24

Nagyon szép, boldog, békés karácsonyt mindenkinek, aki karácsonyozik!

amelyben közeleg a karácsony

Ej-ej, egyre ritkábban írok, nem szép dolog! Nem is ígérgetek semmit, de majd jön még újabb írós korszak, abban biztos vagyok. Hogy ebben a két és fél hétben, amit még itt töltök, az nem valószínű. De azért persze elmesélem így is, hogy mi újság, csak nem olyan intenzitással, mint amennyit októberben, novemberben firkáltam ide. Másfele mennek el a lelki energiák.
Megkezdődött a karácsonyi season: pénteken a pizza hut tetőtől talpig ünnepi díszekbe öltözött, és most nincs az étteremnek olyan négyzetcentimétere, ami mentes lenne fenyőkoszorúktól, karácsonyfától, mikulástól, rénszarvastól, nagy színes masniktól, lampionoktól, szalagoktól, gyertyáktól és villogó fényecskéktől. Mert tudjátok, itt karácsonykor jön a télapó, nem is télapónak, hanem karácsonyapónak hívják.
Ennek jegyében minden pincérnek télapósapkában kell felszolgálnia egész nap, nem is néz ki olyan nagyon szörnyen, de a francba, a hajam!!!! Teljes katasztrófa minden este, mikor leveszem a sapkát:) Meg amúgy is rühellek minden olyan dolgot, ami hozzáér a fejemhez... Dehát ez van.
Egész nap karácsonyi számok mennek az étteremben, pl. az All i want for christmas is you, a Last christmas i gave you my heart, és nem utolsó sorban a Snowman c. film zenéje. Ezek mind olyan dalok, amiktől általában elsírom magam, akármikor meghallom őket - na most így, hogy minden nap nonstop ezt nyomatják, előbb utóbb talán immunissá fogok rá válni, de egyelőre még inkább abban a stádiumban vagyok, hogy minden nap nonstop bőgni akarok:) Főleg, mikor boldog családok boldogan eszegetnek és viccelődnek, majd boldog karácsonyt kívánnak.
De lesz szombat este pizza hutos karácsonyi vacsi nekünk, meg húztunk is, hogy mindenki adjon valakinek ajándékot... Magukon az ünnepnapokon dolgozunk persze, pizza helyett igazi pulyka-ebédet szolgálunk fel, hát kiváncsi vagyok!
És egyébként? Az az őszinte véleményem, amit meg kell osztanom veletek, hogy ebben a butlinsi életben mindenki megbolondul szépen lassan. Elképesztő, milyen kavarás megy a velünk jött magyarok között - a legyek ura semmi ehhez képest, komolyan... Mint valami szociológiai kísérlet: zárj össze 3 hónapra kb. 40 darab huszonéves (na jó, 18-35 éves) embert, és nézd meg, mi lesz velük! Már mindenki mindenkivel összejött, járt, szakított, reménytelenül szerelmes volt belé, imádott, utált, féltékeny volt rá, összeveszett... a kombinációk lehetősége igen nagy, de lassan így is kezdenek már elfogyni:) Én sztoikus nyugalommal nézem a dolgot, mert tudom, hogy nem jövök vissza januárban, de ha kéne, eléggé aggódnék szellemi épségemért. Meg persze én már eleve bolond voltam, úgy könnyebb:)
Hétfő este végigsétálván a "Váci utcán", ahogy a magyarok emlegetik, a személyzeti szállásaink fő utcáján, egy nyitott ablakon bepillantást nyerhettünk pincértársaimmal pár kollegánk otthoni életébe. Négy testes fiú körben állt a szobában, és azzal múlatták idejüket, hogy körbe-körbe egyesével szép sorjában mindenki üvöltött egy hatalmasat. Hosszú perceken át figyeltük őket, de miután döbbenten tovább mentünk, ugyanígy folytatták... Mikor Pavel kérdezte, szerintem mit csinálnak, azt tudtam csak felelni, hogy "Butlinsban élnek":) Olyan az egész, mint valami reality show... Hihetetlen szimptomatikus volt ez a jelenet, hogy mennyire be tudnak itt kattanni az emberek. Hogy tetézzük a dolgot, ezután az éttermek előkarácsonyi bulijára mentünk, ahova én a magam uncsi keleteurópai módján csinos farmerben és egy pulcsiban mentem, de hogy is juthatott eszembe efféle különcség? Mikor beléptünk, vagy 30 bulizó, táncoló, sört vedelő télapó és télapólány, krampusz, ajándékdoboz és karácsonyfa fogadott:) A legjobbak azok a hm, hogy is mondjam, hát teltkarcsú angol nők, akik télapó-miniruhát öltenek, piros szoknyával, alján fehér szőrmével, amiből kilátszik az a csinos vaskos lábuk teljes hájas mivoltában:) Totál abszurd volt az egész, egyre inkább bolondokházában érzem magam... :))

amelyben cider farmra megy

Azt már a megérkezésem másnapján megtudtam, hogy Somerset megye, melyben lakunk, a cider őshazája, és hogy a környéken rengeteg ciderkészítő farm van. Tervezgettük is Barbarával végig, hogy egyszer majd el kéne menni megnézni, de valami mindig közbejött... Vasárnap azonban bölcs barátnőm előhozakodott azzal az ötlettel, hogy hétfőn menjünk el és kész. Hogy milyen igaza volt!
A közeli Washburn falucskába mentünk, a Torre cider farm nevű helyre. A kisvasút sajnos - december lévén - nem jár hétköznapokon, úgyhogy az uncsi Tauntoni busszal kellett odajutnunk, de legalább most nem másfél óra volt a zötykölődős út, hanem csak 20 perc. Egész elvarázsolt vidékre értünk, gyönyörű élénkzöld fű mindenhol, kis völgyek-dombok, csörgedező patak, a csupasz fák kiváncsian nyújtogatták ágaikat a kék ég felé... Mert mindehhez ráadásul gyönyörű tiszta idő volt, hétágra sütött a nap. Van Washburn-nek egy középkori katedrálisa is, Cleeve Abbey, gyönyörű régi épület, bár bemenni nem tudtunk, mivel csak tavasztól őszig van nyitva (ahogy a Bridget Jones Natashája mondaná, "vidéken semmi nem működik?").
Maga a farm a falun kívül van, és mikor beléptünk, a fogadóbizottság első tagját meglátván Barbara megállapította, hogy ő "ennyire vidéken" még Magyarországon sem volt soha:) Képzelhetitek, hogy akkor én még kevésbé... Az illető, aki üdvözölt bennünket, ugyanis egy hihetetlenül hatalmas malac volt. Mint később kiderült, ő eszi meg az összes alma-maradékot, miután kipréselték a levüket a ciderkészítéshez. Volt még ezenkívül pár kecske, rengeteg csirke, egy nagyon barátkozós cica, egy boltosnéni aki árulta a helyi termékeket, és Simon, a ciderkészítő maga. Végignézhettük, ahogyan sajtolja ki az almákból a lét (maga a farm attól ciderfarm, hogy tele van almafával), ami egy óriási tartályba folyik. Onnan aztán hordókba töltik, pár hónapig erjesztik, és már kész is van az autentikus házicider. Négy féle ott készült cidert kóstoltunk meg, az extra száraztól a félédesig, de egyiknek sem volt ám semmi köze a bolti palackozott ciderekhez! Egyáltalán nem szénsavasak, jóval savanykásabbak, erősebbek is, és almaízűek!
Megtekinthettük a "dokumentumfilmet" is, amit a magunkfajta turistáknak vetítenek a videoszobában a somerseti cideriparról, bár elég mókás, hogy ilyen tudományos néven emlegetik - a film valójában abból állt, hogy soksok falusi alkoholista bácsikát mutattak, amint cidert készítenek maguknak, majd igencsak becsiccsentve angol kocsmanótákat dalolásznak és bemásznak a cideres hordóba:))) Annyit nevettünk rajta...
Szóval jó kis kirándulás volt, nagyon emlékezetes élmény!
Ez az utolsó hét, hogy nem dolgozom hétközben, tényleg meg lehet itt őrülni az unalomtól... De holnap megyek Bristolba, próbálni munkát keresni, nagyon remélem, hogy sikeredik majd valami! Aztán hétvégétől meg végre valahára újra minden nap munka, dejó lesz már:)
Ja és láttam ma, ahogyan szerelték fel itt Butlinsban a karácsonyi díszeket, ami ebben a verőfényes napsütésben és enyheségben totál fura élmény volt, főleg a pálmafák között... Hihetetlen, hogy mindjárt karácsony!

amelyben élete legvéletlenebb koncertjére megy

Azt szeretem a legjobban az életben, hogy már sok-sok éve mindig az a tapasztalatom, hogy mikor nagyon szomorú vagyok valami miatt, vagy nagyon kétségbe vagyok esve (most jelen esetbe egy fiú miatt, aki- természetesen - nem érdemli meg), akkor aztán történik valami, ami mégis felvidít és visszaadja az életkedvem; valami, amitől újra erőre kapok, és visszatér a hitem, hogy mégis szép a világ...
A fiúról nem írhatok itt, a felvidulásról azonban mesélhetek.
Minden "felnőtthétvégének" van valami témája, zenei irányzat, vagy korszak, vagy ilyesmi, de a mostanit nem tudtam, nem is sikerült senkiből kiszedni, mert mindenki csak úgy emlegette, hogy "drogos hétvége". Hát, hogy drogosak voltak-e, azt nem tudom, de annyit mondhatok, hogy nemcsak Butlinsban nem láttam még soha ennyi szimpatikus embert egy rakáson, hanem kb sehol sem!:) Értelmesek, helyesek, kultúráltak, szépek, érdekesek... Nem tudom, hogy ragadt rájuk a drogos hírnév, de kétlem, hogy fedné az igazságot.
Ebből kifolyólag a koncert programokat sem tudtam, de eddig annyira nem volt soha semmi érdekes, hogy fel sem merült bennem utána nézni. Miután pénteken éjjel 4ig voltam megint, és szombaton reggel kezdtem, bevallom, szombat estére nemigen terveztem bulizást:) Amikor azonban Attila felszolgálás közben az orrom alá dugta az aznap esti programot, és mutatta, hogy Portishead koncert lesz a pizza huttól úgy 5 méterre elhelyezkedő szórakozóhelyen, pont, mikor lejár a munkaidőm, tudtam, hogy muszáj elmennem!:) Nem túl ismert együttes, de én lassan 10 éve imádom, és mindig vágytam rá, hogy hallhassam őket élőben... Ehhez képest mókás, hogy tök véletlenül és tökingyen jutok el a koncertre:)
10 óra szünet nélküli munka után lazán besétáltam a Centre Stage nevű bárba (amúgy nem lenne nekünk szabad...), és hullafáradtan, egyedül, a kevéssé vonzó egyenruhámban kb életem legjobb buli-élményébe csöppentem:)) Annyira jó volt a koncert!!! És a közönség is, tök jól éreztem magam köztük így is, hogy nem ismertem senkit. Totál odavagyok ezért a zenéért - eddig nem tudtam, hogy erre szeretek a legjobban bulizni, de most már tudom:)
Szóval nagyon jó élmény volt, talán a váratlansága és betervezetlensége miatt is, de irtóra élveztem, és pont erre volt szükségem, hogy átbillenjek az önsajnálat völgyeiből az életvidámságba. Mondanám, hogy az életvidámság dombjára, de az az átbillenéssel kicsit túl merész képzavar lenne... Azért azt hiszem, értitek:)

amelyben Bristolozik

Először is megkésve szeretnék Boldog Télapót kívánni minden kedves Olvasónak! Ez a kedvenc ünnepem, csak idén kicsit elhanyagoltam sajnos, bár Bristolban anyukámmal azért elő-télapóztunk, ami nagyonnagyon jó volt. De mindenki mást ezúton üdvözöl a Télapóm, akiket nem köszöntöttem ezalkalomból.
Múlt hétvégén a "sok a munka" fogalma új dimenziókat nyert a szememben, mivel pénteken reggel 4.30ig burger kingeztem, szombaton pedig beteg volt Dani, egy kollégám, ígyhát a pizza hutban déltől reggel 4ig dolgoztam! De jó volt, végre hasznosan telt az idő, csak vasárnap már úgy dolgoztam, hogy ötletem sem volt, hogy hívnak, és arról sem volt közelebbi elképzelésem, hogy fiú vagyok-é vagy netán lány:) Néha majdnem elaludtam állva... de sikerült ébren maradni a műszak végéig!
Hétfő reggel aztán nekivágtam a nagy utazásnak, melynek első állomása Bristol volt. Az első perctől fogva tök otthonosan éreztem magam a városban, annyira barátságos hangulatú és méretű! Pont jó, mert gyalog el lehet jutni szinte mindenhova, de közben nem olyan kis falucska mint Minehead meg Taunton, hanem mégiscsak rendes város. Nagyon jó volt újra találkozni Mamával, és együtt tölteni 3 napot! Tökjó szállásunk volt, Washington Hotel Cliftonban, ami elvileg egy külváros, de mégis közel volt eléggé a központhoz, és nagyon helyes kis fogadó (össze is barátkoztam a lengyel recepcióslánnyal, talán jövőbeli kolléga... :)). Első nap elmentünk a bristoli állatkertbe, ahol életemben először láttam igazi tapírt, nagyon viccesen néz ki! És a kistapír csíkos, mint a kis vaddisznó. Láttunk még csíkosfqarkú lemurt is, meg vörös lemurt, meg még csomó nagyon mókás és különleges állatot amiknek a nevét sem tudtam megjegyezni:) Este elmentünk moziba, (végre mozi!!!!), jó kis mozija van Bristolnak, csak az nem tetszik nagyon, hogy kétféle ülés van, kényelmes és kényelmetlen, és a kényelmesért extra felárat kell fizetni az amúgy is igen borsos tarifára. De a film tetszett, Darjeeling Limited, nemtom mikor jut Mo-ra, de minden Adrian Brody rajongónak kötelező:) Azonkívül feltétlen nézze meg, akinek tetszett a Tenenbaum - a háziátok c. film.
Kedden elmentünk Bathba, egészen varázslatos városka - lenyűgöző, hogy minden egyes ház és sarok és templom és híd milyen régi! Kicsit Prága óvárosára emlékeztetett kanyargó utcácskáival és ősrégi köveivel, csak persze angolban:) Gyönyörű és monumentális a bathi abbey, és számomra különös örömmel szolgált a körülötte levő karácsonyi vásár, totál Vörösmarty tér feeling, ami azon nagyon kevés dolgok egyike, ami tényleg nagyonnagyon hiényzik Bp-ről. Van sült kolbász, cukrozott mandula, forralt bor és forralt cider is:)) Elmentünk a Jane Austen múzeumba is, mivel - mint most megtudtam - 5 évig Bathban élt és több regénye is ott játszódik. Nagyon izgalmas volt megtudni mindenfélét az életéről, bár igen lehangoló egy történet sajnos, és látni, hogy hol lakott... Ellentétben hősnőivel, ő sosem találta meg a boldog szerelmet, úgy tűnik.
Szerdán még elkirándultunk a híres nevezetes bristoli Suspension Bridge-hez, ami az 1860-as években épült, és hihetetlenül magasan van:) Gyönyörű, vadregényes vidéken szeli át az Avon folyót, bár igazából két szemben levő sziklát köt össze, messze fönt az égben, a folyó fölött. Egész megrázó élmény ott lenni, nagyon ijesztő és katartikus is egyszerre. A hídfőre ki van írva az irgalmas szamaritánusok telefonszáma - először nem értettük, hogy vajon miért, de aztán rádöbbentem, hogy nyilván az öngyilkossági szándékkal oda tartó reménytelen lelkeknek igyekeznek egy utolsó kapaszkodót nyújtani - hátha eszükbe jut, hogy "A fenébe is, inkább nem ugrom le, hanem felhívok valakit, és az majd megvígasztal!":) Azért durva...
A bristoli kikötő is nagyon szép, bár borzasztó szeles, de tökjó a folyóparton sétálgatni, ahol (majdnem) megnéztük a híres 19. sz-i hadihajót, az SS Great Britaint. Szóval Bristol szuper hely, és most már egész biztosan elhatároztam, hogy január után ott szeretnék lakni és dolgozni, ha találok munkát!
Londonba szerda este érkeztem, Rahaellel Paddington pályaudvaron találkoztam, és egyenesen irány a Marilyn Manson koncert a Wembley Arenában! Nagyon jól éreztem magam, bár bevallom őszintén, sokkal nagyobb és látványosabb műsorra számítottam. Maga a hely is elég kicsi és átlátható ahhoz képest, ahogyan elképzeltem, nem is voltak olyan sokan, az elején elég közel lehetett menni a színpadhoz... Viszont nem voltak egyáltalán kivetítők! De láttam őt rendesen:) Annak persze örülök, hogy csirkéket nem ölt meg a színpadon, de mást sem nagyon csinált, semmi izgi sokkolót. Persze voltak tökjó számok, meg azért úgy nézett ki, ahogy szokott:) De még extravagánsabb produkcióra számítottam. A közönség is elég jámbor és normális volt, persze pár beöltözött-kifestett alakot láttam, de meglepően sok "rendes" ember jött el:) Viszont a nemdohányzó törvényt nehogy azt higgyétek, hogy betartják itt!
Csütörtökön még elmentem Steve nagybátyámmal moziba, The Assasination of Jesse James by the Coward Robert Ford. Amellett, hogy a világ leghosszabb című filme, nagyon szép is!:) Nem csak azért tetszett, mert Brad Pitt a főszereplő, az amerikai délen játszódik a polgárháború után (kedvenc faulkneres korszakom), és mert egy kiskori kedvenc nótám témájáról végre sokkal többet megtudhattam belőle - bár ezek mind mellette szólnak, ahogyan az is, hogy tele van hihetetlen felhő-képsorokkal - de tényleg nagyon jó film!
Most szaladnom kell dolgozni, folyt köv jövő héten...

