2007. december 19., szerda

amelyben közeleg a karácsony

Ej-ej, egyre ritkábban írok, nem szép dolog! Nem is ígérgetek semmit, de majd jön még újabb írós korszak, abban biztos vagyok. Hogy ebben a két és fél hétben, amit még itt töltök, az nem valószínű. De azért persze elmesélem így is, hogy mi újság, csak nem olyan intenzitással, mint amennyit októberben, novemberben firkáltam ide. Másfele mennek el a lelki energiák.
Megkezdődött a karácsonyi season: pénteken a pizza hut tetőtől talpig ünnepi díszekbe öltözött, és most nincs az étteremnek olyan négyzetcentimétere, ami mentes lenne fenyőkoszorúktól, karácsonyfától, mikulástól, rénszarvastól, nagy színes masniktól, lampionoktól, szalagoktól, gyertyáktól és villogó fényecskéktől. Mert tudjátok, itt karácsonykor jön a télapó, nem is télapónak, hanem karácsonyapónak hívják.
Ennek jegyében minden pincérnek télapósapkában kell felszolgálnia egész nap, nem is néz ki olyan nagyon szörnyen, de a francba, a hajam!!!! Teljes katasztrófa minden este, mikor leveszem a sapkát:) Meg amúgy is rühellek minden olyan dolgot, ami hozzáér a fejemhez... Dehát ez van.
Egész nap karácsonyi számok mennek az étteremben, pl. az All i want for christmas is you, a Last christmas i gave you my heart, és nem utolsó sorban a Snowman c. film zenéje. Ezek mind olyan dalok, amiktől általában elsírom magam, akármikor meghallom őket - na most így, hogy minden nap nonstop ezt nyomatják, előbb utóbb talán immunissá fogok rá válni, de egyelőre még inkább abban a stádiumban vagyok, hogy minden nap nonstop bőgni akarok:) Főleg, mikor boldog családok boldogan eszegetnek és viccelődnek, majd boldog karácsonyt kívánnak.
De lesz szombat este pizza hutos karácsonyi vacsi nekünk, meg húztunk is, hogy mindenki adjon valakinek ajándékot... Magukon az ünnepnapokon dolgozunk persze, pizza helyett igazi pulyka-ebédet szolgálunk fel, hát kiváncsi vagyok!
És egyébként? Az az őszinte véleményem, amit meg kell osztanom veletek, hogy ebben a butlinsi életben mindenki megbolondul szépen lassan. Elképesztő, milyen kavarás megy a velünk jött magyarok között - a legyek ura semmi ehhez képest, komolyan... Mint valami szociológiai kísérlet: zárj össze 3 hónapra kb. 40 darab huszonéves (na jó, 18-35 éves) embert, és nézd meg, mi lesz velük! Már mindenki mindenkivel összejött, járt, szakított, reménytelenül szerelmes volt belé, imádott, utált, féltékeny volt rá, összeveszett... a kombinációk lehetősége igen nagy, de lassan így is kezdenek már elfogyni:) Én sztoikus nyugalommal nézem a dolgot, mert tudom, hogy nem jövök vissza januárban, de ha kéne, eléggé aggódnék szellemi épségemért. Meg persze én már eleve bolond voltam, úgy könnyebb:)
Hétfő este végigsétálván a "Váci utcán", ahogy a magyarok emlegetik, a személyzeti szállásaink fő utcáján, egy nyitott ablakon bepillantást nyerhettünk pincértársaimmal pár kollegánk otthoni életébe. Négy testes fiú körben állt a szobában, és azzal múlatták idejüket, hogy körbe-körbe egyesével szép sorjában mindenki üvöltött egy hatalmasat. Hosszú perceken át figyeltük őket, de miután döbbenten tovább mentünk, ugyanígy folytatták... Mikor Pavel kérdezte, szerintem mit csinálnak, azt tudtam csak felelni, hogy "Butlinsban élnek":) Olyan az egész, mint valami reality show... Hihetetlen szimptomatikus volt ez a jelenet, hogy mennyire be tudnak itt kattanni az emberek. Hogy tetézzük a dolgot, ezután az éttermek előkarácsonyi bulijára mentünk, ahova én a magam uncsi keleteurópai módján csinos farmerben és egy pulcsiban mentem, de hogy is juthatott eszembe efféle különcség? Mikor beléptünk, vagy 30 bulizó, táncoló, sört vedelő télapó és télapólány, krampusz, ajándékdoboz és karácsonyfa fogadott:) A legjobbak azok a hm, hogy is mondjam, hát teltkarcsú angol nők, akik télapó-miniruhát öltenek, piros szoknyával, alján fehér szőrmével, amiből kilátszik az a csinos vaskos lábuk teljes hájas mivoltában:) Totál abszurd volt az egész, egyre inkább bolondokházában érzem magam... :))

2 megjegyzés:

Unknown írta...

:) hát itthon is az angol nős formájú nők vesznek föl miniszoknyát:))
24-én is dolgozol?
pusz

julcsigardos írta...

igen... de jobb, mint egyedül ülni a kunyhómban:)