amelyben cider farmra megy

Azt már a megérkezésem másnapján megtudtam, hogy Somerset megye, melyben lakunk, a cider őshazája, és hogy a környéken rengeteg ciderkészítő farm van. Tervezgettük is Barbarával végig, hogy egyszer majd el kéne menni megnézni, de valami mindig közbejött... Vasárnap azonban bölcs barátnőm előhozakodott azzal az ötlettel, hogy hétfőn menjünk el és kész. Hogy milyen igaza volt!
A közeli Washburn falucskába mentünk, a Torre cider farm nevű helyre. A kisvasút sajnos - december lévén - nem jár hétköznapokon, úgyhogy az uncsi Tauntoni busszal kellett odajutnunk, de legalább most nem másfél óra volt a zötykölődős út, hanem csak 20 perc. Egész elvarázsolt vidékre értünk, gyönyörű élénkzöld fű mindenhol, kis völgyek-dombok, csörgedező patak, a csupasz fák kiváncsian nyújtogatták ágaikat a kék ég felé... Mert mindehhez ráadásul gyönyörű tiszta idő volt, hétágra sütött a nap. Van Washburn-nek egy középkori katedrálisa is, Cleeve Abbey, gyönyörű régi épület, bár bemenni nem tudtunk, mivel csak tavasztól őszig van nyitva (ahogy a Bridget Jones Natashája mondaná, "vidéken semmi nem működik?").
Maga a farm a falun kívül van, és mikor beléptünk, a fogadóbizottság első tagját meglátván Barbara megállapította, hogy ő "ennyire vidéken" még Magyarországon sem volt soha:) Képzelhetitek, hogy akkor én még kevésbé... Az illető, aki üdvözölt bennünket, ugyanis egy hihetetlenül hatalmas malac volt. Mint később kiderült, ő eszi meg az összes alma-maradékot, miután kipréselték a levüket a ciderkészítéshez. Volt még ezenkívül pár kecske, rengeteg csirke, egy nagyon barátkozós cica, egy boltosnéni aki árulta a helyi termékeket, és Simon, a ciderkészítő maga. Végignézhettük, ahogyan sajtolja ki az almákból a lét (maga a farm attól ciderfarm, hogy tele van almafával), ami egy óriási tartályba folyik. Onnan aztán hordókba töltik, pár hónapig erjesztik, és már kész is van az autentikus házicider. Négy féle ott készült cidert kóstoltunk meg, az extra száraztól a félédesig, de egyiknek sem volt ám semmi köze a bolti palackozott ciderekhez! Egyáltalán nem szénsavasak, jóval savanykásabbak, erősebbek is, és almaízűek!
Megtekinthettük a "dokumentumfilmet" is, amit a magunkfajta turistáknak vetítenek a videoszobában a somerseti cideriparról, bár elég mókás, hogy ilyen tudományos néven emlegetik - a film valójában abból állt, hogy soksok falusi alkoholista bácsikát mutattak, amint cidert készítenek maguknak, majd igencsak becsiccsentve angol kocsmanótákat dalolásznak és bemásznak a cideres hordóba:))) Annyit nevettünk rajta...
Szóval jó kis kirándulás volt, nagyon emlékezetes élmény!
Ez az utolsó hét, hogy nem dolgozom hétközben, tényleg meg lehet itt őrülni az unalomtól... De holnap megyek Bristolba, próbálni munkát keresni, nagyon remélem, hogy sikeredik majd valami! Aztán hétvégétől meg végre valahára újra minden nap munka, dejó lesz már:)
Ja és láttam ma, ahogyan szerelték fel itt Butlinsban a karácsonyi díszeket, ami ebben a verőfényes napsütésben és enyheségben totál fura élmény volt, főleg a pálmafák között... Hihetetlen, hogy mindjárt karácsony!