amelyben filmajánl

Két dolgot kifelejtettem még az előző bejegyzésből, amit el akartam mesélni. Az egyik, hogy Londonban Rahael barátaival találkozván rádöbbentem, hogy én csupán feltaláltam a spanyolviaszt azzal, amit ebben az évben művelek, mivel itt az a teljesen bevett, elterjedt gyakorlat, hogy érettségi után, az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt mindenkinek van egy ún. "gap year", amikor bolti eladóként, pincérként, vagy ilyesmiként dolgozik, tapasztalatot gyűjt, és aztán esetleg utazgat, világot lát. Utána persze megy egyetemre okosodni, de itt nyoma sincs annak a szakadéknak (gap-nek) az efféle "megvetett" munkák és az értelmiségi lét, a továbbtanulás között, ami Magyarországon. Szerintem ez borzasztó jó rendszer, és sokkal egészségesebb hozzáállás... Mindenki mindent kipróbál, kalandként fogjőák fel (ahogy most én is), és nincs az a sznob távolságtartás, ami otthon. Mind the gap:)
Ezenkívül láttam hétfőn egy filmet dvd-n, ami elég nagy hatással volt rám, és szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Wicker park a címe (állítólag magyarul is), ment is otthon a mozikban, aszondják, de én egyáltalán nem hallottam még róla. Tökéletes példája annak, hogy mennyire nem az számít, amit elmondunk az irodalomban-filmben, hanem az, ahogyan. Maga a sztori hihetetlenül banális, meg persze hollywood film, de mégis egész lélegzetelállítóvá válik attól, ahogyan kibontakozik a történet - totál összezavart időrend, a film feléig egy szót sem értünk, és aztán ahogy lassan egyre több minden világossá válik, egész katartikus hatással van az emberre, a végére pedig gyönyörűen kikristályosodik a kép. Explicit utalásrendszerét tekintve a Vízkereszt, vagy amit akartok c. Shakespeare darabbal játszik, de szerintem izgalmasabb lenne Szentivánéji álom adaptációként nézni, nemtudom, ez eszébe jutott-e már bárkinek... Na majd ha visszatérek az okoskodós életemhez, utánanézek és jól megírom valami tanulmányban:) Még hamupipőke-allúziókat is találtam benne, tökjó az is. Mindenesetre kiváncsi vagyok, látta-e valaki rajtam kívül, és ha igen, mi a véleménye - ha nem, nézzétek meg!:)

amelyben rájön, hogy Itt Lakik

Hát először is bocsánatot kérek, hogy ilyen sokat késlekedett ez a bejegyzés... Az az igazság, hogy végre valahára lett drótnélküli net Butlinsban, és annyira örültem, hogy kedvemre internetezhetek, hogy valahogy mindig eltolódott az írás... Na jó, azért mentségemre szolgáljon, hogy hétvégén dolgoztam, hétfőn Tauntonban ügyintéztem, kedden Bristolban voltam, szerdán pedig próbáltam magamhoz térni a kedd éjjeli partyból:) Most azonban pótolok mindent!
Londont nem csak azért láttam most más szemmel, mert egy icipici angol falvacskából zarándokoltam fel a "világ forró közepébe", ahogy a Nagy Gatsby elbeszélője mondja - hanem azért is, mert 10 év után most voltam úgy ott először, hogy ebben az országban élek. Ez nagyon fura, de valahol nagyon jó érzés is... Sokat kell még szoknom, barátkoznom vele, de egyre inkább azt érzem, hogy itt a helyem. Ennek jegyében telt a hétfői kiruccanás is Tauntonba, mivel ott kellett intéznem az ún. National insurance számom (kb. TAJ szám) igénylését.
Londonban amúgy remekül telt az utolsó napom, mert elkísérhettem Rahaelt élete első állásinterjújára - a téli szünetben akar dolgozni egy hónapot, majd aztán félállásban dolgozni az egyetem mellett is. Sok helyre beadta a jelentkezését, de pont a legcsodásabb boltból, a Paperchase nevű ápisz- és ajándékboltból hívták fel. Amíg ő bent volt az interjún, én egy órán keresztül csorgattam a nyálam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb tollakat, füzeteket, táskákat és egyebeket nézegetve... :) De ami a legjobb: Rahael sugárzó boldogsággal jött ki egy óra után, mivel megkapta az állást!! Ráadásul teljesen odavolt érte a leendő főnöke, hogy mennyire szimpatikus neki. Tényleg teljesen fel volt dobva, úgyhogy nagyon örültem én is, hogy vele lehettem ebben a fontos pillanatban, és jól meg is ünnepeltük a nagy napot a Starbucks isteni forró csokijaival, karamell italaival és muffinnal:)
Viszont az az érzésem is megerősödott, hogy nem szeretnék Londonban lakni és dolgozni január után, hanem valami annál kisebb, ámde Mineheadnél nagyobb helyen lenne jó kikötnöm. (A falusi lét kezd már az agyamra menni, főleg a lehetetlen közlekedés... másfél óra csak Tauntonba eljutni, ahol még nincs is semmi, csak az, hogy onnan 2-3, esetleg 4 óra alatt aztán eljuthat az ember valahova máshova:)). Ennek jegyében is mentem kedden Bristolba, hogy kipuhatoljam, vajon lenne-e kedvem ott keresni munkát, bár látogatásom elsődleges célja természetesen édes Kata barátnőm meglátogatása volt, aki épp ott őszölt. Annyira jó volt 2 hónap után látni és beszélni vele!! Bristol pedig nagyon helyes, rokonszenves város, azt hiszem, tetszettünk egymásnak így elsőre. Jövő héten pedig jobban is elmélyítjük ismeretségünket, mivel akkor meg kedves Édesanyám jön ki hozzám, és három napot együtt telelünk ott! Nagyon várom már, tök jó lesz.
Ja, és még nem vallottam be, de Bristol után még egy kaland vár jövő héten. Nem fogjátok elhinni, de Marilyn Manson koncertre megyek Londonba!:) Amikor múlt szerdán Rahaellel voltam a punk koncerten, akkor tört rám hirtelen az ellenállhatatlan késztetés, hogy elmenjek valami igazi, nagy, hangos, örjöngős koncertre. Azt régóta tudtam, hogy neki van rá jegye, és megy a barátnőivel, de amikor ráeszméltem, hogy egész véletlen épp olyan nap lesz, amikor Bristol és munka között el tudok menni, akkor világossá vált, hogy muszáj ott lennem. De nem tűnt túl reménytelinek, hogy lesz még jegy.... azonban kiderült, hogy mégis lehet kapni, tehát már nem volt visszaút, meg kellett rendelnem:) Igen, ő az az előadó akinek 14 évesen megvettem a cd-jét és kitettem a könyvespolcra a borítóját, de anyukám lefordította, mert félt a képtől:)) Az biztos, hogy ez is emlékezetes élmény lesz, és igencsak olyan dolog, amit eddig nem csináltam...
Kedd este pizzahutos party volt Andreánál, annál a teamleadernél, aki szlovák és magyar a papája. Tökjó volt, hogy végre nem csak az uncsi magyarokkal voltam (persze nagyon szeretem őket, de szal értitek...), hanem ottvoltak az összes szlovákok-lengyelek is, és nagyon élveztem a kollégáimat-főnökeimet ennyire más oldalukról megismerni!:) Hatalmas mulatság volt, nagy tánc, hülyéskedés, zene, ami csak kell... Tök helyes emberek vannak itt, tényleg, egyre többjüket megszeretem.
Egy-két nyelvi élményecskét gyűjtöttem még nektek: az egyik, hogy Andrea nem csak azt mondja, hogy mink, hanem azt is, hogy oszt:) (márhogy persze nem a számtani művelet értelmében, hanem mint "aztán"). A másik, hogy Tauntonban, amikor kijöttem egy boltból, mondtam az eladónak, hogy "bye", mire - ha jól értettem! - azt felelte, hogy "bye yourself", vagyis kb. "neked is szia", vagy "szia viszont":))
Muszáj még a legújabb Simpsons-gyöngyszemeimet is megosztanom veletek: tegnap egy olyan rész volt, amiben az Odüsszeiát, a Jeanne d'Arc történetet és a Hamletet láthattuk Simpsonék életére transzponálva:) Borzasztó mulatságos volt az egész, de a két kedvenc aranyköpésem a Hamletből származik. Az egyik, hogy Bart-Hamlet falán egy poszter fügött a következő felirattal: "Danes, do it melancholy":) A másik pedig az egérfogó jelenet színdarabjában használt méreg, amin ez áll: "Ear poison - do not get into eyes":))
Ezzel búcsúzom mára - talán még írok a jövőheti kiruccanások előtt, de ha mégsem, akkor utána mindenképp mesélek!

amelyben oriasbanant lat

Na, tegnap ert egy igazi nyelvi elmeny, a szo minden ertelmeben:)
Volt egy gyumolcs Evi konyhajaban, amire en naiv modon 2 napig azt hittem, hogy egy nagy rohadt banan, de tegnap este kiderult, hogy kozel sem ilyen unalmas a helyzet. Vegre sikerult igazan kozeli ismeretseget kotnom egy PLANTAIN-nel!!! A hattertortenet, hogy a regenyben, amit tavasszal forditottam, (Esi Edugyan "Samuel Tyne masodik elete") mindig ezt ettek, es elkepzelesem sem volt, hogy mi lehet - vegul bolcs szerkesztom, akinek rengeteg halaval tartozom, Borbas Mari talalta meg valami enciklopediaban, es labjegyzetet is irt hozza, sot, meg kepeket is mutatott nekem, hogy el tudjam kepzelni.
Tenyleg ugy nez ki, mint egy hatalmasra nott banan, de Evi valtig allitotta, hogy nyersen nem szabad megkostolni, inkabb az edesburgonyara hasonlit felhasznalasat tekintve. Szoval megsutotte mas zoldsegekkel egyutt, en ugyan nem szeretem az edesburgonyat, a banant viszont nagyon, es ez izlett (a nyelvemnek:))! Le is fenykepeztem egy banannal, hogy latszon, mennyivel nagyobb:)
Viszont a fene vigye el, azota sem jut eszembe, hogy vegul hogy is hivjak magyarul, pedig meg az irok boltjaban tartott konyvbemutaton is nyilatkoztam rola:) Valaki segitsen ki! Pil..... ?
Tegnap megneztuk Rahaellel a Romeo+Juliat videon, annyira jo volt ujra latni sok ev utan! O is kivulrol tudja az egesz filmet, akarcsak en.
Jo volt a koncert is, bar nem volt akkora bulizas, mint hittem, hogy lesz. Egy dellondoni kis pub-ba kellett elmetroznunk a szakado esoben (ugy ertem, a metroban nem szakadt, de odaig is el kellett jutni 2 busszal), ahol harom ismeretlen punkegyuttes koncertezett aznap este, Rahael az egyiknek joba van a tagjaival. De mivel hetkoznap este volt, raadasul focimeccs is (tok meglepodott mindenki, hogy megvertek minket a horvatok!), eleg kevesen voltak. Nagyon baratsagos volt viszont a hangulat, mindenki ismerte egymast, es tok szimpatikusak az emberek. Rahael baratnojevel, Susannel mentunk, a baratjaval, Dannel, es egy masik baratnovel, Mharie-val (skot spelling, a Mary megfeleloje, mint megtudtam). Szoval keves ember volt es hamar vege lett, de igy is nagyon nagy hangulat volt a koncerten, tok jo zenet jatszottak, es sokkal jobban belelkesedtem, mint vartam! Ugraltunk, meg minden:) Nagyon jo tudni, hogy ilyen helyes angolok is vannak, total kedves volt mindenki:)

