amelyben nem bír elszakadni Bristoltól

Hát ez a bristoli látogatás jó mókásan alakult. Csütörtökön még hisztérikusan toporzékolva tiltakoztam az ellen, hogy a Las iguanasnak akár csak a 100 méteres körzetébe menjek, annyira nem volt kedvem Saraval, az exfőnökömmel találkozni, meg amúgy is, féltem az egésztől.... Kedden ehhez képest fülig érő mosollyal grasszáltam be Sheilának szuvenirt venni, és mivel bent volt épp Sara, kedvesen megkérdeztem, hogy nincs-e véletlen szüksége extra személyzetre az ünnepek alatt. És, mit hoz a sors, szüksége van rám, úgyhogy szépen meg is beszéltük, hogy megyek, ott fogok dolgozni, Bristolban töltöm a téliszünetet...
Hmm. Mi történt a kettő között?
Részben meséltem már, részben nem is fogom elmesélni, de van egy harmadik része is, amit magamnak is nehéz megfogalmaznom. Hiába 8 hónap csupán, amit Bristolban töltöttem, és 1 éve szinte még azt sem tudtam, hogy a föld színén van ez a város - na jó, ok, pontosan 1 éve jutottam e tudás birtokába - mégis van benne valami otthonos, annyi emlék kötődik hozzá, és annyi munkám van a "megszelídítésében". Eleinte hihetetlenül elveszett és magányos voltam ott, és talán épp ezért olyan értékes minden, amit megismertem, megszerettem az ottani életben. Na meg persze az emberek!:))
Szóval nagyon várom a téliszünetet, tökjó lesz újra ott! Nyilván nem egyszerű, de azért jó...

amelyben bristolozik, sok negylabuval

Jaj gyerekek, annyira jo Bristol!!!
Tegnap Sheilaval elmentem nagy parkba Urschkat setaltatni, es jott velunk egy kornyekbeli masik farkaskutya is, Tilly, akinek a gazdaja suket es beteg, ezert nem tudja setaltatni, ugyhogy mindig Sheila viszi. Es elmeselte, hogy a suket nonek 8 (!!!) fia van, akik 2 torzset alkotnak:)) vannak okos muvelt fiai es buta fiai is:) bocs, Sheila meselte mindezt, nem Tilly:)
Ma reggel meg arra keltem, hogy itt mosolyog a konyhaban egy nagy blueberry torta, mellette Sheila cetlijevel, hogy ejjel sutotte, de kicsit odaegett, mert elaludt kozben:) Just for the record, nem is egett, hanem tok finom.
Csutortokon voltam Dorival a "masik" las iguanasban, nem a nagy, ahol dolgozunk, hanem van egy kicsi is. Iszonyu jo volt, annyira hianyoztak ezek a kajak meg koktelok... Es Josh, aki regen a mi fonokunk volt, de most mar ott fonok, csinalt nekunk gumicukor izu ingyen koktelt:)
Penteken Aniaval, a lengyel konyhaslannyal buliztam, miutan delutan Sheilanal engedetlen kiskutyat vigyaztam, aki mindent meg akar zabalni. Szombaton megint Dori, aztan bementunk zarasra a mi las iguanasunkban, ahol mindenkit tudtam udvozolni, tokre orultek nekem, nagyon jo volt. Aztan a casinoba meg atjott utanunk John, tudjatok, a kedvenc foszakacsom is:)
Ma fogok talalkozni a torzsvendeg nenivel es bacsival las iguanasbol, akik kicsit orokbefogadott nagyszuleim lettek, emlekeztek? Biztos irtam roluk. Ok azok, akiknek 46 eves hazassagi evfordulojuk volt. Aztan Mansooral, a pakisztani jogasz-koktelmixerrel talalkozom, meg meg meglatjuk:)
jaaaaj holnap el kell innen menni, jaj... nagyon elveztem!

amelyben nem fogjatok kitalalni, hol van es ki ul a labanal!

Na tessek gyerekek, itt egy jo kis tortenet nektek, hogy orulhessetek:)
Sheila kek nappalijaban ulok, Urschka tarsasagaban, szol a nemet tv, es innen irok blogot. Na azert nem kell panikba esni, nemhagytam ott a yorki egyetemet (bar neha lenne kedvem hozza...), es nem is mentunk vissza 9 honapot az idoben, csupan csak arrol van szo, hogy 6 napra visszajottem Bristolba a "reading week" oromere, amikor is nincsenek orak az egyetemen, es Sheilanal lakom. Nagyon fura ujra itt, marmint Bristol is persze, de Sheila haza kulonosen, mert amiota elkoltoztem marciusban, nem voltam itt. Sokszor talalkoztunk, de a hazban nem jartam! Gondoltam, elmeselem, leven, hogy Urschka es Sheila sokatok kedvenc szereploi voltak:)
Nagyon hianyzott Bristol, a hely is, meg az emberek, de az egesz dolgozos eletforma is, hiaba nem egyszeru. Sosem hittem azoknak, akik ijesztgettek, hogy 1 ev dolgozas utan nehez visszaterni a diakletbe, de en magam lepodtem meg a legjobban, hogy mennyire igaz tenyleg!
Itt is izelgetnek, hogy csinaljak dolgokat amiket nem akarok, meg ott is, csak itt en fizetek nagyon sokat erte, ott meg ok:)
Persze azert van sok jo is Yorkban. Egy Vicky nevu lannyal nagyon osszebaratkoztam, irto helyes, es mult szombaton elmentunk egyutt egy masik csoporttarsunk hazibulijara, tokjo volt. Elotte meg a yorki szinhazban megneztuk van 10-en egyutt az Ugynok halalat (nem gondoltam, hogy ez a darab, ami 16 eves korom ota kiser mindenhova, meg mindig ennyire meg tud razni...)
Szoval van csoportszellem, intellektualis kozosseg, miegymas, es tenyleg szimpatikusak egesz sokan. Meg a meghivott eloados esteket imadom, multkor pl az a forgatokonyv iro pasi volt, aki tv-adaptalta pl a Buszkeseg es Baliteletet, meg sok mas Austent es Dickenst, es nagyon-nagyon jofej egy ember, sziporkazo humor, erdekes anekdotak, tok izgi volt. De ennel komolyabb temak is vannak:) Es azokat is elveztem!
Foleg, ha utana a fogadason Richard Walsh, az innovativ regeny tanarom osztogatja a borokat:) Hu az az ora rettento izgalmas, egyre jobban elvezem - es a tanar ur is nagyon tetszetos:)
A masik oramat meg mindig utalom, de most legalabb irtam ra esszet egy Nabokov novellarol, es ennek oromere sokat olvastam Nabokovrol, aki mindig teljesen lenyugoz.
Bristolban meg nem tortent semmi, mert tegnap ejjel erkeztem, de majd meselek!

amelyben elkezdodik a suli

Huh, hol is kezdjem? Talan ott, hogy ebben a pillanatban rendeltem meg a blogom cimado regenyet (vagyis Lost in the Funhouse), mert ez az egyik kotelezo olvasmany az izgi oramra. Bejutottam ugyanis arra, amire nagyon akartam - Innovative Fictions after 1950 a kurzus cime, es a muvek is hihetetlenul izgalmasak, meg a tanar is nagyon jo. Kb ez tolti be most az eletem, hogy ezeket a nagyon modern es fura es meglepo szovegeket olvasom - egyreszt, mivel csomo van feladva, masreszt mert nem lehet oket megszerezni, es ami csak a felev vegen kerul majd sorra, arra is 10en varnak mar a konyvtarban, ugyhogy vissza kell oket adnom hetvegen. Nem fogok reszletesen beszamolni minden regenyrol, de BS Johnson total eletmegvaltoztato elmeny nekem, mindenkepp ajanlom mindenkinek! Most meg egy olyan regenyt olvasok, amiben nincs 1 db "e" betu sem:))
De nagyon orulok ennek a kurzusnak. A masik viszont szornyu uncsi eddig, a kotelezo, de mondjuk minden orat mas fog tartani, ugyhogy talan lesz meg erdekes resze is.
Penteken voltam bulizni a leendo evfolyamtarsaimmal, sokan nagyon helyesek, bar a hetfoi szeminariumokon mar sok "okoskodoval" is talalkoztam, akik viszont total elvettek a kedvem az egesz akademikus elettol mar megint... Marmint semmi kedvem ures okoskodassal tolteni az eletem, en csak vicces regenyeket akarok olvasni:) Hat, majd meglatjuk, merre tovabb.
Szombaton meg Sandy lakotarnommel es angol baratnoivel voltam bulizni, az is tok jo volt. Szoval igazabol lenne mit csinalni az olvasason kivul, csak most ebben a masfel hetben nagyon sok, a konyvtar hataridok miatt, utana asszem lazabb lesz es nekiallok tarsadalmi eletet is elni, meg jobban felfedezni Yorkot!

amelyben eloszor megpillantja tanarait es diaktarsait

Az elmult ket napban nem sok tortent azon kivul, hogy sikerult vegre beiratkoznom az egyetemre, megneztem 5 azaz 5 db filmet otthon a lakotarsaimmal, valamint kint felejtettem az osszes kiteregetett ruhamat a kertben a szakado esoben, igyhat a "szaritas" hatasara sokkal vizesebbek most, mint mikor kiszedtem oket a mosogepbol:)
Ma reggel viszont volt mar tajekoztato az en csoportomnak, akik modern and contemporary literature and culture-t tanulunk. 21-en leszunk a lista szerint, rogton sikerult egy bristoli fiu melle ulnom:) ill. yorki, de 3 evig bristolban tanult most. Bemutatkoztak a tanarok, es elmeseltek, mik lesznek a valaszthato kurzusokon, hogy segitsenek a valasztasban - eddig eleg szimpi az egesz, meg tokre meg van szervezve, az fura:)) (Az itteni TO az eltehez hasonlatosan mukodott eddig, vagyis sehogy, de a tanszekunk egesz mas).
A tanszekvezeto, vagy micsoda, nagyon tetszik, es tok jonak tunik - remelhetoleg hozza fogok jarni a valaszthato oramra is, ha bejutok:) Ugyanis minden szemeszterben csak 2 modulra kell jarni, es az egyik most kotelezo, ugyhogy csak egyet valasztunk. Na majd ha kiderul, hogy bejutottam-e, akkor elmeselem, mi az.
Amugy meg kezdem kicsit elvezni az "angol egyetemista vagyok" tudatallapotot - magahoz az egyetemhez ugyan meg mindig nincs kedvem, mert annyira magaval ragadott a vendeglatos let es annyira hianyoznak a bristoli emberek es hangulatok... de az mar egyre inkabb felidezodik bennem, hogy mennyire regota vagyom angliai egyetemre, es tulajdonkeppen milyen nagy almom teljesult most:) akkor meg nem is sejtettem, hogy elotte egy evig milyen kalandokba keveredek... Szoval bizonyos ertelemben hatalmas celbaeres ez, es buszke lehetek magamra:) Csak bele fog meg telni egy idobe, mire elfelejtem (de el kell-e egyaltalan felejteni?) a pincerkedes oromeit:)

amelyben yorkba erkezik es felfedezi az egyetemet

Amikor utoljara talalkoztunk hosnonkkel, a leghajokat bamulvan hagytuk ot magara a bristoli hazteton. Azota nem keves kalandban volt resze...
Mindenrol lehetetlenseg volna most szamot adni, es a hosszu hallgatasert mentsegere szolgaljon, hogy nem volt internete az elmult ket honapban. Mostantol kezdve azonban igeri: ujra be fog szamolni rendszeresen angliai mindennapjairol!
Tehat, kezdjuk ott, hogy hol is vagyunk most?
A yorki egyetem konyvtarabol irok, amely intezmenynek mar MAJDNEM a hallgatoja vagyok... Nem keves adminisztracios elinteznivaloba utkoztem ma, de mar leadtam az osszes szukseges papirt, es holnap johetek is beiratkozni!
Modern es kortars irodalom es kultura - ez a cime annak az 1 eves mesterkepzesnek, amiben reszt fogok venni.
Szeptember vegen hagytam el orokre (bar ki tudja, mit hoz a jovo??), na szoval mindenesetre hosszu idore Bristol. Az utolso honapom ott fantasztikusan telt, ugyhogy igen szivfajdito volt mindentol es mindenkitol bucsut venni, meg ha tudtam is, hogy tovabb kell allnom. Na persze minden akkor a legjobb, mikor mar tudjuk, hogy mindjart vege lesz:)
Kulonosen joba lettem az utolso hetekben a Las Iguanas indiai foszakacsaval, Johnnal, es ez az elszakadas foleg fajdalmas volt - nem tudom meg, hogy fogjuk-e tartani a kapcsolatot, majd meglatjuk.
Bristolt elhagyvan Londonban is toltottem par napot, 1 napra feljottem Yorkba lakast keresni, majd Budapesten allomasoztam 2 hetet. Most erkeztem vegre meg "rendesen" ide, ahol kovetkezo evemet fogom tolteni...
A szoba, amit berlek, a bristolihoz hasonloan egy "shared house"-ban van, tehat 5en bereljuk egyutt a hazat (talan lesz egy 6. is), mindenkinek van sajat kulon szobaja. Nagyon nagyon tetszik maga a haz, igazi voros teglas:) A szobam is jo, meg a lakotarsak is, csak kicsit tavol vagyunk sajnos mindentol, sokat kell gyalogolni, dehat semmi sem tokeletes.
Szombat este rogton elrangattak mulatni uj szomszedaim: Sandy, a srilankai szarmazasu, olaszo-ban nevelkedett, 11 eves kora ota londonban elo lany a leghelyesebb:) aztan van James, egy angol fiu; Mats, a japan fiu (igazabol Matsumoto, asszem), es Linn, a kinai lany. Sandy genetikat tanul, James vmi kozgazdasagosat, Mats politologiat es Linn szamitastechnikat.
Szombat estere James kinezett egy Gilbert and Sullivan amator operaeloadast egy templomban, amire elmentunk, de mint kiderult, csak "koncert eloadas" volt, jelmez es szinjatszas nelkul, ami effele vigopera eseteben total ertelmetlen: feher bluzos templomi nenikek enekeltek mozdulatlanul az egesz muvet:) Az elso adando alkalommal kiszoktunk hat, es vegul sikerult a helyi muveszmoziban kikotnunk, ahol javaslatomra megneztuk a Brideshead revisited uj filmadaptaciojat - mar egy ideje fentem ra a fogam...
Amilyen egyetertesre talaltunk a templomi operaeloadas utalataban, olyan osszhang volt kozottunk atekintetben is, hogy a film remek:)
Tegnap este is egyutt dvd-ztunk, szoval eleg baratkozos tarsasag, persze aztan nyilvan megismerek hamarosan masokat is az egyetemen...
Az orak jovo heten kezdodnek, de par elozetes ismerkedo talalkozo mar lesz a heten is, meg pentek este party:)
Mokas volt meg ma, hogy mikor reggel az egyetemrol bekuldtek a varosba (a ketto igen tavol van egymastol), mert kellett egy papir az itteni bankomtol, betertem egy subway-be visszafele uton inni egy kavet. Tok ures volt, lattam, hogy az elado fiu is unatkozik, megkerdeztem hat, hogy honnan szarmazik - mire kozolte, hogy magyar:)) es rogton bejott egy magyar kollegaja is, aki szinten itt jar egyetemre. Mokas volt, azert orultem a varatlan talalkozasnak!
Na megyek most, de tenyleg igerem, fogok mostantol irni - jovo hettol, ha minden jol megy, a hazunkban is lesz mar internet! Onnantol kezdve akar chatilag is elerheto vagyok.

