amelyben madarat lehet vele fogatni

Na jó, lehet, hogy ez a cím túl ambíciózus - nagyonnagyon vidám ugyan, de a hatalmas sirályokat, amik Butlinsban mászkálnak, nem biztos, hogy meg merné fogni. Majdnem akkorák, mint egy ember:) Madárfóbiás embereknek kifejezetten ellenjavallt egy hely ez!
Mindenesetre a mai nap igen szép, mivel szabadnapom van, el sem hiszem! Egész nap vigyorgok mint egy nemistudommicsoda. Nem jóllakott napközis, meg nem is mint egy idióta, de szal valami vigyorgó. Talán a cheshire-i macska - tegnap este az angol "Legyen ön is milliomos!"-ban hozzá hasonlítottak egy vigyorgó cheshire-i játékost.
Tudtam én, hogy az embernek sokat kell valami rosszat/nehezet/fárasztót csinálnia, hogy igazán örüljön aztán a szabadságnak, de tényleg, ennyire még sosem örültem egy napnak! Ahogy jöttem ki a Butlinsból a wifi-s kocsma felé (végre megjavították a laptopom, mi több, végre el is tudtam hozni a szerelőtől!) a tengerparton szikrázó napsütésben futottam a homokban, szemben látszott a walesi part (ritkán látszik, szinte mindig ködös), Oasist hallgattam, néztem a gazdijukkal játszadozó kutyákat, és olyan szabadnak éreztem magam, mint egy lufi amit elengedtek:) A kutyák is örülnek, mert szept 30-ig ki voltak tiltva a tábla szerint a strandról, ígyhát mióta megjöttem, minden alkalmat kihaználnak a tengerparti futkározásra.
Visszatérve az angol tévéműsorok témájára: az utóbbi napokban igen szorosra fűződött velük a kapcsolatom, mivel annyit dolgoztam, hogy a tengerhez, faluhoz sosem tudtam már kijönni, így a napjaimat kizárólag a pizzák és Jeremy Kyle társaságában töltöttem. A Jeremy Kyle show című műsor, melynek rabjává váltam, kb az otthoni Mónika ill. Balázs show-hoz hasonlítható, csak persze angolokkal, ami még ezerszer viccesebbé teszi a dolgot, no meg Jeremy is agresszívabb műsorvezető, azt hiszem - mindig leordítja a vendégek fejét. Rendkívül tanulságos a társadalom tanulmányozásához, egészen hihetetlen emberek és történetek vannak itten (is). Nem ismertetem részletesen az eseteket, de akinek 20 évesen kevesebb, mint 4 gyereke van, és nem mind különböző partnerektől, az már nagyon szokatlannak számít:)
Tegnap este meg elvetődtem magyar kollegáimhoz dumálni-ciderezni este, és így részese lettem életem első pókerpartijának! Nagyon vicces volt, tökjól szórakoztunk, főleg azon, hogy a fiúk milyen komolyan veszik a játékot. De nemfogok pénzben játszani semmiképp, ígérem!
Ma este meg a butlinsi ír kocsmába akarok benézni, mert szerda esténként élő ír népzene van - a nagybőgősük a pizza hutba szokott járni, nagyon helyes bajszos-pocakos kopasz bácsi, Marknak hívják - és mivel a hangszere társaságában szokott étkezni, elég feltűnő jelenség, így ismerkedtem meg vele, és ő mesélt a zenélésről. Remélem, lesz olyan jó itt is az ír zene, mint nyáron Dublinban!
Ja, akartam azt is mesélni, mindenki megnyugtatására, hogy nem fogok többet takarítani, megoldottam:)
Pincérkedés meg nagy kihívás továbbra is, sokszor hibázok, és nagyonnagyon sokszor megszidnak, még többször, mint amennyi a hiba. De csak így lehet tanulni. Igyekszem nagyon, csak hát eleve feleannyi személyzet van, mint kéne, tehát még a gyakorlattabb pincéreken is kifog olykor, hogy egyszerre 3-4 helyen kéne lenniük, nemhogy rajtam... Ahhoz képest, hogy milyen bakikat követek el - pl. egyik nap elvágtam az ujjam és összevéreztem a felszolgálandó poharakat, aztán meg elvesztettem 40 fontot, amit ki kellett fizetnem - nagyon örültem, amikor ma az első munkahelyi megbeszélésen kihírdette Simon, a menedzser, hogy mindannyiunk próbaidős szerződését meg fogják hosszabbítani januárig! Hurrá. És még így is kapok annyi borravalót (kopkopkop), hogy eddig a munkavállalási engedélyen meg az angol mobilon kívül nem költöttem az otthonról hozott pénzemből.
Pavel egyik este szörnyűmérges volt rám, mert elrontottam valamit, nagyon szomorú voltam, de záráskor végül meg mertem kérdezni, hogy haragszik-e még, és azt mondta, hogy egyáltalán nem haragudott, csak meg volt ijedve, hogy hogyan fogjuk jóvátenni a hibát. De sikerült, és onnantól, hogy rákérdeztem, tök kedves lett, bocsánatot is kért, amiért rám ijesztett. Amúgy folyton vigyorog, énekel, és viccelődik mindenkivel, csak fel ne bosszantsa az ember!
No, most elbúcsúzom, de a következő napokban több időm lesz, folytatom majd! Írjatok csak, kedves olvasóim!