amelyben londonozik

Vegre Londonban vagyok, annyira jo! Masfel honapja nem interneteztem pizsamaban:) Most Eviek, a nagynenemek hazaban vagyok, innen irok.
Amikor tegnap reggel 8kor felszalltam Mineheadben a buszra, azert, hogy 14.15-re London Victoria allomasra erjek, eszembe jutott, hogy egeszen ugyerzem magam, mint Billy Elliot apja a filmben, amikor Londonba megy megnezni a fia balett eloadasat, mert hogy a) annyira borzaszto messze van London Mineheadtol es b) olyan abszurd elkepzelni egy ilyen kicsi falubol,hogy tenyleg letezhet egy Londonmeretu varos! Egeszen mas szemmel latom most ezt a helyet igy, videki angolkent:) - at tudom elni,hogy mennyire mas itt lenni, mint a falusi elet. A metro, a piros buszok, a tomeg, a tavolsagok... Vicces belecsoppeni az egy foutcabol allo Minehead utan.
No de meg mielott elmerulnek London leirasaban... nem sumakolom am el a nyelvi elmenyeket, atadom nektek, amiket megmentettem kozuluk!
Magyarul is csomoan hasznalnak olyan szavakat, kifejezeseket, amiket nem hallottam meg, es vissza kell kerdeznem, tok erdekes... A legjobban azt szeretem, ahogyAndrea beszel,aki szlovak es a papaja magyar, azt mondja, hogy "mink", meg ilyesmik. Vele mindig munka kozben beszelek, ugyhogy nem tudtam osszegyujteni a szavait, de majd ezentul megjegyzem nektek:) A masik jo magyar-elmenyem, hogy van egy lany, aki tobbszor is mondta, hogy akar ugralokotelet venni, es amellett, hogy nagyon jo otletnek tartom, ebbe a szoba is beleszerettem: persze az ugrokotel, amit en ismerek, ugyanilyen vicces, merthogy az alarendelt szoosszetetel szemantikailag nem atlatszo, vagy miafene, de igy, hogy ugralokotel, valahogy mindig elkepzelem, amint ugral:))
Ami angolul vicces: az egyik konyhasneninek, aki kiszolgal minket a "csapatetkezdeben", az van rairva a nevtablajara, hogy Mum, es mindenki igy is szolitja, o meg mindenkit darling-nak es lovely-nak. A ket kedvenc uj szlengem: a pizza hutban a vevok a rendeles befejeztenel koszonom helyett azt mondjak, hogy "nice one!" (kb: szep volt!), es mikor megkerdezem, hogy minden rendben van-e a kajaval, izlik-e a pizza, arra meg azt mondjak, hogy beautiful (marpedig nyilvan nem a megjelenesere gondolnak, foleg, mikor onkiszolgalo bufe van es hatszaz fele random vackot egymasra dobalnak, hanem az izere).
A teveben egyik este valami vigjatekban volt egy olyan haletterem, amit Cod almightynak hivtak, ezt is fel kellett irnom a pincer-noteszemben, hogy esos napokon felviditson:)
Van meg az a nyelvi elmeny kategoria, hogy valamit borzalmasan viccesnek talalok, de meg nem tudnam mondani, hogy miert, csak valahogy nagyon kell rajta nevetni. Ilyen volt a Simpsons-ban (ami minden nap van a tv-ben es total fuggo vagyok), amikor Bart valami szemettelepet sajatit ki maganak es o a fonok, imadja es buszke ra,de egyszer otthagyja ejjelre, egy baratjat kinevezven ejjeli ornek. Masnap reggelre osszedol az egesz, szanalmas romhalmaz varja a buszke tulajdonost. Amikor ketsegbeesetten, felhaborodva felelossegre vonja az ort, hogy mi tortent, az ily ekesszolassal meseli el a tragikus tortenetet: "First it just started falling down. And then... it fell down." :)
A masik ilyen volt, amikor egy este minden idok 50 legjobb comedy sketch-e volt a tvben, amit a nezok szavaztak be (ha tudja valaki, mi ez magyarul, vilagositson fel!). Monthy Python halott papagaj jelenete volt a masodik, biztos sokan ismeritek, zsenialis, tipikus angol feketehumor - egy vevo bemegy a kisallatboltba reklamalni, hogy a papagaj, amit eladtak neki, nem megfelelo minosegu, tudniillik az a baja, hogy halott. Valahogy igy kezdodik:
Elado: What`s wrong with this parrot?
Vevo: It`s dead, that`s what`s wrong with it!
:)
Nyelvi elmenybol most ennyire futja, de meg az angol hulye vigjatekok kapcsan, amiket imadok, elmondom, hogy a League of Gentlemen (kretenek klubja) c. sorozatbol is sok jelenet bekerult a top50-be, es nagy orommel hallottam, hogy nyaron lesz belole uj mozifilm is! Olyan jo erzes, hogy - mint a Ben Oldfield-es Hamletnel - teljes bizonyossaggal mondhatom magamnak, hogy itt leszek kesobb is, es meg tudom majd nezni, nem csak elerhetetlen vagy:)
Tegnap meg vegre bepotoltam mozirestanciamat - amiota elhagytam Bp-t, egyetlen egyszer sem voltam, es nagyon szenvedtem mar a hianyatol! Igazi dekadens napot tartottunk, Steve nagybatyam elvitt ebedelni, aztan Evivel moziztunk, aztan vacsoraztunk, es aztan ugyanabban a moziban megneztem egy masik filmet Steve-vel:)) De ok is orultek, hogy lelkes partnerre talaltak bennem. A Stardust-ot es az Elizabeth-t lattam, en baromira elveztem mindkettot, persze egyik sem hibatlan film, de igazi jo mozielmenyek.
Ma bemegyek a belvarosba, aztan este talalkozom Rebeccaval, regi kedves ismerosommel Camden town-ban, holnap meg allitolag Rahael elvisz valami punk koncertre:) Hat kivancsi vagyok...
Sok-sok udv mindenkinek Londonbol!

amelyben Nyelvi Elmenyei vannak

Tudom, tudom, azt igertem, hogy Londonbol irok legkozelebb, de valtozott a terv. Ennek egyik oka az, hogy miutan rakeszultem, hogy reggel 4-ig fogok mosogatni a Burger Kingben, vegul hazakuldtek 11-kor, mert meg ott sem volt eleg forgalmas az elet... Multkor mondtam, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen munkanak fogok orulni - azt meg kevesbe, hogy szomoru leszek, ha megfosztanak tole:) De ma talan tovabb maradhatok. Amugy azon kivul, hogy az egyenruha rendkivul undorito (haha a mienk sokkal jobb, eljen Pizza Hut!), nem volt rossz egyaltalan, halisten csak a hamburgeralapanyag-tarolo muanyag dobozokat kell elmosni, nem leven sem tanyer, sem evoeszkoz, es megismerkedtem egy szimpatikus lengyel fiatalemberrel is, aki Gdansk mellol szarmazik, Gdyniabol, es elmeselhettem neki nyari nagyonjo elmenyeimet a hazajaban.
Na de ez mind csak bevezetes, sot, a bevezetes bevezetese. Azert IS irok ma, mert megse virrasztottam ejjel, ahogy terveztem, es ma nem alszom nappal, de mas oka is van. Tegnap kaptam egy levelet Kornel baratomtol, amiben egy mondat igen csak szivenutott, es azota sem tudom kiverni a fejembol, ezert muszaj reagalnom ra. Tudom, hogy nem akartal bantani, nem sertesnek szantad, stb., de erzekenyen erintette a blogot, ezert valaszol:) Ime Kornel mondata:
"Tessék nyelvi élményekrõl beszámolni a blogban, mert kicsit túlteng a tárgyi világ, noha nemcsak az hat a Gárdos Julcsi tudatára asszem valszeg, hogy már megint léháskodjak, drága Nyelvtársnõ."
Dulas-fulasom oka elsosorban az, hogy eme blog celja eppen az lenne, hogy a targyi vilag torteneseit masok szamara elvezetes nyelvi elmenyekke transzponalja (magyarul: tegye:)), es az eddigi visszajelzesek alapjan azt hittem, hogy ezt a missziojat sikerul is valamelyest betolteni. Nem allt szandekomban valamifele kritikai blogot inditani olvasmanyaimrol, muveszeti elmenyeimrol - van abbol eleg, nem is vonz a mufaj, nem is erzek tehetseget hozza. Meghagyom azoknak, akik szeretik es kesztetest ereznek. Mellesleg azt is el akartam kerulni, hogy valami belterjes irodalmar-talalkahellye alakuljon ez a zugocska, es egyeb erdeklodesu szeretett rokonaim, barataim, uzletfeleim, feladjak az olvasasomat:) Egyszerubben fogalmazva: nem reflektalni akarok a nyelvi elmenyeimre, hanem masoknak adni nyelvi elmenyt, de persze lehet, hogy a pincer- es mosogatolany hetkoznapjai ehhez csak igen rovid tavon nyujtanak kellokeppen gazdag anyagot...
Kerdes persze az is, hogy Kornel mit ertett nyelvi elmenyen.
Valamiert azt felteteleztem, hogy olvasmanyelmenyeimre gondol - nos, persze, szivesen beszamolok roluk, nemtom hany embert erdekel, de miert is ne. Mikor kijottem, elolvastam M. Duras-nak "A Szereto" c. regenyet (most jelent meg az Ulpiusnal), amitol nagyon sokat vartam, es sajnalattal kozolnom kell, hogy egyaltalan nem tetszett (bocs, Dori!). Hogy miert nem? Na ezt utalom a kritikairasban, szerintem igenis ugyanolyan egy konyv szeretete, mint a paradicsomlevese, miert szeretem, nemtudom, mert pont jo, vagy pont nem. Mar amikor nem vagja el a labam:) Vagy hogy egy embert miert szeretek, vagy egy szint, vagy egy illatot... Nem, nem tudom megokolni, es foleg, nem akarom. A szereto nem izlett, barmilyen izgalmas a temaja (egy 15 eves lany es egy idosebb ferfi szerelme), es vannak benne gyonyoru mondatok, de valahogy nagyon mesterkeltnek es munek ereztem.
Aztan jott Nick Hornby, a Hogyan legyunk jok, amit mar emlegettem - olyannyira magaval ragadott, hogy a szerzo buvkorebol azota sem sikerult kikaszalodnom. Ezen a ponton eljutottam meg egy okhoz, ami miatt kerulom a nyelvi elmenyek leirasat. Talan emlekeztek meg, hogy a blog elejen megigertem, hogy egy nyelven lesz, ez pedig a magyar leend. Ez szamomra a legnagyobb kihivas, mivel evek ota tapasztalom, hogy a ket nyelv, a magyar es az angol egyike sem eleg valahogy szamomra, a kettot egyutt szeretem igazan hasznalni, kevergetve, de ezt igen keves ismerosom nezi csak el nekem, netan lesz partner is hozza, mint peldaul Kornel es Zsuzsa. Ha elkezdenek beszamolni nyelvi elmenyeimrol, egyre tobbet irnek ide angolul, es most kicsit fogok is - en amugy boldogan folytatnam, szavazzatok:) Csak szerintem sok embert meg idegesitene, frusztralna, es nem akarom elijeszteni oket.
A forditasban pedig egyre kevesbe hiszek, na itt kanyarodunk vissza Hornbyhoz, szoval benne a nyelvi realizmusa nyugoz le tobbek kozott, ahogyan azt az eszak-londoni kozeposztalybeli beszedmodot, amit ismerek valamelyest, olyan gyonyoruen abrazolja es parodizalja, es a nyelvvel egyutt az egesz eletuk, hangulatuk esszenciajat ujrateremti. Otletem sincs, mi lesz ebbol magyarul, ahogy Kornel is irta: "egy csomó mindent értek, de nem tudom magyarul bassza meg, ez pedig egy fordítás óra, hát már meg lehetett volna tanulni, hogy két nyelv van ilyenkor mindig. :-) ". Mint mondtam, leragadtam Hornbynal, most a Fever Pitch cimu regenyet olvasom, ami eletem legdobbenetesebb konyve abbol a szempontbol, hogy olyasmirol szol, aminel keves dolog erdekel kevesbe (tortenetesen a focirol), megis annyira jo, hogy le se tudom tenni. Ugy ir az angol focirol, es a sajat Arsenal rajongoi mivoltarol, hogy tenyleg szorakoztato a leheto legelvetemultebb foci-utalok szamara is, es epp olyan vicces, mely es meghato, mint a tobbi konyve. Vagy meginkabb az, mert akar milyen ovatos olvaso is vagyok, itt akkor is be kell latnom, hogy az elbeszelo tenyleg azonos a szerzovel, legalabbis hatarozottan ez az intencio, es a foci-tortenetekbe agyazva Hornby oneletrajza bontakozik ki szemeink elott. Ez pedig az a tema, ami a vilagon a legjobban foglalkoztat: hogyan irhatja meg az ember a sajat eletet anelkul, hogy orokre megbantana minden egyes letezo ismeroset, es halalosan osszeveszne veluk. Mar most is rengetegszer beleutkozom ebbe, pedig meg csak nem is regenyt irok, igen tavol vagyok meg tole, es nem is olvassak olyan hu de sokan... Szoval borzasztoan izgat az egesz.
Le fog jarni az idom a konyvtarban, pedig ki akartam meg terni arra is, hogy nem csak az olvasmanyok lehetnek nyelvi elmenyek... Engem itt nyelvi elmenyek leginkabb akkor ernek, amikor angolul (es magyarul!) uj, vicces, erdekes, varatlan kifejezeseket hallok, amiket igyekszek fejben, pincer-cetliken, itt ott gyujteni. Nincs nagyon sok, amit kellokeppen elraktaroztam, mert az elso honap rohanasaban jo reszuk beleesett a moslekos-talba, beleragadt egy-egy pizzaba, kiomlott a kolaval egyutt... de legkozelebb megosztok veletek parat!
Kommentaljatok, olvasok kedvesek, hogy milyen blogot szeretnetek olvasni, az itt felvetett szempontok fenyeben. (Nyilvan ahany olvaso, annyi felet... De aki bator es felszolal, annak tudok hallgatni a szavara!) Es Schubertkem, ha nem csinalsz uj azonositot, akkor tovabbra is kenytelen leszek a leveleidben szabadon garazdalkodni, es konyortelenul bemasolni megosztasukert konyrogo mondataidat:))

amelyben szinhazba megy

Tegnap este tenyleg sikerult eljutnunk Barbaraval a minehead-i szinhazba, es bar elotte eleg szkeptikus voltam az eloadas minosegevel kapcsolatban, meglepo modon egy szuper darabot sikerult kifognunk! Egyetlen pasi irta es jatszotta el egyedul az egesz darabot, ami egy modern Dr. Jekyll es Mr. Hyde adaptacio volt, hihetetlenul szorakoztato. Egeszen zsenialis szinesz, dobbenetes volt latni ahogy hat kulonbozo karaktert megformalt, koztuk egy not is, es tenyleg mindig fel lehetett ismerni, hogy eppen kit jatszik. Meg persze az alapsztori is nagyon izgatott mindig... Ebben a verzioban Dr. Jekyll szinhazkedvelo ember, ezert az egesz tortenetet Albert, a jegyszedo szemszogebol ismerjuk meg, aki nap mint nap talalkozik Jekyllel, majd Hyde-ot is egyre jobban megismeri. A szinhazas meta-utalasok is tokjol mukodtek, a meghasadt szemelyiseg ket felenek egymasba-csuszasai is szuperul meg voltak csinalva, de kozben bovelkedett a darab viccekben, babozasban es dalbetetekben is, ugyhogy a minehead-i nyugdijasokbol es kisiskolasokbol allo kozonseg is remekul szorakozott.
Kiderult utana, hogy az iro-foszereplo Ben Oldfield marciusban egy modern Hamlet adaptacioban fogja a foszerepet jatszani, amit mindenkepp szeretnek majd megnezni, Angliaban sokfele turnezik majd vele! Meg autogrammot is sikerult szereznunk Bentol, Barbara is meg en is lelkes rajongoiva valtunk:)
Ma elmentem szorolapot osztani (Butlinsot reklamozando, termeszetesen), egesz jo kis alkalmi munka volt. Mineheadben kellett jarni a kis utcakat es minden haz levelladajaba bedobni egy papirt, het agra sutott a nap es legalabb megismertuk a kevesbe frekventalt reszeit is a falunak, meg persze lattunk sok gyonyoru angol hazikot... Par nyugdijas neni direkt kijott hozzank, es visszaadta a szorolapot, mondvan, hogy o nem jon partizni - edesek voltak, hogy meg akartak sporolni Butlinsnak azt az egy-egy darab papirt, amit veletlen rajuk pazaroltunk volna:))
Holnaptol jo sok pizza es burger munka (a burgerkinges egyenruhamat begyujtottem mar, tok undorito, szerencse, hogy nem az az igazi munkahelyem!), hetfon meg irany London! De talan addig meg irok - ha nem, legkesobb majd onnan!