amelyben integet a leghajoknak

Most hetvegen van a hires bristoli holegballon fesztival, ami minden nyaron megrendezesre kerul, es a varos egyik fo jelkepe: sok kepeslapot lattam mar a szines leghajokkal teli egrol. tegnap azonban abban a szerencseben lehetett reszem, hogy eloben is megcsodaljam a paradet, es tenyleg dobbenetes latvany! kezenfekvo modon csak kimasztam a tetoablakom parkanyara, es a hazteton ucsorogve neztem, ahogy tobbszaz leghajo repult el a fejem felett. parbol meg integettek is az utasok:-)

amelyben tul van harbourside festivalon

A watershedbol irok ahol nagyon fura a billentyuzet es rovid az ido, ugyhogy csak taviratilag:
tuleltem harbourside festival hetveget, tenyleg kemeny volt,de nagyon buszke vagyok magamra,es jo volt a reszese lenni egy ekkora csapat-megmozdulasnak. szeptemberben jutalmul mindannyian egyutt kapunk majd egy szabad estet es elmegyunk vacsorazni, mulatni!
de a legfontosabb: meg elotte, pentek du, lattam eletem egyik legmeghatarozobb filmjet. a cime MAN ON WIRE, azonnal nezze meg mindenki! egy dokumentumfilm egy francia koteltancosrol, aki 74ben kifeszitett egy kotelet a world trade center 2 epulete kozott 450 meter magasan, es azon setalgatott.... sosem lattam meg ennyire lenyugozo es meghato dolgot.
ezenkivul nagyon osszebaratkoztam mansoor nevu pakisztani jogaszhallgato- es koktelmixer kollegammal, aki az egyetlen rajtam kivul az egesz cegnel,aki olvas konyveket,es nagyon nagyon rokonszenves egy fiatalember:-)
azt a magyar fiut,akinek multkor irtam az apjarol,viszont sajnos nekem kellett kirugnom, ill tolmacsolnom a kirugatasat, hat ez nem volt vidam elmeny. sose tudhatja az ember ebben az orszagban,mikbe keveredik bele...
persze ennek megvan a jo oldala is. pl mikor vasarnap este nekivagtam az ejszakanak egy alban,egy pakisztani es egy birminghami fiuval 4esben,annak megvolt a romantikaja:-)

amelyben megtapasztalja a tengert

Hú, írok még gyorsan pár sort, mielőtt elmegy az internetünk... Ugyanis ma költözik ki Steve lakótársam és a chilei barátnője, Gabriella, akik elviszik magukkal azt is, és a kábeltévét is, ezért Star Trek addikcióm is szomorú és kegyetlen véget kell, hogy érjen. Nem látom többet.
Bár Ben elvileg szerez új internetet - ki tudja, hátha ahhoz is jár majd kábeltévé... Majd meglátjuk!
Vasárnap kivételesen - csodával határos módon - szabadnapot kaptam, és szörnyű hőség volt (meg is ijedtem, hogy mi lesz itten, hamár a hideg angol nyárra sem lehet számítani - de szerencsére azóta visszajött a jó kis borús, hűvös idő:)). Szóval a vasárnapi melegben gondoltam egyet, fogtam magam, és elmentem strandolni a tengerpartra, Weston-super-mare-be. Amikor először bementem úszni, még remekül lehetett, aztán napoztam a parton, viszont mire újra bementem volna, apály lett és minden víz eltünt! Mindig elfelejtem, hogy a tenger ilyen szeszélyes és kiszámíthatatlan:) De örülök nagyon, hogy sikerült megvalósítani a tervem, ami már október eleje óta motoszkál a fejemben: hamár egy évet a tengerparton töltök, nehogy már úgy teljen el ez az idő, hogy nem úsztam benne! És nem is volt hideg a víz.
Van egy hatalmas móló is, tele bárokkal, hamburgeresekkel, játékautomatákkal, vidáparkkal, amin kötelességtudóan végigsétáltam, hogy megtekintsem. A kilátás nagyon szép, a többi elég kiábrándító, közönséges. Mindenesetre az utolsó lehetséges napot választottam, hogy megnézzem ezt a nevezetességet, mivel másnap reggel bementem dolgozni, és mikor Eoin meghallotta, hogy ott jártam, közölte, hogy aznap éjjel leégett az egész móló!! Egyáltalán semmi nem maradt belőle. Ijesztő elgondolni, de elég jól időzítettem a látogatásomat:)
Most hétvégén jön a Harbour Festival, amire 1 éve készül mindenki a Las Iguanasban: minden idők legforgalmasabb hétvégéje, ugyanis az ingyenes fesztivál miatt tízszer annyi ember van a környékünkön, mint általában. Rengeteg meeting volt felkészülni a 2 őrületes napra, más menü lesz, más egyenruhák, Anglia minden Las Iguanasaból "kölcsönveszünk" személyzetet, hogy elegen legyünk, sok régi alkalmazottunk is visszajön csak erre a 2 napra... Hát, izé. Jó lesz túl lenni rajta:) Főleg, hogy utána már csak 4 napot dolgozom a nyaralásig!!! Addig is, gondoljatok rám:)

amelyben nem tudja, mi az esztergagép angolul

Pont azután, hogy a múltkori bejegyzésemet írtam, végképp elszabadult a pokol a Las Iguanas személyzet-állandóságát illetően, értsd: akármelyik nap mentem be dolgozni, mindig újabb emberek hiányoztak ill. bukkantak újra fel. Nem volt 2 olyan nap, hogy ugyanazok dolgoztak volna az étteremben:) Igor visszajött, az ellenszenves-önző-kapzsi Igor, vagyis Sara visszakönyörögte, mivel közben kiderült, hogy Stuart, a legrégebbi alap-pincérünk elmegy a szemben nyíló új étterem főmenedzserének... Amine, az algír konyhás is visszatért felmondásából csak úgy hipp-hopp váratlanul - Josh, a vicces-komolytalan almenedzser pedig hamarosan tényleg elhagy bennünket sajnos, a cliftoni "kis iguanas" vezetője lesz, és mindenki szorongva várja az új menedzserasszonyt, aki helyette jön.
Egyre erősebben megtapasztalom napról napra, hogy mennyire átmeneti minden - az hagyján, hogy én is elmegyek Bristolból bő 2 hónap múlva, de tényleg azt érzem, hogy még addig sem "érdemes" senkivel barátkozni, mert akármelyik nap eltűnhet nyomtalanul. És ugyanilyen eséllyel vissza is tűnhet, aki eltűnt:) Valahol kalandos is ennyi kis "barát-adagot" megismerni, de néha azért vágyom valami állandóságra, elkezdeni kötődni emberekhez, helyekhez...
És közben az sem igaz, hogy itt nem alakultak ki kötelékek, mert de, csak mindig ott motoszkál bennem, hogy hamarosan odébb kell állni innen is - ez is csak egy állomás. De mi a végcél?? Keresnem kéne az elvarázsolt kastély labirintusának kijáratát, vagy az utazás önmagáért van?


Rahael itt töltött 2 napot megint, jó volt látni - és remekül tudtuk hasznosítani a személyzeti tombolán nyert 2 személyes vacsorámat a cliftoni kicsi iguanasban:) Rahael annyira lelkesnek bizonyult a koktélok és tapasok iránt, hogy még másnap is el kellett mennünk az én munkahelyemre enni-inni - hát nem azt mondom, hogy nem bírtam volna máshol tölteni a szabadnapom:) De közben jól is esik, hogy ennyire tetszik neki a hely, meg már mindenkit látott, ismer, bevonódik. Előtte elvittem Stokes Croftba, a "graffitis negyedbe", mert imád falfirkákat és elhagyatott/lebontandó házakat fényképezni, és nem kevés anyagot találtunk. Hihetetlen helyeken lukadtunk ki a gyanús sikátorokat járva, és elképesztő látványok fogadtak... A legjobb a semmi közepén, egy üres teleken álló kis bárpult volt, pár koszos pohárral, egy ősrégi rádióval és valami rózsaszín paddal, meg egy igazi veterán hűtőszekrénnyel, mellette egy félfülű róka fából:)
Még Rahael látogatása előtt igen morbid történetbe keveredtem bele: hezitáltam, hogy leírjam-e itt - talán nem kéne a gyengébb idegzetű olvasók kímélésének érdekében - de inkább megosztom, mert történetnek nem utolsó. Aki akarja, itt még meggondolhatja magát, és abbahagyhatja az olvasást.
Van egy új konyhásfiú, aki magyar, és elég keveset tud angolul.
Múlt héten hallottam, hogy haza kellett utaznia hirtelen, mert meghalt az apja. Mivel a menedzsment nemigen tud vele kommunikálni, én írtam neki emailt arról, hogy visszajöhet dolgozni, ha akar, és szóljon mielőbb, ha szándékában áll, meg persze részvétet nyilvánítani... Aztán visszajött Angliába, akkor telefonon kellett hívogatnom megbeszélni vele a dolgokat. Na hát nekem már ez is épp elég nehéz volt, de ez még a könnyű résznek bizonyult. Amikor azonban vasárnap késő este lazán odaszólt a konyhában két csirkéstepsi kiürítése között, hogy "fordítsd már le légyszi az Erionnak, hogy hogy halt meg az apám, mer nem bírom neki elmagyarázni...", akkor néztem egy nagyot. Amikor úgy folytatódott a mondat, hogy "faesztergályos volt, és elkapta az esztergagép", még jobban elkerekedett a szemem. Úgy mesélte a sztorit, mintha mi sem lenne természetesebb, ami persze csak sokkal morbidabbá tette a helyzetet, és tényleg nem jutottam szóhoz...
Végül valahogy elmeséltem Erionnak, az albán szakácsnak (a címet komolyan ne vegyétek: naná, tényleg nem tudom, de nem ez volt a fő baj). Meg persze vele is próbáltam beszélni azóta, bár ő még mindig nem viselkedik úgy, mint aki különösebben meglepőnek vagy kellemetlennek élné meg a dolgot.
Hát, sok mindenre számítottam, amikor eljöttem ide pincérkedni, de azért be kell vallanom: még mindig érnek meglepetések.
Közben azt hiszem, attól sem lesznek jobbak az álmaim, hogy elkezdtem módszeresen végigolvasni Raymond Carver életművét. A Nagyvilág folyóirat ugyanis nyomatékosította azon szándékát, hogy RC novellákat közöljön az én fordításomban (minden az ő hibájuk!:)) és most ehhez keresek írásokat, de lássuk be - Carvernek nem az a fő erénye, hogy különösebben szívderítő lenne. Nagyon kézenfekvő azonban, hogy Gary lakótársam róla írta a doktoriját, úgyhogy megvan neki az összes kötet, és most itt néznek rám várakozón az éjjeliszekrényről. Azért találtam már tetszetős novellákat, kedvem lett foglalkozni velük.
Nem akarom túl sötéten zárni soraimat - hosszú lesz ez a szombat esti műszak, de utána Ania, a lengyel konyháslány barátnőm búcsúbulija lesz, aki a casinoba megy át dolgozni - hát igen, egy újabb búcsú, de azért ő nagyon közel marad helyileg, munkailag, no meg legalább ma este party:) Amint tudom, folytatom a meséket, remélhetőleg kevesebb rémtörténettel.

amelyben véletlenül Walesbe megy és hasonlók

Na hol is kezdjük.
Imádom a bristoli nyarat, különösképpen azt a tulajdonságát, hogy nincs:) Mármint se melegről, se szárazságról nincsen szó a legkisebb mértékben sem, és nagyon élvezem. A "crazy english summer" (ez egy faithless szám címe) kifejezés minden nap új értelmet nyer - pár napja példának okáért mikor indultam dolgozni, kinéztem a padlásszobám ferde ablakán, konstatáltam, hogy iszonyatosan szakad az eső, felvettem a dzsekim és lementem - mire azonban leértem a földszintre, hétágra sütött a nap, és majd' megsültem.
Múlt héten Cardiffban még jobb volt a produkció, mivel ott egyszerre tűzött a nap és szakadt az eső, de úgy rendesen:) És hogy kerültem én Cardiffba? Hát az is egy jó sztori: tök véletlenül:)
Az történt, hogy Anna, aki régi családi jó barát, Angliába látogatott egy hétre egy csoportos szervezett utazással, és a közelben, egy somerseti kis faluban volt a szállásuk. Mivel minden nap egésznapos szervezett programjuk volt, úgy tudtunk csak találkozni, hogy én odamentem a szabadnapomon este, és másnap reggel visszajöttem volna. Külön poén, hogy egy Butlins-szerű (ámde Haven névre hallgató, a tulaj ugyanaz) üdülőparkban szálltunk meg, úgyhogy itt is kipróbálhattam a "vendég-státuszt". Másnap reggel megkérte Anna a busz sofőrt, hogy tegyen ki engem a vonatállomáson, a napi program felé menet. Utána elkezdtünk viccelődni, hogy mi lesz, ha elfelejti a sofőr (korábbi esetekben már feledékeny típusnak bizonyult), és véletlenül elvisznek Walesbe magukkal. Na álljon meg a menet, mondtam én akkor - miért is ne mennék velük? Már a mineneadi időszakban nyafogtam asszem ezen fórumon is, hogy mennyire szeretnék egyszer átruccanni oda - hát akkor miért hagynám ki ezt a remek alkalmat?? Így történt, hogy megtekintettem aznap Annáékkal a Big Pit wales szénbányát, Cardiff várát és a belvárost. Nagyon gyönyörű és izgalmas élmény volt, az a legjobb, hogy mindent kiírnak és bemondanak walesiül a publikus helyeken, totál varázsország. A bányáktól pedig jobban félek, mint a függőhidaktól, úgyhogy jó kis kaland és bátorságpróba volt ez is. Külön poén, hogy épp előző nap láttam az Edge of Love c. filmet, ami Dylan Thomas walesi költőről szól, és hihetetlen szép tengerparti tájak vannak benne - meg amúgy a film is nagyon jó, mindenkinek ajánlom. Kis walesi piros szerencsesárkányt végül nem vettem a cardiffi szuvenír boltokban, pedig vonzottak:) dehát mindent nem lehet.
Amúgy is, kedves édesanyám jóvoltából betársult angliai kalandjaimba Hógolyó, a 10 éves szülinapomra kapott nagy jegesmedvém, úgyhogy több örző állatra most talán épp nincs szükségem.
Az ő látogatása is nagyon jól sikerült (márhogy nem Hógolyóé, hanem anyukámé - a maci nem látogató, hanem rezidens:)) - jó volt megmutatni neki a házam, az éttermem (így másodszor is kiélvezhettem a vendég-létet), és vele végre eljutottunk Portisheadbe is! Mert tudjátok, a kedvenc együttesem egy Bristol melletti kis tengerparti faluról kapta a nevét, ahonnan származnak, és mindig meg akartam nézni. Na, hát nem okozott csalódást:)
A Las Iguanasban is nagyon zajlik a zélet, hogy úgy mondjam - Hez búcsúbulija óriási happening volt, most meg különböző sajnálatos események kovácsolták össze a társaságot. Rubia, a brazil pincérnő mihaszna csirkefogó férje, Igor, felmondott egyik pillanatról a másikra, miközben épp mindenki nyaral, és Momo is most fog visszatérni hazájába a Kanári szigetekre, úgyhogy nemigen van személyzetünk, és ami a nagyobb baj, hogy Rubia totál kétségbe van esve, hogy hogy tehette vele ezt Igor. Akik viszont megmaradtak, nagyon össze tartunk, minden éjjel órákig beszélgetünk még munka után a casinoban - persze álmos vagyok sokszor, de annyi hihetetlen izgalmas embert és történetet lehet megismerni, hogy azt érzem, időpazarlás lenne aludni helyette... Nagyon megkedveltem ezeket az embereket, jó kicsit belelátni az életükbe.
Jack, a bárosfiú 21. szülinapja meg kedden volt, az is óriási mulatásba torkollott, ami főleg azért volt vicces, mert a menedzserek is mind részt vettek - Eoin, a kis kedvencem különösen illuminált állapotban volt:) Én is megszegtem az 5 éve, egy szilveszteri házibuli után tett fogadalmamat, miszerint soha többé nem iszom abszintot.... :) Ugyanis Michi, a cseh lány hozott ajándékba egy üveggel. De azért most csak kicsit ittam belőle, így ok volt a dolog.
Igor amúgy Sara, a főnökasszony miatt mondott fel, és még Josh, a deputy manager is elmegy hamarosan, mert nem bírja ezt a nőszemélyt - tényleg elképesztő, hogy mennyire nem tudja senki elviselni... Mióta engem felvettek február végén, 5 új pincér jött rajtam kívül, és már egy sincs ott. Nagyrészt szintén őmiatta. Az utolsó bejegyzésemben, látom, épp örültem, hogy kedves velem - hát erről annyit, hogy most újra az lett, de közben egy ideig nem volt. Az összeveszésünk után elment 2 hétre Horváto-ba nyaralni, és mikor közeledett a visszajövetele, évek óra a legszörnyűbb lidércnyomásban volt részem: Angliában visszaállították a halálbüntetést, és Sara készült engem kivégeztetni...
Nem tudom, mit hoz elő mindenkiből ez a nő, mert ennyire durván biztos, hogy nem kéne tőle szorongani, de borzasztó egy ember, az biztos. Szerencsére a nyaralásból jókedvűen tért vissza, és most a szülinapon is velünk táncikált hajnalig, de sose tudni, meddig tart...
De szóval összességében nagyon jól vagyok, imádom bristolt meg az összes többi kollégám, és igyekszem többet írni ezentúl!

