24

Nagyon szép, boldog, békés karácsonyt mindenkinek, aki karácsonyozik!

amelyben közeleg a karácsony

Ej-ej, egyre ritkábban írok, nem szép dolog! Nem is ígérgetek semmit, de majd jön még újabb írós korszak, abban biztos vagyok. Hogy ebben a két és fél hétben, amit még itt töltök, az nem valószínű. De azért persze elmesélem így is, hogy mi újság, csak nem olyan intenzitással, mint amennyit októberben, novemberben firkáltam ide. Másfele mennek el a lelki energiák.
Megkezdődött a karácsonyi season: pénteken a pizza hut tetőtől talpig ünnepi díszekbe öltözött, és most nincs az étteremnek olyan négyzetcentimétere, ami mentes lenne fenyőkoszorúktól, karácsonyfától, mikulástól, rénszarvastól, nagy színes masniktól, lampionoktól, szalagoktól, gyertyáktól és villogó fényecskéktől. Mert tudjátok, itt karácsonykor jön a télapó, nem is télapónak, hanem karácsonyapónak hívják.
Ennek jegyében minden pincérnek télapósapkában kell felszolgálnia egész nap, nem is néz ki olyan nagyon szörnyen, de a francba, a hajam!!!! Teljes katasztrófa minden este, mikor leveszem a sapkát:) Meg amúgy is rühellek minden olyan dolgot, ami hozzáér a fejemhez... Dehát ez van.
Egész nap karácsonyi számok mennek az étteremben, pl. az All i want for christmas is you, a Last christmas i gave you my heart, és nem utolsó sorban a Snowman c. film zenéje. Ezek mind olyan dalok, amiktől általában elsírom magam, akármikor meghallom őket - na most így, hogy minden nap nonstop ezt nyomatják, előbb utóbb talán immunissá fogok rá válni, de egyelőre még inkább abban a stádiumban vagyok, hogy minden nap nonstop bőgni akarok:) Főleg, mikor boldog családok boldogan eszegetnek és viccelődnek, majd boldog karácsonyt kívánnak.
De lesz szombat este pizza hutos karácsonyi vacsi nekünk, meg húztunk is, hogy mindenki adjon valakinek ajándékot... Magukon az ünnepnapokon dolgozunk persze, pizza helyett igazi pulyka-ebédet szolgálunk fel, hát kiváncsi vagyok!
És egyébként? Az az őszinte véleményem, amit meg kell osztanom veletek, hogy ebben a butlinsi életben mindenki megbolondul szépen lassan. Elképesztő, milyen kavarás megy a velünk jött magyarok között - a legyek ura semmi ehhez képest, komolyan... Mint valami szociológiai kísérlet: zárj össze 3 hónapra kb. 40 darab huszonéves (na jó, 18-35 éves) embert, és nézd meg, mi lesz velük! Már mindenki mindenkivel összejött, járt, szakított, reménytelenül szerelmes volt belé, imádott, utált, féltékeny volt rá, összeveszett... a kombinációk lehetősége igen nagy, de lassan így is kezdenek már elfogyni:) Én sztoikus nyugalommal nézem a dolgot, mert tudom, hogy nem jövök vissza januárban, de ha kéne, eléggé aggódnék szellemi épségemért. Meg persze én már eleve bolond voltam, úgy könnyebb:)
Hétfő este végigsétálván a "Váci utcán", ahogy a magyarok emlegetik, a személyzeti szállásaink fő utcáján, egy nyitott ablakon bepillantást nyerhettünk pincértársaimmal pár kollegánk otthoni életébe. Négy testes fiú körben állt a szobában, és azzal múlatták idejüket, hogy körbe-körbe egyesével szép sorjában mindenki üvöltött egy hatalmasat. Hosszú perceken át figyeltük őket, de miután döbbenten tovább mentünk, ugyanígy folytatták... Mikor Pavel kérdezte, szerintem mit csinálnak, azt tudtam csak felelni, hogy "Butlinsban élnek":) Olyan az egész, mint valami reality show... Hihetetlen szimptomatikus volt ez a jelenet, hogy mennyire be tudnak itt kattanni az emberek. Hogy tetézzük a dolgot, ezután az éttermek előkarácsonyi bulijára mentünk, ahova én a magam uncsi keleteurópai módján csinos farmerben és egy pulcsiban mentem, de hogy is juthatott eszembe efféle különcség? Mikor beléptünk, vagy 30 bulizó, táncoló, sört vedelő télapó és télapólány, krampusz, ajándékdoboz és karácsonyfa fogadott:) A legjobbak azok a hm, hogy is mondjam, hát teltkarcsú angol nők, akik télapó-miniruhát öltenek, piros szoknyával, alján fehér szőrmével, amiből kilátszik az a csinos vaskos lábuk teljes hájas mivoltában:) Totál abszurd volt az egész, egyre inkább bolondokházában érzem magam... :))