amelyben megtámadja a lábát a paradicsomleves

Most nem fogok sokat írni, mert amiről igazán kéne, arról nem lehet itt, de azért mesélek az elmúlt napokról!
Hétfőn megint elmentünk együtt kirándulni a magyar bandával, a közeli Dunster falvába, gyönyörű kis középkori városközpont "fonal piaccal", várral, templommal, régi házakkal... Nagyon bájos! Útközben persze rengeteg bárány, szokásukhoz hűen:) Visszafele a hosszabb úton jöttünk, megmásztuk a környék legmagasabb hegyét (dombját? nemtudom, hány láb - ld. Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le c. film... Mindenesetre nagyon meredek volt!). Felfele elég kemény volt az út, de a kilátás a tetejéről tényleg gyönyörű volt, nagyon megérte!
Kedden valami tréningre kellett volna mennem, fel is keltem hajnali fél nyolckor, de aztán nem volt, máskor lesz, rosszul volt kiírva... A kötelező bosszankodás után úgy döntöttem, hogy hamár felkeltem, nem fogom magamat egész nap otthon sajnálni egyedül (Barbaráék dolgoztak), hanem elmegyek egyedül felfedezni végre Tauntont, a legközelebbi "nagyvárost", ahonnan minden vonat megy, mindent ott kell intézni amit itt nem lehet, és amúgy is elég híres a minehead-iek köreiben. Másfél óra a buszút, ami nem épp praktikus, de most, hogy nem siettem, ez volt az egyik legélvezetesebb része a kiruccanásnak. Gyönyörű tájakon és édes kis angol falvakon hajtottunk át, végig csak néztem, mint a moziban!:) Taunton maga is helyes városka, nagynak azért persze nem nevezném, de legalább van vasútállomás meg buszpályaudvar - ez is volt az alibim a kiránduláshoz, hogy a jövő heti londoni utamat megszervezzem ott, vagyis informálódjak jegyárakról, menetrendről, stb.
Van soksok bolt, persze - próbáltam nem vásárolni, majdnem sikerült is:) Már tele van minden karácsonyi dolgokkal, ettől elfogott kicsit a szokásos karácsony előtti melankólia... De láttam szép templomot ott is, régi vásárcsarnokot, folyócskát, hidakat, szóval jó volt!
Este bowlingoztam és biliárdoztam a magyarokkal, imádom, hogy csupa olyan dologba keveredek itt, amibe otthon soha. Utána meg véletlenül házibuli lett nálam, aminek tökre örültem, asszem a vendégek is, meg jól is sikerült:)
Ma még annyi izgi történt, hogy - miután rendet raktam és takarítottam kicsit a jövőbeli esetleges házibulikra gondolván - végre spórolni akartam a kajával és az otthon felhalmozott konzervekből eszkábálni össze az ebédet. A dolognak az lett az eredménye, hogy sikerült egy teli tányér paradicsomlevest úgy leejteni, hogy nem csak az épp-feltakarított fehér padló és a hófehér fürdőköntösöm, no meg a frissen-zuhanyozott önmagam lett csupa paradicsom, és nem csak a tál tört ripityára, hanem még el is vágta a lábujjam egy darab. Ami még szintén nem lett volna olyan tragikus, ha nem tűnt volna el nyomtalanul a "tegnap még megvolt" ragtapasz... így azonban vérző mezítlábbal nem tudtam átmenni senkihez ragtapaszt kérni, és igen abszurd helyzetbe kerültem:) Végül telefonos jelzésekkel két mentőangyalt is sikerült odacsalogatnom, akik ragtapasszal és fertőtlenítővel is elláttak, és a paradicsomot is feltakarítottam... Akárcsak a salátabár esete, visszagondolva ez is mókás sztori, csak közben voltam nagyon megijedve.
Most lehet, hogy felfedezzük Barbarával a minehead-i színházat, majd mesélek, ha lesz mit!

amelyben nincs munka

Hát ez a hét elég elkeserítő volt, már ami a munka mennyiségét tekinti: gyakorlatilag semennyit nem dolgozhattunk... Közben elterjedt egy pletyka, hogy hiába tudunk csak 6-8 órát dolgozni egy héten a pangás közepette, attól még ki kell fizetniük a 25 órás órabérünket, mert az van a szerződésben, hogy lesz annyi. Amikor azonban rákérdeztem a csapatvezetőknél, nemleges válaszokat kaptam. De elmentem szombat délután beszélni Phillel, a jóképű szőke főmenedzserrel, és hangot adni felháborodásomnak. Itt sem jutottam, persze, semmire, de legalább bátor voltam és megtettem minden tőlem telhetőt, nem tűrtem némán a sorsomat:)
Az éjjeli igen undorító túlórázós munkákért is vérre menő harc folyik már, és az is alig jut valakinek... elég nevetséges helyzet ahhoz képest, hogy pénzt keresni jöttünk, vagy mi a fene. Mert persze otthon ha heti 7 órán kívül az égadta világon semmit nem csinálnék, akkor elég jól elfoglalnám magam, csomó emberrel találkozhatnék... Itt viszont igen korlátoltak a lehetőségek. A világ végén egyedül rohadni csomó szabadidővel nem olyan mókás.
Jövő hétvégén azért már kicsit több meló lesz, utána meg állítólag egyre több, bár hiszi a piszi, majd meglátjuk. Mindenesetre feliratkoztam a Burger Kingbe túlórázni is a hétvégére, éjszakánként... hát nem gondoltam volna régen, hogy ennek örülni fogok:) De most már új célkitűzésem lett, ha egyszer így alakult: az "ismerjük meg angliát" projekt egy alfejezete az "ismerjük meg az amerikai junkfood ('szennykaja') multicégek belső rejtelmeit":))
Remélem, azért lesznek hétközben valami kirándulós programok, most babonából nem írom még le a terveket, mert semmi sem biztos, de majd mesélek, ha lesz mit, és nem csak a szobám falát nézem egész nap, sajnálván magamat! Utána levő héten meg Londonba megyek, ha minden jól megy. Szóval összeszedem majd magam biztos, csak itt könnyű elcsüggedni, ha egyedül van az ember...

amelyben a nevekről elmélkedik

Még egy kiegészítő megjegyzés az előző blogbejegyzéshez: a magyar csoportdinamikáról akartam elmesélni, hogy a nevek kialakulása milyen mókásan fojt. A velünk jött kb. 30 fiút igen kevés kivétellel Zolinak, Balázsnak, Attilának és Tibinek hívják, ezért muszáj volt valami megkülönböztető jelzőket bevezetni:) Két tendencia mutatkozik eddig: az egyik az "indiánnevek" adása, amik az illető valami lényegi jellemvonását tükrozik, mint pl. Amerika és Love kapitány:)) A másik pedig a foglalkozásokról való elnevezés, mint a régi szép időkben: ahogyan biztos ráragadhatott az emberekre hajdanán a Kovács, Szabó, Mészáros vagy egyéb vezetéknév, nekünk itten van Pizza Hutos Tibi, Splash-es Balázs, és hasonlók... (A splash a vizicsúzdás uszoda Butlinsban). Jó kis társadalomfejlődési tanulmány:)
Még annyi, hogy ma a litván maffiavilágba is bepilantást nyerhettem, amikor elkísértem valakit a feketekereskedelem központjába, egy litván fiú lakására olcsó cigit venni - egy trópusi halakkal teli akvárium körül ültek a fő elosztók, tisztára, mint valami Tarantino filmben:)

amelyben sziklat maszik

Gyerekek, tessek irni kommenteket! Ugy orulok nekik mindig, de az uccso ket bejegyzeshez egyet sem kaptam, csalodtam bennetek!
Tegnap elmentem 9 magyar kollegammal kirandulni, egeszen hihetetlen elmeny volt. Mineheadbol busszal elmentunk Lynmouth faluba, kb. egy oranyira van innen, hat az mar onmagaban egy elmeny volt. Nyitott teteju emeletes busszal szaguldoztunk a legelkepesztobb tajakon at, magas hegytetokon a szurke felhokben, iszonyu meredek kanyargos utacskakon, birkakkal pottyozott zold legelokon keresztul, tengerparti magas sziklak peremen... Jo nagy szel volt, neha az eso is szemerkelt, es a faagak gyakran a fejunket suroltak, de azert lelkesen fenykepeztem vegig! (2-3 napon belul mar tenyleg felrakom oket a szamitogepre is, igerem). Tobb izben halalfelelem fogott el, amikor a tengerparti meredek sziklak peremen egy parduc sebessegevel es kiszamithatatlansagaval robogott a testalkatat tekintve inkabb mammutra emlekezteto jarganyunk:) De tuleltuk az utazast es szerencsesen megerkeztunk Lynmouthba. Tengerparti kikotofalucska, Mineheadnel joval kisebb es vadregenyesebb, azt hiszem, a romantikus koltok egy kedvelt ihleto-helye lehetett, a domboldalban megbuvo "Shelley`s hotel" is errol arulkodik. Vegigsetaltunk a molon (epp apaly volt, ugyhogy megtehettuk - delutan, mire visszaertunk, mar elontotte a viz), es bamultuk a vadul hullamzo szurke tengert, elkepeszto volt. Kagylokat is gyujtottunk am a parton!
A tobbiek mar utkozben fenyegetoztek azzal, hogy sikloval fel kene menni annak a hegynek a tetejere, aminek a toveben fekszik Lynmouth, de en hevesen tiltakoztam: legyunk halasak a Joistennek, hogy tuleltuk a buszutazast, es imadkozzunk azert, hogy hazafele se zuhanjunk a tengerbe! Persze vegul megis felrangattak a szinte fuggoleges sziklaoldalon nyikorogva-akadozva felhuzodzkodo siklora, de nem is volt olyan szornyu felelmetes, mint gondoltam, es masodszor sem estunk bele a tengerbe:) Sot, meg is erte! Fent, a hegy tetejen Lynton falucskaba erkeztunk, ami szinten gyonyoruseges. Miutan egy klasszikus angol "teaszobaban" megteaztunk, ahol feherkotenyes, szobalany-fokotos neni szolgalt ki bennunket, elkirandultunk az un. "Valley of Rocks"-hoz, ami egy dobbenetes sziklacsucs a tenger felett. Megint rendesen panikba estem, amikor felmasztunk a szikla legtetejere, es onnan neztunk le a tengerre, no meg a kornyezo zold dombokra, de egeszen katartikus elmeny volt.
Negyedik megprobaltataskent kitalaltak kis pajtasaim, hogy visszafele Lyntonba ne azon az uton menjunk, amin jottunk, hanem a tengerparti, nemtom-hanyszaz meter magas hegyoldali osvenyken. Persze semmi korlat, kerites, ilyesmi, az ember barmikor legurulhat, legalabbis nagyon olyan erzese van:) Majdnem otthagytam a csoportot es visszamentem egyedul a biztonsagosabb utra, de aztan szerencsere megis urra lett rajtam a csapatszellem es veluk tartottam - megerte! Nem lett semmi baj, viszont gyonyoru utvonal volt. A visszafele buszutra mintha kicsereltek volna (hacsak nem a tajat csereltek ki... :)), abszolut nem tunt ijesztonek.
Porlock falujan is atmentunk a busszal, ami egesz kozel van Mineheadhez, es arrol nevezetes, hogy Coleridge - sajat labjegyzete szerint - azert nem tudta megirni Kubla Kan c. verset teljes sokszaz soros mivoltaban, ahogyan megalmodta, mert amikor annyit leirt belole, ami rank maradt, egy "ember Porlockbol" megzavarta, es mindent elfelejtett. Filologusok ezrei kutatjak azota, hogy ki lehetett ez az ember, es mit akart a jo oreg Samueltol, ha ugyan letezett egyaltalan, es nem csak a "romantikus muveszetet eltipro szurke hetkoznapok" jelkepe volt. Tudtommal azonban semmi kezzelfoghato eredmenyre nem jutottak. Porlock mindenesetre szinten igen szepseges kis hegyi falucska, jo lehetett onnan zavargatni Coleridge-ot!
Magyar tarsaimat is jobban megismertem, egyeseket igen megkedveltem, masokat ellenkezoleg. De annyi helyes ember mindig osszegyulik azert egy tarsasagban, hogy ne erezze magat rosszul az ember! Este hazaterven ujra poker majd hazibulizas, jo volt az is, bar a hangos zene miatt a szomszedok haromszor kihivtak a biztonsagiakat, aminek szegeny hazigazdank szamara igen sulyos kovetkezmenyei lehetnek, ha ezek utan a legaprobb szabalyt is megszegi. De igy meg epp nem lett szerencsere nagy balhe!
Pentek-szombaton most Pizza hutozok ujra, jo lesz visszaterni... bar furcsa is, 1 het itt vagy fel evnek tunik, mar olyan tavoli a munka! Most elbucsuzom, remelem, legkozelebb mar szolgalok fenykepekkel. Es tessek kommentelni!