amelyben élvezi a júniusi esőt

Az elmúlt hetek elsősorban Marcos elmenetele körül forogtak, és az elfelejtésére tett igen sikertelen kísérletek jegyében teltek:) Volt nagy búcsúbuli a Las Iguanasban, ami mondjuk az alkalmat leszámítva jó lett volna, mert nagyon vicces volt mindenkivel együtt mulatni, még a főnökök is mind ott voltak. Az elválás viszont nagyon rossz volt, pláne, hogy még elbúcsúzni sem volt hajlandó, és olyan üres nélküle a hely.
De terápiaként jó sokat dolgoztam múlt héten, hogy elterelje a gondolataimat, és egyre biztosabban mozgok már ezen a terepen... Sőt, valamiért a gonosz főnökasszony hirtelen úgy döntött, hogy nagyon kedvel és elégedett velem, ami lényegesebben kellemesebbé teszi a munkámat.
Még külön feladatot is kaptam! Én leszek a tell us card felelős - ezeket a kártyákat a vendégek látogatásuk végén töltik ki, ráírják mindenről a véleményüket, megjegyzéseiket, stb... És én fogom ezentúl feldolgozni őket, tök izgi:)
Nagyon összebarátkoztam egy pincérlány kollégámmal is, angol, Heznek hívják és imádom - de sajnos 4 hét múlva elmegy Ausztráliába, mert szerelmes, és ott van a fiú, ő meg utána megy. Úgyhogy újabb "single serving friend"-et szelídítettem meg, ahogy Tyler Durden mondja a Harcosok klubjában, és hamarosan búcsút kell vennem tőle - dehát ennek az évnek ilyen a természete, az emberek jönnek és mennek, ahogy én is, ide-oda.
Múlt héten lejött hozzám Rahael Londonból, nagyon szuper volt őt látni, meg megmutatni neki mindent itt (és már alig féltem a függő hídon!), no meg végre kipróbálhattam, milyen az Iguanasba igazi vendégként beülni - nagggyon más:) Ja és volt szerencsém megtapasztalni életem első drum and bass partiját is vele, magam is meglepődtem, mennyire élveztem.
Holnap jön Barbara, most már tényleg (múltkor elhalasztottuk a látogatását), őt is várom nagyon.
Amióta feladtam műfordítói ambícióimat, úgy látszik, nem szabadulhatok a felkérésektől:) Bezzeg amikor vágytam rájuk... De most tényleg mókás dolog történt, a wiwen írt a Nagyvilág szerkesztője, hogy olvasta a Kalligramban a fordításaimat és szeretne ő is hasonlókat közölni - azért ez igen hízelgő, még én is meghatódtam. Nem hagynak békében pincérkedni:) úgyhogy kicsit majd műfordítok is azért.

amelyben visszatér Bristolba

Te jó ég, most látom, hogy milyen rég nem írtam... Szégyelljem magam!:)
Ok, igaz, hogy egy hétig Budapesten voltam, és ott számítógépet is alig láttam, dehát akárhogy számolom, több mint egy hete visszajöttem már Bristolba. Furán hangzik, tudom, de hiányzott Magyarországon a padlásszobám, az étterem, egész Bristol... Persze itt meg az otthoni emberek hiányoznak, de a város valahogy nem.
Ráadásul épp azalatt, hogy ott voltam, megjelentek a Kalligram folyóiratban a novellafordításaim, amit - ha 2-3 éve mondja valaki - el sem hittem volna; most meg örültem ugyan, de azért alig vártam, hogy visszajöhessek evőeszközt polírozni:) Az is hozzájárul a dologhoz, hogy hirtelen elkezdtek szeretni és jónak tartani a menedzsereim, és ettől rögtön sokkal jobban is megy a munka... Ha nem szorongok attól, hogy mindent rosszul csinálok, érdekes módon elkezdek mindent jól csinálni:) Meg persze várom, hogy jövőre Yorkba egyetemre járjak majd (ezt a blog olvasóim nem szokták tudni, úgyhogy most jelzem: azért nem tervezek örökre pincér maradni) - de addig élvezem ezt az őrült életmódot.
Az általános vidámságot azonban beárnyékolja most, hogy az én Marcosom (tudjátok, a brazil báros) visszamegy jövő héten Braziliába, és borzasztó szomorú vagyok miatta. Holnap lesz a nagyszabású meglepetés búcsúbulija, aztán szombaton dolgozik még és kész, nem látom többé... Azért nélküle nagyon nem lesz ugyanolyan. Dehát majd kiheverem ezt is, mint mindent - bízom magamban:) Unalmas lenne az élet, ha nem törnék olykor össze az ember szívét.
Jövő héten viszont jön 2 napra Rahael unokatesóm Londonból, az szuper lesz, utána meg Barbara látogat ide a mineheadi partokról - aztán meg már anyukám kiutazása közeleg... Szóval unatkozni nem fogok! Ja és megvettem a Sziget hetijegyet meg a repjegyet is augusztusra, úgyhogy rettegjetek, támadok:) Csak valaki légyszi intézze már el, hogy ne legyen se meleg, se parlagfű:)

amelyben megpillantja Lolitáját

Olvastátok a Lolitát? Emlékeztek, mikor a regény végén a 3 éves távollét után Humbert Humbert újra megpillantja szerelmét? A tizennégy éves hamvas, pajkos, gyönyörű nimfácska helyén egy tizenhét éves, csúnyácska, szemüveges, szegényes rongyokba öltözött terhes lányt talál.
Ez történt velem is tegnap, amikor bementem a butlinsi Pizza Hutba és megpillantottam Pavolt. Nem tudom, hogy lehet 4 hónap alatt ennyit változni, de valahogy pont csúnya lett rajta minden, ami régen szép volt:) Meg mintha ő is kamaszodna, elvesztette a kisfiússágát de még nem igazán férfias. Ennek ellenére, ahogy Humbert is ragaszkodik az ő Lolitájához, engem is felkavart a találkozás, de azért jó volt elgondolkozni: mi a fenét kezdtem volna ezzel a fiúval? Mert hogy beszélni sosem tudtunk semmiről, és ha még csak nem is tetszik... Fogas kérdés:) Szóval azt hiszem, jobb, hogy nem akart feleségül venni:) Pár mondatot azért váltottunk, de az nyilvánvaló volt, hogy nem döbbent rá, hogy élete legnagyobb tévedését követte el, amikor hagyott elmenni:) De most már én is úgy sejtem, hogy jól döntött.
Amúgy nagyon jó volt mindenkit újra látni, tök kedvesek voltak és mindenki örült nekem, még azok is, akikkel akkor nem is voltam olyan közeli viszonyban, nagyon jól esett. Ingyen pizzát is kaptam kétszer:) És Barbara bulija remekül sikerült (bár voltak akciófilm-szerű elemei, amikor ránk küldtek 8 azaz 8 darab biztonságist, hogy oszlassák fel a kb. 20 fős bulit, és kis csapatokban menekültünk minden felé, a házak mögött bújkálva, fedezéktől fedezékig futkosva, a sarkokon kikandikálva, hogy kicselezzük üldözőinket... :)). De végül sikerült máshol folytatni a bulit, és szuper volt újra együtt mulatni a régi jó társasággal.
A helyet is nagyon jó volt újra látni, bár egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem (ráadásul mindenki azt mesélte, hogy csak az első 3 hónap volt jó, azóta minden megváltozott); de mégis egy fontos része az életemnek, egyféle otthonom Butlins, és mindig erős érzések fognak odakötni. Meg persze, mint tudjuk, az idő megszépíti az emlékeket...
Most szaladok Las Iguanasba, végre kaja-tréning (értsd: evés:)) lesz:) Ott is kezdem egyre otthonosabban érezni magam, szerintem össze fogok szokni ezzel az étteremmel is...

amelyben Mineheadbe készül

Képzeljétek, jövő héten megyek Butlinsba!! Annyira furcsa lesz, de nagyon várom... Úgy érzem, hogy muszáj látnom még egyszer azt a helyet, ami ekkora szerepet játszott az életemben, és annyi erős érzés fűz hozzá.
Mindenképp le akartam nézni a kis tengerpartomra, amíg Barbaráék ott vannak még, és - mint kiderült - ez már elég rövidke határidő. Közben kiderült, hogy pont jövő héten lesz Barbara szülinapi bulija, én meg pont aznapra kaptam szabadnapot! Hát ez már túl sok volt az egybeesésből, úgyhogy fogom magam, és odamegyek:) Majd mesélek... Az biztos, hogy rendesen össze fogok zavarodni, egyszerre belülről és kívülről látni ott mindent, de miután olyan intenzíven, "lufiszerűen" be voltam oda zárva három hónapra, nagyon nagy szükségét érzem, hogy egyszer még így félig kívülállóként is ránézzek. Meg persze nagyon hiányzik sok mindenki, és annyira jó lesz velük bulizni újra, a szép (és csúnya) emlékek színterén... Hát igen, bevallom, sokat szépített az idő múlása az emlékeimen, de azért sok minden tényleg jó volt ott, még ha tudom is, hogy jól döntöttem, amikor eljöttem. Szóval nagy kaland lesz, és nagyon várom!

amelyben Iguanasban lakik

Minden ellendrukkerrel (elsősorban értsd: család;) ) sajnálattal tudatom, hogy roppant módon élvezem a vörös hajamat, és meglehetősen pozitív a recepciója is. Úgyhogy a közvetlen közeli jövőben ne számítsatok változásra, hacsak nem lesz még pirosabb:)
Múlt héten a szó legszorosabb értelmében beköltöztem Las Iguanasba - na jó, aludni a saját ágyamban aludtam (amikor nem a nappaliban, a kanapén, mert a 2 emelet megmászásához már nem maradt erőm) - de mivel egy pincér nyaralt, egy másik meg beteg volt, tényleg több órát töltöttem az étteremben mint bárhol máshol, és ott tartottam a ruháimat, a kajámat, a gépem... Így történt, hogy vasárnap reggel úgy ébredtem (a kanapén), hogy a hűtőben egy fél doboz margarin volt, és slussz:) De a következő hét már nyugisabb lesz.
Szerdán még bulizni is elmentünk, egy tök jó kis táncolós helyre, Marcossal, Frenchie-vel és Kirstyvel, az új pincérlánnyal, aki nagyon helyes - 20 éves és annyira emlékeztet a 3 évvel ezelőtti önmagamra: nagyon naív és lelkes, és iszonyatosan szorong és izgul mindenen:) Mármint nálam is sokkal jobban... hát képzelhetitek:) Ja és azt hiszi, hogy mindenki utálja, még én próbálom folyton megnyugtatni, hogy nincs így!
Úgyhogy most hárman tök jóba lettünk, Dóri, Kirsty és én; szombaton munka után még Frenchie-hez mentünk fel csomóan dumálni. A másik új pincér, Jacek (aki lengyel) iszonyú vicces figura, mindenről mindig órákig akar diskurálni, és nagyon ünnepélyesen és körülményesen fejezi ki magát, és mindenkit ladies and gentlemennek hív: ahányszor kinyitja a száját, mindenki halálra röhögi magát. De nagyon kedves fiú, még ha kicsit idegesítő is: nem lehet rá igazán haragudni.
Tegnap láttam az új Mike Leigh filmet, Happy Go Lucky a címe: mindenkinek kötelező:)
No, mindjárt megyek Bp-re és látlak Benneteket (akinek nem inge, ne vegye magára) - írjatok addig is, meg még mesélek majd én is!

amelyben piros a haja

Emlékeztek, mikor Adrian Mole-t minden éjjel elviselhetetlen fogfájás kínozta, és megfogadta minden alkalommal, hogy másnap elmegy a fogorvoshoz - de reggelre már nyoma sem volt a fájdalomnak, és persze nem ment el?:) Ugyanezt csinálja a számítógépem. 1 hete nem működik itthon az internet, máshol viszont mindig remekül - már minden barátom, rokonom, üzletfelem megnézte, de teljesen tanácstalanok. Ma végre fel akartam hívni a szolgáltatót, és erre kutya baja! Annyira jellemző:) De amint újra kezdi a betegeskedést, esküszöm, azonnal felhívom...
Péntek este végre elmentem mulatni az új lakótársaimmal és nagyon helyes mindenki, de főleg Ben, aki egy zenekarban gitározik és énekel, és nagyon elbűvölő, szimpatikus. Még mielőtt megkérdeznétek, van barátnője:) Mindenesetre jó, hogy sikerült ilyen kedves embereket kifognom, jó nagy kockázat volt! A héten jön még egy fiú, akiről még semmit nem tudok.
Szombaton viszont szörnyű napom volt, Sara a főmenedzser is szemétkedett, aztán meg Josh, az idétlen óvodás-jellegű menedzser leült velem beszélgetni az eddigi munkámról és sok mindennel nem túl elégedett. Nagyon rosszul esett, de nem adom fel, igyekszem jobban csinálni, ami nem tetszik neki - és legalább arra vezetett az incidens, hogy végre elkezdjek dumálni a többi pincérrel, segítséget kérni tőlük és megosztani velük aggodalmaimat, ami nagyon nagy megkönnyebbülés, és így sokkal jobban fogunk tudni együtt dolgozni. Szombat este is kaszinóztunk munka után, és sikerült megszelídítenem a "félelmetes" cseh lányokat, Lenkát és Michit - kiderült, hogy nagyon jófejek mindketten, és egyáltalán nem is utálnak:) (valamiért itt is hajlamos voltam azt hinni, hogy itt is mindenki...)
Így egész más lesz az étteremben az élet.
Vasárnap pedig felfedeztem a Tobacco Factory-t, a Southville-ben levő híres színházat - hát legalább olyan alter, mint a Watershed, de inkább mégjobban:) Nagyon jó hangulatú hely, mindenki tök bolond, annyira tetszik! És egy folyamatban lévő kísérleti darabot láttam, ami még nincs kész, de a nagy részét előadták, és utána az íróval, a rendezővel és a színészekkel lehetett beszélgetni róla, nagyon jó volt. A kávézóban nagy babzsákok vannak, amin fetrengeni lehet:) Mindenki tök közvetlen meg kedves, csupa fura alak...
Talán ez is motiválta, a menedzserek iránt érzett düh mellett, hogy tegnap befestettem pirosra a hajam:) De már rég késztetést éreztem, a diplomaosztóm óta, csak most egybe esett a szándék a kivitelezés lehetőségével.
Azt nem meséltem még, hogy a kábeltévé is működik már, és minden áldott nap Star Treket nézek, annyira jó, soksok éve nem láttam és imádom.
Ja, és vasárnap Anikával is taliztam végre, tökjót dumáltunk, és majd folytatjuk, gondolom! Most vár a munka, kiváncsi vagyok, mit szólnak majd a hajamhoz:)