amelyben cider farmra megy

Azt már a megérkezésem másnapján megtudtam, hogy Somerset megye, melyben lakunk, a cider őshazája, és hogy a környéken rengeteg ciderkészítő farm van. Tervezgettük is Barbarával végig, hogy egyszer majd el kéne menni megnézni, de valami mindig közbejött... Vasárnap azonban bölcs barátnőm előhozakodott azzal az ötlettel, hogy hétfőn menjünk el és kész. Hogy milyen igaza volt!
A közeli Washburn falucskába mentünk, a Torre cider farm nevű helyre. A kisvasút sajnos - december lévén - nem jár hétköznapokon, úgyhogy az uncsi Tauntoni busszal kellett odajutnunk, de legalább most nem másfél óra volt a zötykölődős út, hanem csak 20 perc. Egész elvarázsolt vidékre értünk, gyönyörű élénkzöld fű mindenhol, kis völgyek-dombok, csörgedező patak, a csupasz fák kiváncsian nyújtogatták ágaikat a kék ég felé... Mert mindehhez ráadásul gyönyörű tiszta idő volt, hétágra sütött a nap. Van Washburn-nek egy középkori katedrálisa is, Cleeve Abbey, gyönyörű régi épület, bár bemenni nem tudtunk, mivel csak tavasztól őszig van nyitva (ahogy a Bridget Jones Natashája mondaná, "vidéken semmi nem működik?").
Maga a farm a falun kívül van, és mikor beléptünk, a fogadóbizottság első tagját meglátván Barbara megállapította, hogy ő "ennyire vidéken" még Magyarországon sem volt soha:) Képzelhetitek, hogy akkor én még kevésbé... Az illető, aki üdvözölt bennünket, ugyanis egy hihetetlenül hatalmas malac volt. Mint később kiderült, ő eszi meg az összes alma-maradékot, miután kipréselték a levüket a ciderkészítéshez. Volt még ezenkívül pár kecske, rengeteg csirke, egy nagyon barátkozós cica, egy boltosnéni aki árulta a helyi termékeket, és Simon, a ciderkészítő maga. Végignézhettük, ahogyan sajtolja ki az almákból a lét (maga a farm attól ciderfarm, hogy tele van almafával), ami egy óriási tartályba folyik. Onnan aztán hordókba töltik, pár hónapig erjesztik, és már kész is van az autentikus házicider. Négy féle ott készült cidert kóstoltunk meg, az extra száraztól a félédesig, de egyiknek sem volt ám semmi köze a bolti palackozott ciderekhez! Egyáltalán nem szénsavasak, jóval savanykásabbak, erősebbek is, és almaízűek!
Megtekinthettük a "dokumentumfilmet" is, amit a magunkfajta turistáknak vetítenek a videoszobában a somerseti cideriparról, bár elég mókás, hogy ilyen tudományos néven emlegetik - a film valójában abból állt, hogy soksok falusi alkoholista bácsikát mutattak, amint cidert készítenek maguknak, majd igencsak becsiccsentve angol kocsmanótákat dalolásznak és bemásznak a cideres hordóba:))) Annyit nevettünk rajta...
Szóval jó kis kirándulás volt, nagyon emlékezetes élmény!
Ez az utolsó hét, hogy nem dolgozom hétközben, tényleg meg lehet itt őrülni az unalomtól... De holnap megyek Bristolba, próbálni munkát keresni, nagyon remélem, hogy sikeredik majd valami! Aztán hétvégétől meg végre valahára újra minden nap munka, dejó lesz már:)
Ja és láttam ma, ahogyan szerelték fel itt Butlinsban a karácsonyi díszeket, ami ebben a verőfényes napsütésben és enyheségben totál fura élmény volt, főleg a pálmafák között... Hihetetlen, hogy mindjárt karácsony!