amelyben beszamol tudomanyos kiserleterol

Tok furcsa, hogy Butlins milyen kihalt igy vendegek nelkul - sehol egy lelek, akar valami szellemvaros. Meg az allatok is elomereszkedtek: a siralyok ugyan eddig is egesz nap virgonckodtak, de nyuszikat es egyeb allatokat csak ejjel lehetett latni. Ma viszont delelott kileptem az ajtomon, es majdnem hasraestem egy vadkacsaban, aki ott legeleszett a kuszobomnel:)
A faluban azert szerencsere van elet, kihasznalom a sok szabadidot arra, hogy megnezegessem azokat a boltokat, kavezokat is, amiket eddig nem vettem eszre, mert mindig rohantam. Felfedeztem egy ujabb "charity shop"-ot, (hasznalt konyvek, ruhak, cd-k es egyeb targyak boltja, a bevetelt jotekonysagi celokra forditjak) - kettot mar ismertem, a Hornby konyvet is ott vettem, de ez a harmadik meg jobb es meg olcsobb! Csak meg sosem mentem az utcanak azon az oldalan:) Most 3 igencsak igeretes konyvet sikerult vennem, osszesen ket fontert, nagyon elegedett vagyok magammal. Mert akarmennyire nem volt idom, a "Hogyan legyunk jok" olyan szorakoztato, hogy mindjart kiolvasom.
A tegnapi partyrol nincs tul sok meselnivalom... A jelmezek nagyon jok voltak, en a londonban vett fekete-feker pottyos ruhamban voltam, ennek ellenere azonban nemigen tortent semmi izgalmas. Volt transzvesztita show, amitol mondjuk tobbet vartam, de olyan kozepszeru volt, hogy majdnem elaludtunk rajta, meg tombola, amin nem nyertem semmit. Ezen kivul tanc es tivornyazas hajnalig, de semmi emlitesre melto esemeny. Persze eddig is tudtam, hogy az igazan jo partyk mindig akkor jonnek, mikor az ember nem keszul igy ra.
Meg a buli elott elmentem vegre felfedezni a helyi Tescot, ahova mindenki mas jar, es kozrohej targya lettem, amiert csak tegnap voltam eloszor (nem esik ugyanis utba a falu fele menet). De amikor beleptem, rajottem, hogy nem csak azert nem mentem el eddig, mert nem volt idom, hanem valahol tudattalanul erezhettem, hogy nem szabad... Oriasi nagy bolt, es annyira annyira guszta minden, rogton fel akartam vasarolni az osszes gyonyoruseges angol kajat!:) Persze visszafogtam magam, nem kene elkolteni minden penzem, de igy is vettem par felesleges dolgot:) Sokat gondoltam Evi baratnomre is...
Most, hogy vege az egy honapos "ejjel-nappal pizza hut" periodusnak, elmeselem a vilag osszes fogyokurazo lanyanak szolo tudomanyos kiserletemet:) En, mint a legtobben tudjak, az utobbi hat evben egyaltalan nem ettem soha sem edesseget, sem zsiros eteleket, most pedig egy honapon at szinte minden nap pizzaval, tesztaval, csokisdrazseval es turotortaval taplalkoztam. Eleinte nem akartam, de hamar kiderult, hogy mivel nincs ido elmenni mashova enni, a pizza es az ehhalal kozott valaszthatok, tehat az elobbit valasztottam. Az eredmeny: egyaltalan nem valtozott a testsulyom! Azert figyelemre melto, nem?:) Es eleg jol is ereztem magam... Persze nem tervezek az eletem hatralevo reszeben igy taplalkozni, de jo tudni:)
Persze ehhez hozzatartozik, hogy tenyleg egesz nap rohangasztam pincerkent, ami egeszen mas, mint eloadasokon ulni meg otthon olvasgatni. Azert vicces, hogy eddig folyton en adtam ki penzt azert, hogy mozogjak (ld.: torna), most meg nekem fizetnek erte... valahogy gazdasagosabbnak tunik:)
Holnap remelhetoleg elmegyek a magyarokkal kirandulni valami nagyon szepnek mondott faluba a kornyeken, aztan meg a heten szeretnek eljutni Tauntonba, a legkozelebbi nagyvarosba is. Mert Minehead tenyleg cuki es gyonyoru, de pl. hogy nincs mozi, az egy honap utan mar tarthatatlan allapot szamomra...
Irjatok ti is, amikor tudtok!

amelyben két világ közé szorul

Beköszöntött a november, a tenger egész sötétszürke. Az októberrel együtt vége lett a szezonnak is, ami azt jelenti: ezentúl csak a hétvégékre nyitja meg Butlins a kapuit a nagyérdemű előtt. Eddig persze nyafogtam, hogy túl sok a munka, soha egy perc szabadidőm sincs... No de most meg épp az lesz a baj, hogy alig akad valami munkaidő, ami pénzileg is rossz, meg kicsit meg is ijedtem ettől a rengeteg szabadidőtől hirtelen: mit is kezdjek vele? Hát igen, a Belgát idézve: ha sok munka van, azabaj, ha nincs sok munka, azabaj.
Különböző mókás szerencsétlenségek folytán adódott úgy, hogy egy hete nem tudtam írni, úgyhogy most viszont van sok mesélnivalóm az utolsó forgalmas hétről!
Amikor kedd este idejöttem a kocsmába internetezni, kiderült, hogy: a) csak 10-ig van internet, de ez nem lett volna baj, mert 9 óra volt - viszont b) őszi óraátállítás óta a gép óráját még nem állították át, tehát ő 9kor már azt hiszi, hogy 10 óra, és kikapcsol... Ezután a csalódás után péntek este megint lelkesen rákészültem, ki is másztam ide, de akkor meg sikerült ciderrel leönteni a laptopomat, és összeragadt a billentyűzet! Tegnap este pedig bezárt a butlinsi drága internetkávézó, amire már ráfanyalodtam volna. Tehát, kérem szépen, ez itten a negyedik próbálkozás, úgy nézzétek!
Múlt héten szerda reggel 11-re mentem a pizza hutba nyitni (az étterem délben nyit, de előtte van 1 órányi összekészíteni való, mindig van egy ember, aki korábban megy be). Még gyakorlatilag be sem léptem, amikor az első mozdulattal sikerült kiborítani a salátabárból öt azaz öt tálnyi salátát, pontosabban a leggusztustalanabb sűrű dresszingeket és majonézes cuccokat! Mondanom sem kell, az egy óra alig volt elég arra, hogy összetakarítsam azt az undorító rendetlenséget, amit sikerült termelnem, nemhogy az egyéb "nyitási munkálatokat" elvégezzem... Visszagondolva nagyon mulatságos, de akkor azért rendesen megijedtem. Az ügyeletes csapatvezető, amilyen az én formám, persze Djon volt, aki mindenkinek olyan megsemmisitő megjegyzéseket tesz, ha bármit elront, hogy az ember majd' elsírja magát, és megvető pillantása láttán legszívesebben elsüllyedne. Ahhoz képest végülis nem volt olyan vészes a retorzió - szerintem szinte meg is sajnált, látván ijedelmemet. Azért nem volt egy jó reggel:)
Halloween napján történt mindez, amikor minden gyerek (és sok felnőtt) beöltözve tette tiszteletét az étteremben - a kedvencem egy ördögfiókának öltözött kisfiú volt, aki műanyag vasvillájával állandóan a fenekemet szurkodta. Ha pár hónapja valaki azt mondják, hogy ilyen velejárói lesznek a munkámnak, hát alaposan meglepődtem volna! De voltak bőven zombik, vámpírok, hullák, és egyéb ínyencségek is:)
Este haza kellett kísérnem egy kedves kolléganőmet, mert fél egyedül menni. Mindenki meg van ütközve ezen, kérdeztem én is, mitől fél. Olyat ugyan nem mondott, amin segítene a hazakísérés, de a halloween szellemében jó kis rémtörténeteket mesélt arról, hogy butlinsban hányan hogyan haltak meg és lettek öngyilkosok... már én is félni kezdtem a végén:) Amúgy szlovák, de a papája magyar, nagyon élvezem, ahogyan magyarul beszél. Ő is szigorúak tűnik eleinte, aznap egy másik salátabáros hiba miatt pl. elfenekelt - nem hasonlat, a szó legszorosabb értelmében:) De ha az első próbákat kiállja az ember, nagyon jófej, kedves lány lesz.
Éjjel mindenesetre féltem még egy jót a kinti hangoktól, dörmbölésektől és hasonlóktól, amik persze eszembe idézték a jó kis szellemtörténeteket is:) Utána meg azért nem tudtam aludni, mert drágalátos Holly szobatársam kiabált és visongott az ajtómnál harmadmagával. Amikor kimentem szólni, hogy legyenek kicsit halkabban, mert reggel dógoznék vagy mi a fene (ez már többször is előfördult, márhogy felkeltettek és udvariasan rájuk szóltam), közölték, hogy mennek haza Walesbe, örökre. E hírnek, bevallom, őszintén örültem - a kísérő hangjelenségeknek mérsékelten. Órákon át pakoltak és vihogtak éjjel, azonban kárpótlásul úgy tűnik, tényleg végleg eltűnt Holly! Azt hiszem, még nem meséltem róla eleget: amellett, hogy folyton hangoskodik éjszaka, és mindenhol sűrű füstöt és nagy kupac cigarettacsikkeket hagy maga után, nem volt szokása köszönni nekem, mikor közös otthonunkba betért. A leghihetetlenebb akciója pedig az volt, amikor kihúzta a konektorból a hűtőszekrényt, és valami 12 óra múlva találtam úgy rá! Tudniillik 2 dugó van csak a konyhában, és az egyikbe a hűtő van bedugva, tehát az ember a vízforralót, a pirítót és a mikrót csak egymás után használhatja. Ő persze nem tartott semmit a hűtőben, én azonban annál inkább. Ennek ellenére egészen biztos vagyok benne, hogy nem rosszindulatból tette, csak egyszerűen kedve támadt egy kis teához és pirítóshoz, és egyáltalán nem jutott eszébe (ha ilyen szervről egyáltalán beszélhetünk nála:)), hogy bármi következménnyel járhat, ha nem dugja vissza a hűtőt. Holly, azt hiszem, bátran pályázhatna a világ legbutább kisgyereke címre. Szóval, mindent összevéve, nem hiányzik annyira jelenléte az otthonomból:)
Pénteken jött a hír, hogy szombaton újra beöltözős napunk van a pizza hutban, méghozzá angol iskolás egyenruha jelmezt kell ölteni! Én tudtam, hogy mi lenne a cél, csak azt nem, hogy hogyan valósítsam meg - a szlovák, lengyel és magyar személyzet jó részének viszont nem is volt világos elképzelése arról, hogy mit várnak most tőlünk... Végül Andrea, aki elfenekelt, adott fehér inget, Barbara meg fekete szoknyát, két copfom volt, az ing alá pedig egy igen kivágott fekete trikót vettem, hát, meg is lett az eredmény:) De a sok illetlen beszólás mellett sok bókot és borravalót is kaptam, úgyhogy nagyon jó nap volt. Megint "felnőtt hétvége" volt ugyanis, mint az első itt töltött hétvégémen, amikor sokkot kaptam az angol népségtől. Hát, most is elképesztő primitív embereket láttam, elképesztően részeg állapotban:) Ami viszont még aggasztóbb, hogy jött hozzánk dolgozni két angol lány, és azok sem sokkal jobbak...
Ők a ún. "piroskabátosok" közül valók, akiknek a feladata, hogy szórakoztassák Butlinsban a népséget. Most novemberben nincs elég munkájuk, ezért átmenetileg áthelyezték őket hozzánk. Borzasztó fontosnak képzelik magukat, mélységesen lenéznek bennünket, keleteurópaiakat, ami azért elég problematikus, mert - én mondjuk nem, na de a csapatvezetők - sokkal régebben dolgoznak ott, és sokkal jobban tudják, mit kell csinálni. Az egyik lány azonnal hatalmas balhét csapott amiatt, hogy ki hány óránként mennyi szünetet kap, mindenféle törvényeket rángatott elő, és emellett minden csapatvezetővel összeveszett az "elfenekelős" stílus miatt, kikérte magának, fel akart mondani, stb. És az a szomorú, hogy hiába tudom, hogy elvben igaza van, mégis a másik párttal szimpatizálok, akik ösztönösen gyűlölik, és nagyképűnek, idegesítőnek, és elviselhetetlennek találják. Sokkal jobban érzem magam így, hogy egy-két nyers beszólást végighallgattam, de most már látom, hogy tényleg kedvesek velem a csapatvezetők is, egyenrangúnak tekintenek, bevonnak a viccekbe, stb., mintha mindent kikértem volna magamnak, és gyűlölnének.
Ahogy a végéhez ért ez a hónap, tényleg azt éreztem már, hogy csomó kőszívűnek-hitt felettesem megnyílik nekem, ők is emberből vannak, tök közvetlenenek és barátságosak tudnak lenni... még Katerinával is többször kitárgyaltuk a magánéletünket, meg halálra röhögtük magunkat mindenféle butaságon!
De ezek az angol lányok valahogy nagyon nem szimpik. Eszembe is jutott egy kedves barátnőm - azt hiszem, nem örülne, ha ebben a kontextusban a nevén emlegetném - kérdése, mielőtt idejöttem. Megismert pár angolt, és szégyenkezve, bocsánatkérések közepette, de teljesen őszintén megkérdezte, hogy eme nemzet fiainak-lányainak vannak-e igazi érzései, mélyebb gondolatai, ilyesmi. Én felháborodottan azt feleltem akkor, hogy ahogyan mindenhol, úgy Angliában is vannak persze okosok, buták, felszínesek, értelmes emberek, stb. De most valahogy hirtelen nagyon átéreztem a kérdése értelmét.
Azért hamarosan visszatért megingott hitem az angolokban, mert tegnap meg kiszolgáltam három nagyon nagyon jófej pasit, akikkel irtó jót dumáltam, tök rokonszenvesek voltak. És nagyon nem szeretnék egységfrontot alkotni a keleteurópai blokkal, akik kollektívan utálják és kinevetik őket - persze sokszor mélységesen indokoltan. Mindkét világhoz sok közöm van, az egyik nyilván otthonosabb, de az örök negativitás és irónia sem nekem való. "Nem az én csésze teám", ahogy az angol mondja:) Szóval azért is lenne jó januártól máshol dolgozni, nem butlinsban, hogy több angollal dolgozhassak együtt, megismerhessem őket - mert ez a hely, valljuk be, inkább egy magyar-szlovák-lengyel kolóniához hasonlítható.
Berni, tök kiváncsi vagyok, te hogy éled meg mindezt - bár persze a skótok az megint egy egészen más történet.
Ma lesz az a záróbuli, ami "papok és ringyók" is lehetett volna, de hálisten nem az lett, hanem "fekete-fehér". Ez sajnos nem csak a ruha színét jelenti, hanem azt is, hogy elegánsnak, estélyiesnek kell lennie, de szerintem a fekete-fehér pöttyös ruhámat veszem fel:)
Na, majd mesélek róla! Most már több időm lesz írni, meg talán változatosabb élményekről is beszámolhatok, nem csak pincérkedősökről...

