amelyben mindenki utalja

Koszonom a megertest, Berni! Es Esti Kornel, Neked is, meg ha nem is sikerult e feluletre eljuttatnod az uzenetet.
Szerdan 12 orat dolgoztam szunet nelkul, csutortokon tiz es felet, es hetvegen is vegig ez lesz. Most a fenekemrol meg a labamrol ne beszeljunk, mert az nem olyan izgalmas tema, meg azt a reszet tenyleg meg lehet szokni - de lelkileg is kezd megterhelo lenni ez a dolog. Az, hogy en iszonyatosan erzekeny vagyok minden bantasra, es allandoan megsertodok, valamint, hogy iszonyatosan vagyom ra, hogy mindenki szeressen, valahogy borzaszto nehezen illeszetheto bele a munkakorombe, foleg egy ilyen stresszes helyen, ahol mindenki minimum 2 ember munkajat vegzi, tehat eleve mindig mindenki frusztralt es ideges. Amikor valaki ramszol, vagy akar csunyan nez, az illeto nyilvan egy perc mulva mar nem is emlekszik az egeszre, en viszont meg ket nap mulva is azon ragodom, hogy vajon gyulol-e.
Tegnap este munka utan vegiggondoltam az egeszet, es belattam, hogy tenyleg milyen baromsagokon szorongok, mikor meg vagyok rola gyozodve, hogy mindenki utal. Mert amikor ramszolnak, hogy rakjam at azt a kurva kaposztasalatat (haladok kedveert: coleslaw-t) egy tiszta dobozba, akkor az esetek 98%-aban ezen kozles kivalto oka, hogy tenyleg koszos a doboz. Neadjisten nagy ritkan elofordulhat az is, hogy azert mondjak, mert pl. nekik kellett volna atrakni es nem akarjak, vagy frusztralja oket, hogy en mindig szebben rakom at, netan, hogy tobb borravalot kaptam... Vagy egyszeruen rossz napjuk van, szakitott veluk a baratjuk, betegek, faradtak. De hogy szenvedelyes es irracionalis gyuloletet taplalnanak az iranyomban az, valljuk be, nem tul valoszinu:)
Es ma megis kezdodik elolrol: bemegyek, es azon szorongok, hogy mindenki mas biztos joba van egymassal, viccelodnek, titkoloznak, es en meg ki vagyok rekesztve. Tobb, mint 10 eve megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy csak olyan korokben forgok, ahol "nepszeru" vagyok, es most ujra visszacsoppentem oda, ahol 10 eves koromban Angliaban voltam: felek, hogy nem szeret senki. Nyilvan azert is nehez, mert az ilyen munkaido mellett semmi idom Barbaraekkal talalkozni, teljesen ossze vagyunk zarva a Pizza hutos csapattal, es ez mindenki szamara megterhelo. Meg masfel het, aztan a nyakunkba szakad a tomerdek szabadido, na akkor majd bepotolok minden bulizast, baratkozast, mindent! Addig meg igyekszem elhinni, hogy nem is utalnak annyira.
A 12 oras nap Katerina egesz nap szuntelenul katerinaskodott, annyira szemet az a no... De a vegen kibekultunk, sikerult megbeszelni a problemat, es azota egesz kedves. Pavel meg a szememre szokta hanyni, hogy miert kerek folyton bocsanatot, amikor nincs miert, es megtiltotta, hogy bocsanatot kerjek tole:) Tegnap mar ugy orultem, hogy milyen kedves velem, de aztan o kiabalt a kurva kaposzta miatt... Ez az en formam:) Na mindegy, asszem azert o nem utal:)
A Nick Hornby regenynek, amit olvasok es imadok (amikor van idom), a cime, "Hogyan legyunk jok". Nem tudom, megjelent-e magyarul, ez csak az en nyersforditasom, itt most a szoszerinti jelentes az erdekes. Kedves nagynenem kerdezte, hogy tudom-e mar, hogyan. Es azt hiszem, igen. Mert annyira latom, hogy itt is, ahogyan mindenhol, 2 fajta ember van: az egyik, aki elvegzi a munkajat, segit a tobbieknek, odaadja a borravalot, ami oket illeti, nem lop, nem csal, nem hazudik - a masik pedig epp az ellenkezoje. Es nagy oromomre szolgal megtapasztalni, hogy abszolut keptelen vagyok megszegni ezeket a - reszben iratlan - szabalyokat, mert egyszeruen szornyen erzem magam, meg ha nem is derulne ki soha. Amikor odaadtam Attila pincertarsamnak a borravalot, amit sokkal azutan hagytak, hogy o mar hazament, es en is jo sok mindent kivittem annak az asztalnak, de megis ot illette, annyira orultem! Pedig persze semmi tetje, de megis.
Vannak ugyan olyan emberek, akiknek kulonos tehetsegek van hozza, hogy minden helyzetet ugy allitsanak be, mintha ok lennenek a jofejek, es en a lusta szemet diszno (bar tudom, hogy sokkal tobbet dolgozom naluk, es nem azert nem soprom ossze a cukorkat a "fagyigyar" alol, mert nincs idom, hanem mert 4 asztalt szolgalok ki, mikozben ok sehanyat...), de a nap vegen orulok, hogy azert nekem tiszta a lelkiismeretem.
Most rohannom kell vissza - azert nagyon jolesett mindezt leirni, koszonom, hogy meghallgattatok!