amelyben hányós rejtéllyel szembesül

Csodák csodájára visszajelzett a kiadó, hogy remek a Skócia útikönyv fordításom! Akkora megkönnyebbülés, nagyon féltem, hogy rossz lesz. Azért így sokkal jobb érzés visszagondolni, hogy mennyit szenvedtem vele - legalább van eredménye!
Sajnos a remek házikómban nem akar valamiért működni az internet, most a Watershedben vagyok - remélem, hamarosan orvoslódik a probléma. Addig is beszámolok röviden a hét eseményeiről.
Kedden meghozták az ügyesen kiválasztott íróasztalom, csak nem egészen úgy, ahogyan képzeltem: nem volt összeszerelve, hanem vagy 30 kis darabban volt egy dobozban! Kedvesen megkérdeztem a szállító fiút, hogy UGYE nem gondolja komolyan, hogy én ezt egyedül össze fogom szerelni, de biztosított róla, hogy nagyon egyszerű és ne aggódjak, majd otthagyott kettesben Dobozzal. Az hagyján, hogy a használati utasításban csak olyan angol szavak voltak, amiket nemértettem (a különböző csavarok és stiplik és franctudja miknek a nevei), dehát amúgy se vagyok valami barkácsoló-bajnok (and that was an understatement:)). De... 3-4 óra kemény munka után sikerült!!! Annyira jó érzés, kezdtem átérezni, hogy milyen lehet abban a házban lakni, amit az ember maga épített - én még a világ legolcsóbb kis vacak íróasztalához is hihetetlenül kötődöm, mert annyit dolgoztam vele. Polcokat is szerelt a landlord szerelőbácsija közben a ruhásszekrénybe, úgyhogy már nagyjából kipakoltam, és kezd otthonos lenni a szoba!
Nagyon akartam a falra képeket, és zseniális módon eszembe jutott, hogy megkérdem itt a Watershedben, mit csinálnak a filmplakátokkal, miután leszedik őket. Kiderült, hogy boldogan odaadják ingyen, úgyhogy már van is Plasztikszerelem plakátom, ma majd kirakom. Ha nem lenne a Watershed, nemtom hogy telepednék le Bristolban, de nagyon sokat segít.
A plakáttal még volt pár kaland, mert Pramod, az indiai konyhás el akarta lopni a személyzeti öltözőnkből, de Marcos, a báros lovagom megfenyegette, hogy ha egy ujjal is hozzáér a plakátomhoz, vele gyűlik meg a baja:)) Aztán meg otthon nyitva felejtettem a tetőablakot, és nem tűnt fel, hogy közben szakadni kezdett a jégeső, úgyhogy alaposan elázott:) de már megszáradt, és még él!
Amúgy a hétfő esti filmklub is nagyon jó volt, jól elmagyaráztam a sok idegesítő angol értelmiséginek, hogy miről szólnak igazából a filmek, amiket láttunk - a perverz bölcsész hajlam még egyáltalán nem halt ki belőlem, ne aggódjatok:))
Anika lemondta a hétfői talit, és még tolódik, de majd ha összejön, mesélek.
Tegnap meg Las Iguanasba megérkezett a rettegett mystery diner, aki normál vendégnek tetteti magát, de aztán egy 10 oldalas kérdőívet kell visszaküldenie a főfőfő menedzsmentnek, amiben minden icipici hülyeséget lepontoz, és az egész nagyon para. Persze pont én szolgáltam ki őket! Illetve hát nem tudjuk biztosan, hogy ők voltak, épp ez a mystery, de nagyon erős a gyanú. Végig halálra izgultam magam, hogy minden tökéletes legyen, és az is volt... amíg a pasi bele nem hányt a desszertjébe!!!! Hát ez elég sokkoló élmény volt, Dórit támadták le először az összehányt desszerttel, majd engem, és mi is majdnem elkezdtünk hányni legott:) De a helyzet diplomáciai aspektusaival egyedül kellett megbírkóznom. Szerencsére nem a kajánkat okolták, és utána hamar újra jókedvük lett, de azért borzasztó kínos volt... Hát, nagyon kiváncsi vagyok, mit fognak a reportba írni!
Utána még átmentünk a Casinóba egy sörre Dórival, Alex-szel (az ál-Nathan) és Josh-sal, a bulizós menedzserrel. Iszonyú sokat nevettem rajtuk, annyira angolok és annyira pasik és nagyon hülyék:) De rendkívül szórakoztató jelenségek. Részletesen elmesélték pl. az amszterdami pornómozival kapcsolatos élményeiket - itt nem reprodukálnám a sztorit, de mókás az ember főnökével ilyenekről beszélgetni:)
Hát mára ennyi, talán majd összejön lakótársakkal buli is - mesélek tovább, amint van alkalmam!

amelyben ismerkedik Southville-el

Azért vannak hátrányai is ennek a remek ferde tetőablaknak: példának okáért épp szellőztetni akartam, de szemerkél az eső, és konstatálnom kellett, hogy bizony beesik:))
De a jókedvem tart még - várom a további Iguanasos bulikat, és ma megyek a Watershed filmklubba, utána meg találkozom Anikával (akivel január óta, mikor emailben megismerkedtünk, tervezzük, hogy egyszer beülünk valahova, aztán 1 hónapig a főnököm volt, de most végre összehozzuk a dolgot:)).
Rendkívül hatékony napom volt: felfedeztem a Bedminster parade-ot, új helyi főutcámat, és sikerült postára adnom a fordítás maradékát, vennem egy íróasztalt és széket, amit holnap házhoz is szállítanak, továbbá egy tükröt a falra és egy vekkert; és nyitottam a bankban kamatozós savings számlát. Az utóbbira főleg büszke vagyok, mert még magyarul sem sikerült soha semmi pénzügyet elintéznem eddig (meg nem sikerült pénzemnek lennie sem:))). Lelkesedésemből kicsit visszavett, hogy utána az Asdában ötödszörre értettem meg, hogy a kasszás lány azt kérdezte, hogy segítsen-e bepakolni a zacskóba, de majd csak sikerül egyszer:)
Más dolgokban azonban kezdem britebbnek érezni magam, pl a szelektív hulladékgyűjtést már egész természetesnek veszem, és képzeljétek, tojásból is free range-et vettem (még mindig nem tudom, mi az magyarul - szabadon kapirgászós tojás??:) írjon kommentet, aki tudja). Pedig otthon sosem gondolkoztam el a csirkék boldogságán, csak itt valahogy olyan nagy a társadalmi nyomás: sokkal drágább a free range, de az olcsóra rá van írva nagy betűkkel, hogy FROM CAGED HENS (bezárt tyúkoktól), és ahányszor kinyitja az ember a hűtőt, megjelennek lelki szemei előtt szegény bezárt tyúkok - hát ez nekem sok:) Inkább többet fizetek.
Tegnap este fél 10 körül reménykedni kezdtünk az étteremben, hogy mindjárt bezárhatunk, de ekkor hirtelen beérkezett három új asztal - örültünk, képzelhetitek... Ráadásul nagyon nem akartak elmenni, egyre több és több mindent rendeltek, még zárórakor is, mi meg nagyon kevesen voltunk pincérek, és tudtuk, hogy ha sikerül is kiebrudalni őket, utána még órákig tart majd bepakolnunk a kinti bútorokat. Ezért, bevallom, talán nem voltam velük annyira elbűvölően kedves, mint érdemelték volna:) Amikor végre kérdték a számlát, úgy mellesleg megkérdezte a nő, hogy nem én vagyok-e Sheila exbérlője, mire mondtam, hogy de - kiderült, hogy ő meg Sue, a barátnője, akiről mindig hallottam! Kérdezte, hogy hogy jöttem ki Urschkával, mire a társaságból valaki más megkérdezte, hogy az Sheila pasija-e. Én nemakartam gonosz lenni, de Sue rögtön rávágta, hogy ki tudja... És nagyon elkezdtünk nevetni, mert annyira olyan szerepet tölt be tényleg Sheila életében, és úgy beszél róla, szóval vicces volt. Mindenesetre végül jól alakult a találkozás, és megbocsátottam, hogy miattuk vasárnap is jó későn végeztem, pedig akkor nem szokás.
Steph, a francia menedzser lány pedig búcsút vett tőlünk, mostantól a kis Iguanasban fog dolgozni. A végére egészen megkedveltem, meg főleg megsajnáltam - nagyon csúnya szegény, és a buliban olyan szerencsétlennek és magányosnak tűnt. Meg jószívű lány, de nem bánom, hogy elmegy, mert - mint már említettem - a legkisebb mértékben sem működött közöttünk a kommunikáció. Annyira félreértettük mindig egymást, hogy már egészen abszurd drámába illő társalgásokat folytattunk olykor: a pénteki bulin pl. mikor készült hazamenni, kértem, hogy adja vissza a pénzem és a ruhatárjegyem, amit a zsebhiányomra való tekintettel ő őrzött; kérésemre háromszor azt felelte, hogy holnap déltől zárásig dolgozik:))) Negyedszerre végül visszaadta.
A fura incidenseknél maradva: tegnap meg elfogyott a rendes fólia, és alufóliába kellett csomagolni a díszgyümölcsöket: a csuklyás ananász-szörnyből Dórival dementort csináltunk:) hát ilyen mókásan telnek a napok...

amelyben végre bulizni megy

Teljesen sorsszerű módon abban a pillanatban, hogy elköltöztem, össznépi buli szerveződött a Las Iguanasba, és elhívtak engem is:) Tegnap éjjel munka után elmentünk egy szórakozóhelyre ahol brazil parti volt, és annyira jól éreztem magam! Mindenki tök kedves volt, és annyira más így dolgozni, hogy bulizunk is együtt. A kedvencem Marcos, a brazil báros (ő tényleg jóval idősebb, ellentétben Pavollal, aki a közhiedelem ellenére nem volt az:)), és nagyon jófej meg szeretetreméltó. Még Josh, az egyik menedzser is jött velünk, és ott táncolt a többiekkel! Alex, az ál-Nathan meg táncolni is szakasztott úgy táncol, mint Nathan, és ugyanúgy felemeli az embereket - aki ismeri, tudja mire gondolok:)
Mikor fél 4kor kidobtak minket onnan (mármint bezárt a hely), még átmentünk a szomszéd casinóba, ami az összes las iguanasos törzshelye, mert csak az van nyitva későig. Rendesen be kellett iratkozni, kaptam tagsági kártyát is! Nagyon vicces, életemben nem is voltam casinóban. De persze csak iszogatni meg dumálni megyünk, nem játszani, és nem is fogok semmiképp - Alex rulettezett kicsit...
Mindenesetre teljesen más színben látom a világot, és remélem, ezentúl sokat fogok ide-oda járni velük. Na most rohanok mert elkések!

amelyben Sheilától búcsúzik

Tegnap este nagyon morcos lettem, mert mégsem mentünk aztán lakótársakkal sehova... Steven és Gabriella rájöttek, hogy ma elutaznak 3 napra, és még el sem kezdtek pakolni meg szállást foglalni:) Flavio meg nem akart nélkülük. De mind mondták, hogy majd pótoljuk be, meg ne haragudjak, meg minden, szóval semmi szörnyű nem történt tulajdonképp, csak nagyon beleéltem már magam, és annyira bosszantott, hogy mégsem.
Viszont Steven megmutatta, hogy hogy működik a zuhany, ez nagy előrelépés:)
Nickkel meg elkezdtem dumálni, mikor éjfélkor hazajött a pubjából - kiderült, hogy menedzser, és előtte az Iguanas melletti étteremben is az volt. Amúgy már kirajzolódtak az erőviszonyok: ő idősebb, érettebb, tekintélyesebb és gazdagabb mi hármunknál (Steven, Flavio, én), és elkülönültebb életet él, az ő neve sosem merül fel sörözés meg ilyesmi terén. Nem is értettem, hogy miért bérel szobát, ha menedzser, de ki is derült tegnap, hogy elköltözik hamarosan egy saját lakásba. Viszont tökjó volt beszélgetni vele éjjel az éttermekről meg vendégekről meg pincérkedésről, imádok ilyen szakmabeliekkel beszélgetni a munkámról:) Mint a felvételi beszélgetésben Iguanasban Eoinnal, amikor egy óráig meséltem az összes Pizza Hutos tapasztalatom és benyomásom.
Ez által viszont nem is 2 hanem 3 új ember beköltözése lebeg a horizontot...
Sheilával 2 emailt váltottam, amióta elköltöztem, és nem tolakodó egyáltalán, de mégis érződik mindig a levelein, hogy szomorú, hogy elmentem. Az utolsó 3 hét elég nehéz volt, mert mindig sopánkodott, hogy milyen rossz lesz nélkülem... és minden egyes nap megkérdezte, hogy miért is költözöm el tulajdonképp, mire én szépen elmagyaráztam minden nap, de egyszerűen nem értette. És hát tényleg ciki volt kicsit, hogy minden éjjel lejött értem kocsival, de annyira ragaszkodott hozzá - én meg annyira nem tudtam volna máshogy hazajutni:)
De ez tényleg óriási teher volt, mert ha ennyi áldozatot hoz értem, akkor nyilvánvaló, hogy azt a nagyon kevés szabadidőmet, ami van, kötelező vele tölteni, és még esély sem volt szóbaállni mással. Amikor Évi és Nóri meglátogattak, velük is nagyon barátkozni akart, le sem lehetett vakarni magunkról - ami bosszantott, mert olyan kevés időm volt velük...
Közben meg persze nem akarom valami hárpiának beállítani, mert irtó helyes és vicces nő, és rengeteget nevettünk együtt, és tök szeretetreméltó, meg hát szörnyű élete volt - de attól még sajnos nagyon nehéz vele. Akart magyarul is tanulni, ezeket a szavakat tudja: szia, igen, nem, köszönöm, és büdös farkaskutya:)) (az utóbbi jelző nem sértés hanem állapotleírás:)). Sokszor bűntudatom van, hogy otthagytam, miközben pontosan tudom, hogy az én életem szempontjából szörnyű destruktív dolog volt a vele való szimbiózis, és az egyetlen előre mutató választás az elköltözés volt. Remélem, talán az, hogy most rádöbbent, hogy mennyire szenved a magánytól, segít neki abban, hogy ő is lépjen valamit előre.
Tegnap még az történt, hogy eszembe jutott Romi londoni volt osztálytársam, akivel kb 1 éve rengeteget chateltem egyszer, és kiderült, hogy nem is utált az egész osztály 2 éven át, mikor én azt hittem, hogy igen:) Akkor egy éve az USAban volt, de tegnap megkérdeztem, hogy hátha visszajött már Angliába - és talált, süllyedt! Londonban van, májusban felmegyek majd és találkozunk, nagyon izgatottak vagyunk mindketten:)

