amelyben élete legvéletlenebb koncertjére megy

Azt szeretem a legjobban az életben, hogy már sok-sok éve mindig az a tapasztalatom, hogy mikor nagyon szomorú vagyok valami miatt, vagy nagyon kétségbe vagyok esve (most jelen esetbe egy fiú miatt, aki- természetesen - nem érdemli meg), akkor aztán történik valami, ami mégis felvidít és visszaadja az életkedvem; valami, amitől újra erőre kapok, és visszatér a hitem, hogy mégis szép a világ...
A fiúról nem írhatok itt, a felvidulásról azonban mesélhetek.
Minden "felnőtthétvégének" van valami témája, zenei irányzat, vagy korszak, vagy ilyesmi, de a mostanit nem tudtam, nem is sikerült senkiből kiszedni, mert mindenki csak úgy emlegette, hogy "drogos hétvége". Hát, hogy drogosak voltak-e, azt nem tudom, de annyit mondhatok, hogy nemcsak Butlinsban nem láttam még soha ennyi szimpatikus embert egy rakáson, hanem kb sehol sem!:) Értelmesek, helyesek, kultúráltak, szépek, érdekesek... Nem tudom, hogy ragadt rájuk a drogos hírnév, de kétlem, hogy fedné az igazságot.
Ebből kifolyólag a koncert programokat sem tudtam, de eddig annyira nem volt soha semmi érdekes, hogy fel sem merült bennem utána nézni. Miután pénteken éjjel 4ig voltam megint, és szombaton reggel kezdtem, bevallom, szombat estére nemigen terveztem bulizást:) Amikor azonban Attila felszolgálás közben az orrom alá dugta az aznap esti programot, és mutatta, hogy Portishead koncert lesz a pizza huttól úgy 5 méterre elhelyezkedő szórakozóhelyen, pont, mikor lejár a munkaidőm, tudtam, hogy muszáj elmennem!:) Nem túl ismert együttes, de én lassan 10 éve imádom, és mindig vágytam rá, hogy hallhassam őket élőben... Ehhez képest mókás, hogy tök véletlenül és tökingyen jutok el a koncertre:)
10 óra szünet nélküli munka után lazán besétáltam a Centre Stage nevű bárba (amúgy nem lenne nekünk szabad...), és hullafáradtan, egyedül, a kevéssé vonzó egyenruhámban kb életem legjobb buli-élményébe csöppentem:)) Annyira jó volt a koncert!!! És a közönség is, tök jól éreztem magam köztük így is, hogy nem ismertem senkit. Totál odavagyok ezért a zenéért - eddig nem tudtam, hogy erre szeretek a legjobban bulizni, de most már tudom:)
Szóval nagyon jó élmény volt, talán a váratlansága és betervezetlensége miatt is, de irtóra élveztem, és pont erre volt szükségem, hogy átbillenjek az önsajnálat völgyeiből az életvidámságba. Mondanám, hogy az életvidámság dombjára, de az az átbillenéssel kicsit túl merész képzavar lenne... Azért azt hiszem, értitek:)