben írjatok továbbra is sokat-sokat!
Nagyon jól aludtam első éjszaka az új szobácskámban, bár reggel láttam, hogy a "lakályos" szó azért kicsit túlzás volt rá. Kosz van, jön le a vakolat, ahol meg nem, irtó ronda színű... de az ajtók bordók, az nagyon jól néz ki! És legalább beférek a szekrénybe, van akié sokkal kisebb. Mármint: én is beférnék, de a cuccomra céloztam:) Hollyt azóta sem láttam, talán álom volt? De mégsem: a tévét kirakta a szobájából a nappaliba, úgyhogy reggel teázás közben már nézhettem vicces angol sorozatot. A konyhában 2 konnektor van összesen a hűtő, pirító, vízforraló és mikró számára, tehát szépen sorjában egyesével kell mindent csinálni: csakhogy a pirítóval már első nap nézeteltérésem támadt. Gyanútlanul magára hagytam a kenyérrel, hogy végezze szépen a dolgát, amikor is hirtelen fülsüketítő szirénázásra lettem figyelmes - mikor odarohantam, láttam, hogy iszonyatosan füstöl, és ettől bekapcsolt a szobában a füstriasztó. Pirítót sikerült kikapcsolni, és kikaparni belőle a szénfekete kenyereket, riasztót azonban nem, tehát félórát szirénázott még. De második körben már ehető kenyerem is lett:)
Utána kimentem sétálni a tengerpartra, kb 5 percre van a szállástól, és megint annyira elöntött a döbbenet és a hála, hogy én tényleg itt lehetek és ezt láthatom minden nap! Még sírtam is, olyan szép volt:) Felfedeztem a tengerparti piacot is, ahol van csomó olcsó ruha, pulcsi, esőkabát, vicces feliratokkal ellátott fehérnemű... Strandfelszerelés: labdák, úszógumi, matrac (ami különoösen szórakoztatóan hat az időjárásra vaó tekintettel), no meg szuvenírek: hosszú csíkos cukorkarudak, kis állatfigurák, névreszóló söröskorsók... Egészen úgy éreztem magam, mint Adrian Mole Skegnessben, hihetetlen hangulatuk van ezeknek a borús üdülőhelyeknek.
Ma este lesz az első munkamegbeszélés, meghívnak minket vacsorázni, a tréning meg holnap reggel kezdődik. Más munkakörben levőkkel már ma aláírták a szerződést, kaptak egyenruhát is. Én remekül elvagyok a magam kis világában, és most úgy érzem, nem derülhet ki semmi olyan, ami el tudná rontani, hogy ennyire szép ez a hely - de a magyar többiek sajnos nagyrészt nagyon negatívak és folyton el akarják venni az ember kedvét mindentől. Meg utálják a lengyeleket akik itt vannak, tényleg el sem tudom képzelni, hogy miért. A tegnapi 2 lány továbbra is helyes, meg van még egy fiú aki nem ellenszenves, de a többieket inkább kerülni igyekszem...
Hát mára ennyi, ha minden igaz, akkor legközeleb már a munkáról is tudok írni!
Addig is képzeljétek el a pálmafákat a vidáparkban, a nagy mászókákat, vizicsúzdákat, dodzsemeket... és persze a tengerpartot is! Fényképek később.