amelyben bemutatja Las Iguanast

Gyönyörű tavasz kezdődik az új életemmel együtt, na persze itt a szigetországban sose tudni, mit hoz a holnap az időjárás terén, de ma pont rámsüt a napocska a ferde ablakomon át, nagyon jó érzés. Éjjel meg a fejem fölött volt a göncölszekér.
Tegnap éjjel rejtélyes módon elromlott az internet, és ma reggel sem akart működni, de aztán Flavio, az olasz lakótárs  megszerelte!! Annyira jó érzés, hogy ilyen fiúkkal lakik az ember, akik megszerelnek dolgokat:) Nagyon jól esett, hogy ilyen segítőkész (és még ért is hozzá...)
Na, a 3 "őslakost" már ismerem: Flavio a bristoli egyetemen kutat és vegyész; a másik 2 angol, Nick egy közeli pub vezetője, Steven pedig az egyetem kezdés előtt valamit szakmai gyakorol egy irodában, gondolom business dolgokat fog aztán tanulni. Itt van Steven chilei barátnője is pár napig, aki nagyon helyes. Ben, a leendő közvetlen szomszédom itt a padláson, hétvégén költözik be, és aztán még egy 
ember lesz majd.
Mindenki rokonszenves, de elég keveset tudtunk eddig beszélni - ma este viszont talán elmegyünk kicsit vhova, nagyon örülnék neki! Pénteken meg az Iguanasos kollégák hívtak el bulizni, és hétfőn találkozom végre Anikával is, szóval van remény:)
Amúgy Iguanas nagyon jó, csak azt utálom, hogy sokszor vagyunk késő éjjelig, mikor zárunk. De maga a pincérkedés meg a hangulat, zene, kaják, azok nagyon tetszenek, és a legtöbb munkatársam is. Van egy magyar lány, Dóri, akit nagyon kedvelek, ő a fő "bizalmasom"; a brazilok is mind jófejek, nagyon közeliek és barátságosak: a pincérek, Felipe és Rubia, meg a báros Marcos; aztán van 2 cseh lány, Michi és Lenka, akik néha félelmetesek, amikor mérgesek és idegesek, de azért jóindulatúak; van Stuart, az angol pincér aki gyönyörű és nyugodt és kedves (és van felesége); aztán a bárosok között van egy kanadai lány, Emie, és egy fiú, Frenchie (találjátok ki, ő honnan szárazik:)). Ja meg egy új angol bárosfiú, Alex, totál pontosan ugyanolyan, mint Nathan barátom, ami nagyon vicces és fura is. Mármint nem csak, hogy úgy néz ki, de pont úgy beszél, úgy mozog, olyan arcokat vág, olyan dolgokat mond, olyan dolgok történnek vele.... Hihetetlen!
A konyhások nagyrészt indiaiak, a főszakács a kedvencem, a többiek főleg idétlenek, de néha mókásak. És a következő héten jön még jó sok új ember...
A menedzserek közül Sarat, a főmenedzsert mindenki gyűlöli, és minden okunk megvan:) De a másik 2 menedzser, Josh és Eoin (ejtsd: owen) irtó helyesek és lazák és jófejek, főleg Eoint imádom, vele vagyok a legjobba minden főnök közül. Van még egy francia lány, Steph, de ő most elmegy, ami nem is baj, mert jószívű nő, de vmi teljesen áthidalhatatlan kommunikációs gát van közöttünk: nem csak az akcentusa miatt nem értek semmit, amit mond, hanem minden helyzetben pont az ellenkezőjét találja logikusnak mondani, annak, amit én mondanék:) És vica versa. Ebből már sok kalamajka adódott.
Az emberek figyeléséhez viszont tökéletes terep ez az étterem. A számlával együtt mindig kiviszünk egy lapot is, amit kitölthetnek, hogy hogy érezték magukat, mi a véleményük, stb... Az egyik asztalom pár napja ráírta, hogy épp ott, az étkezés alatt kérte meg a pasi a nőnek a kezét!! Hihetetlen ilyen helyzeteknek a részesévé válni. Pár napja meg kiszolgáltam egy süketnéma párost, hát az is elég döbbenetes élmény volt... Képzelhetitek, hogy nem egyszerű, de asszem, mindent megkaptak, amit akartak:)
Ja és az is fura, hogy jó sok magyar él itt, és volt már, hogy én szolgáltam ki őket. Hülyén fog hangzani, de képzeljétek, totál összezavarodtam, és rájöttem, hogy egyáltalán nem tudok magyarul pincér lenni! Mármint nem tudom, mit mondjak:) És úgy éreztem, mintha lelepleztek volna valahogy a szerepjátszásomban, levették volna a maszkomat.
Tegnap a Son of Rambow c. filmet zokogtam végig (néha kezdem azt gondolni, hogy minden filmet rólam készítenek, vagy nemtom mivan, de annyira megérint érzelmileg minden, amit mostanában látok...). De nem szomorú, csak megható, és nagyon szép és vicces is - úgy hallom, nincs kilátásban a magyar bemutató, de ha lesz majd, nézzétek meg!

amelyben paplant vesz

Ha itt kezdenéd olvasni: ez a fejezet a hidas folytatása, menj vissza ahhoz!
A szoba bájos mivolta és szuper elhelyezkedése (15 p a las iguanas és a belváros) mellett azért vannak hátulütők is. Pl hogy nem tudom, kik a lakótársaim:) Totál őrület volt az elmúlt pár hét a fordítás miatt, amit végül hétfőn, a határidő napján - csodával határos módon - elküldtem, úgyhogy az egész költözés témával tegnap, a költözés napján kezdtem foglalkozni:) Úgy költöztem át koradélután, hogy senki sem volt itthon, és amikor éjfélkor hazaértem a munkából, 1 fiúval sikerült (fogmosás közben, pizsamában) megismerkednem. Ő Nick, angol, és van még 2 angol srác meg egy olasz. A hatodik lakótársat még keressük:) ill Dominic, a landlord keresi. Szóval róluk akkor tudok majd mesélni, ha magam is kicsit jobban informált leszek.
Az is nehéz ügy, hogy bútorozatlan szoba... Arra sikerült rávennem Dominicot, hogy ágyat szerezzen, ágyneműt és kékcsíkos ágyneműhuzatot pedig vettem magamnak. Életem első efféle vásárlása, nem is ment zökkenőmentesen: a paplanhuzatot tegnap éjjel kibontván konstatáltam, hogy nincsen rajta luk, amin a paplan beleférkőzhetne:) Szerencsére megvolt a blokk, ma visszamentem az Asdába, és miután a customer service fiúval halálra röhögtük magunkat az abszurd problémán, kicserélték egy lukasra.
A paplan pedig volt már velem moziban, mert akkor még Sheilánál laktam, mikor vettem, és heti 1 alkalmam volt bemenni a városba, ekkor intéztem minden teendőmet: paplanvétel és mozi:) amúgy Lars and the Real Girlt (plasztikszerelem) láttuk, a paplan és én - a jegyszedőnő, aki őrizte paplant, azt mondta, tetszett neki. Nekem is, nagyonnagyon.
De szóval nehéz így cuccok nélkül, nem is annyira az asztal-szék típusú dolog hiánya áthidalhatatlan (megint egy híd!), de pl. a fogas, tányér, fazék, evőeszköz, szappan, szemetes típusú dolog az bizony kéne:) Ma vettem szintén asdában (kb mint tesco) egy összeszerelhető műanyag fiókos szekrényt, amit nem tudtam volna hazahozni, ha az elvihetetlen bevásárlókocsik egyike (vmi biztonsági szerkezet megakadályozza, hogy kivigyék őket a parkolóból) meg nem könyörült volna rajtam, és mégis elvihetővé vált, egész hazáig kísért:) ahol aztán vagy 3 óra és 20 próbálkozás után sikerült is a szóbanforgó szekrénykét összeszerelni - semmi nem fér bele, de nagyon büszke vagyok a teljesítményre. Még hozzá illő szemeteskosarat és egy piros olvasólámpát is vettem:)
Az efféle kalandokon most is jókat nevetek, de azért az idegenség és a magány egyre nehezebb. Butlinsban valamiért nem éreztem át egyáltalán, hogy mennyi mindent hagyok ott Mo-n, no meg ott nagy szerencsémre találtam is barátokat, amit itt bristolban még nem igazán. És bevallom, sokszor azon találom magam, hogy az emeletes buszon, amit félóráig vártam a szakadó esőben, és összevissza rángat és nemlehet felmenni a lépcsőn és leesek, szóval azon kapom magam, hogy magyarul káromkodok fennhangon és szidom ezeket a rohadt hülye angolokat:)
Évi és Nóri látogatása amellett, hogy szuper volt, ráébresztett, hogy milyen lenne itt az életem, ha lennének barátaim, és hogy mennyire hiányzik mindenki.
Most el kell mennem moziba:) Filmklub tagként ingyenes premier előtti vetítésre vagyok jogosult, úgyhogy elszaladok (dejó, hogy ilyen közel van!) de aztán majd mesélek Las Iguanasról, Sheiláról és minden másról is!

amelyben hidak vannak

Szörnyen hiányzott az írás, sokáig nem volt semmi lehetőségem rá, és most persze azt se tom, hol kezdjem. Úgyis reménytelen lenne időrendi sorrendben haladni - inkább belevágok a közepibe, in medias res, aztán majd szép lassan kibontakoznak a szálak, felgombolyítom a fonalakat - 1 bejegyzésben úgysem lehet mindent, de a következő napokban több időm lesz.
Tehát: most hol vagyunk, hogyvagyunk, micsinálunk?
Végre elköltöztem új otthonomban, a southville-i házba, ahol a tetőtéri padlásszoba az enyém. az egyik fal kék, a másik piros (de a többi fehér, szal nem túl sötét), a szőnyegpadló kék, a plafon egyik fele ferde, a másik egyenes, és 12 sarok van:)  és vettem hozzá kékcsíkos ágyneműt. iszonyú jól néz ki a szoba, totál beleszerettem - főleg a 
ferde tetőablakba, amit ha kinyitok, kb a derekamig ér a plafon és a többi részem kikandikál az ég felé:) 
és látni az összes szomszédos tetőn folyó életet, mint a mary poppinsban a kéményseprők. meg még a padlásszoba kis hercegnője c. frances hodgson burnett regény jut mindig eszembe - no az vagyok én. két emeletet kell felmászni a szobácskámba (a konyha a földszinten van, fürdőszoba van az elsőn is), de annyira tetszik ez a tetőtéri lét, hogy egyelőre nem bánom.
Mint már múltkor jeleztem, 3 hídon át sétálok haza a munkából, imádom. de a cím nem erre utal elsősorban, hanem arra, hogy amikor itt voltak Évi és Nóri barátnőim 3 napig, sikerült végre átmennem azon a rohadt függőhídon amitől annyira rettegtem, és irtó büszke vagyok magamra. nem úgy értem, hogy rohadt, hogy ne lenne gyönyörű és lenyűgöző - csak nagyon bosszantott, hogy így félek tőle, és óriási öröm volt legyőzni.
Amúgy elég nehéz időszak, tele félelmekkel és legyőzni valókkal. Talán most új élet kezdődik itt a piroskék szobában - remélem. Folytatom hamarosan (csak felforrt a rizs, asszem:))

amelyben talal lakast

Az elmult napok eleg viharosan teltek, nem csak konkret hanem metaforikus ertelemben is. Kiderult, hogy Las Iguanasban szinte mindig ejfelig fogok dolgozni heti 5 nap (de sokszor csak 5-6kor kezdek, ugyhogy nem olyan veszes) - az apro kis problema az, hogy Sheilahoz az utolso busz 11.10-kor megy! Probaltam neki elmagyarazni, hogy ez a korulmeny kb lehetetlenne teszi, hogy itt lakjak tovabbra is, de o kototte az ebet a karohoz (az Urschkat:)), hogy nagyon boldogan ertem jon minden nap kocsival es o jobban szeretne, ha itt maradnek.
Irtora elkezdtem szorongani mert ereztem, hogy en ezt nemakarom, es probaltam nagyon surgosen Iguanas-kozeli lakast keresni, ami nem konnyu, foleg, ha az ember egesz nap dolgozik, kozben minden szabadidejeben fordit, es raadasul titokban kell az egeszet csinalni, mert nem meri megmondani Sheilanak. Marmint en hulye vmiert azt talaltam ki, hogy majd csak akkor mondom meg, ha talaltam uj helyet, de kozben tok buntudatom volt.
Vasarnap ejjel nem aludtam semmit a vihar hanghatasaitol, ill. arra ebredtem fel, de foleg a lakas es munkahelyzet miatt nem aludtam. Masnap rajottem, hogy forditas ide vagy oda, eloszor a lakast kell elintezni, mert addig iszonyu nyugtalan es hontalan es elveszett vagyok. Delutan vegre beszeltem Sheilaval is az egeszrol, ami hatalmas megkonnyebbules volt, es tok jol reagalt - latta, hogy engem is bant es nyugtalanit a dolog, es tok kedves volt, mondta, hogy azt csinaljam, ami nekem jo. Meg bevallotta, hogy ugy erzi, mintha a gyereke lennek, es ezert is akar mindig virrasztani miattam meg ertem jonni - es ezt en is ereztem, es azert is szomoru itthagyni, de epp ezert nem akarok vele lakni. Es ezt is tokre megertette.
Ennek jegyeben pedig tegnap este meg is talaltam a lakasomat!!!:) Es mar kifizettem a foglalot, de csak marc 31 vagy apr 1-en koltozom, ami szinten jo, mert a forditas es baratnoim latogatasa kozepette nem hianyzik annyira egy koltozes. Viszont meg vagyok nyugodva, hogy nem kell tobbet ezzel foglalkozni es izgulni... Nagyon jo helyen van, az Avon folyo deli partjahoz kozel, kedvenc Southville kornyekemen - 3 kis hidon kell minden nap atmenni:) Tok nagy haz, en a 2. szinti padlasszobaban fogok lakni, es 5 lakotars van - ebbol 4 fiu, az 5.et most keresik:) Es olyan jol nez ki, mondjuk nem is kimondottan olcso, de a buszkoltseg megsporolasa kb kiegyenliti a dolgot. Szoval nagyon varom es most sokkal jobb!

amelyben otthagy

Jaj de uncsi most a blogom, halalra unom magam rajta, muszaj irni vmit:)
Kepzeljetek, a Las Iguanasnak van egy "Race to Rio" c projektje, aminek az a lenyege, hogy a ceg beepitett emberei, un. mistery diner-ek havonta elmennek minden etterembe (17 van belolunk angliaszerte!) es megnezik, milyen kiszolgalasban reszesulnek. Az osszes etterem osszes dolgozojabol kivalasztjak a 4 legjobbat, es kifizetnek nekik egy egyhetes nyaralast Rio de Janeiroban!!! nem semmi, ugye? Persze en nem remenykedek, de azert vicces. Orulok, ha nemfognak megolni a helyi Katerinak ott, mikor meglatjak coleslaw-leejtesi es hasonlo kepessegeimet:)
Sokat gondolkoztam az elmult napokban a bucsun, a helyek es emberek otthagyasan. Mintha az utobbi idoben mast se csinalnek. Talalkoztam kedden Bathban a Butlinsos magyar barataimmal, iszonyu jo volt oket latni, de kozben olyan szomoru, hogy azt a helyet es tarsasagot is "otthagytam" Mo. utan, es persze mindenhol tudjak az emberek, hogy szeretem oket es hianyoznak, de megse maradtam veluk. Kozben uj alberletet is keresek, mert Las Iguanasban sokszor keson fogok vegezni es Sheilahoz nincs ejszakai kozlekedes. Persze o ertem akar jonni mindig autoval (nagyon nemakarja, hogy elkoltozzek!) de azert sokkalsokkal jobb lenne a belvarosban lakni, ahonnan jarhatnek gyalog. De ha talalok szobat mashol, attol is felek, hogy ot itthagyjam...
Tegnap ejjel, mikor spanyolul tanultunk (a munkamhoz kell, o meg kielte rajtam nyelvtanari hajlamait es kis iguanas kezikonyv segitsegevel:)), megemlitettem, hogy majusban mennek 1 hetre Mo-ra, mire sopankodni kezdett, hogy jaj-jaj, hogy fogok hianyozni Urschkanak... :(
Es Theory-t is ott hagytam, persze nem volt jo ott, de ereztem, hogy tenyleg sajnaljak, Anika azota is smseket irogat, Abby, a gonosz angol no meg felhaborodva kovetelte telefonon, hogy azonnal menjek vissza, es nincs jogom felmondani:) Pedig volt, de szoval nem ez a lenyeg, hanem hogy ugy erzem, mindig ott hagyok dolgokat es ez nagyon szomoru, meg ha elkerulhetetlen is.
Tegnap eszembe jutott, hogy talan azert, hogy nehogy a tobbiek hagyjanak ott engem.....