amelyben leesik a szekrol a rohogestol

Szabadnap, hurra hurra!
Es a konyvtari gep is szeret es enged irni ide:)
De amugy is elmult halisten az a ketsegbeeses, ami a multkori bejegyzes idejen urra lett rajtam. Draga Esti Kornel baratom felhivta a figyelmemet arra, hogy az "amelyben sohatobbe" utan ez volt a masodik bejegyzes, aminek a cime nem a cselekvo alanyra utal. Azert fontos megfigyeles, mert tenyleg, ez volt a ket alkalom, amikor azt ereztem, hogy abszolut kicsuszott a labam alol a talaj, nem en iranyitom mar magam korul az esemenyeket - hogy elszenvedo aldozata vagyok a torteneseknek, es nem pedig cselekvo agense. Nem akarok belemenni a transzformacios grammatika rejtelmeibe es nem fogok fakat rajzolni:)) De ertitek azt hiszem, mirol van szo. Rossz erzes, ha az ember ki van szolgaltatva egy helyzetnek, es sehogy sem tud rajta valtoztatni.
Szombat este elmentem megkeresni Barbarat, csak dumalni akartam vele kicsit de persze veletlen sikerult elvetodni egy nagy zenes-tancos szulinapi hazibuliba, nagyon jo volt! Utana masnap 10 orat dolgozni mar kevesbe, kepzelhetitek, de ezt is meg kellett tapasztalnom egyszer. Jo volt talalkozni masokkal, nem csak pizza hutosokkal, es visszatert a kulvilag letezesebe vetett hitem, amire kedves Gyuri is felhivta itten a figyelmem.
Draga edesapam ezt irta bolcs leveleben: "Az embert szeresse a férje, barátja, szülõje, gyereke. A kolléga az max. barát lehet, és talán egyszer még szerethet is, de ne hajts erre." Es teljesen igaza is van: ha a munka mellett van az embernek csaladja, baratai, stb, akkor persze nem szorul ra a kollegak szeretetere, nem kell annyira fuggeni toluk. Csak hat itt neha olyan, mintha nem lenne senki mas... De amikor meggyozodok rola, hogy van, akkor visszanyeri aranyait a vilag es nem hatalmasodik el mindenen a pizzahut-eleterzes. Amugy persze ok sem utalnak mind, sot, talan senki sem - azota nagy erofeszitest tettem, hogy mindenkivel kedves legyek, es sokan nagyon megorultek neki, vissza is kedveskedtek. Meg nem szabad elfelejteni, hogy mindenki hullafaradt es tok frusztralt ennek a kulonosen kemeny es hajtos honapnak a vegen, ebbol is sok agresszio szarmazik. De mar csak 5 nap es vege!! Hurra hurra, novemberben jo sok szabadido, vege a szezonnak!
Apropo, tegnap ejjel fel 12kor mikor felig elaludtam a Take away-ben, ahol hazavivos pizzat rendelnek az emberek, Pavel az orrom ala dugott egy papirt, hogy toltsem ki. Eltartott par percig, amig felfogtam, mirol van szo: lesz egy nagy szezonzaro buli az egesz butlinsos szemelyzet szamara, es kozvelemenykutatast vegeznek, hogy milyen legyen. Voltak kerdesek a zenere, a kajara is a tombolara vonatkozolag, de a legviccesebb, hoogy ennek a bulinak is lesz egy "theme"-je, egy tema, hogy milyen jelmezben kell mindenkinek megjelennie. Es az opciok kozott, lam-lam, ha hiszitek, ha nem, ott mosolygott ram a mar korabban emlitett "papok es ringyok" tema!:))) Nem csak a Bridget Jones alkotoi talaltak ki, ezek szerint, hanem komolyan rendeznek ilyen bulikat Angliaban, sot, ha pechem van, meg reszese is leszek egy effele mulatsagnak... Hat halalra rohogtem magam, komolyan, majd` leestem a szekrol:) Meg nem tudom, mi lesz a kozvelemenykutatas vegeredmenye, lehet, hogy inkabb bohocos, halloween-os vagy 70-es evek stilusu jelmezbal lesz, mivel ezekre is lehetett szavazni... nemtom majd meglatjuk:)
Amig meg ebren voltam a take awayben, amugy ket baratkozos walesi apukaval is volt szerencsem beszelgetni jo negyedorat, amig vartak a pizzajukat. Az egyik kertesz, a masik viszont egy husfeldolgozo uzemben ill. meszarszeken dolgozik! Hat ilyen emberekkel sem dumalok minden nap. De megnyugtatott, hogy nem ereznek semmit az allatok, aramutessel olik meg oket... Azert nagyon durva lehet ott dolgozni - tok kedves pasi amugy, sose neznem ki belole. Ahogy meselt a munkajarol, meg a lengyel es magyar vendegmunkasokrol, rogton eszembe jutott Upton Sinclair "The Jungle" c. regenye, amit allamvizsgara olvastam (Janikam kedves, legyel szives a magyar cimet, forditot etc mellekelni:)). Azert ma jobb talan a helyzet, mint a 20. sz. elso eveiben - bar nem sokkal.
Meg egy megjegyzes a konyvtari duhrohamhoz: Pavel egyik nap megkerdezte tolem, hogy hogyan irjak helyesen angolul a "jonni" iget - es egy cseppel sem lett ettol kevesebb a szememben, sot!
Most bucsuzom, mert lejart az idom, de folytatom hamarosan!

amelyben mindenki utalja

Koszonom a megertest, Berni! Es Esti Kornel, Neked is, meg ha nem is sikerult e feluletre eljuttatnod az uzenetet.
Szerdan 12 orat dolgoztam szunet nelkul, csutortokon tiz es felet, es hetvegen is vegig ez lesz. Most a fenekemrol meg a labamrol ne beszeljunk, mert az nem olyan izgalmas tema, meg azt a reszet tenyleg meg lehet szokni - de lelkileg is kezd megterhelo lenni ez a dolog. Az, hogy en iszonyatosan erzekeny vagyok minden bantasra, es allandoan megsertodok, valamint, hogy iszonyatosan vagyom ra, hogy mindenki szeressen, valahogy borzaszto nehezen illeszetheto bele a munkakorombe, foleg egy ilyen stresszes helyen, ahol mindenki minimum 2 ember munkajat vegzi, tehat eleve mindig mindenki frusztralt es ideges. Amikor valaki ramszol, vagy akar csunyan nez, az illeto nyilvan egy perc mulva mar nem is emlekszik az egeszre, en viszont meg ket nap mulva is azon ragodom, hogy vajon gyulol-e.
Tegnap este munka utan vegiggondoltam az egeszet, es belattam, hogy tenyleg milyen baromsagokon szorongok, mikor meg vagyok rola gyozodve, hogy mindenki utal. Mert amikor ramszolnak, hogy rakjam at azt a kurva kaposztasalatat (haladok kedveert: coleslaw-t) egy tiszta dobozba, akkor az esetek 98%-aban ezen kozles kivalto oka, hogy tenyleg koszos a doboz. Neadjisten nagy ritkan elofordulhat az is, hogy azert mondjak, mert pl. nekik kellett volna atrakni es nem akarjak, vagy frusztralja oket, hogy en mindig szebben rakom at, netan, hogy tobb borravalot kaptam... Vagy egyszeruen rossz napjuk van, szakitott veluk a baratjuk, betegek, faradtak. De hogy szenvedelyes es irracionalis gyuloletet taplalnanak az iranyomban az, valljuk be, nem tul valoszinu:)
Es ma megis kezdodik elolrol: bemegyek, es azon szorongok, hogy mindenki mas biztos joba van egymassal, viccelodnek, titkoloznak, es en meg ki vagyok rekesztve. Tobb, mint 10 eve megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy csak olyan korokben forgok, ahol "nepszeru" vagyok, es most ujra visszacsoppentem oda, ahol 10 eves koromban Angliaban voltam: felek, hogy nem szeret senki. Nyilvan azert is nehez, mert az ilyen munkaido mellett semmi idom Barbaraekkal talalkozni, teljesen ossze vagyunk zarva a Pizza hutos csapattal, es ez mindenki szamara megterhelo. Meg masfel het, aztan a nyakunkba szakad a tomerdek szabadido, na akkor majd bepotolok minden bulizast, baratkozast, mindent! Addig meg igyekszem elhinni, hogy nem is utalnak annyira.
A 12 oras nap Katerina egesz nap szuntelenul katerinaskodott, annyira szemet az a no... De a vegen kibekultunk, sikerult megbeszelni a problemat, es azota egesz kedves. Pavel meg a szememre szokta hanyni, hogy miert kerek folyton bocsanatot, amikor nincs miert, es megtiltotta, hogy bocsanatot kerjek tole:) Tegnap mar ugy orultem, hogy milyen kedves velem, de aztan o kiabalt a kurva kaposzta miatt... Ez az en formam:) Na mindegy, asszem azert o nem utal:)
A Nick Hornby regenynek, amit olvasok es imadok (amikor van idom), a cime, "Hogyan legyunk jok". Nem tudom, megjelent-e magyarul, ez csak az en nyersforditasom, itt most a szoszerinti jelentes az erdekes. Kedves nagynenem kerdezte, hogy tudom-e mar, hogyan. Es azt hiszem, igen. Mert annyira latom, hogy itt is, ahogyan mindenhol, 2 fajta ember van: az egyik, aki elvegzi a munkajat, segit a tobbieknek, odaadja a borravalot, ami oket illeti, nem lop, nem csal, nem hazudik - a masik pedig epp az ellenkezoje. Es nagy oromomre szolgal megtapasztalni, hogy abszolut keptelen vagyok megszegni ezeket a - reszben iratlan - szabalyokat, mert egyszeruen szornyen erzem magam, meg ha nem is derulne ki soha. Amikor odaadtam Attila pincertarsamnak a borravalot, amit sokkal azutan hagytak, hogy o mar hazament, es en is jo sok mindent kivittem annak az asztalnak, de megis ot illette, annyira orultem! Pedig persze semmi tetje, de megis.
Vannak ugyan olyan emberek, akiknek kulonos tehetsegek van hozza, hogy minden helyzetet ugy allitsanak be, mintha ok lennenek a jofejek, es en a lusta szemet diszno (bar tudom, hogy sokkal tobbet dolgozom naluk, es nem azert nem soprom ossze a cukorkat a "fagyigyar" alol, mert nincs idom, hanem mert 4 asztalt szolgalok ki, mikozben ok sehanyat...), de a nap vegen orulok, hogy azert nekem tiszta a lelkiismeretem.
Most rohannom kell vissza - azert nagyon jolesett mindezt leirni, koszonom, hogy meghallgattatok!

amelyben duhrohamot kap a konyvtarban

Tegnap este beszelgettem valakivel (aki itt most mosogato, amugy profi masszor, es megmasszirozott!:)) a butlinsi lufi-letrol, vagyis az itteni elet elzartsagarol es ontorvenyusegerol - o buborek-eletnek nevezte. Es jo metafora ez is, tenyleg: olyan ez a vidampark, mint a Simpson csalad varosa a mozifilmben, amikor lefedik egy hatalmas uvegburaval. Ami lehetne akar rossz is, ha az ember orokre be lenne zarva, dehat ilyesmirol persze szo sincsen, es emiatt nagyon jol erzem magam most a buborekban.
Szoktam amugy gondolkodni, hogy merre tovabb: telen nem lesz szezon, tehat kerdes, hogy a januari szunet utan erdemes-e visszajonni ide. Ha nem, akkor Angliaban (pontosabban az Egyesult Kiralysag es Irorszag teruleten) kene mashol talalni munkat! De a tengerpartrol nehez lenne lemondani... Tegnap lattam egy dokumentumfilmet Bristolrol, amely szerint ott a legbecsuletesebbek az emberek egesz Angliaban, es van tenger is, na peldaul az izgi egy hely lehet, alig varom, hogy Novemberben eljussak majd!
Es hogy mit csinalnek? Berni kommentjere is valaszolvan elmeselem, hogy most kaptam egy emailt egy kedves londoni baratnomtol, amiben teljesen felhaborodik, hogy miert pincerkedem en itt az Isten hata mogott, amikor az angoltudasommal meg a diplomammal biztos lehetne "valami rendes allast" talalni nekem Londonban. Es probalom megfogalmazni hogy miert, meg nem egeszen sikerult, de valamiert annyira ideges lettem ettol a leveltol, hogy majdnem fejbevagtam a konyvtarosnenit egy spanyol utikonyvvel es foldhozvagtam a monitort:) Najo, persze ezt mind csak a fantaziamban, de tenyleg, nagyon felduhitett ez a hozzaallas, pedig tudom en, hogy jot akar. Utalom, hogy annyian lenezik ezt a fajta munkat (persze Berni, tudom, hogy te nem, mivel te is ezt csinalod), es foleg azt utalom, hogy nyilvan en is ezzel a hozzaallassal eltem le az egesz eletemet... Amin csak igy lehet valtoztatni szerintem, ha az ember testkozelbol megismeri ezt a feladatot, ezeket az embereket. Es borzasztoan tisztelem oket, tenyleg, annyi mindent tudnak, amit en sose fogok! Szeretnek minel tobbet tanulni toluk. Mellesleg Londonban barmilyen allasom lenne, akkor se tudnek penzt felretenni, amit itt tudok, mert ott nagyon draga a szallas. De epp ez a kihivas tetszik itten Mineheadben, hogy minden annyira tavoli es uj es ismeretlen.
Ez a het az osziszunet itt az iskolakban, ugyhogy hihetetlen tomeg van vidamparkunkban, total orulet... Mintha ingyenkajat osztanank, komolyan, olyan sorok allnak:) Nagyon sok a munka a heten, talan egyszer meg tudok irni, aztan majd jovoheten bovebben! Addig is irjatok most ti!

amelyben meglepődik azon, hogy van világ Butlinson kívül

Azt hittem, leírtam itt, hogy mennyit dolgozom, de sokan rákérdeztek, úgyhogy most pótolom a restanciámat: heti egy szabadnapom van csak, és a többi nap 8-10 órát pincérkedek minimum, néha 12-t is. Tehát amikor arra hivatkozom, hogy fáradt vagyok, nincs szabadidőm, ilyesmi, akkor erre célzok.
Most realizálzam, hogy mennyire mély is az a mélyvíz, amibe engem beledobtak. Az hagyján, hogy a többi újonctársamnak mind komoly vendéglátós tapasztalata van, nekem pedig, ugyebár, még csak munkaviszonyom sem volt soha - de emellett most már az is világossá vált, hogy másokat ugyan úgy vettek fel eddig a Pizza Hutba, hogy előtte volt tréningjük, velünk kapcsolatban azonban valamilyen oknál fogva senkiben sem merült fel ilyesmi. Újzélandi menedzserünk, Simon, biztos azt hitte, hogy majd magunktól rájövünk mindenre, és meg van lepve, hogy mégse... Novemberben, miután meghosszabbították a szerződésünket, lesz majd valami okítás, de addig csakis a leszídásokból tanulhatunk. Szóval a körülményekhez képest meglepő, hogy egyáltalán boldogulok valahogy, és elégedett is lehetnék magammal, dehát mégis csak a hibákat látja mindig mindenki.
Rá kellett döbbennem arra is, hogy annyira intenzív ez az itteni lét, és annyira hermetikusan el van zárva minden eddigi életteremtől és tapasztalatomtól (ld lufi), hogy egészen más törvények uralkodnak, más hierarchia, és néha borzasztóan meglepődöm, mikor eszembe jut, hogy létezik a külvilág is. Például a legszemetebb csapatvezető, Katerina, aki egész nap üvöltözik velem mindenért, és mindig azt érezteti, hogy én vagyok a legbénább, legszerencsétlenebb ember, akit valaha látott - nos ez a Katerina egyik este hívott, hogy segítsek neki. Azt hittem, valami hányást kell talán eltakarítani (amúgy tényleg létezik az oktatófilmben ábrázolt vírus, amit én viccnek hittem, egész nap fertőtlenítünk!), de kiderült, hogy csak arra kér, hogy írjak le egy mondatot angolul, mert ő nem tudja. Ami nekem a legtriviálisabb dolog a világon, az számára elérhetetlen cél... de közben persze fordítva is. És ez itten az ő terepe.
No meg a pincér-csapatvezetők is, mint Djon meg Pavel... ha mondjuk otthon egy szórakozóhelyen ismerkednék meg egy fiúval, akiről kiderül, hogy a Pizza Hutban dolgozik, jól kiröhögném, itt meg kb. félistenként tisztelem őket:)
Az Angliában élést viszont, amire annyira vágytam, valahogy egészen természetesnek élem meg - nem csodálkozom el rajta minden nap, nem tűnik különlegesnek, csak egyszerűen teljesen természetes és jó. A pincérkedés pedig annyira természetellenes és idegen, hogy épp az egzotikuma teszi borzasztó izgalmassá. És az egész itteni lét átmenetisége....
Mennem kell, szaladok, remélem tudom hamarosan folytatni!

