amelyben paplant vesz

Ha itt kezdenéd olvasni: ez a fejezet a hidas folytatása, menj vissza ahhoz!
A szoba bájos mivolta és szuper elhelyezkedése (15 p a las iguanas és a belváros) mellett azért vannak hátulütők is. Pl hogy nem tudom, kik a lakótársaim:) Totál őrület volt az elmúlt pár hét a fordítás miatt, amit végül hétfőn, a határidő napján - csodával határos módon - elküldtem, úgyhogy az egész költözés témával tegnap, a költözés napján kezdtem foglalkozni:) Úgy költöztem át koradélután, hogy senki sem volt itthon, és amikor éjfélkor hazaértem a munkából, 1 fiúval sikerült (fogmosás közben, pizsamában) megismerkednem. Ő Nick, angol, és van még 2 angol srác meg egy olasz. A hatodik lakótársat még keressük:) ill Dominic, a landlord keresi. Szóval róluk akkor tudok majd mesélni, ha magam is kicsit jobban informált leszek.
Az is nehéz ügy, hogy bútorozatlan szoba... Arra sikerült rávennem Dominicot, hogy ágyat szerezzen, ágyneműt és kékcsíkos ágyneműhuzatot pedig vettem magamnak. Életem első efféle vásárlása, nem is ment zökkenőmentesen: a paplanhuzatot tegnap éjjel kibontván konstatáltam, hogy nincsen rajta luk, amin a paplan beleférkőzhetne:) Szerencsére megvolt a blokk, ma visszamentem az Asdába, és miután a customer service fiúval halálra röhögtük magunkat az abszurd problémán, kicserélték egy lukasra.
A paplan pedig volt már velem moziban, mert akkor még Sheilánál laktam, mikor vettem, és heti 1 alkalmam volt bemenni a városba, ekkor intéztem minden teendőmet: paplanvétel és mozi:) amúgy Lars and the Real Girlt (plasztikszerelem) láttuk, a paplan és én - a jegyszedőnő, aki őrizte paplant, azt mondta, tetszett neki. Nekem is, nagyonnagyon.
De szóval nehéz így cuccok nélkül, nem is annyira az asztal-szék típusú dolog hiánya áthidalhatatlan (megint egy híd!), de pl. a fogas, tányér, fazék, evőeszköz, szappan, szemetes típusú dolog az bizony kéne:) Ma vettem szintén asdában (kb mint tesco) egy összeszerelhető műanyag fiókos szekrényt, amit nem tudtam volna hazahozni, ha az elvihetetlen bevásárlókocsik egyike (vmi biztonsági szerkezet megakadályozza, hogy kivigyék őket a parkolóból) meg nem könyörült volna rajtam, és mégis elvihetővé vált, egész hazáig kísért:) ahol aztán vagy 3 óra és 20 próbálkozás után sikerült is a szóbanforgó szekrénykét összeszerelni - semmi nem fér bele, de nagyon büszke vagyok a teljesítményre. Még hozzá illő szemeteskosarat és egy piros olvasólámpát is vettem:)
Az efféle kalandokon most is jókat nevetek, de azért az idegenség és a magány egyre nehezebb. Butlinsban valamiért nem éreztem át egyáltalán, hogy mennyi mindent hagyok ott Mo-n, no meg ott nagy szerencsémre találtam is barátokat, amit itt bristolban még nem igazán. És bevallom, sokszor azon találom magam, hogy az emeletes buszon, amit félóráig vártam a szakadó esőben, és összevissza rángat és nemlehet felmenni a lépcsőn és leesek, szóval azon kapom magam, hogy magyarul káromkodok fennhangon és szidom ezeket a rohadt hülye angolokat:)
Évi és Nóri látogatása amellett, hogy szuper volt, ráébresztett, hogy milyen lenne itt az életem, ha lennének barátaim, és hogy mennyire hiányzik mindenki.
Most el kell mennem moziba:) Filmklub tagként ingyenes premier előtti vetítésre vagyok jogosult, úgyhogy elszaladok (dejó, hogy ilyen közel van!) de aztán majd mesélek Las Iguanasról, Sheiláról és minden másról is!