amelyben fordit

Az elkovetkezendo hetekben sajnos nem lesz sok idom irni, mert naiv modon elvallaltam egy forditast meg Bp-n, es hat nincs annyi idom ra, mint idealisan szeretnem, hogy ugy mondjam:) Ugyhogy amikor csak itthon vagyok, probalom azt csinalni. Azert a fontosabb fordulatokrol tudatlak majd benneteket, meg meselek Iguanasrol, ha mar lesz mit - de a lart pour lart sokat irogatashoz aprilisban tudok visszaterni! Azert ne keseredjetek nagyon el, nincs az messze:)
Tegnap voltam a Watershed filmklubjaban, ahol a honap filmjeit beszelgettuk meg, nagyon jo elmeny volt!

amelyben :)

Megkaptam az Iguanas munkat!!!!!!! Annyira hihetetlenul zsenialis vagyok:) En mindig mondtam, hogy a februar 29 szerencset hoz... Sheila tok hulyenek nezett eloszor, mikor mondtam neki, hogy szeretem, ha van, de aztan elmagyaraztam, hogy ritka es kulonleges, es ezert izgi.
De tenyleg nagy szo asszem, hogy felvettek, ez az a tipusu allas aminek a hirdetesere sosem mertem volna valaszolni, nyilvan irtak volna, hogy nagyon elokelo, nepszeru, forgalmas etterem, sok tapasztalattal rendelkezo embereket keresnek... Es nem is ismertem itt senkit, ellentetben Theoryvel es a cliftoni etteremmel, ahova ismeretsegek reven kerultem (volna) be - ezt tisztan onerobol.
Na rohanok is mert pont szabadnapom van es pont ma tudnak treningezni, ugyhogy sziasztok, majd meselek! Hetvegen vegig Theory, de amint lesz idom, irok.

amelyben tovabb var

Na tul vagyok a masodik interjun, jol ment ez is, de meg mindig varni kell a biztos valaszra!! Azt mondta Josh, a masik menedzser, hogy minden nagyon jo bennem, csak az nem, hogy szeptembernel tovabb nemtok maradni, mert ok rendesen kikepeznenek meg minden, es akkor hosszabb tavra keresnek embereket... De penteken v szombaton mar vegre megmondjak, hogy felvesznek-e! Olyanok a munkak, mint a fiuk, hogy minel tobbet kell kuzdeni ertuk, annal jobban akarja oket az ember:))
Szal pent vagy szomb tudok majd ujat mondani!

amelyben sokat izgul

Na haho, itt vagyok! Jol esett, hogy tobben is hianyoltatok mar a hireimet. Igazsag szerint tegnap reggel irtam munkaba-rohanvast par sort, de abban a pillanatban, mikor felraktam volna a blogra, ledobott az internet, es nem mentette el. De jobb is, mert akkor nagyon rossz kedvem volt, most viszont mar jo hirekkel szolgalhatok!
Rajottem, hogy ez a Theory-s munka eletem legunalmasabb elmenye: teljesen uj dimenziokat nyert a "halalra unom magam" kifejezes ertelme. Marmint konkretan minden percben attol tartok, hogy egyszer csak drop dead-elni fogok az unalomtol:) Tegnap mar nem volt olyan rossz, mert voltak vevok a grab and go-ban, de szombat, vasarnap es hetfon teljesen kihalt volt minden, sehol egy lelek, es ezert Anika egesz nap ertelmetlen dolgokat takarittatott velunk, hogy ugy tunjon, mintha csinalnank valamit - pl 2 nap alatt haromszor toroltem le minden egyes talcat, amik amugy is tisztak voltak:) Es aszondjak a lanyok, hogy a kovetkezo iskolaszunetig ilyen lesz...
Tehat kepzelhetitek, milyen izgatottan vartam az Iguanas menedzser jelentkezeset. Az volt az egyetlen apro bokkeno, hogy amellett, hogy hetfon-kedden mindket nap reggeltol estig dolgoztam, es le volt nemitva a telefonom, meg egy masik dolog is megnehezitette neki, hogy felhivjon: hetfo delutan a telefonom ugy dontott, hogy neki kedve tamadt egy jo nagy lubickolashoz a wc-ben, es ugyan tiszta volt a viz, amiben uszkalt, de hat bizony nemigen akart utana mukodni. Marhogy a telefon (a wc mukodik). Teljesen ketsegbeestem, hogy most mar barmennyire akarna munkat adni, nem tud elerni... Ugy ereztem magam, mint a viccben Kohn, aki minden nap szivet tepoen konyorog Istenhez, hogy hadd nyerje meg a lottot, es sok evnyi imadkozas utan egyszer felel neki az Ur: Kohn, adj te is egy eselyt nekem, legalabb egyszer vegyel egy szelvenyt!:)
Ugy gondoltam, hogy jobb hijan majd bemegyek az etterembe erdeklodni (igen, a Harbourside-i Iguanasrol van szo). De kedd reggelre megis megjavult a telefonom, es olyan mint uj koraban, meglepoen huseges az Egyesult Kiralysag legolcsobb keszuleke:)
Hivott is Owen, a menedzser ketszer, amig grab and go-ban fankokat ertekesitettem, no de nem csigazom tovabb a kedelyeket (csak gondoltam, eljetek at ti is, mennyit izgultam...), visszahivtam ebedszunetben es nagyon tetszett nekik az irasbeli teszt is! Meg mondta, hogy mennyire elvezte az allasinterjut, ami tokjo, mert en is. Annyira jo volt az egesz harom honap alatt felgyulemlett Pizza Hutos elmenyhalmazt megosztani es megvitatni egy hozzaerto emberrel! Ma megyek masodik interjura a fo-fomenedzserrel, es ha az is jol megy, akkor allast ajanlanak, es elfogadom. Elegge felek megmondani a Theory-ben, de kozben meg iszonyu izgatott vagyok, es tudom, hogy annyival jobb lesz az Iguanas! 1 hetig meg valoszinuleg Theory, majd meglatjuk.
Kozben kiderult az is, hogy Butlinsos magyar barataim, tobbek kozott Barbara, jovo heten jonnek Bathba, es atmegyek majd talalkozni veluk, olyan jo lesz!
Tegnap - megunneplendo a jo hirt - megneztem a Jude Law-s filmet a Watershedben, My Blueberry Nights a cime, es hihetetlen jo volt. (Evek ota tervezem, hogy leszokom arrol a marhasagrol, hogy nem vagyok hajlando egyedul moziba menni, mert "ciki", de most vegre sikerult is, es ezentul nem felek:)). Szoval nem nagyon tudtam, hogy mirol fog szolni a film, de kepzeljetek, nem masrol, mint egy fiatal lanyrol, aki egy csalodas miatt nekivag a nagyvilagnak, mindent maga mogott hagy: jarja Amerikat, ide-oda utazgat, es pincerkent dolgozik:) A munkaja soran csomo embert megismer, es rengeteget tanul masokrol es onmagarol... Hat kepzelhetitek:) Jo is, hogy egyedul voltam, mert az elejen elkezdtem sirni, es a vegen sem hagytam abba:) De nagyon jo szerintem, tenyleg, nezzetek meg, ha lesz! Norah Jones, Natalie Portman, Rachel Weisz is jatszanak benne - hogy a fiuknak is legyen kedvuk...
Utana meg Sheilaval elmentem a Prom nevu helyre, amit egy otthoni kedves ismeros ajanlott, hogy tokjo zenes pub. Tegnap este pont nem volt elozene, hanem pop quiz, de nagyon mokas volt, pont olyan, mint a Hornby regeny vegen (The Long Way Down). Nem neveztunk be kulon, de a mellettunk ulok csapataba kb beszalltunk, es nagyon mokas volt, sokkal britebbnek erzem magam:) Na igazan brit viszont akkor leszek, ha egyszer sikerul ugy felmasznom/lemasznom egy mozgo double decker lepcsojen, hogy nem esek el:)))
Majd adok hirt a 2. interjurol is!

amelyben komoly interjura megy

Jajjj, nagyon akarok az Iguanaban dolgozni! Illetve a becsuletes neve Las Iguanas:) Tok komoly allasinterju volt, masfel orat benn voltam! A menedzser egy egesz kerdoivet vegigkerdezett tolem es leirta a valaszaimat, az osszes remalom-kerdes: hogy irnad le magad, hogy irnanak le a barataid, hogy irna le az elozo fonokod... mit szerettek benned a legjobban, mit utaltak benned a legjobban... szal szornyu!! Aztan meg meg egy ugyanilyen jellegu dolgot irasban is, 150 kerdessel... De mint a vegen kiderult, jol teljesitettem, mert az "irasbelim" kozben egy masik lanyt interjuztatott, es vele a tesztet ki sem toltette. Most varjak a teszt eredmenyet, hogy bolond vagyok-e (probaltam jol leplezni:)), es hetfon vagy kedden jelentkeznek, hogy mehetek-e masodik interjura.
De orulok, hogy ilyen komolyan veszik, es ha megkapom, nagyon jo munka lesz, asszem! Iszonyu forgalmas, nepszeru, elegans etterem a belvaros sziveben, szal tenyleg nagy dolog ott dolgozni. Es csomot dumaltam a pasival a pizza hutrol meg mindenfele ettermes szakmai dolgokrol, tokjo volt es nagyon szimpatikus a hozzaallasa meg az egesz hely szelleme. De kemeny lesz, az biztos. Jo nagy kihivas!
Azert utana elmentem Cliftonba is, a masik felmerulo etterembe (a szallodas Anna baratnom pasijanak a munkahelye, szinten a Clifton hotels etterme) - az sem lenne rossz, ha nem lesz Iguana, ugy tunik, oda mehetek pincerkedni. Hat, majd meglatjuk!
Hazafele uton elcsabultam elore inni a medve borere, es megunneplendo a nagy napot, beneztem az egyik charity shopba, ahol nem mast talaltam, mint egy vadiuj par fekete martens bakancsot!:) Tekintve, hogy 13 eves korom ota akarok, es kb negyed-aron volt, megvettem es kesz:)
Jobban vagyok de meg nem tokeletesen, most megyek pihenni kicsit, mert hetvegen persze vegig munka...

amelyben beatlest hall

Most lett vege a Brit Music Awardsnak, amit elo adasban neztem a tv-ben, es annyira jo volt! Amellett, hogy ottvolt sok eloado, akit tok szeretek, meg szamok, amiket iden sokat hallgattam (hogy mik, az hosszu es asszem lenyegtelen), az est diszvendege volt Sir Paul McCartney!!!!!!!!! Kapott vmi eletmu-dij szeruseget, es azzal vegzodott a gala, hogy eloadott harom szamot. Ketto sajat, de az utolso a Hey, Jude volt:)) Es persze az egesz kozonseg, az osszes mai divatos enekes no meg a tobbezer tinedzser mind telitorokbol enekelte vele, annyira meghato volt, total vegigbogtem:) Nagyon-nagyon jo volt latni! Es hogy mindez most tortenik, es itt elek veluk egy orszagban... Annyira boldog lettem tole:)

amelyben jo nathas de uj lehetosegek nyilnak meg elotte

Csak gyorsan, taviratilag: jol megfaztam abban az idiota grab and go-ban, (egy helyes angol lany, filmszakos, akivel vasarnap osszehaverkodtam, megerositett a hitemben, hogy angolul is nagyon gazul hangzik ez a nev...), szoval tegnap itthon taknyoskodtam vegig a szabadnapom, de meg mindig nem tokeletes a helyzet.
Viszont az izgi hir: tegnap felhivtak az Iguana nevu mexikoi etterembol es barbol (nem, nem az ami bp-n van, hanem ami bristolban:)) - mert amellett van, ahol dolgozom, es egyik nap hazafele menet beadtam az oneletrajzom. Nagyon lelkesnek tunt az angol menedzser pasi, aki felhivott, penteken bemegyek interjura, nagyon remelem, hogy ez jobb munkanak bizonyul es atmehetek oda! Na, majd meglatjuk, meselek utana.

amelyben magyar epitomunkassal ciderezik

"Henry James once said that a young woman with sufficient talent need only pass the windows of a Guard´s barracks and look inside in order to write a novel about the Brigade, but I think at some stage of her book she would have found it necessary to go to bed with a Guardsman in order to check on the details." - mondja Graham Greene iro-elbeszeloje. Vagyis: egy tehetseges fiatal nonek eleg beneznie a kaszarnya ablakan, hogy regenyt irjon egy katonarol, de azert inkabb le is fekudne az illetovel, hogy jobban tudjon irni rola. Egyre inkabb azonosulok ezzel a velemennyel... No nem, eszem agaba sincs lefekudni senkivel, de egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy csak azert csinalok vmit, hogy irjak rola. Ami nem szep dolog...
Ma este talalkoztam Zolival, aki Zorley-nak irja a sajat nevet:) Tim, Sheila exszeretojenek a magyar szarmazasu epitomunkasa, 49 eves, vagy 140 centi, es kopasz. Nem akart magyarul beszelni, viszont angolul eleg rosszul ertettem, mert kevesen vannak a fogai:) Es masfel oras randink alatt vegig azon gondolkoztam, hogy ezt milyen vicces lesz megirni - de szemet vagyok, mert amugy tok aranyos megminden, csak mokas, hogy milyen emberekkel talalkozom.
Azert amit ertettem, az pl. az, hogy lelkes Arsenal drukker - igen, Jani, nektek lenne tematok! Meg rajong Egyiptomert, oda akar koltozni - 30 eve tanulmanyozza, de nem megy oda vmiert. Es hisz a szellemekben, halalkomolyan elmeselte, hogy milyen szellemeket latott, es hogy neztek ki (ez a tema ugy kerult szoba, hogy imadja az Ordoguzo c. filmet, amitol en rettegek, es meg van rola gyozodve, hogy igaz torteneten alapul!!:)) Ja es ami meg nagyon jo, hogy Retsagrol szarmazik es ott elnek rokonai - aki nem tudna, ez a hely Bank mellett van, es hat sokat jartam arra az elmult evekben. Szal vicces, hogy Bristol kulvarosaban milyen szomszedokat talal az ember. De kedves volt tenyleg, es megbeszeltuk, hogy baratok lehetunk, mas nem:)
Elotte delutan lattam a balszemmel pislogos filmet Watershedben Sheilaval es nyuszis szomszeddal, es jo! Az elso percek nagyon nehezen nezhetoek, mert a pasi szemszogebol van filmezve, aki megbenulva fekszik az agyban, es csak egy szemmel lat - hat, eleg jol at lehet erezni a "locked in syndrome"-ot, amiben szenved.... kesobb mar elkezd mozogni a kamera. Eleinte nagyon depresszios, persze, de aztan elkezd pislogva regenyt irni, es az alkotas orome uj erot ad neki... Szerintem nagyon jo film, erdemes megnezni, tenyleg. Valami "buvarruha es pillango" lesz a cime.
Tegnap este meg nekialltunk Sheilaval megkeresni a bristoli zsinagogat - lazan kijelentette, hogy nana, hogy elvisz kocsival, es tok kozel van... Csakhogy hiaba lakik itt Sheila vagy 10 eve, kb annyira ismeri Bristolt, mint en! Igyhat nagyon csunyan eltevedtunk, egy orat tekeregtunk a sotet ejszakaban. Leven, hogy a muzulman es fekete negyedben van a zsini, megkerdeztuk az osszes muzulman es fekete jarokelot, akik egyebkent nagyon kedvesek es segitokeszek voltak, de egyre jobban eltevedtunk. Na vegul megtalaltuk, de zarva volt az ajto... Amikor nagy nehezen bejutottam, lattam, hogy öten vannak ott:) Szoval ez is regenybeilloen abszurd este lett, de az az 5 ember tok kedves volt amugy, meg jol ereztem magam kozottuk!
Irjatok mar kommenteket gyerekek, olyan szepen irogattatok, mikor kijottem, es most ujra elapadt - nemszeretem, ha nem var megjegyzes...