amelyben élete legvéletlenebb koncertjére megy

Azt szeretem a legjobban az életben, hogy már sok-sok éve mindig az a tapasztalatom, hogy mikor nagyon szomorú vagyok valami miatt, vagy nagyon kétségbe vagyok esve (most jelen esetbe egy fiú miatt, aki- természetesen - nem érdemli meg), akkor aztán történik valami, ami mégis felvidít és visszaadja az életkedvem; valami, amitől újra erőre kapok, és visszatér a hitem, hogy mégis szép a világ...
A fiúról nem írhatok itt, a felvidulásról azonban mesélhetek.
Minden "felnőtthétvégének" van valami témája, zenei irányzat, vagy korszak, vagy ilyesmi, de a mostanit nem tudtam, nem is sikerült senkiből kiszedni, mert mindenki csak úgy emlegette, hogy "drogos hétvége". Hát, hogy drogosak voltak-e, azt nem tudom, de annyit mondhatok, hogy nemcsak Butlinsban nem láttam még soha ennyi szimpatikus embert egy rakáson, hanem kb sehol sem!:) Értelmesek, helyesek, kultúráltak, szépek, érdekesek... Nem tudom, hogy ragadt rájuk a drogos hírnév, de kétlem, hogy fedné az igazságot.
Ebből kifolyólag a koncert programokat sem tudtam, de eddig annyira nem volt soha semmi érdekes, hogy fel sem merült bennem utána nézni. Miután pénteken éjjel 4ig voltam megint, és szombaton reggel kezdtem, bevallom, szombat estére nemigen terveztem bulizást:) Amikor azonban Attila felszolgálás közben az orrom alá dugta az aznap esti programot, és mutatta, hogy Portishead koncert lesz a pizza huttól úgy 5 méterre elhelyezkedő szórakozóhelyen, pont, mikor lejár a munkaidőm, tudtam, hogy muszáj elmennem!:) Nem túl ismert együttes, de én lassan 10 éve imádom, és mindig vágytam rá, hogy hallhassam őket élőben... Ehhez képest mókás, hogy tök véletlenül és tökingyen jutok el a koncertre:)
10 óra szünet nélküli munka után lazán besétáltam a Centre Stage nevű bárba (amúgy nem lenne nekünk szabad...), és hullafáradtan, egyedül, a kevéssé vonzó egyenruhámban kb életem legjobb buli-élményébe csöppentem:)) Annyira jó volt a koncert!!! És a közönség is, tök jól éreztem magam köztük így is, hogy nem ismertem senkit. Totál odavagyok ezért a zenéért - eddig nem tudtam, hogy erre szeretek a legjobban bulizni, de most már tudom:)
Szóval nagyon jó élmény volt, talán a váratlansága és betervezetlensége miatt is, de irtóra élveztem, és pont erre volt szükségem, hogy átbillenjek az önsajnálat völgyeiből az életvidámságba. Mondanám, hogy az életvidámság dombjára, de az az átbillenéssel kicsit túl merész képzavar lenne... Azért azt hiszem, értitek:)