amelyben kilep a kasztrendszerbol

A walesi nagybogossel nagyon mokasan folytatodott a tortenetem, mert masnap ebednel osszefutottunk a curry-s pulykat eszegetven, es leult velem szembe, majd 10 hosszu, kinos percig hallgatott. Nem ertettem, minek ul oda, ha nem akar semmit mondani, de vegul osszeszedte minden batorsagat, es "feltette a kerdest":) vagyis, hogy vasarnap munka utan nem erek-e ra meginni vele valamit. Mondtam, hogy faradt leszek, ugyhogy nem jo a vasarnap (azert nem akartam nagyon a lelkebe tiporni szegenynek), de borzaszto mokasnak talaltam, hogy ennyire rakeszult a nagy kerdesre, es ilyen sokaig tartott, mire osszeszedte a batorsagat. Bennem a leghalvanyabb mertekben sem merult fel, hogy akarjak tole valamit, de ugy latszik, ezt eddig nem vette eszre.
Viszont meg aznap este kiderult, hogy a munkahelyi kasztrendszer megis csak atjarhato, es lehet a felelmetes csapatvezetokkel is baratkozni! Nem csak a beosztasi hierarchiat tartottam eddig megtorhetetlennek, hanem a magyar-szlovak ellentetet is - de szerencsere mint kiderult, egyik sem az. Dani pincertarsamnak igertem egy kolcson-takaritopulcsit, ezert munka utan egyfele mentunk, de neki meg be kellett ugrania Djonhoz, a szlovak "csapatvezetonkhoz" valami cuccaert. Azt hittem, csak felkapjuk a dolgokat es megyunk, de Djon irto kedvesen behivott minket, oportoi borral kinalt, es orakig beszelgettunk. Persze masnap ugyanugy kritizalta minden lepesem, dehat vegulis tenyleg ez a dolga - igy mar, hogy tudom, hogy emberszamba vesz es kedves, nem is zavar! Ez nagyon jol esett, orultem neki.
Csak kicsit sok volt a parti meg a hideg ejszaka, most benathasodtam, de ne tessek aggodni, rendesen kuralom magam, c vitamin, echinacea csepp, sok narancsle, salak, alvas, szoval meggyogyulok hamarost!
Es folytatom izgalmas meseimet is...

amelyben floridaba vonatozik Szirup Susan bandajaval

Meg mindig azt erzem minden egyes nap, hogy ez a tenger dolog, ez valami vicc! Ma is sut a nap, kek az eg, latszik Wales - hihetetlen gyonyoru. Igencsak sokkolo latvany fogadott, mikor lementem ma a partra: egy neni furdoruhaban, furdosapkaban belement a vizbe es uszott benne! Mindezt ugy kell elkepzelni, hogy sut ugyan a nap, de en kabatban es bakancsban vagyok altalaban, es a tobbiek is. Beledugtam a kezem a vizbe, hat bizony irto hideg! Bator egy neni volt. Mikozben baratkoztam a tengerrel, egy lelkes kutya - biztos latta, hogy milyen baratkozos vagyok - cserebe odajott hozzam baratkozni es ram ugrott. Kisse meglepodtem, de helyes volt nagyon, olyan mint Columbo tarsa.
Az ir zene szuper volt, bar csak a vegefele ertunk oda, mert kicsit eldumaltuk az idot Barbaraval. Kiderult, hogy nagyon sok kozos dolog van bennunk. De azert par jo szamot sikerult meghallgatni a pletykalkodas utan! A koncerten kiderult, hogy nagybogos bacsi kicsit szerelmes belem, amugy walesi, nagyon kedves, csak hat azert megiscsak:) De jo volt beszelgetni igazi britekkel vegre valamirol azon kivul, hogy melyik pizzajukat hogyan rontottam el!
Egyre jobban bosszant, hogy Wales itt van egy kopesre, az obol tuloldalan, de nincs komp, es csak hosszu-hosszu kerulovel lehetne odajutni, pedig ugy elmennek! Egy magyar fiu kitalalta, hogy veszunk motorcsonakot es atevezunk:) Van a teveben egy tokjo reklam, walesi baranyhust reklamoz de irto gyonyoru tajak meg esok vannak benne. Berni, lattad?:)
Koncert utan megint bepillantast nyertem a magyarkolonia ejszakai eletebe, ami a leginkabb a "Van aki forron szereti" floridaba tarto vonatahoz hasonlithato, amikor minden ejjel elterjed suttogasok utjan, hogy melyik halofulkeben van eppen a "zsur":) Jarjuk a vidampark sotet utacskait, ossze-ossze talalkoznak a magyarok, es ilyen tarsalgasokat folytatnak: a B12-ben van? Nem, nem, ma a K13-ban! De arra merget vehet az ember, hogy valahol mindig van hazibuli, es barki becsatlakozhat. Azert nem maradtam sokaig, mert ma mar ujra dolgozom delutan es ejjel - remelem, ezuttal nem rontok el annyi mindent!
Sziasztok, sok udv mindenkinek innen!

amelyben madarat lehet vele fogatni

Na jó, lehet, hogy ez a cím túl ambíciózus - nagyonnagyon vidám ugyan, de a hatalmas sirályokat, amik Butlinsban mászkálnak, nem biztos, hogy meg merné fogni. Majdnem akkorák, mint egy ember:) Madárfóbiás embereknek kifejezetten ellenjavallt egy hely ez!
Mindenesetre a mai nap igen szép, mivel szabadnapom van, el sem hiszem! Egész nap vigyorgok mint egy nemistudommicsoda. Nem jóllakott napközis, meg nem is mint egy idióta, de szal valami vigyorgó. Talán a cheshire-i macska - tegnap este az angol "Legyen ön is milliomos!"-ban hozzá hasonlítottak egy vigyorgó cheshire-i játékost.
Tudtam én, hogy az embernek sokat kell valami rosszat/nehezet/fárasztót csinálnia, hogy igazán örüljön aztán a szabadságnak, de tényleg, ennyire még sosem örültem egy napnak! Ahogy jöttem ki a Butlinsból a wifi-s kocsma felé (végre megjavították a laptopom, mi több, végre el is tudtam hozni a szerelőtől!) a tengerparton szikrázó napsütésben futottam a homokban, szemben látszott a walesi part (ritkán látszik, szinte mindig ködös), Oasist hallgattam, néztem a gazdijukkal játszadozó kutyákat, és olyan szabadnak éreztem magam, mint egy lufi amit elengedtek:) A kutyák is örülnek, mert szept 30-ig ki voltak tiltva a tábla szerint a strandról, ígyhát mióta megjöttem, minden alkalmat kihaználnak a tengerparti futkározásra.
Visszatérve az angol tévéműsorok témájára: az utóbbi napokban igen szorosra fűződött velük a kapcsolatom, mivel annyit dolgoztam, hogy a tengerhez, faluhoz sosem tudtam már kijönni, így a napjaimat kizárólag a pizzák és Jeremy Kyle társaságában töltöttem. A Jeremy Kyle show című műsor, melynek rabjává váltam, kb az otthoni Mónika ill. Balázs show-hoz hasonlítható, csak persze angolokkal, ami még ezerszer viccesebbé teszi a dolgot, no meg Jeremy is agresszívabb műsorvezető, azt hiszem - mindig leordítja a vendégek fejét. Rendkívül tanulságos a társadalom tanulmányozásához, egészen hihetetlen emberek és történetek vannak itten (is). Nem ismertetem részletesen az eseteket, de akinek 20 évesen kevesebb, mint 4 gyereke van, és nem mind különböző partnerektől, az már nagyon szokatlannak számít:)
Tegnap este meg elvetődtem magyar kollegáimhoz dumálni-ciderezni este, és így részese lettem életem első pókerpartijának! Nagyon vicces volt, tökjól szórakoztunk, főleg azon, hogy a fiúk milyen komolyan veszik a játékot. De nemfogok pénzben játszani semmiképp, ígérem!
Ma este meg a butlinsi ír kocsmába akarok benézni, mert szerda esténként élő ír népzene van - a nagybőgősük a pizza hutba szokott járni, nagyon helyes bajszos-pocakos kopasz bácsi, Marknak hívják - és mivel a hangszere társaságában szokott étkezni, elég feltűnő jelenség, így ismerkedtem meg vele, és ő mesélt a zenélésről. Remélem, lesz olyan jó itt is az ír zene, mint nyáron Dublinban!
Ja, akartam azt is mesélni, mindenki megnyugtatására, hogy nem fogok többet takarítani, megoldottam:)
Pincérkedés meg nagy kihívás továbbra is, sokszor hibázok, és nagyonnagyon sokszor megszidnak, még többször, mint amennyi a hiba. De csak így lehet tanulni. Igyekszem nagyon, csak hát eleve feleannyi személyzet van, mint kéne, tehát még a gyakorlattabb pincéreken is kifog olykor, hogy egyszerre 3-4 helyen kéne lenniük, nemhogy rajtam... Ahhoz képest, hogy milyen bakikat követek el - pl. egyik nap elvágtam az ujjam és összevéreztem a felszolgálandó poharakat, aztán meg elvesztettem 40 fontot, amit ki kellett fizetnem - nagyon örültem, amikor ma az első munkahelyi megbeszélésen kihírdette Simon, a menedzser, hogy mindannyiunk próbaidős szerződését meg fogják hosszabbítani januárig! Hurrá. És még így is kapok annyi borravalót (kopkopkop), hogy eddig a munkavállalási engedélyen meg az angol mobilon kívül nem költöttem az otthonról hozott pénzemből.
Pavel egyik este szörnyűmérges volt rám, mert elrontottam valamit, nagyon szomorú voltam, de záráskor végül meg mertem kérdezni, hogy haragszik-e még, és azt mondta, hogy egyáltalán nem haragudott, csak meg volt ijedve, hogy hogyan fogjuk jóvátenni a hibát. De sikerült, és onnantól, hogy rákérdeztem, tök kedves lett, bocsánatot is kért, amiért rám ijesztett. Amúgy folyton vigyorog, énekel, és viccelődik mindenkivel, csak fel ne bosszantsa az ember!
No, most elbúcsúzom, de a következő napokban több időm lesz, folytatom majd! Írjatok csak, kedves olvasóim!

amelyben a pincerkedes erotikajarol elmelkedik

A takaritasban nem az a legrettenetesebb, hogy takaritani kell (bar az is szornyu), hanem az, hogy annyira nincs idom es energiam ra, teljesen tonkreteszi a napomat, a beosztasomat, a pincerkedesemet. Valamit ki akarok talalni, hogy ne kelljen, mert anelkul is heti 50 orat dolgozom, es azt valahogy elegnek erzem:)
A pincerkedesben pedig az a legjobb, hogy barmilyen faradt, merges, stb vagyok, akkor is mosolygok, vannak kedves vendegek, akik viccelodnek, felviditanak, flortolnek velem, es ettol mindig ujra embernek erzem magam. Persze korantsem csak kedves vendegek vannak, de mindig akad ebbol a baratsagos fajbol eleg ahhoz, hogy felviditson, es visszaadjak a jokedvem. Meg az egesz pincerkedesnek van valami erotikaja, amit nagyon szeretek - persze csak jatek az egesz, egy percig nem jutna eszebe senkinek komolyan gondolni, es pont ez a jo benne. A pincernek tetszenie kell a vendegnek, ez a dolga, es nekem meg tetszik, hogy ez a feladatom. Persze ez is erofeszitest igenyel, es van mit fejlodni, de amikor sikerul, nagy oromot okoz az is. Jo ez a szerepjatek!
Sokszor jo a hangulat a pizza hutban, gyakran mindannyian faradtak vagyunk es epp ezert mar a legbutabb vicceken is orakig tudunk nevetgelni a szlovak pincerekkel (magyar karomkodasokat tanitunk nekik), sokkal otthonosabb olyanokkal dolgozni akikkel egyutt nevetunk. Persze van 1-2 harpia is, akik mindenert kiabalnak es kioktatnak, oket igyekszem kerulni, de elobb-utobb csak lecsapnak mindig az emberre... Nincs mit tenni.
Na megyek is vissza, nehogy kiabaljanak:)

amelyben sohatobbe

Tegnap voltam takaritani. Ket szo: SOHA TOBBE!!
Amugy zajlik a zelet, keddig egy percem sem lesz irogatni, irto fontos es elfoglalt ember vagyok akar csak Bridget Jones:) De alig varom a visszaterest a betuk vilagaba!
Sziasztok Kedvesek!

amelyben lufikat keszit

A legjobb az, amikor nagyon cuki gyerekek kernek lufit az etteremben, es en csinalom meg oket. Van olyan lufifujo automata, amilyet nemreg draga Kata baratnommel lattam egy budapesti OTP bankban, mondtam is neki, hogy lufikat akarok fujni vele:) Es lon! De nem az a legjobb, hogy szinesek a lufik es szep koverre felfujodnak es aztan ezust zsinort kotozok rajuk, amivel elerem oket akkor is, mikor felrepulnek a plafonra - hanem az, ahogyan orulnek nekik a cuki kisgyerekek, es boldogan mosolyognak ram. Kicsit ugy erzem magam ebben a munkaban, mint Holden Caulfield szeretne:)
Nagyon jo, hogy neha tudok azert lenni kicsit a magyarokkal, akik mindig partiznak itt, mert ok sokkal kevesebbet dolgoznak, bar nagyon nem kepzeltem ugy, hogy magyarokkal baratkozni jovok ide. De azert jolesik egy kis tarsasag. Nagyreszt megis egyedul vagyok, talan tobbet, mint ezelott valaha... Es nem csak egyedul, de valami egesz ures terben. Azon gondolkozom sokat, hogy miert is volt ennyire nagy szuksegem erre az uressegre. Meg nem egeszen fejtettem meg, de az biztos, hogy tenyleg igenyem van ra. Es kozben nehez, es szornyen hianyoztok sokan, de azt hiszem, kell most nekem egy nagy adag semmi, amibol aztan megszulethet a valami. Mintha egy lufi belsejeben lennek most, a semmiben lebegve.
Persze e fennkolt elmelkedesek kozben kemenyen dolgozok tovabbra is, sot, talan egyre kemenyebben! Es orulok, hogy megtanulom mindazt, amit tanulok...
Legkozelebb majd kaptok ujabb vicces anekdotakat, kedves olvasok, amikben most - elnezeseteket kerem erte - nem bovelkedett a bejegyzesem.