amelyben barackokat analizal

Ma van az elso szabadnapom az uj munkahelyen, de nem is volt olyan faraszto a het, bar persze nem is voltam meg bent teljes munkaidoben - jovo heten viszont iskolai szunet lesz, half term, es akkor allitolag szornyu busy-k leszunk!
Tokjo busszal jarni dolgozni, bar draga, de igy nem vagyok minden reggel hullafaradt, mire beerek:) Az elso buszos napon nem masztam fel az emeletes busz emeletere, gondolvan, hogy en mar igazi brit rezidens vagyok, nem fogok effele gyerekes mokakkal bohockodni, nem nagy kunszt - a busz funkcioja, hogy eljuttasson A-bol B-be, es kit erdekel, hogy hol ulok. Tegnap azonban megis felmentem az emeletre, es legelolre ultem, az ablakhoz - szuperjo volt!:)) Ugyhogy be kellett ismernem, hogy annyira meg nem vagyok brit, hogy ne hozna lazba egy double decker, es miert ne elveznem, amig izgi.
A haromszog-szendvicsekbol viszont kezd kicsit elegem lenni, mert hiaba vagyunk elegans etterem, a szemelyzetnek nem jar a meleg ebed, csak a szendvics, ugyhogy minden nap azt eszem... Illetve talan ehetnenk meleget, ha ravennenk az idegbeteg szakacsokat, hogy fozzenek kulon nekunk, de a pincer-fellokoset nem mertem megkerni, a testi epsegem fontosabb:) Jemmaval, az egyik angol csajszival kezdek baratkozni kicsit, egesz helyes lany. Es ket hete volt Butlinsban, az en Butlinsomban telelni!! Annyira vicces igy megismerni vkit, aki komolyan gondolja, hogy odamegy:) De nem evett a pizza hutban.
Most valtozik az etlapunk, lesznek uj kajak, tobbek kozott lunchbox-menu a gyerekeknek, ami azt jelenti, hogy mindenfele kis vackokbol valogathatnak ossze 5 dolgot ebedre. Tobbek kozott aszalt gyumolcsok is vannak pici muanyag dobozokban. Tegnap az en feladatom volt, hogy amikor epp nincs vevo a "grab and go"-ban, akkor minden dobozkaba tegyek 4 db aszalt sargabarackot, es aztan pakoljam be oket egy nagy, mely ladaba. Na igen, csakhogy nem lehetett a dobozkakat egymas tetejere pakolni ugy, hogy ne boruljanak le! Vagy tizszer elkezdtem elolrol, de mindig felborult - a jenga es a marokko ehhez kepest semmi:) Mert ha a lada legaljan az egyik dobozka egy icipicit ferde, az meg nem tunik fel, de az otodik emelet majd miatta fog leborulni... Tehat mindig vissza kell menni a melybe megtalalni a problema gyokeret, tisztara, mint a pszichoanalizis:) Amikor tizedszer is felborult a rendszer, es mar az idegosszeomlas hataran alltam, akkor szoltam Anikanak, hogy pretty bad job-ot csinalok - mire o kozolte, hogy a dobozkaknak van valahol fedeluk, csak ezt velem elfelejtettek kozolni!! Odaadta a fedoket, igy persze egyenes felulet lett a tetejuk, es mar nagyon konnyu volt egymasra pakolni oket katonas rendben:) Hacsak ugy nem...
Amugy hiaba szidja Sheila annyit a gyerekeket, azert nagyon joszivu, ma reggel pl 6kor felkelt muffint sutni az osztalyanak az uccso szunet-elotti nap tiszteletere; tegnap meg segitett egy tizenhat eves bekepzelt kis kurvanak, akinek tul nagy volt a valentinnapi rozsacsokra, es semelyik vazaba nem fert bele, hogy megis talaljon vizesuveget nekik. Meg hiaba olyan negativ, azert csomoszor jol erezzuk magunkat - a kedvenc progim, amikor estenkent elmegyunk kocsival az osszes olcso szupermarketbe, a Lidl-ekbe es Tescokba, es veszunk sok nagyon olcso es nagyon guszti akcios kajat, majd orulunk magunknak, hogy milyen olcso volt:) Es ezt persze kocsi meg helyismeret nelkul nem tehetnem...
Meg tegnap este megtanitottam neki, hogy Urschka magyarul farkaskutya, tokjol ki tudja mondani, de azt mondta, csunyan hangzik, mint valami fenyegetes. Es orakig rohogott azon, hogy azt jelenti: "with tail dog":)) Marmint persze a wolf dogot is mondtam, de ez viccesebb. Milyen hulyek ezek a magyarok, mondta Sheila, nana, hogy van farkad!:) Szoval igaz, hogy nem csak Sheila ronthatja el az en kedvem, hanem en is feljavithatom az ovet, es neha remekul szorakozunk. Jo tanacs volt, koszi Nori:)
Meg eleg ijeszto dolgokat mesel arrol, hogy mennyire visszasan mukodik a tulzott politikai korrektseg - pl a gyerekek folyton a felsobb beosztasu tanaroknak panaszkodnak, ha a tanaraik megszidjak oket! Persze nalunk a radnotiban epp az ellenkezoje volt, es az is nagyon rossz: a tanarok egysegfrontot kepeztek es mind osszefogtak ellenunk:) De az sem normalis, hogy itt nem is lehet megszidni egy gyereket, mert azonnal rohan sirva a masik tanarhoz, hogy vele milyen igazsagtalanok, es mindig a gyereknek van igaza... Meg az allasat is elvesztheti a tanar.
Emellett akarmit meg lehet uszni, ha az ember vallasos vagy anyagi hatranyos helyzetere hivatkozik, mert persze ezek olyan dolgok, amibe nem lehet belekotni. Csak hat erre a gyerekek is rajottek, es rendesen visszaelnek vele - pl az a fiu, aki kedden az egesz osztaly hallatara dicsekedett, hogy hany medence van a kertjukben, szerdan azt mondja, hogy nem tud irni, nincs tolla, mert nem engedhetik meg maguknak:)) Mit mondhat erre az ember?
Szal nem leszek Angliaban kozepiskolai tanar, az mar tuti...

amelyben tejet gozol es kezd beilleszkedni

Ma vegigneztem egy nagyobb fajta udvozlokartya-bolt (tudjatok, itt egesz uzlethazak specializalodnak e remek termekre) valentinnapi kartya kinalatat, es feltuno volt, hogy szhnte csakis boldog, harmonikus, beteljesult kapcsolatokra vonatkoztathato kartyakat arulnak... Hol itt a politikai korrektseg? Szerintem nagy sikerrel szabadalmaztathatnam az effele lapokat: "A legrosszabb dolog, ami eletemben tortent velem, hogy megismertelek." "Borzalmasan szenvedek miattad." "Te vagy a legszemetebb ember, akivel valaha talalkoztam, de hiaba nem erdemled meg, megis akartam neked irni.":))) Ezt nehogy onsajnaltatasnak vegyetek, en jolvagyok, de ki ne akart volna mar eleteben legalabb egyszer effele kartyat kuldeni?:)
Van uj udvarlo-jeloltem is, mokasabb mint Mo es Nash egyuttveve. Sheila ex-szeretojenek, epitomunkas Timnek az epitoi, harom magyar szarmazasu ferfiember, John, Don es Zoli, akik a szomszedban laknak (de nem szabad megtudniuk az ex-szeretoseget!). Szal mondta nekik Sheila, hogy magyar fiatal lany lakik nala, es Zoli teljes extazisba jott - azonban Sh. elorebocsatotta, hogy nem lesz az esetem, mivel alacsony, kopasz es buta:) De kedves ember. Hat, izgin hangzik!:)
Kezdek belejonni a munkaba, tegnap mar csomo kavet foztem, a kasszat is tudom mar kezelni, es a tejgozoles muveszetebe is egyre jobban belejovok! Ma meg a "grab and go" ("markold meg es vidd!":)) reszlegben voltam, ami kb a take awaynek felel meg: papirpoharban szervirozott kavek, teak, forro csokik, es sutik, tortak. Egyedul ram volt bizva egesz nap, tokjo volt! Es tegnap is, ma is tovabb bent maradtam, tehat tobb munkaoram lett, holnap meg be sem mentem volna, de behivtak! Ugyhogy eleg jo a helyzet, van azert munka itt.
Ma egy szulinapos kislanynak szereztem csokis muffint, pedig nem volt, de mashonnan keritettem, es nagyon orult:) Egy voroshaju kisfiunak viszont nem vett az apukaja fankot, mert draganak talalta, es nagyon sirt (marmint a kisfiu, nem az apuka), tok rossz volt, dehat nem adhattam oda nekik.
Meg azert egesz mas ezekkel az angol csajszikkal dolgozni, mint a Katerina-felekkel, akik meg akkor is uvoltoztek, ha nem csinaltam semmi rosszat - az uj kolleganoim meg azt is szivessegkent kerik, ami a dolgom lett volna, csak elfelejtettem:) es mindent megkoszonnek tizszer... tok fura! Bar itt is vannak azert durva incidensek, tegnap pl a masik szakacs, JP, nem a jonapot-kivanos, szal JP ugy uvoltozott egy pincercsajjal, hogy visszahangzott tole az egesz etterem, es aztan meg is lokte! Amiert hazakuldtek. Hat, vele nem fogok ujjat huzni, asszem:)
Tegnap delutan talalkoztam Annaval, a decemberben megismert lengyel szallodai recepcios baratnommel, meg a cseh baratjaval. Anna nagyon helyes, tok sokat dumaltunk naluk. Csak nem szeret bulizni, sajnos. De a baratja is vadaszik most allast nekem, meg en is keresgelek... Azonban kezdem ugy erezni, hogy nem is baj, ha ezen a helyen maradok 1-2 honapig, ha nem talalok rogton mast. Persze ha igen, az meg megjobb.
Szombaton megnezzuk Sheilaval es nyuszis-szomszeddal a Watershedben azt a filmet, ami egy irorol szol, aki megbenul es csak a bal szemhejat tudja mozgatni, semmi mast - ugy ir regenyt, hogy soroljak neki az ABC osszes betujet, es mindig pislog, hogy melyik betu kovetkezik:) Tenyleg megjelent a regeny, Nick Hornbynal olvastam rola, majd masnap pont irto izgi kritikat a filmrol az itteni fedel nelkulben, ami nagyon szinvonalas magazin. Es allitolag egyaltalan nem olyan depresszios, ahogy hangzik:)
Amugy kiolvastam sajnos-sajnos a Long Way Downt, Hornby legujabb regenyet, es nincs tobb. Iszonyuan elveztem, remelem, majd ir meg! Negy ongyilkossagra keszulo emberrol szol, es irto vicces es felvidito:)
Tegnap este meg elkezdtem Graham Greene The End of the Affair c regenyet (illetekesek kommenteljek be osszes magyar cimet) es total beleszerettem az elejebe! Az elbeszelo egy fiktiv iro, ez mar eleve tok izgi, meg persze szerelmi drama - na majd meglatjuk:)
De biztos inkabb Sheilarol meg ilyesmikrol akartok hallani abszurd torteneteket - zarasul meg elmondom, hogy ma meseltem neki a szulinapos-kislanyos csokismuffinos jotettemet, mire megszidott, hogy hogy mereszelek jot tenni egy gyerekkel! Mert a gyerekek undoritoak es utalatosak... Tokeletes hozzaallas egy iskolai tanar szamara:))) Na jo, persze o sem gondolta egesz komolyan, de tenyleg nem semmi ez a no.
Ja, viszont vettem vegre buszberletet, ami jelentosen megkonnyiti az ittlakast, es sokkal onalobb vagyok igy. Par napja megkerdezte valaki az utcan, hogy hol a hippodrome szinhaz, es tudtam, es utba igazitottam! Eszembe jutott Nick Carraway, a Gatsby elejen: attol erzi valahol otthon magat az ember, hogy vannak nala idegenebbek:) Persze a hippodrome kb olyan, mint a parlament: Bristolban az az elso dolog, aminek a helyet mindenki megtanulja. De akkor is nagy sikerelmeny volt!

