amelyben Bristolozik

Először is megkésve szeretnék Boldog Télapót kívánni minden kedves Olvasónak! Ez a kedvenc ünnepem, csak idén kicsit elhanyagoltam sajnos, bár Bristolban anyukámmal azért elő-télapóztunk, ami nagyonnagyon jó volt. De mindenki mást ezúton üdvözöl a Télapóm, akiket nem köszöntöttem ezalkalomból.
Múlt hétvégén a "sok a munka" fogalma új dimenziókat nyert a szememben, mivel pénteken reggel 4.30ig burger kingeztem, szombaton pedig beteg volt Dani, egy kollégám, ígyhát a pizza hutban déltől reggel 4ig dolgoztam! De jó volt, végre hasznosan telt az idő, csak vasárnap már úgy dolgoztam, hogy ötletem sem volt, hogy hívnak, és arról sem volt közelebbi elképzelésem, hogy fiú vagyok-é vagy netán lány:) Néha majdnem elaludtam állva... de sikerült ébren maradni a műszak végéig!
Hétfő reggel aztán nekivágtam a nagy utazásnak, melynek első állomása Bristol volt. Az első perctől fogva tök otthonosan éreztem magam a városban, annyira barátságos hangulatú és méretű! Pont jó, mert gyalog el lehet jutni szinte mindenhova, de közben nem olyan kis falucska mint Minehead meg Taunton, hanem mégiscsak rendes város. Nagyon jó volt újra találkozni Mamával, és együtt tölteni 3 napot! Tökjó szállásunk volt, Washington Hotel Cliftonban, ami elvileg egy külváros, de mégis közel volt eléggé a központhoz, és nagyon helyes kis fogadó (össze is barátkoztam a lengyel recepcióslánnyal, talán jövőbeli kolléga... :)). Első nap elmentünk a bristoli állatkertbe, ahol életemben először láttam igazi tapírt, nagyon viccesen néz ki! És a kistapír csíkos, mint a kis vaddisznó. Láttunk még csíkosfqarkú lemurt is, meg vörös lemurt, meg még csomó nagyon mókás és különleges állatot amiknek a nevét sem tudtam megjegyezni:) Este elmentünk moziba, (végre mozi!!!!), jó kis mozija van Bristolnak, csak az nem tetszik nagyon, hogy kétféle ülés van, kényelmes és kényelmetlen, és a kényelmesért extra felárat kell fizetni az amúgy is igen borsos tarifára. De a film tetszett, Darjeeling Limited, nemtom mikor jut Mo-ra, de minden Adrian Brody rajongónak kötelező:) Azonkívül feltétlen nézze meg, akinek tetszett a Tenenbaum - a háziátok c. film.
Kedden elmentünk Bathba, egészen varázslatos városka - lenyűgöző, hogy minden egyes ház és sarok és templom és híd milyen régi! Kicsit Prága óvárosára emlékeztetett kanyargó utcácskáival és ősrégi köveivel, csak persze angolban:) Gyönyörű és monumentális a bathi abbey, és számomra különös örömmel szolgált a körülötte levő karácsonyi vásár, totál Vörösmarty tér feeling, ami azon nagyon kevés dolgok egyike, ami tényleg nagyonnagyon hiényzik Bp-ről. Van sült kolbász, cukrozott mandula, forralt bor és forralt cider is:)) Elmentünk a Jane Austen múzeumba is, mivel - mint most megtudtam - 5 évig Bathban élt és több regénye is ott játszódik. Nagyon izgalmas volt megtudni mindenfélét az életéről, bár igen lehangoló egy történet sajnos, és látni, hogy hol lakott... Ellentétben hősnőivel, ő sosem találta meg a boldog szerelmet, úgy tűnik.
Szerdán még elkirándultunk a híres nevezetes bristoli Suspension Bridge-hez, ami az 1860-as években épült, és hihetetlenül magasan van:) Gyönyörű, vadregényes vidéken szeli át az Avon folyót, bár igazából két szemben levő sziklát köt össze, messze fönt az égben, a folyó fölött. Egész megrázó élmény ott lenni, nagyon ijesztő és katartikus is egyszerre. A hídfőre ki van írva az irgalmas szamaritánusok telefonszáma - először nem értettük, hogy vajon miért, de aztán rádöbbentem, hogy nyilván az öngyilkossági szándékkal oda tartó reménytelen lelkeknek igyekeznek egy utolsó kapaszkodót nyújtani - hátha eszükbe jut, hogy "A fenébe is, inkább nem ugrom le, hanem felhívok valakit, és az majd megvígasztal!":) Azért durva...
A bristoli kikötő is nagyon szép, bár borzasztó szeles, de tökjó a folyóparton sétálgatni, ahol (majdnem) megnéztük a híres 19. sz-i hadihajót, az SS Great Britaint. Szóval Bristol szuper hely, és most már egész biztosan elhatároztam, hogy január után ott szeretnék lakni és dolgozni, ha találok munkát!
Londonba szerda este érkeztem, Rahaellel Paddington pályaudvaron találkoztam, és egyenesen irány a Marilyn Manson koncert a Wembley Arenában! Nagyon jól éreztem magam, bár bevallom őszintén, sokkal nagyobb és látványosabb műsorra számítottam. Maga a hely is elég kicsi és átlátható ahhoz képest, ahogyan elképzeltem, nem is voltak olyan sokan, az elején elég közel lehetett menni a színpadhoz... Viszont nem voltak egyáltalán kivetítők! De láttam őt rendesen:) Annak persze örülök, hogy csirkéket nem ölt meg a színpadon, de mást sem nagyon csinált, semmi izgi sokkolót. Persze voltak tökjó számok, meg azért úgy nézett ki, ahogy szokott:) De még extravagánsabb produkcióra számítottam. A közönség is elég jámbor és normális volt, persze pár beöltözött-kifestett alakot láttam, de meglepően sok "rendes" ember jött el:) Viszont a nemdohányzó törvényt nehogy azt higgyétek, hogy betartják itt!
Csütörtökön még elmentem Steve nagybátyámmal moziba, The Assasination of Jesse James by the Coward Robert Ford. Amellett, hogy a világ leghosszabb című filme, nagyon szép is!:) Nem csak azért tetszett, mert Brad Pitt a főszereplő, az amerikai délen játszódik a polgárháború után (kedvenc faulkneres korszakom), és mert egy kiskori kedvenc nótám témájáról végre sokkal többet megtudhattam belőle - bár ezek mind mellette szólnak, ahogyan az is, hogy tele van hihetetlen felhő-képsorokkal - de tényleg nagyon jó film!
Most szaladnom kell dolgozni, folyt köv jövő héten...