amelyben nyuszit lat es megtudja, ki a miniszterelnok

Sok esemeny nem tortent tegnap ota, de fuzok par megjegyzest az elozo bejegyzesemhez.
Ha lattatok a Bridget Jones filmet, akkor eloszor is kepzeljetek magatok ele a "papok es ringyok party-t", majd szorozzatok meg ezerrel, es akkor kb megkapjatok az itteni jelmezek abszurditasat:)
Mult hetvegen csak felnottek voltak, azert voltak ennyire orultek, most halisten visszatertek a gyerekes csaladok. Bar nem biztos, hogy ez javulast jelent: lattam mar ugyan regen is Angliaban, de ujra es ujra dobbenettel tolt el, hogy itten a szulok porazon setaltatjak a gyerekeiket!!! Nem metafora, a szo legszorosabb ertelmeben.
Tegnap este veletlen bekapcsoltam a tv hiradot es meglepodve konstataltam, hogy mar nem is Tony Blair a miniszterelnokunk:) Eljen a jolinformaltsag! Ez egy eleg Adrian Mole-os megjegyzes, de amugy is folyton o jut itt eszembe:)
Hirado utan atmentem Barbarahoz szomszedolni, reg nem lattam, mert mashol dolgozik, de jo volt dumalni ujra. Es a haza elott lattam nyuszikat!!! Csak ugy, vadon, ott ugrabugraltak, nagyon edesek.
Azert az angol szovegertesi kepessegeimet talan kicsit eltuloztam tegnap. Minden elviteles rendelesnel meg kell kerdeznem a vevo keresztnevet, es volt egy pasi, akit - mint utolag kiderult - Harrynek hivtak, de otszor minimum visszakerdeztem, mire megertettem, ugyanis kb "hou"-nak ejtette:)
A szigoru felettesem, akit tegnap emlitettem, egyebkent Pavel nevre hallgat es szlovak. Eleinte nagyon feltem tole, mert mindenkibe belekot, mindent kritizal, semmi sem eleg jo neki. De ha az ember tenyleg igyekszik, es hallgat a tanacsaira, akkor egeszen megenyhul, sot, meg mosolyog es kedves is lesz neha. Nagyon tisztelem, mert rajottem, hogy o a tokeletes pincer: barmilyen kimerult, mindig baratsagos a vevokkel, viccelodik veluk, jokedvre deriti oket. Mielott eljottem, Bp-n lattam az "Ofelsege pincere voltam" c. filmet - nahat olyan Pavel is. O az uj peldakepem:) Dehat persze amig minden idegszalammal arra koncentralok, hogy megertsem, mit kell csinalnom, addig nem varhatom magamtol, hogy ilyen pincer legyek. Az majd kesobb jon.
Kerdeztetek, hogy mindig telefonszolgalatos leszek-e: szerencsere nem, mert akkor nincs borravalo:) meg uncsi is. De neha beosztanak oda is.
Mostanaig gyonyoru napsuteses ido volt, ami persze nagy luxusnak szamit itt, de valami nem stimmelt igazan... Ma jottem csak ra, hogy mi hianyzott. Vegre megjott az igazi angolido! Langyos, nedves, es minden csupa-csupa hatalmas szurke felho. Gyonyoru!:)
Egy angol neni nagy-nagy erdeklodessel figyeli, amint irok (a helyszin ujra a konyvtar), kerdezte, milyen nyelv ez, teljesen lenyugozte. Aztan meselte, hogy a tv-ben latott valamit Magyarorszagrol, es azt tanacsolta, hogy jovo heten feltetlenul nezzem meg! Nemtom, miert gondolja, hogy nagy szuksegem megtudni alapveto turista-tenyeket arrol az orszagrol, amiben 20 evet eltem, de persze kedves volt tole.
Csutortokon terek vissza, addig is udv mindenkinek!

amelyben hitetlenkedik az angolokat figyelven

Huhuuu! Jo sokat dolgoztam hetvegen, de meg mindig nagyon szeretek picerkedni, csak hat faraszto, es keves idom van masra. De tok erdekes belelatni, hogy hogy mukodik egy etterem. Meg hogy mennyi koszt, moslekot, szemetet termelnek maguk utan az emberek amikor fogyasztanak! Pedig meg nem is takaritottam:)
Irto viccesek az angolok, egeszen hihetetlen egy nepseg. Meg mindig tartom, hogy imadom ezt az orszagot es itt akarok elni, de hat ami itt van... A leges-legalja nep jar ide, es persze annak oromere, hogy nyaralnak, meg tizszer olyan hulyen viselkednek, mint amugy. Borzaszto sokat lehet rajtuk nevetni, de azert neha ijeszto, hogy mennyire ostobak... A kedvencem a beoltozes-maniajuk, minden csoportnak van valami temaja, pl gengszterek, nyuszik, cowboyok, lefatyolozott menyasszonyok:) es ezek meg a szalonkepesebb jelmezek, aztan jonnek a miniszoknyas pasik, mumellekkel es egyeb kiegeszitokkel amiket inkabb le sem irok:)
Sokan kedvesek es viccesek, ok is bolondok de legalabb felviditanak, viszont elofordul az is, hogy rosszindulatuak es direkt bosszantani akarnak, az nagyon idegesito. Mert persze nem kuldhetem el oket a jo budos nemistudomhova, mert hat en szolgalom ki oket...
De osszessegeben elvezem ezt a szerepet, tenyleg nagyon jol lehet igy figyelni az embereket, az eletet, tok erdekes tapasztalat.
Tegnap ejjel volt "ceges buli", gondoltam, odaszagolok udvariassagbol egy picit, de vegul nagy ejjeli tivornyazas lett belole... Eddig szent meggyozodesem volt, hogy ciderbol nem lehet tul sokat inni - ez a hitem most tevesnek bizonyult!
A mineheadi konyvtarbol irok eppen (ma van az egyetlen szabadnapom), nagyon hangulatos es mokas kis hely, bar a konyvek nem tul bizalomgerjesztoek, de megis jo a konyvtarhangulat:) meg hogy lehet 1 orat internetezni minden nap! Szoval mikor nem dolgozom a nyitvatartasi ideje alatt, idejarok majd.
Sok a nagy siraly a butlinsban, teljes szimbiozisban elnek az emberekkel, tokjo.
Es a Pizza hut-os kollegak is helyesek, vannak szigoru feletteseim de ugy erzem, neha sikerul kivivni az elismeresuket, es az nagyon jo erzes. Tegnap megtettek fo-telefonkezelonek, mert csak en ertem, amit telefonon rendelni probalnak az anglus nepek:) Ill. persze en sem mindig, de az aranyok jobbak, mint masoknal... :)
Irjatok, meseljetek ti is, kedves olvasok!
Holnap visszaterek!

amelyben megkezdi pizza hut-os palyafutasat

Sajnos az a helyzet, hogy nagyon rosszak az internet korulmenyeim, meg a szabadidom is irto keves most, ugyhogy eloszor is bocsanataert esdeklek mindenkinek, akinek nemtok hamar valaszolni... de ami kesik, nem mulik! Igerem.
Csutortok, a kozos trening mindenkinek nagyon mokas volt: a kulonbozo idetlen csapatepito es ismerkedo jatekok utan a butlins szellemerol, valamint a biztonsagi es egeszsegugyi szabalyokrol reszesultunk okitasban. A nap fenypontja az volt, mikoris a hanyos-hasmenos virusrol neztunk oktatofilmet: az angolok jellegzetesen morbid, perverzioba hajlo humoraval ujra es ujra lejatszottak lassitott felvetelben, ahogy egy fiu telehanyja a kocsijat, kesobb a recepciot, szobat, wc-t... a virusbacit egy voros vigyorgo ordogfioka testesitette meg, aki kajanul kacagott, ahonyszor megkapta egy ujabb ember a virust, a peldamutato hos pedig Viroman volt, aki Supermanhez hasonlo oltozetben ropkodott fel-ala es halalt megveto batorsaggal kuzdott a gonosz bacilus ellen:))
Aztan este kaptuk meg vegre a szerzodesunket, ami igen nagy visszatetszest valtott ki: egyelore csak 4 het probaidore vagyunk szerzodtetve (de allitolag mindenkinek meghosszabbitjak majd, ha akarjuk es jol dolgozunk), emellett csak 3 napot dolgozunk az ettermekben es 2-t takaritunk, de azt sem mindig. Ami engem a legjobban ketsegbeejtett, az az, hogy a Sun and Moon guszti angol pubbol atraktak a pizza hutba pincernek, de kesobb kiderult, hogy ez a legnagyobb szerencse, ami erhetett: ez a legmenobb etterem, es csak itt kapjak meg a pincerek a borravalot! Nagyon jo buli pincerkedni - Kedves Esti Kornel, sokszor eszembe jutsz, tenyleg fontos elettapasztalat. Csak most 3 napig borzaszto sok orat dolgozom, de aztan lesz szabadnap, uresjaratok is. A kollegak nagyreszt szlovakok, par lengyel is kozottuk, a legtobbjuk nagyon jofej! Egy szlovak srac tud kicsit magyarul, kerdeztem, hogy a hatar kozelebol szarmazik-e - erre kozolte, hogy nembizony, hanem itt, angliaban tanulta meg!!:) Tudniillik csakis magyarok, lengyelek es szlovakok dolgoznak a Butlinsban.
Egyelore orulok a munkanak, bar faraszto, de hasznosnak erzem magam:) Viszont nem baj az sem, hogy elmehetek mashova majd, ha akarok... Meglatjuk!
Koszi a kommenteket, remelem tudom folytatni 2-3 nap mulva. Hivnak a felszolgalando vendegek!:)

amelyben barátkozik a pirítóval és örömkönnyeket hullat a tengernél

Első nap. Ezúttal Queen's Hallban már saját laptopommal, sikerült a wifi kártyát beüzemelni! Az ablaknál ülök, ha kinézek, a tengert látom.
Nagyon köszi a kommenteket, olyan jól estek! Örülök, hogy tetszik több embernek a blog. Akár itt, akár emailben írjatok továbbra is sokat-sokat!
Nagyon jól aludtam első éjszaka az új szobácskámban, bár reggel láttam, hogy a "lakályos" szó azért kicsit túlzás volt rá. Kosz van, jön le a vakolat, ahol meg nem, irtó ronda színű... de az ajtók bordók, az nagyon jól néz ki! És legalább beférek a szekrénybe, van akié sokkal kisebb. Mármint: én is beférnék, de a cuccomra céloztam:) Hollyt azóta sem láttam, talán álom volt? De mégsem: a tévét kirakta a szobájából a nappaliba, úgyhogy reggel teázás közben már nézhettem vicces angol sorozatot. A konyhában 2 konnektor van összesen a hűtő, pirító, vízforraló és mikró számára, tehát szépen sorjában egyesével kell mindent csinálni: csakhogy a pirítóval már első nap nézeteltérésem támadt. Gyanútlanul magára hagytam a kenyérrel, hogy végezze szépen a dolgát, amikor is hirtelen fülsüketítő szirénázásra lettem figyelmes - mikor odarohantam, láttam, hogy iszonyatosan füstöl, és ettől bekapcsolt a szobában a füstriasztó. Pirítót sikerült kikapcsolni, és kikaparni belőle a szénfekete kenyereket, riasztót azonban nem, tehát félórát szirénázott még. De második körben már ehető kenyerem is lett:)
Utána kimentem sétálni a tengerpartra, kb 5 percre van a szállástól, és megint annyira elöntött a döbbenet és a hála, hogy én tényleg itt lehetek és ezt láthatom minden nap! Még sírtam is, olyan szép volt:) Felfedeztem a tengerparti piacot is, ahol van csomó olcsó ruha, pulcsi, esőkabát, vicces feliratokkal ellátott fehérnemű... Strandfelszerelés: labdák, úszógumi, matrac (ami különoösen szórakoztatóan hat az időjárásra vaó tekintettel), no meg szuvenírek: hosszú csíkos cukorkarudak, kis állatfigurák, névreszóló söröskorsók... Egészen úgy éreztem magam, mint Adrian Mole Skegnessben, hihetetlen hangulatuk van ezeknek a borús üdülőhelyeknek.
Ma este lesz az első munkamegbeszélés, meghívnak minket vacsorázni, a tréning meg holnap reggel kezdődik. Más munkakörben levőkkel már ma aláírták a szerződést, kaptak egyenruhát is. Én remekül elvagyok a magam kis világában, és most úgy érzem, nem derülhet ki semmi olyan, ami el tudná rontani, hogy ennyire szép ez a hely - de a magyar többiek sajnos nagyrészt nagyon negatívak és folyton el akarják venni az ember kedvét mindentől. Meg utálják a lengyeleket akik itt vannak, tényleg el sem tudom képzelni, hogy miért. A tegnapi 2 lány továbbra is helyes, meg van még egy fiú aki nem ellenszenves, de a többieket inkább kerülni igyekszem...
Hát mára ennyi, ha minden igaz, akkor legközeleb már a munkáról is tudok írni!
Addig is képzeljétek el a pálmafákat a vidáparkban, a nagy mászókákat, vizicsúzdákat, dodzsemeket... és persze a tengerpartot is! Fényképek később.

amelyben megérkezik

Az ünnepélyes első mineheadi bejegyzés. Nem egészen úgy, ahogy képzeltem: a szálláson nincs wifi lefedettség, a Queen Hall nevű pub-ba (kocsma) kellett kijönni, és mivel még nem volt energiám összeszerelni a saját laptopom, kedves új ismerősöm, Judit gépén írok. De van cider! A kedvenc italom, ami Mo-n nincs, kb almabor. A wifitlen helyzet miatt sajnos nem biztos, hogy mindig annyit tudok majd emailezni, chatelni, mint terveztem, de igyekszem. És azt is ígérgetik, hogy megwifisedik a vidámpark hamarost - reménykedjünk.
Minehead viszont valami egész csodálatos! Az út nem volt épp zökkenésmentes: 32 órát legalább tartott, és három sofőrünk végtelenül mókásnak találta, hogy egyikük sem tud egyetlen szót sem semmilyen idegen nyelven, és az útirányokról sincsen közelebbi elképzelésük, ami nagyon vidám hangulatot kölcsönzött ugyan az utazásnak, azonban nem kifejezetten segítette haladásunkat. A csalagút meg elég szörnyű, a buszt berakják egy nagy, ablaktalan konzervdobozba (=vonat), amin viszont nem is érződik, hogy mozog, csak végül kiengednek és Angliában van az ember. A tájak gyönyörűek, a barikák fehérek, a köd sűrű.
A buszon két lánnyal volt szerencsém összebarátkozni, Barbarával és Judittal. Barbara most végzett jogászként, és megy világotlátni, Judit pedig töri-latin szakos tanár, aki most egy gyermekotthonban dolgozott három évig, és imádja a villamosokat. Meglepett, és megnyugtató is valahol, hogy hozzám hasonló diplomás emberek is ekkora lelkesedéssel vetik magukat a tengerparti pincérkedésbe!
Butlins maga kisebb és elhagyatottabb, mint ahogy képzeltem – kevés a vendég, nincs szezon. Viszont közvetlenül a tengerparton fekszik, és nagyon hangulatos a földszintes kis házikókkal, bolondozós konyhásnénivel, és hasonlók. A 250es házban lakom, melynek megkeresése egészen kafkai jelenet volt: jönnek szépen sorban a házak, 240, 242, 244, 246, 248, 252, 254…. szemben pedig a páratlanok. Nagy nehezen végre megtaláltuk, a szobám saját és egész lakályos, bár rakodófelületekben nem bővelkedik; a fürdőszobán és a konyhán, valamint a pici nappalin pedig Hollyval, egy szőke walesi leányzóval osztozom, ami kellemes meglepetés: aszittem itt nem dolgoznak britek! Hát nem is sok, de ő kivételt képez. Még nem értek egy szót sem abból, amit mond, de bizakodom: majdcsak.
A munkáról holnap-holnapután derül ki több minden. Most viszont bejöttünk a városba sétálni a lányokkal, és egész elbűvölően gyönyörű – el sem hiszem! És hogy én itt fogok lakni… Elmúlt minden szorongásom és a wifi miatti bosszankodásom is, olyan csodás ez a hely. A többit majd meglátjuk… Igyekszem írni majd sokat!
Írjatok, levelezzünk!