amelyben elveszik de aztan meglesz

Biztos mindenki a munkara kivancsi, ugyhogy kezdjuk azzal!
Hat, nem rossz, de sajnos eppenseggel jonak sem mondhato. Azabaj, hogy a latszat ellenere (gyonyoru hely, elegans, draga kajak), ez megsem egy rendes etterem, hanem affele kis muzeum-etkezde. Eleg abszurd az egesz, mert az etelek minosege, kulonlegessege es borsos ara tenyleg rendes kiszolgalast erdemelne, de ehelyett a vendegeknek oda kell jonniuk a barpulthoz, ott megrendelni es kifizetni mindent, es aztan mi, pincerek, csak kivisszuk nekik, utana meg leszedjuk es letakaritjuk az asztalokat. Mondanom sem kell, hogy ez sokkal uncsibb munka, mint az igazi pincerkedes, amikor az embernek sajat asztalai vannak, akiktol felveszi a rendelest, es vegig "foglalkozik" veluk. No meg persze igy borravalot sem kapunk. Es csak 11-3 kozott van kaja, azonkivul csak kavezo-sörözö. Elvileg este 8ig vagyunk nyitva, de szombaton is bezartunk mar 7kor, mert nem volt senki, hat gondolom akkor hetkoznap estenkent meg kisebb a forgalom. De nagyon szep helyen van, a folyoparton, hatalmas uvegablakokkal, kiulos terasszal - hetvegen vegig verofenyes napsutes es tavaszi meleg volt, jo volt a kint uloket kiszolgalni (bar a hulye angolok nyilvan a szakado esoben es 0 fokban is kiulnek:)).
Ket nagyon helyes lengyel lany van, Anika, aki assistant manager, es a baratnoje, Eva - de Anika sajnos elmegy valoszinuleg 2 het mulva, es Eva is foleg miatta van ott, szoval ebbol a szempontbol sem olyan jok a kilatasok. A tobbiek mind angol lanyok, nem beszeltem veluk olyan sokat, de egyik sem tunik nagyon izginek. Fiu meg nincs is, semmi szexi pincer:) Csak a szakacs James, aki miutan odaad egy tanyert, elmondja az etel nevet, az asztalszamot, majd kotelezo jelleggel hozzateszi: "have a nice day!":)
A semmilyen munkanal mindenkepp sokkal jobb ez az allas, es nem utalom, vagy ilyesmi, de azert szeretnek inkabb mast talalni elobb-utobb. Viszont kb akarmikor fel lehet mondani, az jo:) Ugyhogy meg keresgelek...
Kozben nagyon szeretnek elkoltozni, csak megint kezdodik az ordogi kor: ha nem tudom, hol fogok dolgozni, nem tudom, hol keressek lakast... Tegnap kicsit depi lettem, mert elegem lett ebbol a sok bonyodalombol, de persze ugy is lehet nezni, hogy mar szallasom is van, meg munkam is, szal tokjo. Aztan meg majd lesz jobb:)
En hulye a nyolcoras rohangaszos munka utan a sotetben hullafaradtan nekivagtam Bristol tok ismeretlen kornyekeinek azzal a szandekkal, hogy ket lakast is megnezek, de a masodikat mar utkozben lemondtam, az elsot meg egyszeruen nem talaltam meg:) Akarkit kerdeztem az utcan, hogy merre van az a hely, mindenki tok mast mondott, de olyan szinten, hogy az egyik melysegesen meg volt rola gyozodve, hogy jobbra, a masik meg hatarozottan allitotta, hogy balra:) Ezen a ponton elegem lett es feladtam, amugy is messze volt mindentol az a kornyek is. Sheila ertem jott kocsival, csak mondanom kellett neki, hogy nemtom holvagyok, es oda jojjon ertem:)) Weöres Sandor jutott eszembe, mikor egy telefonfulkebol hazatelefonalt, hogy "eltevedtem, itt vagyok a fulkeben, gyertek ide":) De vegul megtalalt Sheila, ahogy feltehetoleg Weörest is megtalaltak, mert mar nincs ott.
Amugy tenyleg elkepesztoen rendes a hazinenim, egyre tobbet fuvaroz kocsival, foz nekem, ilyenek... Csak sajnos epp ezert szeretnek elkoltozni, mert egyre termeszetesebbnek veszi, hogy minden estet vele toltok es hajnalig beszelgetunk minden nap, en meg nem szeretnek erre berendezkedni. Nem csak azert, mert dolgozom es faradt vagyok, hanem mert egyre inkabb kihat ram is az o negativitasa es depresszioja. Nagyon maganyos szegeny, latszik, hogy vagyik tarsasagra - nincs senkije Urschkan kivul, utalja a munkajat... Meg 1-2 het es en is megkeseredett, ketsegbeesett, embergyulolo venkisasszony leszek:) Es hat mitagadas, szeretnek masokat is megismerni, netan elmenni neha valahova.
Apropo Urschka, a kulvilag szemeben mar azonos statuszt toltok be vele, Sheila tartozekakent:) Volt szuloi ertekezlet a suliban, ahol dolgozik, es egy husos szendvicsre mondta, hogy hazaviszi Julcsinak (mert Sh. vegetarianus), mire a kollegai azt hittek, hogy az a kutya:)) A legjobb a sztoriban, hogy mikor hazajott, gondolt egyet, es inkabb tenyleg Urschkanak adta a szendvicset:) Szoval eleg felcserelhetoek lettunk... Ami persze nagy szo, mert a kutyusert vegtelenul rajong. Meg olyan dolgokat tud elveszteni Sheila, mint pl a vizforralo, es amikor megtalalja, akkor meg bekapcsolja, mert ugy orul, hogy meglett, hiaba nem akar forro vizet. "Why did I put the kettle on? Oh yeah, because I found it!":)
Amugy egesz nap arrol beszel, hogy o milyen zsugori, es nagyon rohogok mindig magamban - nem tudom, tudja-e, hogy ez a nagy skot sztereotipia, de tokeletesen illik ra.
Mo total eltunt, halisten, gondolom ugy vette, hogy az, hogy nem fogok ott dolgozni, a kapcsolatunknak is veget vet. Nash viszont annal lelkesebb:) Az elso smsere nem valaszoltam, tegnap irt, hogy vajon miert, es mikor talizunk mar. Erre valaszoltam, hogy nem tudok talalkozni. Erre irta, hogy emlekszem-e egyaltalan ra, mert o nagyon nice guy, es en nice girl vagyok, es talalkozzunk:) Irtam, hogy nana, hogy nem emlekszem, mert nem is mondta, hogy melyik etteremben van, es amugy is bementem vagy szaz helyre munkat keresni:) Es nem randizom idegenekkel. Mire a felhaborodott valasz: hiszen o nem affele idegen! ("I am no stranger person!") Beszeltunk az etteremben a Gloucester Roadon (ez olyan, mintha otthon azt mondanam, hogy az az etterem a nagykoruton, tudod). Es en magyar vagyok, o meg torok:) Es talalkozzunk. Ugy latszik, masok az idegenseg fogalmai, mert hogy en nem azt kivantam ketsegbe vonni, hogy egyszer valtottunk 1 mondatot, hanem azt, hogy ez eleg ok a randizasra:) Ha egyszer nem akarok. Erre nem valaszoltam, irt meg egyet, hogy talalkozzunk, es akkor irtam, hogy nem es ne irjon tobbet - azota csend. Azert ez megis csak sok!
Kozben veszesen kozeleg a valentin nap, ami itt kb ezerszer durvabb tarsadalmi nyomas, mint a karacsony - miota ittvagyok, minden telis-tele valentin napi akciokkal, ajandekokkal, stb. A ket legviccesebb: valentin napi romantikus gyantazas-ajanlat kedvezmenyes aron:) valamint all you can eat (egyel amennyit csak birsz) romantikus vacsora 2 szemelyre. Tok romantikus tenyleg, hogy halalra zabaljak magukat, es aztan meg sem birnak moccanni:) No nembaj, azert remelem, nem szomorkodom majd!

amelyben nemakar temetoben lakni

Hat, gyerekek, a Blue Lagoon egyiptomi nepsegevel (kicsi koromban mindig azt hittem, hogy egyik-tomi:)) vegkepp betelt a pohar, olyan pofatlanok, hogy arra mar szo sincsen. Kedden ejfelkor lefekudtem aludni abban a hitben, hogy legkozelebb vasarnap dolgoznek ott (ha..), es szerda reggel 10kor bekapcsolvan a telefonomat egy sms vart, amit Ali felesege ejjel 1-kor irt, hogy aznap delelott is menjek be dolgozni! Ami sok, az sok. Azert ez mar mindennek a teteje! Megis mit kepzelnek? Igy megkonnyitettek a dontest, es mindenkepp a masik-tomit valasztom:) Vagyis az Explore muzeum Theory ettermet. Ma megyek szerzodest alairni, es hetvegen mar mindket nap dolgozom! Nagyon izgi, majd meselek, milyen az uj munka.
Azert szerdan elmentem az Olive Shedbe is a vegleges dontes meghozasa elott, ahol nagyon jofej a fonokno, nagyon tetszett neki a CV-m - de ott most csak part time munkalehetoseg lenne, ugyhogy mindenkepp a Theory a nyero opcio.
Meg az Olive Shed elott nekialltam lakasokat is nezni szerdan, mert most mar bizonyossa valt, hogy a belvarosban fogok dolgozni, es muszaj kozelebb talalnom szallast (bocs Gyuri es minden Sheila- es Urschka-rajongo.... Azert remelem, neha meg tudom majd latogatni oket, es akkor irok roluk! Sheila maga is nagyon drukkol, hogy minel lassabban talaljak mas szallast:))
A folyo deli partjan lenne a legjobb lakni, kozel is van a munkamhoz, meg nem is olyan draga. Az elso haz, amit megneztem, tokjo volt, de csak a landlord (tulaj) mutatta meg, igy a 4 berlohoz nem volt szerencsem. Mondtam Jimnek, hogy azert szeretnek a lakokkal is talizni, mielott dontok, mire azt felelte, hogy o olyan szemelyes infokat, mint a telefonszamuk, nem adhat ki, de este biztos otthon szoktak lenni, es menjek oda hozzajuk. Namost en nem ertek a szemelyisegi jogokhoz, de az biztos, hogy engem kevesbe zavarna, ha felhiv vki, hogy mikor alkalmas a lakasnezes, mint hogy csak ugy ram rontson egy vadidegen az otthonomban... Jim igen kevesse kooperativ, dehat gondoltam, nem vele kell lakni, ugyhogy este minden batorsagomat osszeszedve bekopogtam. Kopogtam, nem csengettem, mert csengo nincs. A kopogast pedig nem hallottak, mivel nyilvan nem szamitottak senkire, tehat 15 perc kitarto kopogtatas es fagyoskodas utan feladtam es eljottem:) Ugy dontottem, hogy Jim es az egesz haza elmehet a jo budos francba, ha ilyen hulyek!
A masik haz, amit megneztem, meg szurrealisabb volt: Hebron hill nevu meredek, vaksotet utcaban van, tok osszevissza szamozassal, ketszer vegigbolyongtam az utcat, mielott megtalaltam a 31-es hazat - egy temeto mellett!!! Ez a kornyek annyira kiserteties es ijeszto volt, hogy meg a landlordot sem mertem ott megvarni (20 perccel a megbeszelt idopont elott ertem oda), hanem rogton kereket oldottam:)
De nem adom fel, vasarnap valoszinuleg megnezek 2 masik hazat, es kozben nezem folyton az ujabb hirdeteseket!
Mo-val vegul nem talalkoztam, mert Viv elhivott kinai vacsorazni, harmasban a fel-vietnami lanyaval, aki csak par napra jott haza, amugy Birminghamban lakik. Az etterem a lany baratnojenek a csaladjae, ugyhogy ingyen ehettunk, amit csak akartunk:) De nem akarmilyen kinai etterem am, hanem karaoke barral van kombinalva! Es a legjobb, hogy valami muzulman birthday party volt, ugyhogy miutan a csadoros tinedzser lanykak megettek a sok kinai kajat, nekialltak amerikai popszamokat enekelni:)) Na jo, nem volt mindegyik csadorban, de egy fejkendos enekelt tenyleg!
Azonban ami kesik, nem mulik: Mo meg mindig nagyon szeretne talalkozni, annak ellenere, hogy a szerdat lemondtam, ugyhogy talan ma vagy holnap. Kozben tamadt meg egy udvarlom, meg nala is viccesebb - miutan kb ezer helyre bementem munkat keresni, kaptam egy smst valakitol, termeszetesen a leghalvanyabb sejtelmem sincs, hogy ki lehet es hol dolgozik, hogy nez ki. Muszaj szo szerint leirnom az smst, mert 2 napja nevetek rajta (angolul nemtudoktol elnezest!).

"Hey my names nash iam the rest manager and uwere come my rest afew days ago ask 4job italk with my boss ineed some1 for weekend soon but uwere look beautiful and anice person wouldu like2 meet up this weekend go stress out somewhere 4drink letme know take care Nash x"

:))
Es vegul: a kevesse kecsegteto udvarlok utan van viszont egy izgi hir is! Evi nagynenem latott az ujsagban egy hirdetest, hogy nyaron lesz szinhazban Hamlet Jude Law foszereplesevel!!!!!!! Aki nem tudna: o lesz a ferjem. Csak ezt meg vele is tudatni kene, es ha eloben latnam, az megkonnyitene a dolgom:) Lelkesen nekialltam jegyet foglalni, csak kozben kiderult az az aprosag, hogy nem 2008, hanem 2009 nyararol van szo. De igy is vannak mar napok, amire elfogyott a jegy! No nem baj, en veszek mindenkepp, miutan egyeztettem a csaladdal ma, legalabb van mit varni masfel evig:) Meg van ido lefogyni addig es megtervezni, hogy mit vegyek fel:))

amelyben hirtelen nepszeruve valik

Hat, ma is vicces napom volt...
Delelott raszantam magam vegre, hogy felhivjam Alinak, a Blue Lagoon egyiptomi tulajanak a feleseget (Ali szamat nem tudom), aki aszonta, majd kesobb visszahiv, es valoszinuleg vasarnap este kene legkozelebb bemennem. Bosszankodtam kicsit, hogy ilyen linkek, es nem lehet veluk rendesen megbeszelni, hogy most tulajdonkeppen van-e allasom, mennyi a fizetes, meg ilyenek...
Egy oraval kesobb viszont visszahivott a no, hogy ha raerek, menjek be azonnal, mert valaki megbetegedett es Mo, a szkanderezo (mindig szkafandernek olvasom:)) egyedul nem bir a sok vendeggel! En epp halalra uncsiztam magam egyedul itthon, ugyhogy gondoltam, egye fene, miert ne - bemegyek. Mar az ajtoban alltam, epp leptem volna ki, amikor viszont az Explore science museum ettermebol, a Theory-bol hivtak fel! Ez az a hely, ahova Anika, a lengyel lany akinek majdnem a lakotarsa lettem, ajanlott be, o maga teamleader ott. A folyoparton van a belvaros sziveben, nagyon guszti es szinvonalas etteremnek tunik, es ott - ellentetben az onkiszolgalos-barpultos blue lagoonnal - rendesen lehet pincerkedni is. Penteken megyek be megbeszelni veluk a dolgokat, de a no mar telefonon elmondta rendesen, hogy heti 40 ora munka (full time job), mennyi a fizetes, megminden. Es penteken szerzodest is alairunk mar, ha akarom. Szal sokkal normalisabban megy ott minden ugyintezes es maga a hely is szimpibb.
Persze azert ma bementem segiteni Mo-nak, csak most kicsit felek, hogy hogy fogom kozolni veluk, hogy mas munkat talaltam.... bar meg mindig nem is ajanlottak allast es nem szoltak egy szot sem a penzrol:) ugyhogy ez megkonnyiti a dolgom. Viszont egyre belterjesebbnek latom azt a helyet, komolyan egesz nap Ali egyiptomi haverjai kavezgatnak ott ingyen.... Szal nagyon orulok, hogy talaltam mast, plane ilyen jonak igerkezot!
Viszont Mo-val sokat beszeltunk arrol, hogy nem ismerunk itt senkit, nincs mit tenni a szabadidonkben.... ugyhogy ezek utan mikor hatarozottan kozolte, hogy holnap este talalkozzunk, hirtelen semmi kifogas nem jutott eszembe:) Lehet, hogy meg lemondom, de mivel kifogas tovabbra sem fog eszembe jutni, vegulis erdekesebb betekintest nyerni vele Bristol esti eletebe, mint itthon nezni a tv-t 10 pokrocba csavarva:) (Hiaba kapcsolom fel a futest, a jo oreg angol egyretegu ablakoknak koszonhetoen igy is annyira fazom, mintha az utcan csucsulnek.) No meg tudom mar, hogy nem leszunk kollegak, ugyhogy igy nem olyan ciki kikosarazni, ha arra kerul a sor.
Sheilanak mondtam, hogy ha a belvarosban fogok dolgozni, muszaj elkoltoznom elobb-utobb, es nagyon elszomorodott.... Tokre megsajnaltam, en is egyre jobban kedvelem ot tenyleg, jokat dumalunk estenkent, csak hat borzaszto messze van... Es borzaszto szörös minden a hazban:) De jol esett, hogy orult nekem, azert neha majd meglatogatom! Tudja azt is, hogy blogot irok, tegnap mondta, hogy biztos azt irtam, hogy o tok bolond:) Mentegetoztem, hogy dehogyis-dehogyis - azert jo, hogy nem tud magyarul!:)
Csutortokon megyek Londonba a csomagjaimert, meg talalkozom lelkes kommentelo Janos baratommal is, aki epp ott telel. De vissza is jovok aznap, penteken mar Theory-randi!