amelyben E-ből O-t formál

Tartozom Nektek egy vallomással, kedves olvasók. Ennek a blognak elsősorban ugyan a tájékoztatás és a velem történtek veletek való megosztása volt, nem a fantáziám kiélése, és persze minden történetnek volt valóságalapja, de... De. Az ember van, hogy elcsábul. Főleg, ha szeret írni, a fene egye meg. Ha valami majdnem jó történet, vagy érződik rajta, hogy jó történet lehetne belőle, olyan nagy késztetést érez az ember, hogy tényleg jó történetet csináljon belőle. No meg persze minden velünk történt dolog úgy formálódik, ahogyan elmeséljük, megfogalmazzuk - akár magunknak, akár másoknak.
Esti Kornélt már megkövettem, amiért alakját igencsak eltorzítva ábrázoltam, némileg igazságtalanul, hogy jól felhasználhassam a mesém céljaihoz. Nem úgy értette ő azt a mondatot, amit idéztem tőle, és nem is olyan ellenszenves alak, mint ahogy akkor gonoszan beállítottam. Sőt, nagyon szeretem, csak vitatkozni akartam egy állásponttal, amihez az ő személyét használtam fel. Na, de most nem erről akarok beszélni.
Mikor a pizza hutba érkeztem, megismertem egy embert, akiről akkor még nem tudtam, hogy milyen szerepet fog játszani az életemben, de valamiért úgy kezdtem írni róla, hogy egy betűt - igen önkényesen - megváltoztattam a nevében. Mivel egyszer már leírtam, aztán tartottam magam az Gárdosjulcsi féle spelling-hez, semmibevéve azt az apróságot, hogy szerencsétlent nem úgy hívják, dehát tiltakozni meg persze sosem lesz alkalma, mivel nem is tud egy árva szót sem magyarul. (Bár lehet, hogy azt már megtanulta a magyar konyhásoktól, hogy "Mi van?!":))
Szóval, vallomásom: nem Pavel, hanem Pavol. Igen, tudom, e-vel "kéne" lennie, így ismerjük a nevet, de mégsem. És ugyanígy kedvesnek kéne lennie velem, érdekelnem kéne, belém kéne szeretnie, dehát ha egyszer mégsem E hanem O, hát mit tegyen az ember. Egyre nagyobbra nőtt a szakadék a leírt Pavelem és a mindennapok Pavolja között, pedig nem hazudtam, csak azt írtam le róla, amihez kedvem volt. Sokan mondtátok például, hogy jóval idősebbnek képzeltétek nálam, valszeg azért, mert mindig a nagyrabecsülés hangján szólottam róla.
Nos, egy-két dolgot azért el kell mondani Pavolról. Nem tudom, hány éves, de 21-22 körül lehet, szóval még fiatalabb is nálam. Egyszer megkérdeztem, hogy mit csinált Butlins előtt, és nagyon bután nézett, mintha ő kérdezne vissza: mikor csináltam volna bármit? Két éve van ott, és középfokú tanulmányai után nem sokkal került ki, mint kiderült. Nem csak, hogy nem járt egyetemre, de nem is tűnt úgy, mintha valaha felmerült volna benne, hogy fog. Nagyon megilletődtem mindig, amikor megkérdezte, hogy egy-egy szót hogy kell leírni angolul - furcsa, hogy így frusztrálja, hogy nem ismeri a helyesírást, miközben persze honnan kéne ismernie, de mégis valahogy én váltam az autoritássá e kérdésben. Én meg épp, hogy őt tiszteltem nagyon, amiért ilyen fiatalon ilyen felelősségteljes pozícióba küzdötte fel magát (azóta megtudtam a Király u. sarki pizza hut kiírásából, hogy a teamleader magyarul műszakvezető...), és szinte csupa nála idősebb és iskolázottabb ember feletteseként tud dolgozni.
Borzasztó keveset tudok róla még mindig, talán ez is ellentmond annak, ahogy ábrázoltam nagy, mély "lelki" kapcsolatunkat. Ööö... nem volt lelki:) Mármint persze az én lelkemben igen, de ez épp annak köszönhető, hogy a Pavel-Pavol diszkrepanciából kifolyólag az én Pavelemet olyannak képzeltem el, amilyennek akartam, és hát sok mindent beleláttam. Pavollal a pizza-témán kívül váltottam vagy 5 mondatot a három hónap során. Másféle kommunikációt folytattunk ugyan;) de ettől még tényszerűen szinte semmit sem tudok személyéről.
Amit mégis mesélhetek róla, attól asszem kedves olvasóim nem fognak beleszeretni. Nagyon szeszélyes és kiszámíthatatlan, ahogy Attila pincértársam-barátom mondta: hangulatember. Gyakran borzasztó feszült és ideges, ilyenkor mindenkire ráförmed és jobb elkerülni - aztán meg váratlanul tök kedves, vidám, viccelődős lesz, és csintalan, mint egy kis óvódás. Egész nap megállás nélkül dohányzik, és hihetetlen mennyiségű kávét és energiaitalt képes meginni. Így is mindig borzasztó álmos:) Olyan elektronikus diszkózenéket szeret, amitől a hideg kiráz (asszem a dance kategóriába sorolandók...) A partizási és alkoholfogyasztási szokásairól széles körben ismert, ez nyilván összefügg az álmossággal is, meg azzal, hogy szinte mindig beteg - nincs is rendes kabátja, csak egy szürke kapucnis pulcsi, ami szinte trade markká vált rajta, éjjelnappal abban volt:) És úgy rohangászik ki a kis bad boy cigizni folyton a csúnya hidegbe... Nincs ott az anyukája, hogy rászóljon:) Öltözködési szokásait tekintve el kell még mesélnem, hogy a nyakában ezüst láncon egy kis keresztet hord:)
Amúgy vicces kedvében nagyon vicces, pl mindenkinek tökjó beceneveket talált ki, amellett, hogy bad boy-nak és bad girl-nek szólított mindenkit (alaposan rá is szolgáltunk, mondjuk...), meg mindig énekelt minden zenét, ami csak ment az étteremben. Hát, ilyen.
De nem ezek ellenére tetszett, hanem pont így. Ezért gondoltam, hogy megérdemli most már Pavol, hogy egy kicsit realisztikusabb ábrázolást kapjon, és ne homályosítsa és az én idealizált, királyfi-fehér-lovon jellegű Pavelem arcnélküli képe. Igen, ez az uccsó szintagma ellentmondás, tudom - de értitek, szerintem.