Szörnyen hiányzott az írás, sokáig nem volt semmi lehetőségem rá, és most persze azt se tom, hol kezdjem. Úgyis reménytelen lenne időrendi sorrendben haladni - inkább belevágok a közepibe, in medias res, aztán majd szép lassan kibontakoznak a szálak, felgombolyítom a fonalakat - 1 bejegyzésben úgysem lehet mindent, de a következő napokban több időm lesz.
Tehát: most hol vagyunk, hogyvagyunk, micsinálunk?
Végre elköltöztem új otthonomban, a southville-i házba, ahol a tetőtéri padlásszoba az enyém. az egyik fal kék, a másik piros (de a többi fehér, szal nem túl sötét), a szőnyegpadló kék, a plafon egyik fele ferde, a másik egyenes, és 12 sarok van:) és vettem hozzá kékcsíkos ágyneműt. iszonyú jól néz ki a szoba, totál beleszerettem - főleg a
ferde tetőablakba, amit ha kinyitok, kb a derekamig ér a plafon és a többi részem kikandikál az ég felé:)
és látni az összes szomszédos tetőn folyó életet, mint a mary poppinsban a kéményseprők. meg még a padlásszoba kis hercegnője c. frances hodgson burnett regény jut mindig eszembe - no az vagyok én. két emeletet kell felmászni a szobácskámba (a konyha a földszinten van, fürdőszoba van az elsőn is), de annyira tetszik ez a tetőtéri lét, hogy egyelőre nem bánom.
Mint már múltkor jeleztem, 3 hídon át sétálok haza a munkából, imádom. de a cím nem erre utal elsősorban, hanem arra, hogy amikor itt voltak Évi és Nóri barátnőim 3 napig, sikerült végre átmennem azon a rohadt függőhídon amitől annyira rettegtem, és irtó büszke vagyok magamra. nem úgy értem, hogy rohadt, hogy ne lenne gyönyörű és lenyűgöző - csak nagyon bosszantott, hogy így félek tőle, és óriási öröm volt legyőzni.
Amúgy elég nehéz időszak, tele félelmekkel és legyőzni valókkal. Talán most új élet kezdődik itt a piroskék szobában - remélem. Folytatom hamarosan (csak felforrt a rizs, asszem:))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése