amelyben bemutatja Las Iguanast

Gyönyörű tavasz kezdődik az új életemmel együtt, na persze itt a szigetországban sose tudni, mit hoz a holnap az időjárás terén, de ma pont rámsüt a napocska a ferde ablakomon át, nagyon jó érzés. Éjjel meg a fejem fölött volt a göncölszekér.
Tegnap éjjel rejtélyes módon elromlott az internet, és ma reggel sem akart működni, de aztán Flavio, az olasz lakótárs  megszerelte!! Annyira jó érzés, hogy ilyen fiúkkal lakik az ember, akik megszerelnek dolgokat:) Nagyon jól esett, hogy ilyen segítőkész (és még ért is hozzá...)
Na, a 3 "őslakost" már ismerem: Flavio a bristoli egyetemen kutat és vegyész; a másik 2 angol, Nick egy közeli pub vezetője, Steven pedig az egyetem kezdés előtt valamit szakmai gyakorol egy irodában, gondolom business dolgokat fog aztán tanulni. Itt van Steven chilei barátnője is pár napig, aki nagyon helyes. Ben, a leendő közvetlen szomszédom itt a padláson, hétvégén költözik be, és aztán még egy 
ember lesz majd.
Mindenki rokonszenves, de elég keveset tudtunk eddig beszélni - ma este viszont talán elmegyünk kicsit vhova, nagyon örülnék neki! Pénteken meg az Iguanasos kollégák hívtak el bulizni, és hétfőn találkozom végre Anikával is, szóval van remény:)
Amúgy Iguanas nagyon jó, csak azt utálom, hogy sokszor vagyunk késő éjjelig, mikor zárunk. De maga a pincérkedés meg a hangulat, zene, kaják, azok nagyon tetszenek, és a legtöbb munkatársam is. Van egy magyar lány, Dóri, akit nagyon kedvelek, ő a fő "bizalmasom"; a brazilok is mind jófejek, nagyon közeliek és barátságosak: a pincérek, Felipe és Rubia, meg a báros Marcos; aztán van 2 cseh lány, Michi és Lenka, akik néha félelmetesek, amikor mérgesek és idegesek, de azért jóindulatúak; van Stuart, az angol pincér aki gyönyörű és nyugodt és kedves (és van felesége); aztán a bárosok között van egy kanadai lány, Emie, és egy fiú, Frenchie (találjátok ki, ő honnan szárazik:)). Ja meg egy új angol bárosfiú, Alex, totál pontosan ugyanolyan, mint Nathan barátom, ami nagyon vicces és fura is. Mármint nem csak, hogy úgy néz ki, de pont úgy beszél, úgy mozog, olyan arcokat vág, olyan dolgokat mond, olyan dolgok történnek vele.... Hihetetlen!
A konyhások nagyrészt indiaiak, a főszakács a kedvencem, a többiek főleg idétlenek, de néha mókásak. És a következő héten jön még jó sok új ember...
A menedzserek közül Sarat, a főmenedzsert mindenki gyűlöli, és minden okunk megvan:) De a másik 2 menedzser, Josh és Eoin (ejtsd: owen) irtó helyesek és lazák és jófejek, főleg Eoint imádom, vele vagyok a legjobba minden főnök közül. Van még egy francia lány, Steph, de ő most elmegy, ami nem is baj, mert jószívű nő, de vmi teljesen áthidalhatatlan kommunikációs gát van közöttünk: nem csak az akcentusa miatt nem értek semmit, amit mond, hanem minden helyzetben pont az ellenkezőjét találja logikusnak mondani, annak, amit én mondanék:) És vica versa. Ebből már sok kalamajka adódott.
Az emberek figyeléséhez viszont tökéletes terep ez az étterem. A számlával együtt mindig kiviszünk egy lapot is, amit kitölthetnek, hogy hogy érezték magukat, mi a véleményük, stb... Az egyik asztalom pár napja ráírta, hogy épp ott, az étkezés alatt kérte meg a pasi a nőnek a kezét!! Hihetetlen ilyen helyzeteknek a részesévé válni. Pár napja meg kiszolgáltam egy süketnéma párost, hát az is elég döbbenetes élmény volt... Képzelhetitek, hogy nem egyszerű, de asszem, mindent megkaptak, amit akartak:)
Ja és az is fura, hogy jó sok magyar él itt, és volt már, hogy én szolgáltam ki őket. Hülyén fog hangzani, de képzeljétek, totál összezavarodtam, és rájöttem, hogy egyáltalán nem tudok magyarul pincér lenni! Mármint nem tudom, mit mondjak:) És úgy éreztem, mintha lelepleztek volna valahogy a szerepjátszásomban, levették volna a maszkomat.
Tegnap a Son of Rambow c. filmet zokogtam végig (néha kezdem azt gondolni, hogy minden filmet rólam készítenek, vagy nemtom mivan, de annyira megérint érzelmileg minden, amit mostanában látok...). De nem szomorú, csak megható, és nagyon szép és vicces is - úgy hallom, nincs kilátásban a magyar bemutató, de ha lesz majd, nézzétek meg!