amelyben Bristolozik

Először is megkésve szeretnék Boldog Télapót kívánni minden kedves Olvasónak! Ez a kedvenc ünnepem, csak idén kicsit elhanyagoltam sajnos, bár Bristolban anyukámmal azért elő-télapóztunk, ami nagyonnagyon jó volt. De mindenki mást ezúton üdvözöl a Télapóm, akiket nem köszöntöttem ezalkalomból.
Múlt hétvégén a "sok a munka" fogalma új dimenziókat nyert a szememben, mivel pénteken reggel 4.30ig burger kingeztem, szombaton pedig beteg volt Dani, egy kollégám, ígyhát a pizza hutban déltől reggel 4ig dolgoztam! De jó volt, végre hasznosan telt az idő, csak vasárnap már úgy dolgoztam, hogy ötletem sem volt, hogy hívnak, és arról sem volt közelebbi elképzelésem, hogy fiú vagyok-é vagy netán lány:) Néha majdnem elaludtam állva... de sikerült ébren maradni a műszak végéig!
Hétfő reggel aztán nekivágtam a nagy utazásnak, melynek első állomása Bristol volt. Az első perctől fogva tök otthonosan éreztem magam a városban, annyira barátságos hangulatú és méretű! Pont jó, mert gyalog el lehet jutni szinte mindenhova, de közben nem olyan kis falucska mint Minehead meg Taunton, hanem mégiscsak rendes város. Nagyon jó volt újra találkozni Mamával, és együtt tölteni 3 napot! Tökjó szállásunk volt, Washington Hotel Cliftonban, ami elvileg egy külváros, de mégis közel volt eléggé a központhoz, és nagyon helyes kis fogadó (össze is barátkoztam a lengyel recepcióslánnyal, talán jövőbeli kolléga... :)). Első nap elmentünk a bristoli állatkertbe, ahol életemben először láttam igazi tapírt, nagyon viccesen néz ki! És a kistapír csíkos, mint a kis vaddisznó. Láttunk még csíkosfqarkú lemurt is, meg vörös lemurt, meg még csomó nagyon mókás és különleges állatot amiknek a nevét sem tudtam megjegyezni:) Este elmentünk moziba, (végre mozi!!!!), jó kis mozija van Bristolnak, csak az nem tetszik nagyon, hogy kétféle ülés van, kényelmes és kényelmetlen, és a kényelmesért extra felárat kell fizetni az amúgy is igen borsos tarifára. De a film tetszett, Darjeeling Limited, nemtom mikor jut Mo-ra, de minden Adrian Brody rajongónak kötelező:) Azonkívül feltétlen nézze meg, akinek tetszett a Tenenbaum - a háziátok c. film.
Kedden elmentünk Bathba, egészen varázslatos városka - lenyűgöző, hogy minden egyes ház és sarok és templom és híd milyen régi! Kicsit Prága óvárosára emlékeztetett kanyargó utcácskáival és ősrégi köveivel, csak persze angolban:) Gyönyörű és monumentális a bathi abbey, és számomra különös örömmel szolgált a körülötte levő karácsonyi vásár, totál Vörösmarty tér feeling, ami azon nagyon kevés dolgok egyike, ami tényleg nagyonnagyon hiényzik Bp-ről. Van sült kolbász, cukrozott mandula, forralt bor és forralt cider is:)) Elmentünk a Jane Austen múzeumba is, mivel - mint most megtudtam - 5 évig Bathban élt és több regénye is ott játszódik. Nagyon izgalmas volt megtudni mindenfélét az életéről, bár igen lehangoló egy történet sajnos, és látni, hogy hol lakott... Ellentétben hősnőivel, ő sosem találta meg a boldog szerelmet, úgy tűnik.
Szerdán még elkirándultunk a híres nevezetes bristoli Suspension Bridge-hez, ami az 1860-as években épült, és hihetetlenül magasan van:) Gyönyörű, vadregényes vidéken szeli át az Avon folyót, bár igazából két szemben levő sziklát köt össze, messze fönt az égben, a folyó fölött. Egész megrázó élmény ott lenni, nagyon ijesztő és katartikus is egyszerre. A hídfőre ki van írva az irgalmas szamaritánusok telefonszáma - először nem értettük, hogy vajon miért, de aztán rádöbbentem, hogy nyilván az öngyilkossági szándékkal oda tartó reménytelen lelkeknek igyekeznek egy utolsó kapaszkodót nyújtani - hátha eszükbe jut, hogy "A fenébe is, inkább nem ugrom le, hanem felhívok valakit, és az majd megvígasztal!":) Azért durva...
A bristoli kikötő is nagyon szép, bár borzasztó szeles, de tökjó a folyóparton sétálgatni, ahol (majdnem) megnéztük a híres 19. sz-i hadihajót, az SS Great Britaint. Szóval Bristol szuper hely, és most már egész biztosan elhatároztam, hogy január után ott szeretnék lakni és dolgozni, ha találok munkát!
Londonba szerda este érkeztem, Rahaellel Paddington pályaudvaron találkoztam, és egyenesen irány a Marilyn Manson koncert a Wembley Arenában! Nagyon jól éreztem magam, bár bevallom őszintén, sokkal nagyobb és látványosabb műsorra számítottam. Maga a hely is elég kicsi és átlátható ahhoz képest, ahogyan elképzeltem, nem is voltak olyan sokan, az elején elég közel lehetett menni a színpadhoz... Viszont nem voltak egyáltalán kivetítők! De láttam őt rendesen:) Annak persze örülök, hogy csirkéket nem ölt meg a színpadon, de mást sem nagyon csinált, semmi izgi sokkolót. Persze voltak tökjó számok, meg azért úgy nézett ki, ahogy szokott:) De még extravagánsabb produkcióra számítottam. A közönség is elég jámbor és normális volt, persze pár beöltözött-kifestett alakot láttam, de meglepően sok "rendes" ember jött el:) Viszont a nemdohányzó törvényt nehogy azt higgyétek, hogy betartják itt!
Csütörtökön még elmentem Steve nagybátyámmal moziba, The Assasination of Jesse James by the Coward Robert Ford. Amellett, hogy a világ leghosszabb című filme, nagyon szép is!:) Nem csak azért tetszett, mert Brad Pitt a főszereplő, az amerikai délen játszódik a polgárháború után (kedvenc faulkneres korszakom), és mert egy kiskori kedvenc nótám témájáról végre sokkal többet megtudhattam belőle - bár ezek mind mellette szólnak, ahogyan az is, hogy tele van hihetetlen felhő-képsorokkal - de tényleg nagyon jó film!
Most szaladnom kell dolgozni, folyt köv jövő héten...